Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-29 / 51. szám
UJ KELET „Nem kapok semmit a pénzemért” Az autósok felkészültségéről beszélgettünk Szőllősi István autóvillamossági szerelővel. — Általában akik idehozzák gépkocsijukat, hogyan viselkednek egy szerelőműhelyben? — Az autótulajdonosoknak négy fajtája létezik: az egyik, aki csak használja a kocsit, és nem törődik vele. Addig jár az autójával, míg szó szerint ki nem rohad alóla. Ennek lehet oka a pénztelenség is, de inkább a hanyagság a jellemzőbb. A második, aki javítgatja a kocsit, bütykölgeti, és megpróbálja autodidakta módon elsajátítani az ismereteket. Ők azok, akik többet ártanak, mint használnak. A harmadik, aki nem nyúl ugyan a kocsihoz, de rettenetesen nagy szakembernek hiszi magát. Elhozza a műhelybe az autót, és tanácsot ad, bírál, ő akarja megszabni, mit és hogyan csináljak. Ha egy elkopott érintkezőpárt ki akarok cserélni, máris azt hiszi, hogy becsapom. Nehéz eset. A negyedik a gondoskodó autós. Ő az, aki felírja a kilométeróra állását az olajcserekor, ő az, aki megnézi, milyen benzint tankol és ő az, aki az első gyanús hangok után szerelőhöz viszi a járművét. Velük van a legkevesebb gondunk. — Milyen „típushibákat” követnek el az autósok? — Akinek van otthon egy kis teljesítményű pillanatpákája, azt hiszi, hogy azzal mindent meg lehet forrasztani. Elfelejtik, hogy a gépjárművekben sokkal nagyobb áram folyik, mint mondjuk egy kisrádióban. Egy önindítómotor áramfelvétele sokszorosa egy autósrádiónak. Téli időszakban, amikor sokat kell lámpával közlekedni, nincsenek megelégedve az akkumulátor töltöttségével. Azt hiszik, hogy rossz a feszültségszabályozó. Elkezdik csavargatni, és alaposan elállítják. Ha levesznek a töltőáramból, az még a kisebbik baj, lemerül az akkumulátor. Ha viszont túl- töltik, akár tönkre is mehet. És mai áron már nem olcsó mulatság egy új „aksi”. — Kikre jellemző leginkább a bütykölgetés? — Többnyire az egyszerűbb keleti típusokat próbálják meg házilag javítani. Ezen belül is a kétütemű Trabantok és a Wartburgok tulajdonosai tudnak nagy kárt tenni az autójukban. A bonyolultabb, nyugati márkájú gépkocsikhoz már nem mernek annyira hozzányúlni. Még szerencse, mert az esetek nagy többségében előbb vagy utóbb úgyis szerelőhöz kell menni. Csak az nem mindegy, hogy előbb vagy utóbb. — Mint helyi vállalkozónak mi a véleménye az adókról? — A személyi jövedelem- adót és a tébét tudomásul veszem. Az iparűzési adóval egyetértek. Valamiből a helyi önkormányzatnak is bevételre kell szert tenni. A kamarai adóval viszont nem vagyok kibékülve. Úgy érzem, a pénzemért nem kapok semmit. Tudom én, hogy a fejlett nyugati társadalmakban komoly hagyománya van a kamaráknak, de hol állunk mi még attól?! Ha majd nálunk is eltelik néhány száz év, talán itt is lesz létjogosultságuk az ilyen szervezeteknek. Addig csak arra jó az egész, hogy egy pár embernek jól fizető állása legyen, másra nem. — Miért haragszik ennyire a kamarákra? — Az ellen nincs kifogásom, ha látom, miért is fizetek. Nemrég kaptuk meg azt a levelet, amelyikben az ipar- engedélyünk visszavonásával fenyegettek, ha nem fizetünk. Rendszeresen küldik az újságjukat. Abban állandóan a „kontárokat” ostorozzák. Nem tudok egyetérteni velük. Az egyre növekvő adóterhek miatt mind többen adják vissza a vállalkozói engedélyüket. A kamarában azt hiszik, hogy jókedvükben csinálják ezt a mesteremberek? Az az igazság, csökken a fizetőképes kereslet minden iránt, így az autószervizek sem kivételek. Mindenki ott próbál meg spórolni, ahol tud. Itt, Újfehértón a személygépkocsi munkaeszköz. Azzal hordják a termést a felvásárlóhoz és azzal járnak tápért is. A gépkocsi fenntartása egyre többe kerül. Ha hivatásos szerelőhöz viszi valaki az autót javíttatni, többet kell fizetni, mert a szerelő is adózik utána. Marad a szomszéd meg a koma. — A kormány a legutóbbi döntésével lehetőséget adott az önkormányzatoknak a helyi adók növelésére. Újfehértón mi változott ezt követően? — Január elsejétől a súlyadót kétszáz forintról ötszázra emelték. Nem örülök neki, de tudomásul veszem. Valamiből az iskolát meg az óvodát is fenn kell tartani. De ezzel a kamarával nem vagyok kibékülve. Városlátogató 1996. február 29., csütörtök Segélyekre kell a pénz negyede Nehéz találkozni Nagy Sándor polgármesterrel, hiszen nemcsak a város első számú embere, hanem országgyűlési képviselő is. A véletlen hozta úgy, hogy a városháza lépcsőjén futottunk össze, ott kérdeztük a városlakókat leginkább érdeklő dolgok felől. — Hogyan rendeződött a telefonügy? — Akik annak idején a Hajdútelnek befizették a huszonöt- ezer forintot, 6250 forinttal megpótolták, és a Matáv jogosnak tekintette igényüket. Akik ezt követően nyújtották be igénylésüket, ugyanúgy 37 500 forintot fizettek, mint mások a megyében. — Szélhámosok is megpróbálták kihasználni a helyzetet, és házalva akarták beszedni a telefonbekötés díját. Akadt-e kárvallottja az esetnek? — Mikor tudomást szereztünk a szélhámosok jelenlétéről, minden lehetőséget kihasználtunk a lakosság tájékoztatására. Talán ennek is köszönhető, hogy nem tudtak becsapni senkit. — Mi lesz a sorsa a szakközépiskola tanműhelyének? — Az önkormányzattól az épületet megvette a Seifert Kft. A régi szövőgépeket eladták, jelenleg üres a csarnok. A vevő gyümölcsaszaló- és csomagolóüzemet kíván majd működtetni benne. Ha minden jól megy, a meggyszezonnal kezdenék a munkát. — Hány embernek nyújt majd az üzem állandó munka- lehetőséget? — Harminc főnek mind a négy évszakban, ezen felül a nyári és az őszi szezonban időszaki munkaerőt is leköt majd. Az igazi jelentősége azonban nem ez, hanem hogy egy szezonban kétszáz tonna gyümölcs feldolgozására nyílik lehetőség. Talán a környéken nem kell ezek után a szeméttelepre vagy az útszéli árokba borogatni a megtermett gyümölcsöt. — Az általános elszegényedés következtében az önkormányzatoknak egyre többet kell költeni segélyezésre. Újfehértón hogyan alakult mindez? — A múlt évben a város költ- ségvetésének húsz százalékát kellett segélyek kifizetésére fordítanunk. Az idén ez már huszonöt százalék lesz. Ezen belül is a jövedelempótló támogatásra tíz százaléknál is többet kell majd költenünk. Tavaly a gyermekétkeztetésre tízmillió forintot fordítottunk, az idén várhatóan 13—14 milliót áldozunk erre a célra. — Az elmúlt év nyarán átvilágították az oktatási intézményeket. Mi lett ennek a végeredménye? — A szakköri túlórák bérét és a hasonló kifizetéseket visszafogtuk, de elbocsátásokra nem volt szükség. Ha a központi, kormányzati szinten nem történik változtatás, akkor mi nem csökkentjük a pedagóguslétszámot. Jó, ha szivacsra és krétára telik A mály váskerti (4-es számú) általános iskola nemrégiben új portált kapott. Annak jártunk utána, mi van a díszes külső mögött. Elsőre úgy látszik, az egész iskolaépület új, de kalauzunk, Pallai Agnes igazgatónő sietve kijelentette: 1990-ben négy tanteremmel és egy tornateremmel bővült az épület. Akkor kapta ezt a díszes bejáratot is. — Az építkezés előtt hogyan történt itt az oktatás? — Addig váltott műszakban tanítottunk. Délelőtt a felsősök, délután az alsósok koptatták a padokat. Most már mindenki délelőtt jár iskolába. Az elsőtől a negyedikig a régi épületben, a felsősök pedig szaktantermi rendszerben. Tizenhat osztályunk és ugyanennyi tantermünk van, de a technikát és az idegen nyelvet csoportbontásban kell tanítanunk. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, hogy mindig akad egy osztály, amelynek testnevelésórája van. Nagyon össze kellett hangolnunk az órarendet, hogy mindez zökkenőmentesen menjen. —Az elmúlt ősztől gázzal fűtik az épületeket. Az üzemeltetés és a beruházás milyen anyagi terheket ró az iskola költség- vetésére? — A gázfűtés korszerűsítésének összegét tíz év alatt fizetjük vissza, évente négymillió- kettőszázötvenezer forintot. A gázszámlánk az idén várhatóan 1,25 millió forint lesz majd. A városnak még nincs költség- vetése erre az évre. Iskolánk ugyanannyit kért erre az esztendőre, mint ’95-re. Nem tudom még, mennyit fogunk kapni, de ha kifizetjük a beruházás terheit, jó, ha szivacsra és krétára telik majd. Hosszú böjtre számítunk. — Nagyon impozáns előtető van a bejárat felett, a környéken kevés hasonló látható. Nem fényűzés ez manapság? — A portál nagyon esztétikus, de funkciója nincs. Inkább építettek volna ebből a pénzből még két tantermet, akkor most nem lennénk ilyen szűkösen. — Az oktatási intézményeknek országszerte kevésből kell gazdálkodniuk. Ezt önök hogyan érzik? — Mi is csak a fenntartási kiadásainkra kapunk pénzt évek óta. Dologi kiadásra ’92 nyara óta nem kaptunk szinte semmit. Vannak olyan iskolapadjaink, amelyek harmincévesek és ugyancsak megérettek már a cserére, de nem jut rá. És még évekig nem is fog. — A tízéves hitelszerződést csak most kezdték el törleszteni. Van-e garancia arra, hogy később is fogják tudni fizetni a részleteket? — Kell, hogy legyen rá fedezet, ugyanis a hitelfelvételkor az önkormányzat volt a kezesünk. Ha mi nem fizetünk, akkor rajtunk hajtják be. Lehet, hogy sokba kerül még nekünk, amiért a gázon akarunk spórolni. — Szűkösen férnek csak el, ugyanakkor tanteremépítésre a közeljövőben nem is gondolhatnak. Mi lehetne a megoldás? — Megüresedett a szolgálati lakás. Technika tanteremnek és könyvtárnak szeretnénk kialakítani, de ahhoz is pénz kellene. A mályváskerti a „legsporto- sabb” iskola a városban. KerékMini azt Buczkó József, az összejövetel egyik szervezője lapunknak elmondta, a huszonnegyedik órában kísérelték meg felkutatni a városban és a környéken élő öreg huszárokat, akik közül már csak tizenheten élnek. Amint az időjárás megengedi, az idős emberek a városi múzeum udvarán emlékfát ültetnek, legalább ennyi maradjon az utókor számára utánuk. Április derekán könyv is megjelenik a megye huszárhagyományairól. A kétszázoldalas kiadványban többek között olvashatnak a ló és a lovasa kapcsolatáról, megtalálható lesz benne sok népszerű és kevésbé ismert hu- számóta kottája, és több mint ötven archív fotó teszi még hitelesebbé a könyvet. gyártó György tanár urat a diáksportról kérdeztük. — Csak néhány éve annak, hogy a sportot kiemelten fontosnak tartja az iskola. Mely sportágak honosodtak meg leginkább? — A labdarúgás, az atlétika, a kosárlabda és a természetjárás a legkedveltebb tanulóink körében. A fociban a 3—4. és az 5—6. osztályosokkal Takács Mihály foglalkozik, míg a hetedikesekkel és a nyolcadikosokkal Tóth János igazgatóhelyettes törődik a legtöbbet. Hetente háromszor két órát edzenek, és ezt az önkormányzat pénzzel is támogatja. —A futball mindig is népszerű volt a gyerekek körében. Mi lesz az év legrangosabb eseménye ebben a sportágban? — A hónap utolsó napján (ma) iskolánkban rendezzük meg a Farsangi Kupa elnevezésű teremlabdarúgó-tornát. Ezen két korcsoportban (serdülő és ifjúsági) a város minden általános iskolája nevezett csapatot. Minden bizonnyal izgalmas mérkőzésekre kerül majd sor. — Újfehértón hagyományosan jó az atlétikai képzés. Annak idején még Orendi Mihály (aki azóta a nyíregyházi Városi Stadion igazgatója lett) honosította meg a közép- és hosz- szútávfutást a városban. Kedvelik a mai diákok ezt a sportágat? — Tavalyelőtt eljutottunk a megyei csapatdöntőre, és nem vallottunk szégyent. Úgy hiszem, jó úton haladunk. Közbiztonság A városi polgárőrséget a bűnözés megelőzése és csökkentése érdekében hozták létre 1991-ben. Egy éven át eredményesen dolgoztak, aztán majdnem teljesen megszűnt a csoport. Tavaly márciusban Forró Zoltán vette át a polgárőrség irányítását. Azóta a tagok száma nyolcról negyvenre emelkedett, így nyolc csoport jár- őrözik felváltva. Céljuk, hogy önzetlenül tegyék lehetővé a lakók biztonságát. Statisztikailag kimutatható a változás, miszerint Újfehértón csökkent a bűnesetek száma. A polgárőrség munkáját kitüntetéssel is elismerték. Huszártalálkozó A minap első ízben találkoz- katonák, akik huszárként szóltak Újfehértón azok az öreg gáltak a magyar hadseregben.
