Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-17 / 41. szám

4

1996. február 17., szombat

Közélet

Regionális oktatási fórum

Kényszerűség és lehetőség

A kelet-magyarországi régió oktatási helyzetéről tájékozódott pénteken Debrecenben Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter. Közel ötszáz résztvevője volt a délelőtti regionális oktatási fórumnak, s mint a késő délutáni sajtótájékoztatón megfogalmazta a tárca első embere: ez azért arra utal, hogy van még bizalom a minisztérium iránt. Két—három hónap van hátra a közoktatási és a felsőoktatási törvény módosításáig, s két előkészítő bizottság — önmagának is nagy iramot diktálva — próbálja meg a szinte lehetetlent: az esztendő első felében a parlamenti vitáig eljuttatni a két módosító törvényt.

—Válságkezelő és válságmenedzselő programról van szó — mondta a miniszter —, és egy olyan önkorrekcióra is alkalmas rendszer kialakításáról, ami a harmadik évezredbe is beléptetheti a magyar oktatást. A képzés és a szerkezet átalakítása az első fontos terület, az intézményi struktúra átalakítása a második, az egyes intézmények jogállása a harmadik s az egyetemeket körülvevő intézményi szféra a negyedik olyan kérdéskör, amit rendezni kell.

Számos olyan elem is van, ami nem igényelne törvényi szintű szabályozást—hangsúlyozta Magyar Bálint, példaként emlegetve a történelem érettségit —, de fontos, hogy a tárca az ilyen alapkérdésekben is „leverje a cölöpöket”.

Dinya László helyettes államtitkár elismerte, hogy a felsőoktatási modernizáció ügyében sok a restancia.

Korábbban köztudott volt az a hasonlat, mely szerint a válság- kezelés egy olyan operációhoz hasonlítható, amely során nincs altatószer, életlen a szike és időnként elalszik a villany. A felsőoktatási modernizáció ettől annyiban nehezebb — summázta a problémákat Dinya László —, hogy a műtét közben még beszélgetni is kell a beteggel, aki frusztrált és autonóm személyiség volt eddig.

Három kényszer mégis a modernizáció irányába ösztönzi a felsőoktatási intézményeket. Az első — rövid távú — kényszer az államháztartási reform. Hosszú távú ösztönzést jelent a felsőoktatás fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat, s folyamatos kényszerként jelentkeznek a munkaerő- piac igényelte változások, illetve a demográfiai hullám. A helyettes államtitkár szerint a pénteki debreceni tanácskozás különösen az integrációval, a válságmenedzseléssel és a normatív finanszírozással kapcsolatban hozott számos új javaslatot, ugyanakkor néhány félreértést is eloszlatott. Ezek közül az egyik a gigantománia, de nem erről van szó. A második ellenérv szerint ha 3—4 kis intézmény integrációjával lesz egy nagyobb, akkor ettől önmagában még nem lesz modernebb a felsőoktatás. Ezt az ellenérvet a professzionális menedzserigazgatás és a szakmai vezetés elkülönítésével még szét lehet oszlatni. Az igazi akadályt az egymástól való félelmek jelentik. Dinya László szerint ezt a szervezeti és működési szabályzatban rögzített garanciákkal lehet kivédeni, de az intézmények helyett ezt senki sem fogja elvégezni.

Az elmúlt időszak eredményeit elemezve Horn Gábor, az SZDSZ országgyűlési képviselője előbbrelépésként értékelte a körzetesítés megállítását, a bejáró diákok utáni normatíva bevezetését 1996-ban. Az 1993-as közoktatási törvény nem teremtett tiszta helyzetet. Az SZDSZ oktatáspolitikai szakértője példaként említette, hogy a diáknak joga van kérdéseket feltenni a pedagógusnak, s kötelező az érdemi válasz, kivéve a tanuló magatartásával és szorgalmával, illetve a szakmai előmenetellel összefüggő kérdéseket.

Az iskolaszerkezet ügyéről az új koncepció szerint helyben kell tudni döntenie az ön- kormányzatnak a helyi adottságok figyelembevételével. Az állam szerepe annyi, hogy a minimális átjárhatóságot megteremtse a Nemzeti Alaptanterv révén.

A finanszírozás kérdésében a minisztérium szerint csak a kétcsatornás — állami és önkormányzati finanszírozás — a járható út, bár sokan szeretnék, ha az oktatás terheit az állam visszavenné.

A sajtótájékoztató résztvevői elismerték: reális és sajnos egyre nagyobb mértékű probléma a mozgáskorlátozottak és a csökkent munkaképességűek képzése. Az új koncepció ezen a bajon a speciális, állami normatív támogatás növelésével kíván megoldást találni. A másik út egy olyan, országos hatáskörű közalapítvány létrehozása, ami a fogyatékos gyerek képzésére a saját tulajdonában lévő eszközöket juttatná el.

Hajdú István

mmmamm UJ KELET

Adótábla, adókulcsok, pénzromlás

Folyamatos párbeszéd

Balról: Német János, Seres József, Szabó Tibor

Nemrégiben a határon túli magyar szervezetek azon véleményüknek adtak hangot, hogy lassan és körülményesen lehet hazánkba jutni. A helyzet fordult -tt- véleményük szerint —, már a magyar határőrök dolgoznak ukrán kollégáiknál lassabban. A helyzet tisztázására, a lehetőségek feltárásra Seres József ezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetője tegnap megbeszélésre hívta Kárpátalja magyar kulturális, egyházi és államigazgatási vezetőit. A tanácskozáson részt vett Német János, hazánk ungvári főkonzulja, a Határon Túli Magyarok Hivatalát Szabó Tibor, a megyei önkormányzatot

Fotó: Csonka

Együd János alelnök képviselte.

— A folyamatos párbeszéd hívei vagyunk — hangsúlyozta Seres ezredes. — Szeretném, ha egymás gondjait és lehetőségeit megismernénk. Tudomásul kell azonban venni, hogy az utóbbi néhány évben az ukrán határszakaszon többszörösére növekedett a forgalom, amit a kiszolgáló személyi és technikai háttér nem követett. Az országok gazdasági helyzete miatt az ukrán határszakaszon a megélhetési turizmus alakult ki, amelyre ráépült a bűnözés, a korrupció. A totális ellenőrzésre kell törekednünk. Szigorúságunk azért is indoMádi László, a Fidesz—MPP országgyűlési képviselője, a költségvetési bizottság tagja szerint az emberek a februári jövedelemadó-előleg levonását nem úgy élték meg, hogy rossz a technikai kivitelezés, hanem hogy nőtt az adóterhük. A lakosság széles rétegeinek körében az kavart nagy vihart, hogy jelentősen csökkent legutóbb a fizetési borítékok vastagsága. Igaz, a kormány nyilvánosan kért elnézést az érintettektől, de ettől még nem nyugodtak meg a kedélyek.

A képviselő úr szerint a kormány intézkedései ellentétben állnak a nyilatkozatokkal. A kormányfő kinyilatkozásában az adóterhek további növelésének gátat kíván szabni. Ugyanakkor a személyijövedelem- adó-törvényben olyan változásokat vezettek be, amelyek csökkentik a bérből és fizetésből élők adóterheit. A tb-járu- lék részbeni adómentességének eltörlése és a gyermekkedvezmények megvonása pénzt von el a családok többségétől.

Az adósávok felső határai évről évre alig változtak valamit, és eltörölték a nulla százalékos adókulcsot. (Kivéve azon alkalmazottakat, akik csak a munkáltatójuktól kapnak jövedelmet.) A jelenlegi adókulcsok — különösen az alsóbb sávokban — öt éve vannak érvényben, miközben a forint értéke felére csökkent.

A Fidesz módosító indítványt nyújtott be a parlamentnek a nulla százalékos adókulcs viszszaállítására és a 48 százalékos felső adósáv eltörlésére. Javaslatukat a másik három ellenzéki párt támogatja, és ha az SZDSZ konzekvens akar maradni önmagához, neki is a módosítás mellett kellene szavaznia. Példa nélküli és abnormális dolognak tartja a Fidesz, hogy még mindig nem terjesztette a kormány az Országgyűlés elé a Társadalombiztosítás ez évi költségvetésének javaslatát.

A képviselő úr mint a parlament költségvetési bizottságának tagja is hozzá nem értéssel vádolta a pénzügyi tárcát. A januári költségvetési egyenleg a tervezetthez képest 30 milliárd forintnyi többletet mutat, ami példa nélküli a magyar gazdaság történetében. Még nem tudni, mi okozta ezt a többletet, de ezek a pénzek az áfa, a forgalmi adó, a vám- és a társasági adók formájában folytak be a központi költségvetésbe. Furcsa ellenpont, hogy januárban a tervezettől nagyobb, négy százalékos volt az infláció. Ha a folyamat nem javul, kérdésessé válhat az infláció ütemének tervezett, 20 százalékos tartása. Ezzel bizonytalanná válnak a múlt év végén kötött bérmegállapodások is.

Továbbra is vitára ad okot a privatizációs többletbevételek sorsa. A képviselő úr egy pénzügyminisztériumi belső anyagra hivatkozva arra hívta fel a sajtó figyelmét, hogy a kormány a többletpénzből nem a magas kamatozású állampapírokat kívánja kiváltani, hanem a nulla százalékos MNB-hite- leket. Ezzel nem a központi költségvetésen segít, hanem a Magyar Nemzeti Bankon.

Tizenkétmilliárd forintra nőtt az ország devizatartaléka. Ez már indokolatlanul magas. Az ország fizetőképességének megőrzése nem teszi szükségessé ekkora tartalék felhalmozását. A pénz egy részét mobilizálni lehetne, ezzel is növelve a költségvetés bevételét.

A vámpótlék megemelése miatt az idén várhatóan 120 milliárd forint bevétele származik ebből a forrásból a büdzsének. A Fidesz szerint jövőre ennek csak az egynegyede lesz. Ugyanígy kevesebb bevétel származik majd a privatizációból is, mert már nem lesz mit eladni. Félő, hogy a pénzügyi tárca, a nemzeti bankkal együtt, soron kívüli forintleértékelést hajt végre, aminek be- láthatatlanok a következményei.

A képviselő úr a kormány propagandájáról elmondta, hogy az sokkal sikeresebb külföldön, mint idehaza. Utoljára az ötvenes években fordult elő, hogy a reálbér több mint tíz százalékot csökkent volna. Ezt az „eredményt” sikerként tálalni a közvélemény elé már cinizmus. A lakosság egyébként is a pénztárcája vastagságából alkot ítéletet, és nem ért egyet a kormány sikerpropagandájával.

—Schwarz—

költ, mert információnk szerint Ukrajnában több ezer Ázsiából és a FÁK valamely államából származó várja, hogy ember- csempészek segítségével országunkon keresztül Nyugatra jusson. Nekem is tudomásom van arról, hogy az útlevélkezelőink esetenként az elvártnál lassabban dolgoznak, és a hangnem sem mindig megfelelő. Lehetőségeinkhez mérten harcolunk e nemkívánatos jelenségek ellen. Természetesen előfordul, hogy nem engedünk be Magyarországra külföldieket, tavaly 160 ezer ilyen eset volt határszakaszunkon. Jogszabályok határozzák meg, hogy milyen feltételek mellett, és milyen műszaki állapotú gépkocsikkal lehet hazánkba beutazni. Mi nem tudjuk, és nem is akarjuk az ukrán útlevélkezelők gyakorlatát követni. A szomszéd ország határőrei ugyanis különböző kis könyvek felmutatása esetén sok esetben soronkívüliséget biztosítanak. Német főkonzul úr a határőrség országos parancsnokának átadott egy listát, azon személyek jegyzékét, akik a magyarság érdekében lépik át a határt és soronkívüliséget szeretnének. Bizonyára lesz egy szűk kör, amely megkapja ezt a kedvezményt.

A kis fórum valamennyi résztvevője kiemelte, szükséges a rendszer megbeszélése.

KvZ

Demonstráltak az építők

Szólt a telefon a szerkesztőségben. Elkeseredett férfihang közölte, mintegy negyven ember békés demonstrációt tart a nyíregyházi Hatzel téren, hogy jelezzék, nincs minden rendben a Honda- szalon átadásával. Siettem a helyszínre, de a bejelentett csoport sehol. Az autószalon előtt egy kocsiból kellékeket hordott be az épületbe két hölgy. Ünnepélyes megnyitóra készültek. Egy férfi, látva tétovázásomat, hozzám lépett és bemutatkozott.

— Hrenkó András \ agyok, az Új Napkelet Kft. ügyvezetője.

— Részemről a szerencse. Nem tudja a demonstrációra készülők hollétét?

— Azt nem mi tartjuk, hallottunk ilyenről, de nem lényeges. Minket a megjelenésük nem ingat meg.

— Ezek szerint önök ellen készülnek?

— Ennek az építőipari kivitelezőnek nem fizettünk ki ötszázezer forintot, mert öt hónapos határidőcsúszással adták át az autószalont, súlyos minőségi kifogásaink vannak a munkájuk ellen, penészednek a sarkok, a nyílászárók nem zárnak jól, festetlenek. Az építési határiőd csúszása miatt közel ötmillió a veszteségünk. Történtek egyeztető tárgyalások, de nem közeledtek az álláspontjaink.

Sétáltam néhány kört a tér környékén, és lassan már

szállingóztak a munkások a tiltakozásra. Transzparensek a vállakon, füstölgő cigaretták az ajkak között, szótlanul bandukoló emberek. Piros karszalaggal a kabátujján megérkezett a demonstráció vezetője, Virányi Pál is.

— A Gondolkodó Építőipari és Műszaki Kft. dolgozói fejezik így ki tiltakozásukat — fogalmazott a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője. — Sokkal összetettebb a dolog, mint ahogy önnek elmondta az autószalon képviselője. Én mindent dokumentumokból mondom önnek, és ez a valóság. Sokkal többel tartozik az építtető, mint amit állít.

Az előző év júniusában kerestek meg a beruházók, hogy építsük meg az autószalont. Még ebben a hónapban megkötöttük a tételes szerződést a munka elvégzésére, az átadási határidő 1995 szeptemberére szólt. Ilyen gyors határidőt csak akkor lehet tartani, ha az építtető mindenben együttműködik a kivitelezővel. Amikor átadták az épület tervrajzát, kiderült, nem fér rá a telekre, mert három méterrel szélesebb annál. A következő akadály az volt, hogy bontani kellett ahhoz, hogy egyáltalán alapozni lehessen. Azok ellenére, hogy a szerződés szerint ezt a munkát nekünk kellett volna végezni, rábízták egy másik alvállalkozásra. Mi kifizettünk ezért két és fél milliót, hogy minél hamarabb kezdhessük a munkát,

mert már ezek a problémák hetes csúszásokat jelentettek. Aztán mégis mi bontottunk, de a pénzt nem kaptuk vissza. A műszaki ellenőr és jómagam szabadkézi rajzzal kiigazítottuk a tervrajzot, csak hogy menjen az építkezés. Már az átadási határidő vége következett, amikor az építtető azzal az igénnyel jelentkezett, hogy a tetőteret is építsük be. Az eredeti vállalásban csak szerkezetépítés volt, ez pluszmunka, olyan technikai megoldásokkal, amelyek önmagukban is késleltették a munkát, mert a beton száradási idejét nem siettethettük.

Közben vagy anyagi gondjai lettek a Honda-szalont készíttetőnek, vagy más oka volt, de a részszámlák áfáit nem tudták kifizetni, a kft. adott kölcsön. Ezek ellenére 1995. december 15—19. között megtörtént a műszaki átadás. Ezután már minőségi kifogást emelni nem lehet, csak garanciális javítások jöhetnek szóba. Ilyenről viszont egyelőre nincs szó. A követelésünk viszont a négymilliót is meghaladja. Ennek hiányában februárban már nem tudtam bért fizetni a közel negyven munkásnak és tanulónak. A demonstrációtól azt várjuk, hogy lelepleződjenek a tisztességtelen beruházók és a hátterük.

Araui Balogh Attila