Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-03 / 2. szám
8 1996. január 3., szerda Közelkép UJ KELET Egyről Logikus? Majdnem hittem a csodában, de csalatkoznom kellett. Tizenegy évi várakozás után már-már úgy tűnt, hogy lesz telefonunk. Az év utolsó előtti napján megkaptuk a szerződési nyomtatványt. Igaz, hogy tíz nap alatt tette meg a három kilométernyi távolságot, de azért örültünk neki. Az új év első munkanapján már nyitáskor ott voltam az ügyfélszolgálati irodán. A kitöltött nyomtatványokkal együtt szerettem volna — a nem is kevés — hálózatfejlesztési hozzájárulásomat leróni. (Szerintem logikus lenne, ha ott helyben befizethetné az ügyfél, de nem lehet.) Sebaj! Akkor befizetem csekken, valamelyik postahivatalban, de csekket sem kaptam. Majd kiküldik postán — tájékoztatott a fiatal hölgy. Logikus? Mikor ott állok vele szemben, nem a kezembe adja a befizetési szelvényt, hanem majd megkapom levélben. Újabb tíznapos utaztatás után... Még mindig hatóság? Szerettem volna megtudakolni, hogyan is áll telefonigénylésünk immár szakállasnak mondható ügye. Az ügyfélszolgálati irodán örömmel értesítettek, hogy engedélyezték. Akkori „feldobott” hangulatomban nem is tűnt fel az „ENGEDÉLYEZVE” kifejezés. Ez idáig úgy gondoltam, hogy a Matáv szolgáltató cég. (Az engedélyezés pedig a hatóság joga.) Képzeljék csak el, milyen furcsa lenne, ha a fodrászunk engedélyezné, hogy beülhetünk a székébe. Vagy a sarki fűszerboltban engedélyeznék a vásárlásunkat. Szerencsére ők már invitálnak, vagy megkérnek, hogy fáradjunk be. Ráadásul a végén még meg is köszönik. Ok már szolgáltatnak... — Fekete Tibor — Eredményes misszió A karácsonyi forgatag érdekes színfoltja volt az Energia és Környezet Alapítvány és az E- misszió Természetvédelmi Egyesület „Energiakuckója”. Ennél a standnál nem lehetett semmit vásárolni, viszont az arra járók érdekes ötleteket kaphattak arról, hogyan lehet takarékoskodni az energiával. Az országos „ELÉG” energiahatékonysági program keretében zajló rendezvénynek, amelyet a holland kormány támogat, az a célja, hogy az emberek figyelmét az energia hatékonyabb felhasználására irányítsa. Ez az égető probléma ugyanis az ország jövőjére nagy mértékben befolyással lehet. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Magyarországon az egy főre jutó energiafogyasztás már megközelíti a fejlett országok fogyasztási szintjét, viszont az ebből megtermelt GDP (nemzeti össztermék) csupán a fejlődő országok szintjén áll. De egy kis odafigyeléssel és ráfordítással kevesebb is lehet ELÉG, mert így pénzünk csak ELÉG. A társadalmi szervezetek még azzal is próbáltak segíteni, hogy kilenc darab energia- takarékos kompakt fénycsövet sorsoltak ki azok között, akik egy kérdőíven válaszoltak néhány, az energiafogyasztással kapcsolatos kérdésre. Az akciónak nagy sikere volt, 409 kérdőívet töltöttek ki öt nap alatt, valamint sok kérdés is érkezett az alapítvány munkatársaihoz, ezért azok több médiában is sorozatot kívánnak indítani ELÉG 5-LET címen. Gazdasági fejlődést, munkahelyteremtést, beruházásokat remélve Munkával köszöntött új év Önkormányzati vezetőket kértünk meg arra, hogy rövid értékeléssel búcsúztassák el az óévet, és fogalmazzák meg az új évre vonatkozó reményeiket, elvárásaikat. Felbermann Endre alpolgármester: — Véleményem szerint 1995 legnagyobb eredménye, hogy az önkormányzati rendszer bizonyította létjogosultságát, igazolta, ez a legjobb igazgatási forma arra, hogy saját területünkön irányítsuk egy nagyobb közösség életét. A város megfelelt az elvárásoknak, voltak szép feladatok és szép eredmények. Én magam úgy ítélem meg, hogy a város szépen vette az akadályokat. Számomra 1995 a sport éve volt. Az Ifjúsági Atlétikai EuBerencsi Gyula alpolgármester: — Eredményes volt az elmúlt év. Előnyös gazdasági folyamatok kezdődtek el, szaporodtak a munkahelyteremtő beruházások. Az önkormányzatjói gazdálkodott, pénzügyiGiba Tamás alpolgármester: — Az 1995-ös esztendőt sikeresnek találom abból a szempontból, hogy rövid idő alatt összeszokott és aklimatizáló- dott a kétharmadrészben új képviselőkből álló testület. Fontosnak tartom, hogy a szűkös költségvetés és a gazdasági kényszerpályák ellenére működtetni tudtuk a várost és intézményrendszerét. A kényszerpálya főleg a folyamatban lévő fejlesztésekre vonatkozott, be kellett fejezni az elkezdett, olyan nagy volumenű beruházásokat, mint a Zrínyi Gimnázium kollégiumának vagy a Zeneiskolának az építése. Sirópa-bajnokságon a kontinens szinte minden országa képviseltette magát, és arra a néhány napra szinte olimpiai hangulat kerekedett városunkban. Jó, ha ötvenévenként sor kerül hasonló eseményre. Örvendetes az is, hogy olyan látványos beruházások valósultak meg, melyek elsősorban nem a város, hanem a régióban élő, rendkívül agilis vállalkozók munkáját dicsérik. Büszkék lehetünk az építőipari beruházásokra — megbízható forrásokra támaszkodva mondhatom, hogy sem Miskolc, sem leg stabil tudott maradni. Jól működő testület alakult ki, mely sok időt fordított a vitára, az előkészítésre, így a legritkább esetben fordult elő, hogy átgondolatlan javaslat került a közgyűlés elé. Sok vitatott, nagy port kavaró ügykerrel vettük az akadályokat. A képviselő-testület az első évben meg tudta fogalmazni a ciklusra vonatkozó középtávú terveit, és az olyan fontos koncepciók, mint az idegenforgalmi vagy a környezetvédelmi koncepció elfogadásával kijelölte a haladás irányát. Az új évben ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítását kell elkezdeni. Nagy terheket rótt az önkormányzatra a gazdasági környezet miatt a városlakók elszegényedése, a munkanélküliség, az egyre több nehéz szociális Debrecen térségében nincs hasonló méretű építkezés, város- fejlesztés, de még a Dunántúlon is ritka az ilyesmi. Az új évtől azt várom, hogy a gazdasági fejlődés éve lesz, és ebben szintén nagyon nagy szerep jut a vállalkozásoknak. A város önkormányzatának az lesz a feladata, hogy a gazdasági megszorítások ellenére a lehető legbiztosabb talajt adja a vállalkozások talpa alá. Ha a magánvállalkozások továbbra is töretlen lendülettel fejlődnek, az új év vége felé már meg kell indulnia az életszínvonal növekedésének is — a munkahelyek számának növekedése csökkenteni fogja a munkanélküliben sikerült döntéseket hoznunk. Szeretném, ha az új évben az ipari park megvalósulása úgy kezdődne el, ahogy azt mi megálmodtuk, ha tovább élénkülne a tőkebefektetés, a munkahely- teremtés. helyzetbe kerülő ember segítése. Nincs az a pénz, amellyel pótolni tudnánk az állami gondoskodást, de igyekeztünk nagyon odafigyelni a rászorultakra. Természetesen vannak, akiken — bár rászorulnának — nem segíthettünk. Nagyon remélem, hogy kapunk annyi központi támogatást, mely elegendő lesz a továbblépéshez. Sokat várok az új területfejlesztési törvénytől, és a kormány döntésére váró, megyénk fejlesztését szolgáló program elfogadásától. Lehet, hogy naivnak tűnök, de még mindig hiszek abban, hogy szorgalmas munkával igenis séget, és visszaszorítja a szegénységet. Ha kívánhatnék egyet, azt kívánnám, hogy a további fejlesztést külön kiadások nélkül, minél több pályázat elnyerésével tudjuk megvalósítani. előre lehet jutni, és eredményeket lehet elérni. Tarnavölgyi György (FKE); 1995 számomra a városvezetés szempontjából sokkal kiegyensúlyozottabb volt a vártnál. Anyagi téren tudom, hogy ez évben még szorosabbra kell majd húznunk a nadrágszíjat A város meglátásom szerint mindenképpen működőképes lesz 1996-ban is, bár komoly hiteltörlesztéseink vannak. A költségvetés még csak most áll össze. Azt azonban már tudni lehet, hogy feszített lesz, de nem szeretnénk, ha betöltetlen lukak maradnának hátra. Tukacs István (MSZP); Olyan évet zártunk, amikor nagyon nehéz költségvetési helyzetben voltunk. A sok nehézség közt azonban jó dolgok is voltak, hiszen a napi feladatok mellett ájövővel is tudtunk foglalkozni. Hasonló évre számítok 1996-ban is. Ez sem lesz kényelmes, de abban bízom, hogy át tudjuk vészelni. Béres József (FKE): Gyenge év volt az 1995-ös. Kevésnek tartottam a beruházásokat, a fejlesztéseket, bár ez nem a városon múlott. Ettől az új évtől többet várok, bár az áremelkedések nem sok jóval biztatnak. Ezáltal nemcsak a város vezetése, de a választópolgárok is nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Csak nagy erőfeszítések árán maradhat működőképes ez a város. A három és fél éves Marci ül a számítógép előtt. Tökéletes barátságban vannak, hiszen ezen a gépen rajzolják neki kérésére a különböző színű képernyőre a hatalmas kamiont, a mozdonyt, a karácsonyfát. Marci tevékenysége jelenleg ott tart: ír a képekre. És közben beszél: — Ott villog a kurzor... — Megpöccccintem az entert... — Kérjünk újat... Szóval Marci már kezeli is a számítógépet, egyelőre óvodás szinten. Holnap többet fog tudni, aztán átveszi az uralmat a gép fölött, hiszen neki ez kedzetben játék, majd a mindennapok velejárója lesz. Marci-korosztály ezzel nő fel. Neki az Internet nem lesz újság, számára az, hogy „egér” nem biztos, hogy Tom és Jerryt juttatja az eszébe. Neki a nyomtató nem ló lesz, amelynek nem lehet bekötni a száját. Számára a monitor nem kis dunai hajót jelent, az ő agyában a mentés nem a mentőautót idézi, a PC nem a hajdani Portland Cement, hanem a Personal Computer rövidítését jelenti. Marci a kor gyermeke, aki ezzel a masinával nő fel. Munka- és játszótársa... Nem is tudom, hogy maradéktalanul örüljek vagy se. Lelkesedni kellene, hiszen egy emberke számára adottak az új távlatok, az új kapcsolatok, a teremtés és alkotás új módszerei. De vajon nem lesz-e szegényebb? Ismemi fogja a ceruzát, a zsírkrétát, a tollat, a könyvet? Vajon nem idegenedik el a világtól, és nem betonozódik- e be egy gép előtti székbe, ahonnan behívható a világ, amely ha kell, még meg is szólal? Lesz-e neki jó ismerőse Hófehérke? Fog-e tőlem, az édesmamájától, az édespapájától is kérdezni, vagy csak a gép párbeszédpanelljével kommunikál? Gondolom, sokan bajlódnak ma ilyen gondolatokkal. Mert sok-sok Marci számára nyílik meg a csoda, hogy bezáruljon sok más csoda. A beszéd, a mese, a simogatás, a kérdezés, a felfedezés, a sikerért küzdés megannyi csodája. Nem lehet elzárni előlük a hódító újat. De azért félek akkor, amikor a Bili Gates-i világ jut az eszembe, ahol a szoftver császár azzal fenyeget, hogy életem minden zugába bele lehet majd pillant- gatni, egy leszek a géppel, a gép leszek én, én a gép leszek... Nézem Marcit, hogy miként kezeli a billentyűket. Aztán elcsábítom egy mesére. Hallgatja. Neméppen dicséretes szokásához híven hüvelykujját a szájába kapja, és figyel. Mitöbb, bele is szól. Kicsit megnyugszom. Marci szereti a mesét. Meg a dalt, meg a beszélgetést. És hogy szereti a gépet? Nos, az sem baj. Ne más helyett szeresse, csak ezért szurkolok. Ez egy kicsit rajtunk is múlik. Nem is kicsit talán. Szeretném őt is és a többi Marcit is védegetni. Hogy ne sodorja el szívét-lelkét a gép, az automata, a technika, a microchip, a képernyő hidegen villogó fénye, a tasztatúra monoton kattogása, az elem- bertelenítő korlátlan információs lehetőség csábítása. Marci hallgatja a mesét. Este van. A képernyő is alu- szik. Máma már nem villog tovább. Miről álmodik Marci? Tűzoltó lesz vagy katona? Netán programozó? Miközben nézem szépen ívelt szemöldökét, sima bőrét, kis, ökölbe szorított kezét, azt kívánom: ember legyen. Sok szívvel. Még több lélekkel. És olyan ésszel, ami mindig több, sokkal több lesz, mint bármilyen szoftver tudománya. ( bürget) A számítógép Vagylagos aljegyzőség Még nem született döntés Nyíregyháza Megyei Jogú Városnak ez idáig egyetlen aljegyzője volt. Egy városi közigazgatásban jogilag nem kötelező e státus betöltése, de a paragrafusok lehetővé teszik, hogy egyidejűleg akár több aljegyző is dolgozzon, segítve munkáltatójuk, a jegyző munkáját, önálló, speciális feladatkörük lehet megbízás alapján, illetve adott esetben helyettesítik őt. A Belügyminisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hivatala már korábban közzétett egy pályázatot a nyíregyházi aljegyzői feladatkör betöltésére. Információnk szerint két aljegyzői munkakörre szólt a kiírás. Az egyik aljegyzői állásra a városi közgyűlés a hivatalát eddig is ellátó aljegyzőt kérte fel, aki az ajánlatot elfogadva beadta a pályázatát. A másik aljegyzői munkakörre gyakorlatilag bárki —- megfelelő gyakorlattal és iskolai végzettséggel — jelentkezhetett, bár a pályázatot zárt körben hirdették meg. A pályázatbeadási határidő a napokban lejárt, s hamarosan sor kerülhet a megfelelő aljegyzők személyének kiválasztására. A bírálatot a munkáltatók végzik, azaz a város polgármester asszonya, illetve a jegyző, de a jogszabályok értelmében lehetőségükben áll, hogy a kérdés eldöntését a városi képviselő- testületre bízzák.
