Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-03 / 2. szám

Nem fér a fejembe NYÍREGYHÁZI Útban vannak a kamionok Fontoskodás — Mennyire nevezhető tipi­kusnak ennek a néninek a pa­nasza? — Ez nemcsak Oroson, de Sóstóhegyen, Nyírszőlősön és a többi lakókörzetben is gon­dot jelent. Az alapvető problé­ma az, hogyha a saját lakcímét jelöli meg telephelynek a szál­lítási vállalkozó, akkor senki sem győződik meg arról, hogy elfér-e azon az udvaron a jár­mű. A legtöbb esetben kint „hál” az autó az utcán. — Oroson van-e olyan terü­let, amelyik alkalmas lenne te­hergépjárművek éjszakai szál­láshelyéül? — Több ilyen telep is van, a terményraktár mellett lenne az egyik. A terület egyik fele a Gabonaforgalmi Kft.-jé, a má­sik az önkormányzaté. Az ön- kormányzati felén működik a gázcseretelep. Még nem tisztá­zott, hogy a gázpalackokhoz ilyen közel lehet-e parkolót lé­tesíteni. A másik a mikrohullámú átjátszótorony mellett lenne. A gépjármű-tulajdonosok megve­hetnék, vagy bérelhetnék a te­rületet. Már többször javasol­tuk, de a város főépítésze nem járult hozzá, mert más elkép­zelései vannak a területtel. Butiksort gondolt erre a rész­re. A harmadik a Magyar utcai mészoltó telep. Épület is van rajta, így akár a szervizmunká­kat is elláthatnák a gépko­csivezetők. Meghirdettük el­adásra, de még érdeklődő sem volt. — Működik-e már Oroson ilyen telephely? — Igen. Nyírpazony és Oros között, illetve a téesztelepen. — Hogyan lehetne kötelezni a tehergépjármű-tulajdonoso­kat a telephely kialakítására? — Nem vagyok vállalkozás­ellenes. Mindenkinek meg kell élnie valahogyan, de nem a mások busszúságára. Mint ön- kormányzati képviselő, csak javaslatokat tehetek a megol­dásra. Nem vagyok hatóság, szankciókat nem alkalmazha­tok. Hosszú távú bérleti szer­ződésekkel vagy más kedvez­ményekkel ösztönözni kellene a vállalkozókat. — A hosszúságon kívül mi­lyen károkat okozhatnak ezek a kamionok? — A többsége már nem ki­fogástalan műszaki állapotú jármű. Csöpög belőlük az olaj, szennyezik a környezetet. Azt sem ellenőrzi senki, hogy egy­egy olajcserénél hova teszik a fáradt olajat. Ezek a lakóterületi utak nem ilyen súlyos járművek terhelé­sére lettek tervezve. Ezt az ir­datlan súlyt hosszú távon káro­sodás nélkül nem tudják elvi­selni. Az utak többsége ma­gánerős hozzájárulással épült. Akik csak személygépkocsival közlekednek rajta, azok joggal háborodnak fel az útrongálók- kal szemben. Az önkormányzat hatósági ügyosztályán Marjai Károlyt kerestük fel. — Egy áruszállító vállalko­zó engedélyének kiadásakor ellenőrzik-e, hogy van-e hol tárolnia a járművét éjszakán­ként? — A jogszabály nem mond­ja ki egyértelműen, hogy ellen­őriznünk kellene a telephely meglétét. Lehetne szigorítani a törvényen, de ez nem a mi ha­táskörünk. —Helyilegönkormányza­ti szinten—lehet-e ezen módo­sítani? — Igen. A város képviselő­testülete alkothat olyan jogsza­bályt, amelyben kötelézi a te­hergépjármű-üzemeltetőket te­lephely létesítésére. Fekete Tibor A Parkoló Kft nem emeli az árait Mottó: Új év, új lehetőségek, új (és magasabb) árak. Már las­san hozzászokunk. Ma inkább az a meglepő, ha valaki még­sem emeli az árait. A nyíregyházi Parkoló Kft. ügyvezető igazgatóját, Szűcs Istvánt felkértük egy rövid év végi értékelésre. — Milyennek értékeli az el­múlt esztendőt? — Ha röviden kellene vála­szolni, akkor eredményesnek. Az autósok megszokták a par­kolásnak — és a fizetésnek — ezt a rendjét. Nyereséget ter­meltünk, és ezt a bevételt a vá­ros parkolóinak javítására, fel­újítására fordítjuk. Az idén ki­próbáltuk a jegykiadó automa­tát, amit az autósok kedvezően fogadtak. — Milyen elképzelésekkel kezdik el az idei esztendőt? — Egyelőre marad a jegy és a bérlet ára. Nem áll szándé­kunkban megemelni. Az vi­szont elképzelhető, hogy ha a Pénzügyminisztérium áfával terheli a pótdíjakat, mi is kény­telenek leszünk többet kérni, pontosan az áfa mértékének megfelelően. Az idén szeretnénk minél több parkolóba jegykiadó au­tomatát elhelyezni. Ennek egyelőre gátat szab a jelenlegi tarifa és a fizetési morál. Na­gyon sokba kerülnek, és csak hosszú idő alatt térülhetne meg a beruházás. Belátható időn belül nem várható tömeges el­terjedésük. —A tervezett bevételből mire telik majd? — Ha sikerülne nyereséget termelnünk, akkor ebből a pénzből a Búza teret és a Jókai teret újítanánk fel. Teljes re­konstrukcióra nem telik, de mindkét tér új aszfaltborítást kaphatna. Ezt csak akkor tud­juk megvalósítani, ha az idén legalább nem romlik tovább a fizetési morál. — Sch — — Ez a határtalan áremel­kedés dühít leginkább. Hiába mondják számokkal is kife­— Most jövök egy jónevű belvárosi fotóműhelyből. Ki­írták, hogy „Azonnal jövök”. Ebben a hidegben ott ácsorog- tam legalább tíz percet, de senki sem jött. Elfogyott a tü­relmem, és nem vártam to­vább. Tegnap ugyanígy jár­tam velük. Az is tud bosszan­Ez a nagy téli fehérség nemcsak eltakar mindent, de árulkodik is. A nyomok ben­ne letagadhatatlanok, eltakar- hatatlanok, legfeljebb kima- gyarázhatók. Szóval nyakunkba, s az út­jainkra szakadt az égi áldás. A kotrógépek uccu nekivág­tak először a legesleges- legfontosabb utaknak, ami­kor azokkal elkészültek, men­tek a legfontosabbakra, majd a csak fontosakra, majd... Szóval a takarítás sorrend­je egyértelműen jelzi, melyik út mennyire létszükséglete mondjuk például Nyíregyhá­zának. Akkor valami nem fér a fe­jembe. Nem értem, hogy le­het a Korányit a Pazonyival összekötő út annyira, de annyira fontos, ha a havazást követő harmadik napon, a ve­rőfényes idő ellenére is szabá­lyos hótorlasszal kell megküz­denie az arra haladónak. Ha valóban csökkenti reggelen­ként a torlódást az Északi teme­tőnél a frissiben épített út, ak­kor nem egyedül bosszanko­dom azon, hogy elfelejtették letakarítani. Ha pedig három nap alatt egyedül én jártam arra, akkor kár volt milliókat kiadni érte. Én, egyedül nem érek annyit. (tapolcai) Panaszos olvasóink keresték fel szerkesztőségünket a minap. A drága közpénzen készült és a még drágább magánerős épí­tésű úttest a nagy terhelés ha­tására repedezni kezdett. A szomszédjukkal lassan már ölre mennek, mert állandóan az ő kapujukban áll meg a kamion­jával. Történt mindez a Derűs utcában Novákékkal, de Oros más részein is ugyanez a hely­zet. Ennek jártunk utána. Novákék lakásán a ház asszo­nya ismerteti velem az előz­ményeket: — A legtöbb gondunk a szomszéd fiatalemberrel van. Az utcánkban minden porta 18 méter széles, és az ő járműve 27 méter hosszú. Egyszerűen nem tud úgy parkolni, hogy a sajátján kívül ne állná el más kapubejáróját. Azelőtt egy ki­sebb méretű autóval járt, de augusztusban lecserélte a kami­onra. Korábban megkért bennün­ket. hogy amíg megszül a fele­sége, addig szeretne a házunk előtt várakozni. Mi jóhiszemű­en beleegyeztünk. Segítettünk rajtuk akkor is, amikor leszü­retelték a napraforgómagot — és nem volt hová pakolniuk —, felrakhatták a padlásunkra. Azóta a fiatalasszony már régen megszült, és a szomszéd az ideiglenes jóváhagyásunkat véglegesnek tekintette. Felrúg­va minden szabályt és előírást, parkolónak használják a kapu­bejárónkat. Ha szólni merünk, csak szidnak és gyalázkodnak. Legutóbb már majdnem tettle- gességig fajult a dolog. Nem merjük magára hagyni a házat, mert félünk, hogy még kárt tesznek valamiben. Az ügyben felkerestük Szűcs Istvánt, Oros városrész önkor­mányzati képviselőjét. Nem ekkora súlyra tervezték... Önt mi bosszantja? A Zrínyi Ilona utcán járó-kelő, dolgukat intéző embe­reket szólítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tet­tük fel nekik. íme, hárman a válaszadók közül: SPISÁK ISTVÁN: — Engem semmi sem bosszant, mindig jó kedvem van. Most is hatéves kislá­nyommal vagyunk otthon egész nap, mert harmadikéig szünetel az óvoda. Én még annak is tudok örülni, amikor leesik a hó, mert olyankor mehetek a gyerekkel szán­kózni. Rokkantnyugdíjas va­gyok, lenne okom a panasz­ra. De attól még semmi sem lenne jobb. Most megyek a McDo- nald's-ba, és veszek a gyerek­nek egy olyan figurát, ami­lyen a Pocahontas című film­ben a kislány. Ha nem sike­rülne megkapnom, az lehet, hogy bosszantana. jezve, hogy milyen mértékű az infláció, mi mégis többnek érezzük. A ruházati cikkeket néztem az előbb az áruház­ban, és teljesen lehangolód­tam. Az alapvető élelmisze­rek áráról inkább már nem is beszélek. Ha ennyit keresünk ’96-ban is, nem fogunk tud­ni megélni. DEMARCSEK GYÖRGY: tani, amikor az ABC-kben rugdossák a bevásárlókosara­kat. A múltkor is a sorban előttem álló a pénztárig a cipőjével lökdöste az élelmi­szerrel teli kosarat. A kö­vetkező vevő abba teszi majd a tejet és a kenyeret! Bosszant, mennyire elsza­badultak a lakásárak. Egy hatvanszázalékos készültsé­gi 100 négyzetméteres csa­ládi házat befejezni több mint nyolcmillió forintba kerül. Ez a legtöbb embernek már megfizethetetlen. — F.T. — PAPP ILONA:

Next

/
Oldalképek
Tartalom