Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-14 / 38. szám

8 1996. február 14., szerda Közelkép UJ KELET Konferencián Zaragózában Nagyvárosi bűnözés Az Európai Unió szervezésében pár nappal ezelőtt Berencsi Gyula, Nyíregyháza város alpolgármestere, dr. Nagy Ferenc a városi ügyészség vezetője és őr. Pásztor Mik­lós, a városi rendőrkapitányság vezetője a spanyolországi Zaragózában az Európai Városok Biztonsága címmel meg­tartott háromnapos konferencián vett részt. A tanácsko­zás alaptémája a nagyvárosi bűnözés, és azok széles skálá­ja volt. A szabolcsi küldöttség részvételének értékét növe­li, hogy a kelet-európai országok városai közül egyedül Nyíregyháza képviseltette magát mint meghívott. Egyéb­ként ezeken a konzultációkon csak az Unió tagállamai ve­hetnek részt. A csoport hazaérkezése után dr. Pásztor Miklós mond­ta el a szakmai út tapasztala­tait. — Minek köszönhetjük, hogy városunk meghívást kú­pot t Spanyolországba? — A konferencián való részvételi lehetőséget több kelet-európai országnak is fel­ajánlották. Egyedül városunk vezetői éltek a nem minden­napi tapasztalatszerzés adta lehetőséggel. Egyébként az Unió valamennyi tagállamá­nak nagyvárosa képviseltette magát az összejövetelen, mintegy 400 fő. — Beszélne az ott szerzett tapasztalatokról? — Három fő témáról volt szó, ezek a fiatalkori bűnözés, a kábítószerrel való visszaélés és a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények. A mi delegációnkat leginkább a kábítószer elleni szekció munkája érdekelte. Abból a meggondolásból, hogy sajnos városunkban is megjelent a kábítószer forgalmazása és fogyasztása. Ennek visszaszo­rítása érdekében igyekeztünk tapasztalatokat szerezni. Amúgy az egész konferencia az említett három bűnözési kategóriában a megelőzésre helyezte a hangsúlyt. Egyik jól hangzó szlogen volt: a bű­nözés a társadalom betegsége. Mint a természetes betegsé­geknél, könnyebb a bajt meg­előzni, mint a kialakult kórt gyógyítani. Az is megfogal­mazódott, hogy kis körzetek­ben sokkal hatékonyabban tud működni a rendőrség, mint nagy területet átfogva. Itt a rendőrök jelenléte 80 és 20 százalékos arányban lenne a legoptimálisabb. Szerintem is így lenne helyes, holott ez ná­lunk távolról sem így van. Pe­dig nyilvánvaló, hogy a helyi szerveket kellene erősíteni, mert a lakossággal és a köz­vetlen a bűnözéssel itt talál­koznak a rendőrök. Abban is mindenki egyetértett, hogy a munkanélküliség nagysága összefüggésbe hozható a vá­roson belüli bűnözéssel. Saj­nos, ez nálunk is így van. Ér­dekes előadásokat hallottunk még a szervezett bűnözésről. Nyugat-európai rendőri kö­rökben úgy tűnt, hogy elég nagy a félelem az orosz és az ukrán maffiával szemben, mert már ott is megtelepedtek. — Sikerült valamilyen kap­csolatot is teremteni a nyuga­ti kollégákkal? — A konferencián való fel­szólalásom hatására spanyol és angol kollégák ajánlották fel segítségüket a kábítószer elleni harcunkhoz. Én végül is úgy ítélem meg, hogy helyünk van az ilyesfajta eszmecseré­ken, mert konkrét tapasztala­tokat lehet szerezni, mivel sző­kébb hazánkban is teljes a bűnlajstrom... Fullajtár A ndrás Polgármesterek randevúja Hagyományteremtő szán­dékkal szervezte tavaly, első alkalommal, a Városi Polgár- mesterek Randevúját a Szféra Kulturális Szolgáltató Kft. A rendezvényt Veszprémben tar­tották, ahol a városok polgár- mesterei, alpolgármesterei és jegyzői vettek részt. A találko­zó már az első alkalommal az önkormányzati vezetők szak­mai fórumává nőtte ki magát. Lehetőség nyílt arra is, hogy a kormányzat a településeket érintő szakmai elképzeléseit is vázolja. A nyíregyházi önkormányza­ti vezetők pályázatot nyújtottak be, hogy 1996. március 9-én a megyeszékhely rendezhesse meg a Városi Polgármesterek Randevúját. A város méltán vállalhatja a rendezés jogát, hisz eddig is több alkalommal adott otthont kiemelkedő szak­mai és kulturális rendezvé­nyeknek. Gondoljunk egyebek között a Nyírségi Ősz program- sorozatára, a Sóstói Éremmű­vészeti és Kisplasztikái Alko­tótelepre, a Kelet—Nyugat Ex­póra vagy a tavalyi Helia-D If­júsági Atlétikai Európa-bajnok- ságra. A rendezvények helyszí­néül két, nemrégiben átadott és egymáshoz közeli, korszerű oktatási intézményt javasolnak Nyíregyháza vezetői: a Hu­nyadi Mátyás Általános Isko­lát és a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolát, de szóba jö­het még a Korona Hotel is. Az iskolákat a pályázati kiírásnak megfelelően ingyenesen, a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel adják át a szerve­zőknek. Az intézmények alkal­masak 400—500 fős szakmai programok, bálok megrendezé­sére, és sportesemények is tart­hatók falaik között. A város gazdag kulturális élete lehetőséget ad, hogy a résztvevők és a kísérők tartal­mas különprogramot láthassa­nak. A város vezetői a rendezvény támogatására már több helyi szponzort megnyertek. A pá­lyázatokat február közepén bí­rálják el a szervezők. KvZ Már csak pénzkérdés Gyenge áram magas áron Terjeszkedik a megyeszékhely. Nagy lakótelepeket szeren­csére már nem alakítanak ki, a beépíthető foghíjtelkek szá­ma pedig egyre kevesebb. Emiatt egyre több utcát vonnak belterületbe. Akik családi ház építésére adják a fejüket, leginkább a te­lek ára felől érdeklődnek először. Ha villany, gáz, víz, szenny­vízcsatorna van, akkor azt mondják, közművesített a telek. Ezzel a közműhálózattal az utóbbi időben komoly gondok van­nak, különösen az elektormos hálózat túltelített. Emiatt a la­kásokban mérhető feszültség sok helyen még a 160 voltot sem éri el. Egyes háztartási készülékek és berendezések ezen a fe­szültségen már nem, vagy nem megfelelően működnek, még­is teljes árat kell fizetniük az értékcsökkent szolgáltatásért. Mindezekről Gyurján Jánost, a Titász üzemviteli osztályának szakemberét kérdeztük —Nyíregyházának mely kör­zeteiben a leggyengébb a há­lózat minősége? — Azokon a területeken a legrosszabb a helyzet, amelyek korábban zárkerti részek voltak és most belterületnek számíta­nak: Kistelekiszőlőben, Borbá­nyán, Lászlócseredülőn nem­rég még csak hétvégi házak voltak. Ezekben az utcákban olyan vezetéket építettek ki, olyan transzformátorállomáso­kat telepítettek, amelyeket nem erre a'terhelésre terveztek. A hatvanas—hetvenes években még nem volt ennyi háztartási gép, a családok közel sem hasz­náltak ennyi elektormos ára­mot. — Önök szerint mi lenne a megoldás? — A hálózatfejlesztés rész­letes rendezési terve elkészült. Már csak pénz kérdése az egész. Egyedül Kistelekiszőlő és Borbánya trafóállomásainak kiépítése közel húszmillió fo­rintos beruházás lenne. A hely­zet tarthatatlan, mi is érezzük naponta. A mérési hálózat el­lenőrző rendszere révén a Titász ismeri a hálózat gyenge pontjait. Sőt, azt is tudjuk, hol várható, hogy még tovább rom­lik a helyzet. Azokban az utcák­ban, ahol már maximális a ter­helés, minden egyes átadott új házzal még tovább csökken a hálózati feszültség. — Cégük privatizációja so­rán kisebbségi tulajdonjogot szerzett a német Amperwerke társaság 49,23 százalékban. A pályázat kiírásakor feltételként szabták, hogy csak az szerezhet Titász-részvényt, aki vállalja a fejlesztés anyagi terheit is. Vár­hatóan mikor hoz tőkét is a né­met partner a közös vállalko­zásba? — Valóban ezzel a kikötés­sel kapták a cég értékpapírjai­nak majdnem felét. Az üzlet nemrég köttetett meg, így most csak ismerkedünk egymással. Reméljük, a közeljövőben már működő tőkével is beszáll­nak a fejlesztési beruházásaink­ba. — Fekete Tibor — Politikai turizmussal — külföldre? Jó hírrel, jó hírért Az elmúlt év során mintha megszaporodtak volna önkor­mányzati képviselőink külföldi útjai. Vannak, akik szerint ezek az utak kicsit „belterjesek”: a kiutazók mindig ugyan­abból a körből kerülnek ki, mások felvetik a „politikai turiz­mus” lehetőségét. Talán az sem véletlen, hogy a megyei köz­gyűlésben a képviselők egy csoportja szorgalmazza: a kikül­detésben részt vevők számoljanak be utazásuk eredményéről, hasznosságáról. Tukacs Istvánt, a Magyar Szocialista Párt nyíregyházi frakciójának vezetőjét kérdeztük arról, hogy mennyire indokoltak ezek a külföldi utazások. — Némelyik útról én is tu­dom, hogy valóban szakmai jellegű volt, némelyikről pedig én sem kapok semmiféle tájé­koztatást. Amennyiben szak­mai vagy egyéb szempontból — akár presztízsből, akár azért, mert ismerkedési, ismeretszer­zési célból — szerveztek egy- egy ilyen utat, akkor ezekre el kell menniük a tisztségvi­selőknek és a képviselőknek. Természetesen, ha az utaknak nem ez a céljuk, magam sem értek egyet az utazgatással.-—Ahogy ön nem tud minden utazásról mindent, úgy a város­lakók sem. Sajtótájékoztatón eddig az útjairól Csabai Lász- lóné polgármester aszszony, il­letve Felbermann Endre és Giba Tamás alpolgármester urak, valamint a jegyző úr, Fa­zekas János számolt be... Ame­lyikről esetleg nem számoltak volna be a nyilvánosság előtt, azokról feljegyzést készítettek, és a közgyűlési anyaggal együtt juttatták el az önkormányzati képviselőkhöz... — A hivatalos kiküldetések nem korlátozódnak csak a nyír­egyházi önkormányzat által szervezett utakra, például a megyei önkormányzat gyakor­ta indít delegációkat, melyek­ben helyet kapnak városi képviselők, de ez visszafelé is megtörténik. Elméletileg azok­ról az utazásokról, melyeket a város pénzéből fizettek, a résztvevőknek írásos anyagot, tájékoztatót kell készíteniük a nemzetközi kapcsolatok albi­zottsága részére. Anélkül azon­ban, hogy bárkit is megbánta­nék, tudnék példát mondani, amikor nem készült konkrét beszámoló. — A szakmai utak mögött nem rejlik meg időnként a sze­mélyes érdek, a „politikai turiz­mus” ? — Nem hiszek abban, hogy ma a nyugati utazások ugyan­olyan kuriózumok lennének, mint tíz évvel ezelőtt. Magán­úton is könnyen elérhető bár­melyik ország. Az is nyilván­való, hogy egy szakmai úton is van szabadidős program, jut idő városnézésre. A gazdasági kapcsolatok nem ezeken a de- legációs találkozásokon bonyo­lódnak le. A tőke egészen más­fajta logikával mozog. Konk­rét példa: a nyári szabadegye­tem keretében Iserlohn város delegációja is részt vett egy nyíregyházi kurzuson, ahová engem is meghívtak. A legke­ményebb kritika az volt, hogy Iserlohn gazdasági körei eddig hiába vártak térségünkről ko­moly gazdasági információt, sosem kapták meg. —Akkor ezek szerint tovább­ra is maradnak az utazások, és meg kell elégednünk azzal, hogy a delegáció vitte „város­unk jó hírnevét” ? — A jövőben a nemzetközi kapcsolatok albizottságának az útibeszámolókat nyilvánossá kell tennie, illetve a képvi­selőknek kérniük kell — amennyiben az nem történik meg — a tájékoztatást. (sz-a) Megállhatnak a tilosban A KGST-piac közelsége miatt a Kopogó utca lakóinak régi gondja, hogy naponta tö­megével parkíroznak a gép­kocsik a mindössze négy mé­ter széles utcán. Jelenleg ott van a Megállni tilos! tábla, mely természetesen az ott la­kókra is vonatkozik. A lako­sok kérelmét figyelembe véve a rendőrség engedélyez­te lakossági parkolókártyák használatát, ha azokat a város­üzemeltetési iroda lepecséte­li. A jövőben nem büntetik (a Megállni tilos! tábla ellenére) az utcán megálló, ott élő gép- járművezetőket, no, persze, csak akkor, ha a Kopogó ut­caiak a szélvédők mögé, jól láthatóan elhelyezik a kár­tyát... Nincs különbség Az Európai Unió által szervezett bolognai Város— Oktatás Konferencián Nyír­egyházát Kalucza Lajos, a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója képviselte. A há­romnapos rendezvény a Eu­rópai Városok Szövetségé­nek záró összejövetele volt. A kontinensről érkező több mint száz szakmai meghí­vottal összeülő plénum cél­ja a sokrétű tapaszalatcsere volt, amikor is a különböző települések képviselői meg­ismertették egymással a he­lyi sajátosságokat. A konferencia tapasztala­tairól az igazgató elmondta, hogy Európa szinte minden városára jellemző probléma­ként felvetődött a gazdasági recesszió miatti, egyre nö­vekvő munkanélküliség ke­zelésének gondja. A megol­dást hasonló módon keresik mindenhol, csupán a pénz­ügyi körülmények hátráltat­ják a munkákat. Nyíregyhá­za, illetve az ország számá­ra is megszívlelendő tapasz­talatokról számoltak be a stockholmi és az amszterda­mi képviselők, akik a nem­zeti oktatás toleranciájáról és a nagy létszámú bevándo­rolt lakosság integrálásáról beszéltek. Az oktatási-nevelési intéz­mények gazdasági fennma­radása és működőképessé­gük megőrzése nem jelleg­zetesen kelet-európai prob­léma. Megoldásként elhang­zott, hogy fokozni kell az önkéntes társadalmi szerve­zetek, illetve az ipari tőke bevonását a képzés finanszí­rozásába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom