Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-27 / 49. szám

6 1996. február 27., kedd Játék UJ KELET Micsoda buli! Élesztő a kenyéren és a lelkekben Mándy Iván — és Sándor Pál meg Garas Dezső — Minarik Edéje valószínűleg elismerné a szabolcsi teátrum néhány lelkes tagjának csapatteremtő képes­ségét. Hiszen — hála többek közt Fejes Ágnesnek, Sándor Julinak és Venyige Sándornak — azok, akik a Művészkörre járnak7 a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba, nem csu­pán közönséget jelentenek, ha­nem közösséget is. Olyan légkört, amilyen pél­dául a vasárnapi rendezvényen uralkodott, csak összmunkával lehet teremteni. S hogy mind­ez megtörtént, az antik görög színház társadalmi funkcióját, agóra szerepét juttatja eszünk­be. Még akkor is, ha Nyíregy­házán a legutóbbi alkalommal nem a komoly, politikai jelen­tőségű dolgok kerültek a leg­többször terítékre. Nagyon színvonalas volt Zubor Agnes és Gönczy Agnes előadóestje, tiszta hangok zen- dültek meg a szó minden értel­mében. Utána teljesen más műfaj ka­pott helyet. A Deszkát (a szín­ház folyóiratát) középpontba állító salátashow — itt megint többféleképpen értelmezendő a kifejezés — egyszerre tudott intim, játékos és ünnepélyes lenni. Ez az este talán azért is vál­hatott ilyenné, mert senki sem gondolta, hogy mindazzal, amit itt tesz, rombolná a tekintélyét. Verebes Istvánt rá lehett venni, hogy percek alatt írjon új szö­vegváltozatot ugyanahhoz a zenéhez, Várkonyi Zsuzsa, a Jonatán rádió főszerkesztője mert festett bajusszal mutatkoz­ni, Kézy Béla, lapunk főre- daktora pedig direkt Bokros- imázst rendelt magának. (Nem lett belőle nagy fiskális...) Tasnádi Csabának, Hetey Lászlónak, Szigeti Andrásnak, Réti Szilviának, Gosztola Adél­nak és Tóth Károlynak kö­szönhetően fergetegesre sike­rült a finálé. Adva volt nyolc, teljesen véletlenszerűen szüle­tett mondat. Némelyik avant- garde-os, némelyik igencsak naturalista stílusú. Szüle­tett belőlük egy mini krimi­komédia egy asszonyról, aki romlott Wiskasszal akarja megmérgezni kispolgári csa­ládját. Közben elmajszoltunk Cso­rna Judit pástétomában, ke­nyérre kenve, fejenként vagy öt deka élesztőt — azt hittük, máj­krém — s ettünk rá több kon- dér lyoni salátát Horváth Lász­ló Attila-módra. Ráadásul — azt mondják — a nevetés is hiz­lal. Úgyhogy felszedett hájunk miatt mérgelődhetnénk is. Ám mi mégis nagyon kö­szönjük ezt az estét. Gyüre Agnes Játsszanak önök is! A múltkori nagy sikeren felbuzdulva ismét feladunk egy logikai feladatot. A vándor egy útkereszteződéshez érkezik, s csak úgy foly­tathatja útját, ha a választható kettő közül a jó irányban ha­lad tovább. Tudja, hogy az elágazásnál mindig ott áll egy iker­pár egyik tagja, s azt is tudja, hogy egyikük mindig igazat mond, a másik mindig hazudik. Csak azt nem tudja, hogy odaérkezve éppen melyikükkel fog találkozni. Nem ismeri őket. Milyen kérdést kell feltennie az ott állónak, hogy a vá­laszt hallva biztosan a helyes irányba tudjon fordulni? Megfejtéseiket kérjük március 15-éig a szerkesztőség címére (Nyíregyháza, Árok utca 15.) bejuttatni. A helyes választ adók között ismét az Üvegcsodák ajándékait sorsoljuk ki. Picinyke ajándék a megfejtőnek nyertek. Szilágyi Béláné tyukodi fiatalasszony elmond­ta, hogy első olvasás után meg­mondta az eredményt férjének, de nem akarta beküldeni a meg­fejtést, mert eddig még semmi­lyen játékon nem nyert. A mama azonban rábeszélte, hogy írja meg a levelezőlapot, és ennek köszönheti, hogy nyert. Nagy Gusztáv tiszavidi nyug­díjas egy éjszaka gondolko­dott a megfejtésen, és ami­kor az sikerült, megdöbbent, hogy milyen egyszerű volt a játék, csak a logikájára kel­lett rájönni. Az ajándék dísz­gyertyának és édességnek is örült. Kétjátékos kedvű olvasónk­nak is a lakására vitte a napok­ban munkatársunk az ajándé­kot, melyet a Játsszanak önök i$, rejtvényünk megfejtésével Szakállas főszerkesztő — friss hírek „Bőg a tehén" (Tóth Károly és Sándor Juli) Bozsó Katalin felvételei Háromszázezret tonik telefonáltam a plakátokon meg­adott számra. Ismét meglepőd­tünk, mert este hatkor felvették a telefont, és egy kedves hölgy megerősítette, hogy valóban nyertünk. Erre aztán a férjem is szinte teljesen meggyógyult, nagyon boldogok voltunk. Másnap fel kellett hívnom egy budapesti számot, ahol — a gratuláció mellett — elmond­ták a részleteket. — Hogyan és mikor vehette át a pénzt? — Február 16-ra hívtak egy budapesti címre, ahol egy köz­jegyzői irodában találkoztunk. Legalább tíz 300 000 forintos nyertes volt ott az ország min­den részéből és a szervezők képviselői. Nagyon figyelme­sek és kedvesek voltak, min­denkivel elbeszélgettek. Itt ért bennünket egy újabb kellemes meglepetés, hiszen nem kész­pénzt kaptunk, hanem három darab százezer forintos Zafír ér­• téklevelet. Egy hónapra van le­kötve, nincs belőle levonás, és még kamatozik is ez idő alatt 6—7 ezret... — Hogyan döntött a család a pénz további sorsát illetően? — Bőven van helye a nyere­ménynek, hiszen a két fiunk is nagy már... Éppen lakásfelújí­tásba kezdtünk, így jókor ko­pogtatott nálunk a szerencse... Szamosi István ért a Nem mindennapi szerencsé­ben volt része a minap a má­tészalkai Helmeczi családnak. Az új olimpiai akció és játék keretében kereken 300 000 fo­rintot nyertek! A szerencsés napra így emlékezik vissza Helmeczi Gáborné: —Elég sok üdítőt iszik a csa­ládunk és szívesen játszunk is, ezért a kezdettől figyeltük a kupakokat. A férjem itthon fe­küdt az egyik nap, mert influ­enzás volt, és este — vacsora után — azt kérte, bontsunk fel valamit, mert szomjas. Kesernyését kívánt, és ezért egy tonikot hozott be a fiam a hűtőből. Amikor lecsavarta a kupakot, mindannyian nagyon meglepődtünk, hiszen az a 300 000 forintos feliratot rejtette! Nem is nagyon akartuk elhinni a szerencsénket, ezért rögtön Az ördög bibliája Egy roppant szórakoztató, a sakkjátékkal vetekedő variációs tárházzal bíró kártyajátékot mutatunk meg olvasóinknak. Chicaneuse (Sikanőz) Izgalmas páros pasziánsz, amely gyakorta jóízű viták­hoz vezet. Már nagyanyáink is kiadósakat veszekedtek sikanőzözés közben. Üljenek le partnerével egy­mással szemben. Mindketten keverjenek meg jól 1-1 cso­mag (52 lapos) francia kár­tyát, majd emeljék meg egy­más lapjait. Aki nagyobb la­pot emelt, kezd. (Az ász a leg­nagyobb lap.) Számoljanak le a csomag­jukból mindketten egyszerre 13 lapot. Ez lesz a domb. A dombot képpel lefelé, maguk­tól balra helyezzék el, majd a legfelső lapját fordítsák kép­pel felfelé. Ezt követően mindketten egyszerre szá­moljanak le még 4 lapot a cso­magjukból, és egy-egy függő­leges, párhuzamos és egy­mástól körülbelül 25 centimé­terre levő oszlopba képpel felfelé helyezzék el őket. Maradék lapjaikat képpel le­felé rakják maguk elé. Ez lesz a talonjuk. Feladat: építsék fel a szín­családokat az ászokra kirá­lyig (A, 2, 3, 4. 5, 6, 7, 8, 9, 10, B, D, K)! Az győz, akinek a lapjai előbb elfogynak. Aki a nagyobb lapot húzta, elkezdi a játékot. Először néz­ze meg, hogy az oszlopokban vannak-e ászok? Ha talál, tegye be őket középre, az ászok helyére. Ezután keres­sen csatlakozó lapokat. Előbb az ászokra felfelé rakja a szín­családok lapjait. Majd az osz­lopok lapjaira oldalirányban, féltakarással, lefelé és színben váltakozva (fekete-piros-fe- kete stb.) rakja a lapokat. Ez­zel az oszlopokban szabad helyhez (helyekhez) jut, ame­lyeket töltsön be a dombjából. Természetesen a dombjából adódó lapokat is használja fel a színcsaládok, illetve az osz­lopalapokon lefelé kiinduló, színben váltakozó sorozatok építéséhez. Az oszlopok lap­jain induló sorozatok kifele legszélső, takaratlan lapjai szabad lapok. Az oszlopok­ból csak ezeket veheti el, so­rozat egészben sehova nem rakható át. Ha a dombjánál megakadt, lapozza egyenként a talonlapokat, és csatlakozás esetén építse be őket. Ha köz­ben úgy változik a helyzet, hogy ismét fogyasztani tudja a dombját, rakja a lapokat újra a dombjából, majd elakadás­kor térjen vissza a talonjához. Törekedjék arra, hogy minél gyorsabban fogyassza a dombját és a talonját. A domb tetején levő lap, különösen, ha magas lap, gyakran okoz problémát, mert megállítja a domb fogyását. Gyakran csak úgy tudja elrakni, ha addig ügyeskedik, amíg az egyik oszlopban valahogy egy sza­bad helyet teremt. Ha a talon­jából adódó lapok rakásával is megakadt, az utolsó és se­hova sem illő lapot helyezze képpel felfelé a talonja mel­lé. Ez lesz a segédtalonjának az első lapja. Későbbi elaka­dásaikor a talonlapot mindig a segédtalonra helyezze kép­pel felfelé. Most az ellenfél követke­zik. Folytassa a kirakást saját dombjából, majd talonjából, végül elakadáskor rakja le segédtalonja első lapját. Ezu­tán ismét a kezdőjátékos kö­vetkezik stb. A sikanőz különlegessége, és egyben a veszekedések forrása az, hogy miközben saját esélyeinket növeljük, egyidejűleg az ellenfél esélye­it csökkentjük. Az ellenfél dombjának vagy segédtalon­jának tetejére rátehetünk sa­ját adódó lapjainkból vagy az oszlopokból, illetve később az oszlopok lapjain induló soro­zatok legszélső lapjaiból. De csak akkor növelhetjük így ellenfelünk dombját vagy se­gédtalonját, ha egyrészt a lap színben azonos és vagy fel­felé, vagy lefelé csatlakozik, másrészt ha ezzel saját esé­lyeinket ténylegesen növel­jük, tehát az ellenfélhez átke­rülő lap helyére valamit tu­dunk tenni vagy fogyasztjuk dombunkat, talonunkat és se­gédtalonunkat. Az öncélú gonoszkodás nem megenge­dett. Az ellenfél dombjához és segédtalonjához csak hozzá­tenni lehet, még a legkedve­zőbb kombináció esetén sem szabad belőle lapot elvenni. A színcsaládokba már beépí­tett lapokat szintén tilos el­venni. A veszekedések másik for­rása az ÁLLJ! szabály. A ki­rakáskor mindig a színcsalá­dokat kell előnyben részesí­teni. Ha tehát ellenfelünk egy adódó és valamelyik színcsa­ládhoz is illő lapot nem oda, hanem oldalsorozatba, eset­leg a mi dombunkra vagy se­gédtalonunkra helyez vagy esetleg csak nem veszi észre, hogy az oldalsorozatok vala­melyikéből még lehet a szín­családokba lapot tenni, kiált­sunk ÁLLJ! -t. Ilyenkor ellen­felünk kénytelen befejezni a rakosgatást, és át kell adnia a játékot nekünk. Nem indo­kolt az ÁLLJ!, ha több szín­családba felrakható lap van, és ellenfelünk ezek közül az egyik lehetőséggel élt is. Több lehetőség esetén ugyan­is nem kötelező csak egy színcsaládot építgetni, ellen­felünk azt a színcsaládot épít­heti, amelyikhez kedve van. (Sokan ÁLLJ! helyett TACCS!-ot vagy STOP!-ot mondanak.) Ha a talonja elfogy, fordít­sa meg képpel lefelé a segéd­talonját, amelyből így talon lesz, és keverés nélkül foly­tassa a játékot. Akinek előbb elfogy az összes lapja (a dombjából, a talonjából és a segédtalonjából is), az lesz a győztes! Egyébként a győzel­mi esélyek rendkívül gyakran változnak. Még az is előfor­dulhat, hogy az egyik játékos­nak már csak egy—két se- gédtalonlapja van hátra, a másik előtt viszont még sok lap tornyosul, és végül még­is ő győz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom