Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

4 1996. január 2., kedd Belföld UJ KELET Visszatekintő Ha egyszer Kern megBokrosodik Kissé fanyalogva vártam a homi televízió legújabb szil­veszteri attrakcióját. Meg­szoktam ugyanis — immár évek óta —, hogy a „kötelező humopenzum” nem fejt ki ál­dásos hatást a vidám műso­rok minőségére. Emlékszem, gyermekkoromban — vala­mikor a hatvanas évek elején — az egész ország milyen iz­gatottan várta ilyentájt a rá­dió és tévé műsorait. A nagy kabarénemzedék azóta már az örök deszkákon mulattat­ja a nagyérdeműt — Kazal László, Benedek Tibor, Sala­mon Béla, Kellér Dezső és a többiek a Jóistent derítik jobb kedvre. Kicsit később befu­tott az új nemzedék! Az egész ország dőlt a röhögéstől, alig vártuk Markost, Nádast, Kernt és Verebest. Szinte mindenki kívülről fújta a Hú­gyos Józsit, a Halló, itt Bel­várost és a többit. Mintha ez a generáció az utóbbi években kissé vissza­húzódott volna. Nem tudom mi az oka — talán a társada­lom állapota, talán anyaigak —, de ez a szilveszter sem vonultatta fel az élvonalt... Kivéve egyet! A szokásos dögunalmat és filmdömpin- get egész ügyesen hidalták át a Szerencsejáték Rt. segítsé­gével — nem csoda, hogy si­kere volt a Szerencsetéri adásnak nyerni vágyó ko­runkban... Maga az élő hely­színi adás szervezése ugyan katasztrofális volt — már majdnem súrolta azt a hajda­ni ominózus Tompa Sándor- féle „Badacsonyi szüret” bot­rányhatárait — azonban még­is szívesebben néztük, mint az elmúlt évek szenvelgése­it. Aztán eljött az este. Nekem kicsit csalódást okozott Kör­mendi János, talán csak azért, mert sokkal többet vártam tőle, ugyanis nagyon szere­tem. Ez alkalommal nem tud­ta igazán csillogtatni művészi képességeit és azok a helyzet- komikumok és burleszk ele­mek, amellyel megelégedett, igazán nem hoztak újat a szá­munkra. Aztán jött „A” Kern\ Oknyomozó Bokros Lajos „parafrázisa” maga volt a tö­kéletes humor! Karinthy egy­szer azt mondta, hogy „hu­morban nem ismerek tréfát”. Eddig is értettem én, hogy mit akar ezzel mondani, csak va­lahogy soha sem találkoztam ennek az elméletnek a töké­letes megvalósulásával. Mos­tanáig! Mert amit Kern mű­velt, az maga volt a csoda. A forgatókönyv is olyan míves, olyan tökéletes, hogy egye­dülálló a mai kabaré-iroda­lomban. Az alapfelvetés — történetesen, hogy Bokros maga a Sátán, a vamzer, a köcsög, az áruló, a gyilkos stb, stb. Ilyen felvezetésben még azokat a megrögzött Bokros-gyűlölőket is gondol­kodásra kellett hogy késztes­se, akik — véleményeinkkel — önmagukat ismerhették fel a képernyőn. Ez a „vádbe­széd” magában hordozta a Piszkos Fred effektust is. A magyar kormányzat — ha van egy csepp esze — ezért a tel­jesítményéért Kernt a legma­gasabb művészi kitüntetésben részesíti, mert sokkal többet segített a nehézségek elvise­lésében, mint megannyi kor­mánymagyarázkodás! A mű­vészi megvalósítás is remek­mű! Kern nem játszik, hanem a szó legszorosabb értelmé­ben átlényegül — lett légyen az ábrázolt figura nő, férfi, pap, vagy vezérsimlis, szemé­lyi titkárnő, akár megesett lány. Én még életemben nem láttam soha senkitől ilyen művészi alázatot kabaréban. Éppen ettől volt Kern tökéle­tes! Külön örömünkre szolgál­hat, hogy a Móricz Zsigmond Színház igazgatója, Verebes István volt ennek az „oknyo­mozó filmnek” a társszerzője. Mindig is adott a tiszta mű­vészi eszközökre, a pedanté­riára, de hogy ennyire képes is legyen ennek megvalósítá­sára azt a legmerészebb álma­imban sem mertem volna gondolni. Nem csoda, hisz ilyen még nem volt a magyar tévékabarék történetében. Kern és Verebes, ha nem ma­gyarnak születtek volna, hát... — tai — Horn Gyula újévi rádiónyilatkozata A kormány kitett magáért Nemsokára szakértői egyeztetés kezdődik arról, miként le­het a legcélszerűbben felhasználni a terveken felül befolyt pri­vatizációs pénzeket. A konkrét javaslatot január végén kap­hatja meg a szocialista frakció és a párt koalíciós partnere, de a végső döntést az Országgyűlés mondja ki. Erről Horn Gyula beszélt a Kossuth Rádió hétfő délelőtti élő adásában, amelyben az elmúlt év eredményeit és az ország idei kilátása­it összegezte. A miniszterelnök elmondta azt is, felszólította Bokros La­jost és Suchman Tamást: a pri­vatizációs pénzek felhasználá­sáról folytatott nyilvános vitát fejezzék be. Horn Gyula hang­súlyozta: mérlegelni kell, hogy ebből a pénzből az államadós­ság csökkentése mellett milyen beruházásokhoz kezdhet a kor­mány. Végső választ azonban csak a számítások elvégzése után lehet adni. A kormányfő úgy vélekedett: a kabinet tavaly teljesítette azt, amit az év ele­jén vállalt. A kormány tevé­kenységének eredménye, hogy megállt a válság mélyülése, és az ország jó útra lépett. Horn Gyula ugyanakkor elismerte: március előtt hosszú ideig té­továzott a gazdaságpolitikai döntések meghozatala előtt, mivel a kormány előtt nem volt olyan meggyőző erejű javaslat, amely mellett ki lehetett volna állni. Márciusban azonban Bokros Lajos és Surányi György olyan terveket tett az asztalra, amelyeket vállalni le­hetett. A döntések nyomán csökkent a munkanélküliség és egyre több ágazat indul meg az átala­kulás útján. A változásokat azonban kevesen érzik, de biz­tos, hogy a piacgazdaságra való áttérésnek egyre több nyertese lesz. A feketegazdaság elleni Agrárvámok Átlagosan 50 százalékkal csökkentek az agrárvámok a Közép-európai Szabadkeres­kedelmi Egyezmény tagálla­maiban január 1-jétől. A CEFTA-ban jelenleg négy ország érdekelt: Lengyelor­szág, Magyarország, Cseh­ország és Szlovákia. A tagor­szágok egyéves intenzív tár­gyalást követően csökkentették igen számottevő mértékben egymás közötti agrárvámjaikat. Erről Vajda László, a Földmű­velésügyi Minisztérium illeté­kes főosztályvezetője tájékoz­tatta az MTI-t. A főosztályvezető elmondta: a múlt év december 21-i szer­ződés voltaképpen felváltja a korábbi egyezményt, amelyben csupán az agrártermékek egy- harmadára terjedt ki a vám- csökkentés. Jelenleg a megkö­tött egyezmény értelmében az agrártermékek mintegy 70 szá­zalékára vonatkoznak a ked­vezményes vámtételek. Az 1996-os jövedelemadó-törvény újdonságai Adószámok, forintok, kedvezmények Az Országgyűlés a múlt év végén nem egyszerűen csak módosította a személyi jövede­lemadó-törvényt, hanem egy teljesen új törvényt alkotott meg. Az új szabályok különb­séget tesznek azok között, akik bérből és fizetésből élnek, illet­ve azok között, akiknek jöve­delmei más forrásokból táplál­koznak. Az általános adótábla a következő: Az adó mértéke, ha a jöve­delem összege: 0—150 000 fo­rint 20 százalék, 150 001— 220 000 forint 30 000 forint és a 150 000 forinton felüli rész 25 százaléka, 220 001 — 380 000 forint 47 500 forint és a 220 000 forinton felüli rész 35 százaléka, 380 001 — 550 000 forint 103 500 forint és a 380 000 forinton felüli rész 40 százaléka, 550 001— 900 000 forint 171 500 forint, és az 550 000 forinton felüli rész 44 százaléka, 900 000 fo­rinttól 325 500 forint, és a 900 000 forinton felüli rész 48 százaléka A csak bérben részesülő adó­zóknak az adóelőleg-számítás­hoz a mellékelt tábla mutatja az adó végleges mértékét. Ez már az adójóváírást is tartalmazza. Ha az évi bér a.) nem több, mint 185 ezer forint, akkor 2 száza­lék az adó; b.) több, mint 185 ezer forint, de legfeljebb 250 ezer forint, akkor 3700 forint és a 185 ezer forintot meghala­dó rész 16 százaléka együtte­sen az adó; c.) több mint 250 nyereségből, valamint a külte- ezer forint, de legfeljebb 390 ^ rületi termőföld bérbeadásából ezer forint, akkor 14.100 forint és a 250 ezer forintot meghala­dó rész 32 százaléka együtte­sen az adó; d.) több mint 390 ezer forint, de legfeljebb 550 ezer forint, akkor 58 900 forint és a 390 ezer forintot meghala­dó rész 35 százaléka együtte­sen az adó; e.) több mint 550 ezer forint, de legfeljebb 900 ezer forint, akkor 114 900 fo­rint és az 550 ezer forintot meg­haladó rész 44 százaléka együt­tesen az adó; /.) több mint 900 ezer forint, akkor 268 900 fo­rint és a 900 ezer forintot meg­haladó rész 48 százaléka együt­tesen az adó. Akik osztalékból, árfolyam­származójövedelmekkel is ren­delkeznek, azoknál az adóalap, illetve az adójóváírás kiszámí­tásához ezt is figyelembe kell venni. A bér adójának összegéből ki kell vonni az arra jutó adó­előleget, majd a bért elosztva az osztalék, az árfolyamnyere­ség, valamint a külterületi termőföld bérbe adásából szár­mazó jövedelem együttes ösz- szegével, lehet kiszámítani azt a hányadost, amellyel a bérre jutó adó, illetve adóelőleg kü­lönbségét megszorozva kijön az adójóváírás összege. (További részletek a holnapi számunkban olvashatók!) harcról a miniszterelnök el­mondta: attól nem lehet azon­nali és látványos eredményeket várni. Nagy gond az is, hogy ezekben az ügyekben a vád­emeléstől hosszú idő telik el a bírósági ítéletek megszületésé­ig. Horn Gyula korábbi kor­mányátalakítási terveiről el­mondta: nem csinált kabinet­kérdést az ügyből, nem enged­te meg, hogy a koalíció emiatt kettészakadjon. A változtatá­sokra azért volna szükség, mert kellene egy erős csapat, amely szakmailag alaposan előké­szítené a döntéseket. A sztráj­kok és tüntetések kapcsán a miniszterelnök leszögezte, hogy a megmozdulások „ke­mény, de nem sokkoló” hatás­sal vannak rá, ugyanis megérti az embereket, ismeri problémá­ikat. A sztrájkolok és demonstrá­lok sokszor teljesíthetetlen kö­veteléseket fogalmaztak meg, annak ellenére a kormány és az érdekképviseleti szervek is ke­resték a megegyezés lehe­tőségét. így született meg a megállapodás a kabinet és az egészségügyi dolgozók között, és remélhetőleg a vasutasokkal is létrejön egy három évre szó­ló egyezség. Horn Gyula remé­nyét fejezte ki, hogy további megállapodások lesznek a jövőben, és 1997-től a reálbé­rek is növekedni fognak. A kormányfő egyúttal cáfolta azokat a vádakat, amelyek sze­rint a kabinet oktatásellenes lenne. Mint mondta: a kor­mányzat nem a tanári kar leépí­tését akarja, hanem az ágazat mostani rendszerének az átala­kulását kívánja elérni. A társa­dalom ugyanis nem képes to­vább finanszírozni a jelenlegi, korszerűtlen struktúrát. Továb­bi leépítés várható viszont a köztisztviselői karban, a meg­takarítások döntő részét azon­ban a fizetések emelésére for­dítják majd. Horn Gyula a kormány kül­politikájáról elmondta: azt min­den nyugati partnerünk fordu­latként értékelte; a szomszédos országokkal a feszültségek mellett is javultak kapcsolata­ink. A Budapestre küldött Clin- to/7-levélről szólva leszögezte: Washington elismerése fokoz­hatja a külföldi befektetők bi­zalmát. A kormányfő beszá­molt arról is, februárban áll fel az a munkacsoport, amely a magyar delegációt készíti fel az Európai Unióval folytatandó csatlakozási tárgyalásokra. Amennyiben a kormány lé­pésről lépésre javít a helyzeten, akkor a baloldal a következő választás után is meghatározó ereje maradhat az országnak — jelentette ki végül a miniszter- elnök. Szolgáltatás, privatizáció Gáz-részvények Január első napjaiban zárják le a Dél-Dunántúli Gázszolgál­tató társaság felkínált részvé­nyeinek privatizációs tranzak­cióját. Ez 52 millió dollár (7 milliárd forint) bevételt jelent az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek. A Tigáz Rt. 50 százalékát plusz egy részvényt az Italgas/ SNAM vehette meg 171,8 mil­lió dollárért, ami a részvények névértékének 271 százaléka. A Kögáz fele és egy részvény 667,2 millió dollárért, vagyis 273 százalékos árfolyamon ke­rült a Bayemwerk/EVN tulaj­donába. A Gaz de France bir­tokába került a Dégáz Rt. tőkéjének 50 százaléka és egy részvény 92 millió dollárért (200 százalékos árfolyam) és az Égáz Rt. tőkéjének 50 százalé­ka és egy részvény 77 millió dollárért, ami 417 százalékos árfolyam. A DDGÁZ Rt. felét a Ruhrgas/VEW Energie veheti meg 52 millió dollárért, ami 259 százalékos árfolyamot je­lent. Az ajánlattevők — terve­ik szerint—5 év alatt több mint 26 milliárd forint értékben épí­tenek gázvezetéket. Ennek ke­retében várhatóan több mint 650 településre fogják bevezet­ni a gázt. Tőkék a BB-nek A Budapest Bank az új év első hónapjának végére, janu­ár 30-ára rendkívüli közgyűlést hívott össze. A rendkívüli köz­gyűlésen először — a napirend szerint — leszállítják az alap­tőkét, majd még ugyanezen a közgyűlésen sort kerítenek az alaptőke felemelésére is. Á Budapest Bankot, mint is­meretes, az óév karácsonya előtt adta el az állam nevében a Pénzügyminisztérium a GE Capital Servicesnek és az Eu­rópai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD). A két új tu­lajdonos együttesen mintegy 87 millió dollárért vásárolta meg a BB-részvények körülbelül 60 százalékát. A közgyűlés terve­zett napirendje szerint január végén úgy kerül sor az alaptőke leszállítására, hogy a részvény- struktúra változatlanul hagyá­sa mellett minden egyes rész­vény névértéke 59,88 százalék­kal csökken. Ezután az alap­tőkét felemelik, az alaptőkén felüli vagyon törzstőkévé ala­kításával. Az alaptőke-emelés indoka az, hogy a társaság fejlődéséhez biztosítsák a megfelelő tőkét. Úgy hajtják végre, hogy a ko­rábban kiállított részvényeket felülbélyegzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom