Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-18 / 15. szám

2 1996. január 18., csütörtök Belföld-külföld UJ KELET Templom Kína nagyjainak Kínai földművesek templomot emeltek Mao Ce-tung egy­kori kínai pártvezető és Csou En-laj kormányfő emlékére az egyik távoli északnyugati vidéken — közölték szerdán kínai tisztségviselők. A Senhszi tartománybeli Csingpien megye földművesei 100 ezer jüant küldtek saját pénzükből a Szijüen (Emlékezés a gyökerekre) Palota megépítéséhez. Még többszáz muzulmán van táborban Többszáz boszniai muzulmán senyved még mindig két tit­kos táborban, amelyek nem is bosnyák, hanem szerb terüle­ten vannak — ez derült ki azon több tucatnyi muzulmán me­nekült szerdán nyilvánosságra hozott beszámolójából, aki­ket karácsony tájékán helyezett el a Nemzetközi Vöröske­reszt egy dublini kórházban. A tanúvallomások szerint mint­egy 800 bosnyák foglyot őriznek a szerbek Sljivovicában, illetve Mitrovo Polje mellett, csaknem egy hónappal a békemegállapodás alírása után, s alig három nappal az összes hadifogoly elengedésének kötelező határideje előtt. Pazarló hercegnő Egymillió font sterlinges (mintegy 218 millió forint) adós­ságba verte magát a yorki hercegnő, az angol királynő me­nye, az udvar azonban máris közölte: nem fizet Sarah Ferguson helyett. A másodszülött királyi sarj, András her­ceg különváltan élő neje könnyű kézzel szórja a pénzt. A hercegnő kezén tavaly 558 ezer font folyt el, amellyel szem­ben a bevételi oldalon alig 225 ezer font sterlinges tétel áll. Hétórás űrséta Csaknem hétórás űrsétát tett szerdán az Endeavour ameri­kai űrrepülőgép legénységének két tagja, Winston Scott és Leroy Chiao, immár másodikat a kilencnapos út során. Most is több tucat olyan különleges szerszámot próbáltak ki, ame­lyet a 2002-es átadásra tervezett Alpha nemzetközi űrbázis építési munkálatainál szándékoznak használni. Az űrsétán Winston Scott csaknem egy órát töltött mozdulatlanul az űrrepülőgép árnyékos oldalában, ott, ahol a hőmérséklet mínusz hetven-hetvenöt Celsius-fok: a kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák, vajon az újonnan kifejlesztett űrruha tart­ja-e a meleget. Az amerikai űrhivatal (NASA) szakértői megnyugodva fogadták, hogy a ruha kiállta a próbát. Elindultak (F oily tatás az I. oldalról) A velencei Larus cég már megkezdte a konténerek telepí­tését. A cég emberei — termé­szetesen a most érkező huszon­egy fő szükség szerinti segítsé­gével — hamarosan lakhatóvá teszik ezt a mobil katonai tá­bort. Bekötik a vizet, az áramot, és amit még kell elvégeznek. — Mikor érkezik a tulajdon­képpeni műszaki egység? — Pontos dátum még nincs, de 25. és 31. között valószínű. — Hogy oldják meg a csa­pat élelmezését? — Az élelmiszer-alapanya­gokat előreláthatólag kétheten­te Kaposvárról szállítjuk. Tehát „hazait” ehetnek a „fiúk”. — Kifog főzni rájuk? — A 415 fős kontingenssel utazik szakács is. A teljes ellá­tást is mi biztosítjuk, tehát megy két orvos, 1 fogorvos és három egészségügyi nővér is. — Nők is mennek a csapat­tal? Hányán? Milyen beosztás­ban? — Igen, hat nő is utazik. A három egészségügyis mellett egy parancsnoki titkárnő, egy kantinos nő és egy személyi ügyintéző. — Előreláthatólag mekkora lesz a magyar konvoj? — Körübelül 170 járműből áll majd. Ebben minden benne van, mentőtől az úthengerig. — Mekkora mozgásterületük lesz a magyar katonáknak sza­badidejükben ? — Nagy katonai tábor lesz 133 lakókonténerrel és a kiszol­gáló épületekkel. — A városba ezek szerint nem mehetnek ki a magyar ka­tonák? — Eleinte nem nagyon hi­szem. Természetesen a helyzet függvényében a parancsnok egyszemélyi döntésben enge­délyezheti, ha biztonságosnak találja a helyzetet. Remélem, hamar normalizálódik minden, és ez hamarosan lehetségessé válik. —A katonák is gépkocsikkal mennek? — Nem. A katonai kontin­gens személyi állománya vas­úttal teszi meg az utat. — A miniszterelnök úr sajtó- tájékoztatóján nem válaszolt konkrétan arra az újságírói kérdésre, hogy meglátogatja-e a magyar IFOR-erőket szállás­helyükön ? Azt mondta, ez hadd legyen az ő titka. Ön tud vala­mit? — Konkrétumokat én sem tudok, ez a miniszterelnök úr személyes döntésén múlik, de biztos vagyok benne, hogy „előfordul” majd ő is a katonai táborban... —tai — Csapatzászló-adományozás Kormányülés-előzetes Nemcsak érdekünk, hanem alapvető erkölcsi kötelessé­günk is, hogy lehetőségeinkhez mérten részt vállaljunk a béke­teremtés és a békefenntartás feladataiból — hangsúlyozta Göncz Árpád köztársasági el­nök szerdán Ercsiben, a dél­szláv válság békés rendezésé­ben való részvételre készülő katonák előtt. Az államfő csapatzászlót adományozott a magyar mű­szaki kontingensnek, s közös ebéden búcsúzott el az Okuca- niban levő táborhelyre indulók első, úgynevezett előkészítő csoportjától. A zászlóátadás al­kalmából mondott beszédében egyebek között azt hangsúlyoz­ta, hogy a békefenntartásban részt vevő műszaki alakulat nem harci feladatot hajt végre, s nem lesz védtelen; az IFOR- erőkkel folytatott tárgyalások eredményeként hadműveleti biztosítása garantálva van. A zászlóátadási ünnepségen köszöntötte a katonákat Keleti György honvédelmi miniszter és Ronkovics Józsefe zredes, a kontingens parancsnoka, majd a közösen elköltött ebédet követően az államfő, a honvé­delmi miniszter és a bajtársak elbúcsúztatták a kora délután az Okucaniban levő táborhelyre induló katonákat. A kormány csütörtöki ülésén előterjesztést hallgat meg arról, hogy mi legyen a tavalyi pri­vatizációs többletbevétel sorsa. Horn Gyula miniszterelnök né­hány napja kijelentette: nem kizárt, hogy a teljes összeget adósságtörlesztésre fordítják— ahogy arról a parlament decem­ber végén döntött —, de a több- letbevétel felhasználásáról előzőleg alapos szakmai vitára van szükség. A vitatott összeg Suchman Tamás privatizációs miniszter tájékoztatása szerint mintegy 200 milliárd forint. A kormány áttekinti saját működését is. Ehhez meghallgatja a tárcák véleményét, illetve azt is, hogy miként lehetne javítani a mi­nisztériumok közötti együttmű­ködést. A kabinet előterjesztést hallgat meg a szakképzés táv­lati fejlesztési programjáról. Ennek lényege, hogy a jövő nemzedéke konvertálható tu­dást kapjon, olyat, amely meg­felel az európai követelmé­nyeknek, és amely külföldön is hasznosítható. A kormány vár­hatóan előzetes kötelezettséget vállal arra, hogy a magyar könyvkiadók méltó módon tud­janak megjelenni az 1997-es frankfurti könyvvásáron. Nem lesznek újabb térítési díjak Nem tartja lehetségesnek újabb térítési díjak bevezetését az egészségügyben Simsa Pé­ter, az Egészségbiztosítási Ön- kormányzat alelnöke. Ugyan­így nyilatkozott Kökény Mihály népjóléti államtitkár is, aki az MTI kérdésére nem cáfolta, de nem is erősítette meg, hogy megszűnik a 100 forintos be­tegszállítási díj. Ha az Ország- gyűlés a jelenlegi formájában hagyná jóvá az egészségbizto­sító költségvetését, megköze­lítőleg 18 milliárd forint hi­ánnyal zárná az idei évet a biz­tosító. Simsa Péter és Kökény Mi­hály is egyetértett abban, hogy a költségvetés kiadási oldalán „nem nagyon van mit változ­tatni” az egyenleg csak a bevé­telek növelésével javítható. Ennek mikéntjéről azonban — attól eltekintve, hogy újabb szolgáltatások térítési díjhoz (Folytatás az 1. oldalról) A fiú, Zsolt, amikor felnőtt lett, megtehette volna, hogy megakadályozza apját, amikor éppen az anyját üti, de nem tu­dott kezet emelni atyjára. In­kább azt az utat választotta, hogy elhagyja a sok keservet megért szülői házat, és csalá­dot alapított. Párjával a falu másik végébe költözött, ahol békésen nevelgették két gyer­meküket. Hasonlóan cseleke­dett egyik leánytestvére is. férj­hez ment. így szabadult apja közeléből. A két gyermek már nem találta szembe magát nap mint nap apjuk brutalitásával, de tudták, hogy anyjuk és test­vérük tovább szenved, hiszen milyen a falu „szája”. Zsolt te­hetetlen volt. Nem olyan em­ber, aki erőszakos megoldást választana bármilyen konflik­tus megoldásában. Nem avat­kozott apja dolgaiba, szép szó­val többször próbálta jobb be­látásra, viselkedésre bírni. Emi­att is fogadta el apja horgász­meghívását — gondolta, a nap folyamán újra beszél vele, és sikerül valamilyen pozitív vál­tozást elérni magatartásában. A zsinórt még be sem „áztatták”, amikor az apa fiát és a társasá­gukban lévő ismerősét italért kötését egyikük sem tartotta le­hetségesnek — már eltért a nyi­latkozók véleménye. Míg az egészségbiztosító alelnöke sze­rint az állami költségvetési hoz­zájárulás mértékét kellene nö­velni, a népjóléti tárca állam­titkára a járulékalap valamifé­le szélesítésében látja a megol­dást. Kökény Mihály ez utóbbival kapcsolatban nem mondott konkrétumot, de hangsúlyozta: alkotmányossági okokból csak akkor képzelhető el újabb kifi­zetések járulékkötelessé tétele, ha a tb ezért szolgáltatást is nyújt. Az államtitkár elmond­ta: a január 25-ei kormányülés részletesen foglalkozik az egészségügy, ezen belül az egészségbiztosítás helyzetével. A kormánytagok olyan aktuá­lis témákat is megvitatnak majd, mint a gyógyászati se­gédeszközök támogatása, a küldte. Ittak mindhárman, így a készlet hamar elfogyott. Apja unszolására Zsolt és az ismerős ismét italért ment. Az újabb szállítmány kicsit késett, mert az ismerős a sok italtól útköz­ben rosszul lett. Zsolt ápolta valameddig, majd sietett apjá­hoz, benne is volt alkohol, de nem volt részeg, meg amúgy sem nagyon italozott. Az apja — legnagyobb meglepetésére — minden indok nélkül neki­ment és ütni kezdte. Előbb még hárította apja ütéseit, de a po­fonok egyre fájdalmasabban csattantak az arcán, de kapott ütést a testére is. Még mindig csak tűrte a fülében ismerősen visszacsengő szidalmakat, esz­telen káromkodást és a verést, aminek soha nem volt oka, most sem. Hirtelen elege lett a megalá­zásból. A csendes, békés termé­szetű Zsoltnál betelt a pohár, az agya elborult, és innen kezdve ösztönösen cselekedett, csak a hosszú évek alatt elfolytott in­dulat vezérelte kezét. Felkapta a fa aprításához kivitt baltát, és a fokával fejbe ütötte a magá­ból kivetkőzött embert. A szülő az ütéstől elesett és talán el is ájult. A vulkánszerűen kitört kórházkonszolidáció, és ismét napirendre kerül a gyógyszer­ár-támogatás módosítása. Ez utóbbival kapcsolatban Kö­kény rámutatott: a gyógyszer- áremelés azért húzódik április­ra, mert az új térítési díjakat és az emeléshez kapcsolódó kom­penzációt egyszerre kívánják bevezetni. Ez utóbbi pedig csak a közgyógyellátási kör bő­vítésével lehetséges, ehhez vi­szont módosítani kell a szociá­lis törvényt. A kormányülésen mindemel­lett várhatóan foglalkoznak majd azzal is: hogyan finanszí­rozhatná ismét a biztosító a fog­megtartó tevékenységeket, il­letve, hogy miként válaszható szét a mentés és a betegszállí­tás finanszírozása. Ezzel össze­függésben az államtitkár nem erősítette meg, de nem is cáfol­ta, hogy tervbe vették a 100 forintos betegszállítási díj eltör­lését. indulat mégsem csitult le a fiú­nál. Egy karóval újabb ütése­ket mért apja fejére... Zsolt nem tudta mit tett. Levetkőzött, berohant a Tiszá­ba, majd fürdőnadrágban stop­polt. Később arra eszmélt, hogy otthon van. Összefüggéstelenül beszélt, dadogott, csak nehezen tudták a hozzátartozók kiszed­ni belőle, hogy mi történt. Az apát holtan találták a Tisza- partján, Tiszadob határában... A tegnapi tárgyaláson a me­gyei bíróság dr. Bodnár Zsolt tanácsa, Sz. Zsolt (29) tiszaluci lakost erős felindulásában elkö­vetett emberölés bűntettében bűnösnek találta, és emiatt 5 év börtönben letöltendő szabad­ságvesztésre ítélte. A bíróság súlyosító körül­ményként értékelte, hogy a bűncselekmény elkövetésekor ittas állapotban volt. Enyhítő körülményként értékelte a vád­lott megbánó magatartását, beismerő vallomását, büntetlen előéletét, és azt, hogy két kis­korú gyerek eltartásáról gon­doskodik. Az ítéletet az ügyész, vala­mint a vádlott és védője tudo­másul vette, így az jogerős... Fullajtár András / Hírről 4 hírre „Megint jönnek...” Döntöttek az illetékesek: a Boszniába igyekvő rend­teremtő orosz csapatok Ma­gyarországon keresztül vo­natoznak állomáshelyükre. A 11 vonatnyi szállítmány műszaki eszközökből, fegy­verekből, és persze fegyvert forgató katonákból áll. „Elvtársak, vége!’’ — hir­dette egykor fennhangon egy plakát, majd később hír- ügynökségek kürtölték vi­lággá: az utolsó szovjet ka­tona is elhagyta Magyaror­szágot. És most megint jönnek! Pedig egyszer már jöttek, és abban nem volt köszönet... Pontosabban abban nem volt köszönet, hogy nem mentek vissza. Európát megtisztítot­ták ugyan a fasizmus rémé­től (némi kapitalista segít­séggel), de kísértettel kezd­ték ijesztgetni a világot, a kommunizmus kísértetével. Az egész világ érdeke Eu­rópa békéje. Szomorú ta­pasztalat, hogy e földrész békétlensége világrészek vérbe borulását eredmé­nyezheti, tehát Európa béké­jét meg kell őrizni, és min­denáron (?) a hallgató fegy­verek földrészévé kell tenni. Ez az egész világ feladata. Valóban? Vannak országok, melyek eljátszották már azt. hogy nyugodtan engedhessük őket a „világ csendőrei” so­rába. Gondolok itt első­sorban a németekre és az oroszokra. Különösen Oro­szországnak lenne szüksége kissé nagyobb önvizsgálat­ra, hiszen vannak olyan te­rületek, ahova békefenntar­tókat kellene küldeni, mert ott akkora a rendetlenség, hogy elférne egy kiadós ön­vizsgálat, mielőtt a rendre és a békére törekvő Európa felé kacsintgat... Természetesen ez csak a jegyzetíró véleménye, s ettől függetlenül megint jönnek az oroszok, tehát készíthe­tünk új plakátokat: „Elvtár­sak, visszatérünk!". Cirill betűk hiányában: „Tovarisi müvazvrasájemszja!’’ Talán vigaszként szolgálhat, hogy most jönnek a lengyelek és a dánok is. Reményeink sze­rint először és utoljára. F. Sipos József Tűrte, ameddig tűrhette...

Next

/
Oldalképek
Tartalom