Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-14 / 38. szám
4 1996. február 14., szerda Közélet UJ KELET Hungaropesszimizmus(?) Minden nézőpont kérdése. Petőfi Sándor magasan szálló sasmadara, bizony, már nem látja a fáradtan komyadózó fűszálakat, igaz, nem is ez a dolga... Felülről (távolról) nézvést még mi is megvagyunk valahogy. Állítólag egyre jobban... A napokban kezdődött meg Magyarország 2000 címen a külföldre szakadt és ott komoly politikai, tudományos és művészi sikereket elért magyarok világkongresszusa. A holland parlament kereszténydemokrata frakciójának tagja, Gábor Dzsingisz, aki győri születésű magyar, valamint Tomas Schreiber sikeres magyar származású francia közíró teljesen egyetértettek abban, hogy Magyarország a lehető legreme- kebb úton jár: mindazok a gazdasági intézkedések, amelyek az utóbbi egy évben történtek, szerintük, megszilárdították a fejlett tőkés államok vezetői bizalmát hazánkban — így a két sikeres hazánkfia. Meglehet. Sőt, biztosan igazuk van. Ok ugyanis sokkal köNulla A közelmúlt napokban egy a közéletben szerepet játszó ismerősöm állított meg. Tisztességes ember, akit méltatlan és gusztustalan sajtótámadás ért. Olyan szerző részéről, aki valójában nem is szerző, inkább amolyan revolverújságíró. Bár ezt, hogy újságíró, nem szívesen írom le, mert még azt hiszi valaki, hogy valóban az. Ismerősöm mondja az esetet, kérdve: mit tegyen? Hogyan reagáljon? Mondom neki: sehogy. Az egész hír, az egész ügy, az egész ember nem ér annyit, hogy válaszra méltassa. Mert úgy van ez: ha a nulla elé számot írunk, azonnal lehet belőle 10 vagy 20. De ha a nulla magában marad, akkor bizony az semmi. Sajnos, a magyar sajtóban elég sok olyan hír, suttogás, híresztelés jelenik meg, aminek alapja nincs. Csak kísérleti petárda, amire ha reagálnak, tovább lehet éltetni. Mindegy, hogy igaz volt vagy sem. El, és ha tetszik, ha nem, a felületes olvasónak, nézőnek az az érzése, hogy végtére talán az ártatlan sem ártatlan. A trükk ragyogó, hosszú időre téma. Még az sem baj, ha pör lesz belőle. Addig is lehet csemegézni. Érdemes elgondolkodni a politikai, üzleti, társadalmi élet képviselőinek: vajon szükséges-e azonnal ugrani, ha valaki, láthatóan nem tiszta szándékkal, kilövi ezt a próbarakétát. Érdemes-e szint alatti partnerekkel vitába szállni? Szabad-e nyilvánvaló kóklereket azzal felmagasítani, hogy figyelemre méltatjuk soraikat? Hiszem, hogy nem. Ezt is meg kell tanulni. A mai világ etikája kifonratlan, és kiforratlan az etikátlanság elleni lépések sora-rendje, módszere. De ezt meg kell tanulni. Amíg ez nem megy, tudomásul kell venni, néha mi csinálunk a nullából kétjegyű számot. Sajnos, ez esetben nem dupla nullát. (bürget) zelebb vannak a vélemények forrásához, mint mi, akik néha még gyanakszunk is a hurráoptimista nyugati vélemények hallatán... A közismert hiper-szuper- tőkés, Soros György meg egyenesen azt mondta, hogy ha ezt az irányvonalat tartjuk, nagyon nagy arra is az esélyünk, hogy külföldi tartozásainkat „beruházási” kategóriába sorolják át... Ez magyarán azt jelenti, hogy a nagytőke (és a „kistőke”) befektetési kedve ugrásszerűen nőni fog. Persze, csak akkor, ha „ezt az irányvonalat” tartjuk. A külhoni magyar sikeremberek abban is teljesen egyetértettek, hogy a miniszterelnök beszéde realizmust tükrözött. Mármint nagypolitikai és makrogazdasági vonalon. Másról ugyanis nem mondhatnak (nem mondhatnának) véleményt, mert a rálátásuk a „sasok” fennen szálló nézőpontja, azaz a részletekről a leghalványabb elképzelésük sincs! Tudják ők — hiszen biztos megmondják nekik amúgy, „mellesleg” —, hogy „vannak még problémák”, de az a tény, hogy a televízió nyilvánossága előtt ezek az urak letolnak minket borúlátásunkért, azt látszik igazolni, hogy gőzük sincs a „földhöz ragadtak” által látott és megélt perspektíváról! Vagy talán tisztában vannak azzal, hogy a nép harminc százaléka a létminimum alatt él? Arról vajon van-e fogalmuk, hogy a kifizethetetlen közüzemi díjak immár milliós nagyságrendre rúgnak tételesen is? (Nem összegben, mert az már nehéz milliárdokat tesz ki!) Hallottak arról, hogy gyermekek halnak meg, mert a szülők képtelenek a gyógyszert kiváltani?! Nem hiszem. Legalábbis merem remélni, hogy nem. Ha pedig mégis, akkor... Nos, akkor ne örüljenek annyira és főleg ne hordjanak le minket, akik filléres gondokkal küzdünk nap mint nap! Hungaropesszimizmus? Mert hogy állítólag egy—két éven belül jobb lesz... Milyen kár, hogy már nem tudok hinni ebben. Milyen kár, hogy amióta az eszemet tudom — és az, sajna, nem egy—két évtizedet tesz ki —, állandóan ezt hallom! Ne csodálja tehát senki, ha ódzkodik a magyar hun- garooptimizmustól... Jobbat azonban mi sem tehetünk. Reménykedünk és örömmel hallgatjuk, hogy egyre jobbak a kilátásaink. Úgy legyen! Politika — Mit hagytál itthon már megint? Griffmadár hitelbe Horn Gyula nemrégiben tett kétnapos stockholmi látogatása során szűkszavú közleményt adott közre: „Svédország minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja hazánk Európai • Unió-beli tagsági szándékát. A SAAB Gripen (Griffmadár) harci gépek vásárlása tekintetében pedig tendert írnak ki, hogy a másik két ajánlkozó — a franciák és az amerikaiak — ugyanolyan feltétellel pályázhassanak. A Gripeneket 20 év alatt kellene kifizetni”. Ennyi. Ismervén a svéd miniszterelnök, Ingvar Carsson nagyon is „konkrét” politikusi habitusát, meg vagyok győződve arról, hogy ennél sokkal, de sokkal többről is szó volt... A svéd tőke az utóbbi években kissé „beszorult” — már ami nagyobb terjeszkedési lehetőségeit illeti. A távol-keleti kistigrisek, a németek és az amerikaiak gazdasági offenzívája sem teremtett kimondottan nagy mozgásteret annak a „szakszervezeti” tőkének, amit a svéd gazdaság nagyon is priorizál... Éppen ezért hallik ki a hírek „mögül” annak az elszántságnak a ténye, ami a Gripenek eladását igyekszik tető alá hozni. A hírmagyarázatok zöme ugyan „természetesnek” tartja, hogy a repülőgépgyár Magyarországon leányvállalatokat akar létesíteni, éppen olyanokat, amelyek SAAB-alkatrészeket gyártanak, azonban ez nem is olyan magától értetődő, ha figyelembe vesszük, hogy a franciák és az amerikaiak semmilyen hasonló mézesmadzaggal nem álltak elő. A harci gépek megvásárlása állítólag nincs semmilyen összefüggésben ezekkel a leányvállalatokkal — hangsúlyozták — , hiszen éppen ezért írják ki a versenytárgyalásokat. .. Nem is lenne igazán többpólusú a magyar politikai élet, ha nem szólaltak volna meg a Gri- pent — bár óvatosan — lefitymáló nyilatkozatok. Elhangzott a tévében már olyan kijelentés is, hogy a Gripen nem igazán kifejlett típus. Erről annyit, hogy több mint hat éve tette meg első próbaútját. Igaz, az előző, a Drake (Sárkány) valóban „kifejlettebb”, mivel négy éve már nem is gyártják... A másik „szakszerű” érv az volt a Gripen ellen, hogy nem kapcsolódik jól a NATO fegyverzetrendszeréhez. A NATO-ban valóban nincs ez a harci gép rendszeresítve, de már számtalan nyilatkozat elhangzott arról — többek között Keleti Györgyé is —, hogy nem a gépek típusa a lényeges, hanem elektronikus irányítórendszerük. Ez az „érv” tehát szintén bicegős. Nyilván párt- és egyéni érdekekről van szó (ebben az esetben is): ki-ki igyekszik a saját támogatója által gyártott masinát „futtami”. Az, hogy a látogatással kapcsolatban kiadott közlemény együtt említi a SAAB Gripenek adásvételének témáját és az, hogy a vezető skandináv hatalom minden eszközzel pártolja Unió-tagságunkat, a politika nyelvén azt jelenti, hogy igenis van összefüggés a két dolog között... Ha ehhez hozzáadjuk annak tényét, hogy a rendszerváltás óta nem járt magyar miniszterelnök Stockholmban, valamint hogy a látogatás nem egy szerződésben rögzített, hosszú távú kapcsolatrendszerrésze, hanem egy ad hoc vizit volt, akkor beláthatjuk, hogy a Gripenek megvétele szinte már eldöntött kérdés. — Látod, anyus, már zsíros kenyeret se együnk! Miből? Szinte már érthetetlen, hogy a terrorizmus Nagy-Bri- tanniában újra a mindennapok részévé vált. Alig másfél évnyi békesség után újra bombát robbantott az IRA — az ír Köztársasági Hadsereg — katonai szárnya. Miközben London, Dublin és Belfast politikusai — beleértve az IRA politikai szárnyát — folyamatosan keresik a békés kiutat, a végleges megegyezést, egynéhány elvakult őrült, fittyet hányva az eddig elért eredményekre, a nép békevágy- ára és magára a majd másfél éves nyugalomra, bombát robbantott London keleti üzleti negyedében. Az „eredmény”: egy halott, 141 sebesült és az újra éledő rettegés. Éppen e harmadik az IRA célja. Az ember azt hihetné, hogy a terrorizmus nem képes a semmiből feléledni, hogy külső anyagi háttér nélkül lassan elsorvad és hamvába hullik. Eszak-íror- szág (és Írország) gazdasági potenciálja nincs akkora, hogy anyagi hátteréül szolgálhasson a folyamatos terrorizmusnak, nem is beszélve arról, hogy a tőkének semmi érdeke sem fűződik a káoszhoz, a romboláshoz. Nem érdektelen tehát górcső alá venni a külföldről származó támogatás lehetőségét. Marad tehát az ominózus politikai kérdés: kinek, kiknek áll érdekében a Nyugat stabilitásának veszélyeztetése és szétzilálása? A hajdani nagy támogató — a szocialista világ- rendszer — megszűnt létezni, tehát nem marad más, mint az úgynevezett „terrorista államok” sora: Irak, Líbia és az immár lassan államalakulattá szerveződő Palesztina (annak is belső ellenállási frontja, a síita Hezbollah). Persze, Irán, az amerikai típusú államok ősi (és esküdt) ellensége sem felejthető ki a sorból mint csendesen a háttérben meghúzódó anyagi bázis... Végiggondolván helyzetüket, beláthatjuk, hogy Irak kiesik a sorból, mert örül, ha él a ránehezedő gazdasági embargó súlya alatt, nemhogy külhoni terroristákat finanszírozzon. Líbia az emlékezetes amerikai légicsapás óta visszahúzódóbb politikát folytat, és Kadhafi sem áll anyagilag valami rózsásan az utóbbi öt—hat évben. Marad tehát mint „elvi realitás” a palesztin mozgalom agresszív szárnya. Anyagi helyzete, „hála” a csepegő iráni pénzcsapnak, viszonylag stabil, és belső mozgástere — a Palesztin Autonóm Terület létrejöttével — is ki- szélesedett. Ne higgye senki, hogy ez a szervezet egy önmagába forduló és csak otthon robbantgató banda! Jusson eszünkbe, hogy miként is nevezte őketM Amin, Uganda Caligulája: „Nagy és hősies világszervezet, legfőbb támogató”! Persze, mindez csak amolyan feltételezés. Mégis — mivel kizárásos alapon született — igenis elgondolkoztató... —forgách —
