Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-14 / 38. szám
AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Önt mi bosszantja? Nyíregyházát járva, a belvárosi forgalomban városlakókat állítottunk meg, akiknek a címben szerepló' kérdést tettük fel. íme a válaszok: — Nagyon bosszantónak találom, hogy a szemüvegárak lassan a csillagos egekbe szöknek. Itt, Nyíregyházán már több sVemüvegsza- lonban jártunk, és volt olyan hely, ahol csak a vizsgálat került 800 forintba, de ennyi pénzért is előre be kell jelentkezni. A kislányom hamarosan iskolás lesz, így szeretném tudni, jó-e a szeme, hogy kell-e egyáltalán neki szemüveg. Az SZTK-ba nem Simon Miklósné és Simon Beatrix szeretném vinni, mert ott úgy bánnak vele, mintha futószalag mellett dolgoznának az orvosok. Emellett nagyon mérges vagyok az autósoka, mert sportot űznek abból, hogy minél közelebb hajtsanak a járdához, s a sarat felverjék a járókelőkre. Ilyen latyakos időben tiszta sár lesz az ember. Nagyon kellene már valamit csinálni velük, szigorúbban kellene betartatni a közlekedési szabályokat. Kíváncsi lennék, hogy a derék sofőrök fordított helyzetben mekkorákat ugranának a sár- cseppek elől? Krisztina, Krlsna-szeizetes — Én meg vagyok békéivé a világgal, csak azt nem értem, hogy az utca embere mennyire nincs tiszában azzal a fogalommal, hogy mi is a szekta. Teljesen félremagyarázzák. Természetesen elismerem, hogy találkozhattak már több antiszociális csoporttal, akik hatottak a véleményükre, de sajnos a televízió is csak a negatív pél— Ebben a városban a kisgyermekes, babakocsival közlekedő anyák alkotják a hátrányos helyzetű kisebbséget. Bátor anyuka az, aki gyermekkocsit tolva vág neki a városnak. Az útpadkákon nincsenek feljárók kiépítve, egy áruház kivételével a kisdákat nagyítja fel, a pozitív, kezdeményezések nem kapnak nyilvánosságot. A Kris- na-hívőktől, mint a beteg emberektől elhúzódnak a járókelők, pedig egy olyan biofarm felépítésére gyűjtök adományokat, ami önellátóvá teszi a Krisna vallású közösséget. Az, hogy tolerancia és a másság elfogadása, pusztába kiáltott szó... Farkasné Kovách Sarolta kocsit kint kell hagyni az utcán, mert a benti lépcsőkön én nem tudom felcipelni, persze liftet vagy mozgólépcsőt sem lehet használni. így télen mindenhol bokáig lehet a latyakban közlekedni, ha lelépek az úttestre, akkor elsüllyedek a sárban. Bosszantó a helyzet, hogy a kisgyermekes anyákkal senki sem törődik, s csak a sorstársakkal együtt, párosával lehet kimenni az utcára, akik legalább segítik egymást. Kettőt fizet, egyet kap A farsang nemcsak a mulatozás, de a bosszankodás ideje is. Ez derült ki tegnap az egyik nyíregyházi iskola szülői értekezletén. Arra kérték az anyukákat, hogy mindenki süssön egy-egy tálca süteményt. De finom legyen, mert eladásra lesz! A szülői munkaközösség vezetői úgy gondolták, hogy az adományokat pénzzé teszik, és ebből jutnak egy kevéske (vagy nem is olyan kevéske) bevételhez. Szóval! Megveszem az alapanyagot, a feleségem megsüti, bevisszük az iskolába, majd ott eladják a gyerekeknek . A csemetéim megvehetik az anyjuk süteményét. Ez már valami. Hát ennyire csórók vagyunk ? — Sch — Út évre visszamenőleg akarják behajtani Csőbe húzott vízfogyasztók — Mi alapján számlázták ki az egyes lakásokra eső hátralékot? — kérdeztük Szabó Istvánná gazdasági vezetőt. — A vízmérőóra alapján osztottuk szét a lépcsőházakra, illetve az egy főre eső részt, és értelemszerűen ezt az összeget szoroztuk fel a családok létszámának megfelelően. >— Miért nem a melegvízóra tényleges adatai alapján számoltak, miért átalányt alkalmaztak? — Egyrészt azért, mert nekünk azokhoz az órákhoz semmi közünk, a Nyírtávhő olvassa le. Másrészt azért nem, mert nincs minden lakásban vízóra. — A Nyírtávhőtől nem tudnák elkérni a részvízóraállá- sokat? — Nem érünk rá ezzel foglalkozni, és egyébként is úgy gondoljuk, mi nem tudnánk igazságosan szétosztani. Sokkal egyszerűbb lenne a dolog, ha a közös képviselők kézbe vennék az ügyet. Rá kellene venniük a lakókat, hogy egyezzenek meg egymás között. —Ne haragudjon, de én nem tudnám elképzelni mágiámról, hogy kilincselek egyik lakásból a másikba a pénzem után... Az Eperjes utcai lakások nagy részét megvásárolták a lakók. S mint tudjuk, a vásárlás csak úgy jöhetett létre, ha a Lakszöv igazolta, hogy az illetőnek nincs közüzemi tartozása. Ezek szerint az érintetteknek hivatalos papírjuk van arról, hogy 1994 augusztusa előtt minden számlájuk rendezve van. Erre jönnek önök, és 1990-ig visszamenőleg követelnek pénzeket. Nem ellentmondásos ez? — Ha egyszer nem volt még feltárva a dolog, nem is tudhattunk a tartozásokról... Egyébként tárgyalunk a Házkezelő Kft.-vei, mert elképzelhető, hogy az IKSZV annak idején a meleg víz alapdíját is beszedMint arról lapunkban már beszámoltunk, decemberben körlevelet küldött ki a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat (a továbbiakban Nyitvicsav) az Eperjes, az Oszőlő utca és a Csaló köz néhány lépcsőházába. Tájékoztatták az ott élő családokat, hogy sajnálatos félreértés miatt nem szerepelt nyilvántartásukban az Ószőlő u. 191/a alatt lévő, 71-es számú hőközpont, amely a meleg vizet szolgáltatja az érintett lakóközösségnek. Emiatt a lakók a hosszú évek során nem fizették a meleg víz alapjául szolgáló hideg víz díját. És most a vállalat öt évre visszamenőleg szeretné megfizettetni a tartozásokat... de te, miután mi csak a hidegvíz számláztuk ki a válla latnak, annyit fizettek nekünk. —Ez azt jelentené, hogy nem a lakosok, hanem az IKSZV tartozik a Nyitvicsavnak? — Pontosabban szólva az IKSZV tartozik a megvétel előtti időszakról, és a családokat csak a vásárlást követően keletkezett tartozás terheli. — Az IKSZV, tudomásom szerint, jogutód nélkül szűnt meg, illetve alakult át. Kifogja kifizetni a tartozást? — Már folynak a tárgyalások ez ügyben mind az önkormányzattal, mind pedig a Házkezelő Kft.-vel... Kérdéseinkkel megkerestük Vinginder Tibort, a Házkezelő K f C ügyvezető igazgatóját is. Igazgató úri Tájékoztatták önöket a Nyitvicsav illetékesei a problémáról? — Mielőtt bármi egyebet mondanék, le kell szögeznem: a Házkezelő Kft. nem jogutódja az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatnak. A kérdésnél maradva: tavaly szeptemberben kaptunk egy hivatalos levelet a vállalattól, hogy ellenőrzéseik során kiderült, az a bizonyos vízmérő nem szerepelt a nyilvántartásukban, s emiatt az érintett lakóközösségnek jelentős hátraléka keletkezett. Erről szólt a levél, semmi többről. Néhány hónap múlva jött az újabb küldemény, amiben kész tényként tálalva megküldték a Csaló közi épület számláját. De hogy mi alapján és hogyan készítették el azokat, arról nem tájékoztattak minket. — Úgy tudom, az a bizonyos vízmérőóra volt a számlák alapja... — Mi pedig úgy értesültünk, hogy új vízmérőórát szereltek fel, mert a régi üzemképtelen volt, és a néhány hónapos próbaüzem adatai alapján osztották szét a lakótömb hátralékát. De hogy mikor szerelték fel, és milyen óraállással indult a mérés, nem jelezték nekünk. Most pedig azt várják tőlünk, hogy mi szedjük be a kintlévőséget. __ ? — Igen, igen. Csak tudnám, mi alapján. Több épületet mérő főóra szerint nem lehet igazságosan szolgáltatási díjat elosztani. Álláspontunk szerint minden épületet külön mérőórával kellene felszerelni. —Hogyan vélekednek arról, hogy esetleg önökkel fizettetik meg az IKSZV Eperjes utcai tartozását? — Nekem ez teljesen új, öntől hallom először. Munkatársaimmal utánanéztünk a dolognak, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a vállalat által elmondottak legfeljebb egyéves időszakot érinthetnek. 1990-ben ugyanis — a 18/1990 1.31 számú rendelet szerint — átalányt fizettek a lakók, aminek semmi köze nem volt a tényleges vízfelhasználáshoz, de a különbö- zetet az önkormányzat vállalta magára. 1991 novemberétől azonban a tényleges hidegvízdíjat számlázta a szolgáltató. Ám akkor sem értem, miért rajtunk akarják követelni! Ha be akarják hajtani a tartozásokat, keressék fel ők az érintetteket, ugyanúgy, mint ahogy a többi problémás háznál, épületnél tették! Vri Mariann Tanúskodni muszáj! Annyiszor leírtuk már: papírokkal vagyunk körülbástyázva. Kis és nagy szervezetek, testületek hoznak döntéseket, jókat vagy rosszakat, még az is előfordul, hogy egy rossz döntés miatt az ország egyik első embere kér elnézést. Persze, amikor ez előfordul, a papírbástya, a kimutatás már megszületett, átalakult, átszerkesztetett. Gondolom, azoknak sem könnyű, akik a bástyákat építik, vagy megpróbálják megvédeni. Mégsem értem: mi lehet az oka annak, ha az ügyintézőkből gyakorta eltűnik az emberség, s rosszkedvűket a hozzájuk hasonló kisemberekre zúdítják azzal, hogy fanyalogva intézik az ügyeket, nem a segítő szándék, hanem a „szabály mindenek- felettisége” vezérli munkájukat. Apró kis ügy, ami ezt mondatja velem. Ismerősöm két nagy—ám még tanuló—gyermekének nyűgeit nyögi. Nem könnyen, de nagy odaadással. Rámegy a teljes családi költségvetés, nem mindegy hát, hogy kollégiumhoz jut-e a fővárosi egyetemen tanuló nagyobbik fiú. Igazolás kell hát, hogy a két legény közös háztartásban él a szülőkkel. A mama szabadságot kér, fogja a fiúk személyi igazolványát — ami, ugye, igazán hivatalos papír—, s bemegy velük a városi önkormányzathoz. Ott az ügyintéző közli vele, hogy ezt bizony az orosi kirendeltségen kell intézni, mert a család ott lakik. (Valóban így a jó, hiszen kevesebbet kell utazni.) Nosza, irány Oros! Ott viszont azt közlik: az igazolást csak akkor adhatják ki, ha a mama két tanúval is igazolja, hogy valóban igaz az, amit a nagyon hivatalos személyi igazolvány állít, azaz hogy a két fiú a szüleivel él. A hivatali idő véges, de „ szerencsére” vannak munkanélküliek, gyesen lévők a környéken, akiket meg lehet kérni, fáradjanak már el röpke egy-két órára a hivatalba, és adják úri (úr- hölgyi) becsületszavukat arra, hogy a személyi okmány nem hazudik. A bástyagyártók finomíthatják a módszert. Például további két tanú igazolhatná, hogy az előző két tanú állítása megfelel-e a valóságnak. A további két tanút pedig újabb kettő igazolhatná mindaddig, amíg az ügyintézőknek is tanúságot kellene tenniük. Itt jut eszembe: az egyik dunántúli városunkba úgy sikerült sok-sok nyugati befektetőt vonzani, hogy mindegyikük mellé adtak egy embert, aki az ügyeket intézte. Gondolom, például felhajtotta a tanúkat.Úgy vélem, ezek után Rákosi elvtárs közismert régi szlogenje teljesen szabadon átformálható, imigyen: Magyarország nem rés, hanem kész röhej a papírbástyák frontján. (Kézy)
