Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-29 / 51. szám
8 1996. február 29., csütörtök Városlátogató UJ KELET A városlakó szerint A város központjában sétáltunk, és járókelőket szólítottunk meg. Három kérdést tettünk fel nekik: 1. Igazságosnak tartja-e a szociális segélyek elosztását a helyi önkormányzatban? 2. Mit kellene tenni azért, hogy kevesebb legyen a munkanélküliek száma? 3. Szeret itt lakni? íme, hárman a válaszolók közül: Seres Istvánná: 1. Nem tudom, nem ismerem. Szerencsére még nem vagyok érintett a segélyezésben. 2. Új munkahelyeket kellene teremteni vagy legalább a régieket felújítani. A polgármester sokat tehetne az ügy érdekében, mert országgyűlési képviselő is. Régebben helytelenül használták a lobbizás kifejezést. Ma már nem szégyen, sőt, egy ilyen cél érdekében egyeKocsis János: 1. Nem vagyok elég tájékozott a témában, nem vagyok érintett. Azt viszont helyeslem, ha közhasznú munka teljesítéséhez kötik a segély kifizethe- tőségét. Aki pénzt akar, előbb tegyen le valamit az asztalra, csak azután tartsa a markát. 2. Nem lenne itt ennyi munkanélküli, ha nem szüntették volna meg azt a sok munkahelyet. A városban és a környékén sok embernek adott megélhetési lehetőséget a szövőgyár, most pedig a padlón van. Az Építőipari Ktsz-t is eladták, majd megszűnt, pedig jó hírük volt a megyében, lett volna munkájuk elég. A rendszerváltást azzal kezdték, hogy szétverték a téeszeket. Most mi van helyette? A nagy semmi. 3. Szeretek itt lakni, engem idekötnek a gyökereim. Jó lenne, ha nem a napi megélhetéssel kellene foglalkozni, hanem a munkahely, a megélhetés kötné le a figyelmünket. Jó lenne, ha Újfehértón megszűnnének a falusias vonások. Városi rangnak megfelelő útháMolnár Jánosné: 1. Nincs semmilyen információink a segélyek elosztásáról, nem tudok véleményt alkotni. 2. A szövőgyár nagyon sok embernek adott munkát és megélhetést. Kár volt megszüntetni. Ugyanígy kár volt tönkre tenni a téeszeket és az állami gazdaságot is. Semmi mást nem kellene tenni, mint visszanesen kötelező. Úgy érzem, nem tesznek meg mindent a munkanélküliek megsegítése érdekében. 3. Nem szeretek itt lakni. A lehetőségek beszűkültek. A négy általános iskola nem jelent igazi választási lehetőséget, nem is beszélve a középiskolai továbbtanulásról. Bár az is igaz, hogy Nyíregyháza és Debrecen is közel van. Mégsem akarunk elköltözni innen, mert másutt sem jobb az élet. 1 I 4*" lózat kellene, minden útnak legalább az egyik oldalán szilárd burkolatú járda. Jó lenne, ha bolthálózat is városi rangú lenne végre. állítani az eredeti állapotot. Egy csapásra megszűnne a munka- nélküliség. 3. Nem nagyon szeretek itt lakni. Sok területen elmaradott a város, sőt, megkockáztatom, a városi rangot sem éri el. A fiataloknak még csak-csak akad egy diszkó, de nekünk, közép- korúaknak szinte semmilyen szórakozási lehetőségünk sincs. A városi oldalakat készítette: Kozma Ibolya és Fekete Tibor Fotók: Bozsó Katalin „Mindig a legszebb szobába vezettem a gyerekeket” Csigatésztából templomi szőnyeg A görög katolikus parókia irodájában aprópénzt számolnak az egyháztanács tagjai, űr. Kiss Andor főesperes is beül közéjük, elbeszélgetnek és kicsiny vászonzsákokba csomagolják a perselypénzt. Katalin asszony, az esperes felesége kávét, üdítőt hoz, a frissítő elfogyasztása közben is megpihennek a dolgos kezek. — Most látszik, hogy menynyire piszkos a pénz — mondja a főesperes, miközben kezére és ruhájára mutat. — Nekiöltöztem a munkának. Két éve költöztünk Újfehértóra — folytatja. — Nagy-nagy szeretettel fogadtak az itt élő emberek . A kisvárosban vallásos emberek élnek, a nyáron nyolcvanhárom gyerek lett elsőáldozó. Természetesen húsvétkor, karácsonykor és pünkösdkor vannak legtöbben a templomban, vasárnaponként kevesebben. A hívekkel gyakran járunk Mária- pócsra, a katolikusok zarándok- helyére, szeretnénk feleleveníteni régi hagyományainkat; negyven éve, hogy nem volt körmenetes búzaszentelés Újfehértón. Az elmúlt évben rengeteg ember jött el erre az alkalomra, autósok is kísérték a tömeget. A többi településtől eltérően itt jóval többen születnek, mint amennyien meghalnak. Ez örömmel tölt el bennünket, mint ahogy az is, hogy a szülők fontosnak tartják meg- kereszteltetni a gyerekeket. A betegek és idősek szükségét érzik, hogy gyónjanak és felvegyék a betegek kenetét. A gyógyszer mellett fontosnak érzik a lelki segítséget, gyógyítást is. Az iskolában hittanórákat tartanak, több hitoktató segít ebben. Mivel Újfehértó nagy település, két lelkész is van, Szabó Gábor segédlelkész van mellettem. Most nagy az öröm családjukban, nemrégiben született meg a második gyerekük. A város fiataljai is rendszeresen találkoznak. Nyaranta hittanos táborokba járnak. Persze, kiveszik ők a részüket az igazán fiataloknak való szórakozásból is. Legutóbb farsangi bálban voltak Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Az idősebb asszonyok minden kedden csigatésztát készítenek a parókián. Ez a csigacsinálás a feleségem ötlete volt. Ő találta ki azt is, hogy a bazilita világi rendnek legyen helyi képviselete, és a kis énekkórusunkat is ő hívta életre. — Én mindig nagyon szerettem szervezni, rendezni —halljuk Katika nénitől. — Jó érzés egy olyan kis közösség tagjának lenni, amelyben mindenki jól érzi magát. Óvónőként dolgoztam, és emellett hittant oktattam gyerekeknek. Mindig a legszebb szobámba vezettem őket, meg tudnám mutatni, hol kopott meg az ágy, a fotel a sok üléstől, használattól. A papi lakásban nincs cipőlehúzás, hiszen ott annyi ember megfordul naponta... Nem kérhetem mindegyiktől, hogy húzza le a cipőjét! Egy papnénak az ilyesi • •• // A jovo matematikusa Úgy tartják, hogy inkább a fiúk azok, akik logikusan gondolkodnak s kedvelik a reáltantárgyakat. így van ezzel Orosz Szilárd nyolcadik osztályos tanuló is, aki már több megyei matematikaverseny győztese, és szép eredményeket ért el az országos döntőkben is. Az újfehértói 3. Számú Vasvári Pál Általános Iskola matematika tagozatára jár. Gyakran előfordul, hogy a házi feladatot ő mutatja meg társainak. Magyarázatára általában nincs szükség, aki nem értette a feladatot, annak úgyis hiába mondja, aki meg érti, magától is tudja a tananyagot. Édesapja görög katolikus lelkész Érpatakon, és szintén kedveli, érti a matematikát. Ő szerettette meg mind a nyolc gyermekével a számok világát. Szilárd a pannonhalmi bencés gimnáziumba készül, érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika szakára jelentkezik majd. Titkos vágya, hogy doktori címet szerezzen. Úgy véli, szerencséje van, mert könnyen felfogja a tananyagot, így otthon nem kell túl sokat tanulnia. A humán tantárgyakat, természetesen, nem elég megérteni, meg is kell tanulni. Ebből a szempontból irigyli a lányokat, mert ők képesek arra, hogy leüljenek és kitartóan tanuljanak. Szerinte ezért van az, hogy az osztályában főként a lányok számítanak jó tanulónak. A rajzhoz és a testneveléshez nincs tehetsége, legalábbis szeretné, ha ügyesebb lenne ezen a téren. Sokat segít otthon szüleinek, különösen most, hogy édesanyja lábtörése miatt ágyba kényszerült. Édesapjával temetésre és liturgiákra jár, gyakran kántorizál, vezeti az egyházi énekeket. Nem ördöngösség ez — mondja, s elmeséli, úgy nőtt fel, hogy folyamatosan hallotta az imádságokat, így nem volt nehéz megtanulnia azokat. Ennek ellenére nem választaná a papi pályát — legalábbis most így érzi. — Nem arra vagyok hivatva — mondja meggyőzően. Kiss Andor és felesége, Kati néni mit el kell felejteni! Hosszú ideig, harminc évig Hajdúdorogon éltünk. Igaz, nem abban a városban születtem, mégis doroginak érzem magam. Ott él az édesanyám. A dédapámat, Jaczkovics Mihály helynököt és vértanút, valamint édesapámat is ott temették el. Az ott eltöltött évek emléke is még elevenebb bennem. Egy papi családnál nem meglepő a költözködés, hiszen mindig oda küldenek minket, ahol szükség van ránk. Mégis, amikor megkaptam a hírt, hogy pakolnunk, csomagolnunk kell, nagyon megrémültem. „Öreg fát átültetni nem lehet” — írtam gyermekkoromban egy fogalmazásban. Bizony, saját bőrömön éreztem ennek igazságát. A legnagyobb szeretettel fogadtak Újfehértón, mégis nagyon nehéz megszokni az új lakóhelyet. Hatvanéves vagyok, már nem alkalmazkodom könnyen. Mindössze három—négy, itt élő embert ismertem. Eddig úgy éltem, hogy nagyon sok barátunk, ismerősünk és látogatónk volt, aztán hirtelen egyedül maradtunk. A közösség nagyon hiányzott. Ezért is alakítottuk meg a csigakészítő asz- szonyok körét. Itt keddenként olyan jó hangulat van! Dolgozunk, énekelünk és imádkozunk. Tavaly 37 ezer forintot gyűjtöttünk össze a csigatészta eladásával. Ebből a pénzből szőnyeget vásároltunk a templomba. Az énekkarunkkal nagyon szépen haladunk. Nemrégiben a Kossuth rádió közvetítette egyik vasárnapi liturgiánkat. Én a közösség erejében mindig a lelki előmenetelt tartottam szem előtt. Ma is úgy érzem, ez a legfontosabb. Zsuzsa mesél Kedvenc meséjével, A rátöri csikótojással szerepelt és ért el jó eredményt a megyei mesemondóversenyen Szűcs Zsuzsa, az újfehértói 2. Számú Általános Iskola másodikos tanulója. Tanító nénije javaslatára indult a versenyen. A Mikulásünnepségen derült ki, hogy milyen tiszta a kiejtése és hogy milyen szépen tud beszélni, szavalni. Zsuzsának otthon keveset meséltek, ő mégis a mesék világában él, nagyon szeret olvasni, és szüleinek is gyakran ő beszél különböző történetekről, amelyeket könyvből ismer vagy maga talál ki. Kedvenc tantárgyai az ének, a rajz, a technika és az olvasás. A félévi bizonyítványa is mutatja, hogy szorgalmas és jó tanuló. Nagyon sajnálja, de matematikából hármast kapott. Otthon nagyon sokat gyakorol, édesanyja diktálja a feladatokat, és a megoldást közösen ellenőrzik. Sok, hasonló korú társával ellentétben ő már tudja, milyen hivatást választ, ha felnő: baleseti sebész szeretne lenni. Ennek természetesen oka van: amikor az édesanyja várandós volt vele, szülei karamboloztak. Mindketten kórházban voltak. Már nagyon sokat hallott azokról az időkről, s természetesen többször látogatott meg beteg rokonokat és barátokat. Megtetszett neki az orvosok áldozatos munkája, s úgy érzi, ő is szeretne segíteni az embereken. Egyszer így is lesz, különösen akkor, ha Zsuzsa tudatosan készül majd erre a pályára. Sugárzó kék szemével és kedves mosolyával bizonyára sok beteget segít majd a gyógyuláshoz.
