Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-03 / 2. szám

8 1996. január 3., szerda Közelkép UJ KELET Egyről Logikus? Majdnem hittem a csodában, de csalatkoznom kellett. Ti­zenegy évi várakozás után már-már úgy tűnt, hogy lesz tele­fonunk. Az év utolsó előtti napján megkaptuk a szerződési nyomtatványt. Igaz, hogy tíz nap alatt tette meg a három kilo­méternyi távolságot, de azért örültünk neki. Az új év első munkanapján már nyitáskor ott voltam az ügy­félszolgálati irodán. A kitöltött nyomtatványokkal együtt sze­rettem volna — a nem is kevés — hálózatfejlesztési hozzájá­rulásomat leróni. (Szerintem logikus lenne, ha ott helyben befizethetné az ügyfél, de nem lehet.) Sebaj! Akkor befizetem csekken, valamelyik postahivatalban, de csekket sem kaptam. Majd kiküldik postán — tájékoztatott a fiatal hölgy. Logikus? Mikor ott állok vele szemben, nem a kezembe adja a befizetési szelvényt, hanem majd megkapom levélben. Újabb tíznapos utaztatás után... Még mindig hatóság? Szerettem volna megtudakolni, hogyan is áll telefonigény­lésünk immár szakállasnak mondható ügye. Az ügyfélszolgá­lati irodán örömmel értesítettek, hogy engedélyezték. Akkori „feldobott” hangulatomban nem is tűnt fel az „ENGEDÉ­LYEZVE” kifejezés. Ez idáig úgy gondoltam, hogy a Matáv szolgáltató cég. (Az engedélyezés pedig a hatóság joga.) Képzeljék csak el, mi­lyen furcsa lenne, ha a fodrászunk engedélyezné, hogy beül­hetünk a székébe. Vagy a sarki fűszerboltban engedélyeznék a vásárlásunkat. Szerencsére ők már invitálnak, vagy megkér­nek, hogy fáradjunk be. Ráadásul a végén még meg is köszö­nik. Ok már szolgáltatnak... — Fekete Tibor — Eredményes misszió A karácsonyi forgatag érde­kes színfoltja volt az Energia és Környezet Alapítvány és az E- misszió Természetvédelmi Egyesület „Energiakuckója”. Ennél a standnál nem lehetett semmit vásárolni, viszont az arra járók érdekes ötleteket kaphattak arról, hogyan lehet takarékoskodni az energiával. Az országos „ELÉG” ener­giahatékonysági program kere­tében zajló rendezvénynek, amelyet a holland kormány tá­mogat, az a célja, hogy az em­berek figyelmét az energia ha­tékonyabb felhasználására irá­nyítsa. Ez az égető probléma ugyanis az ország jövőjére nagy mértékben befolyással le­het. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Magyarországon az egy főre jutó energiafogyasztás már megközelíti a fejlett országok fogyasztási szintjét, viszont az ebből megtermelt GDP (nem­zeti össztermék) csupán a fejlődő országok szintjén áll. De egy kis odafigyeléssel és ráfordítással kevesebb is lehet ELÉG, mert így pénzünk csak ELÉG. A társadalmi szervezetek még azzal is próbáltak segíte­ni, hogy kilenc darab energia- takarékos kompakt fénycsövet sorsoltak ki azok között, akik egy kérdőíven válaszoltak né­hány, az energiafogyasztással kapcsolatos kérdésre. Az akci­ónak nagy sikere volt, 409 kérdőívet töltöttek ki öt nap alatt, valamint sok kérdés is ér­kezett az alapítvány munkatár­saihoz, ezért azok több médiá­ban is sorozatot kívánnak indí­tani ELÉG 5-LET címen. Gazdasági fejlődést, munkahelyteremtést, beruházásokat remélve Munkával köszöntött új év Önkormányzati vezetőket kértünk meg arra, hogy rövid értékeléssel búcsúztassák el az óévet, és fogalmazzák meg az új évre vonatkozó reményeiket, elvárásaikat. Felbermann Endre alpolgár­mester: — Véleményem szerint 1995 legnagyobb eredménye, hogy az önkormányzati rendszer bi­zonyította létjogosultságát, iga­zolta, ez a legjobb igazgatási forma arra, hogy saját terüle­tünkön irányítsuk egy nagyobb közösség életét. A város meg­felelt az elvárásoknak, voltak szép feladatok és szép eredmé­nyek. Én magam úgy ítélem meg, hogy a város szépen vet­te az akadályokat. Számomra 1995 a sport éve volt. Az Ifjúsági Atlétikai Eu­Berencsi Gyula alpolgármes­ter: — Eredményes volt az el­múlt év. Előnyös gazdasági fo­lyamatok kezdődtek el, szapo­rodtak a munkahelyteremtő beruházások. Az önkormány­zatjói gazdálkodott, pénzügyi­Giba Tamás alpolgármester: — Az 1995-ös esztendőt si­keresnek találom abból a szem­pontból, hogy rövid idő alatt összeszokott és aklimatizáló- dott a kétharmadrészben új képviselőkből álló testület. Fontosnak tartom, hogy a szű­kös költségvetés és a gazdasá­gi kényszerpályák ellenére működtetni tudtuk a várost és intézményrendszerét. A kény­szerpálya főleg a folyamatban lévő fejlesztésekre vonatkozott, be kellett fejezni az elkezdett, olyan nagy volumenű beruhá­zásokat, mint a Zrínyi Gimná­zium kollégiumának vagy a Zeneiskolának az építése. Si­rópa-bajnokságon a kontinens szinte minden országa képvi­seltette magát, és arra a néhány napra szinte olimpiai hangulat kerekedett városunkban. Jó, ha ötvenévenként sor kerül hason­ló eseményre. Örvendetes az is, hogy olyan látványos beruházások valósul­tak meg, melyek elsősorban nem a város, hanem a régióban élő, rendkívül agilis vállalko­zók munkáját dicsérik. Büsz­kék lehetünk az építőipari be­ruházásokra — megbízható forrásokra támaszkodva mond­hatom, hogy sem Miskolc, sem leg stabil tudott maradni. Jól működő testület alakult ki, mely sok időt fordított a vitára, az előkészítésre, így a leg­ritkább esetben fordult elő, hogy átgondolatlan javaslat került a közgyűlés elé. Sok vitatott, nagy port kavaró ügy­kerrel vettük az akadályo­kat. A képviselő-testület az első évben meg tudta fogalmazni a ciklusra vonatkozó középtávú terveit, és az olyan fontos kon­cepciók, mint az idegenforgal­mi vagy a környezetvédelmi koncepció elfogadásával kije­lölte a haladás irányát. Az új évben ezeknek az elképzelé­seknek a megvalósítását kell elkezdeni. Nagy terheket rótt az önkor­mányzatra a gazdasági környe­zet miatt a városlakók elszegé­nyedése, a munkanélküliség, az egyre több nehéz szociális Debrecen térségében nincs ha­sonló méretű építkezés, város- fejlesztés, de még a Dunántú­lon is ritka az ilyesmi. Az új évtől azt várom, hogy a gazdasági fejlődés éve lesz, és ebben szintén nagyon nagy szerep jut a vállalkozásoknak. A város önkormányzatának az lesz a feladata, hogy a gazda­sági megszorítások ellenére a lehető legbiztosabb talajt adja a vállalkozások talpa alá. Ha a magánvállalkozások továbbra is töretlen lendülettel fejlődnek, az új év vége felé már meg kell indulnia az életszínvonal növe­kedésének is — a munkahelyek számának növekedése csök­kenteni fogja a munkanélküli­ben sikerült döntéseket hoz­nunk. Szeretném, ha az új évben az ipari park megvalósulása úgy kezdődne el, ahogy azt mi meg­álmodtuk, ha tovább élénkülne a tőkebefektetés, a munkahely- teremtés. helyzetbe kerülő ember segíté­se. Nincs az a pénz, amellyel pótolni tudnánk az állami gon­doskodást, de igyekeztünk na­gyon odafigyelni a rászorultak­ra. Természetesen vannak, aki­ken — bár rászorulnának — nem segíthettünk. Nagyon remélem, hogy ka­punk annyi központi támoga­tást, mely elegendő lesz a to­vábblépéshez. Sokat várok az új területfejlesztési törvénytől, és a kormány döntésére váró, megyénk fejlesztését szolgáló program elfogadásától. Lehet, hogy naivnak tűnök, de még mindig hiszek abban, hogy szorgalmas munkával igenis séget, és visszaszorítja a sze­génységet. Ha kívánhatnék egyet, azt kívánnám, hogy a további fej­lesztést külön kiadások nélkül, minél több pályázat elnyerésé­vel tudjuk megvalósítani. előre lehet jutni, és eredménye­ket lehet elérni. Tarnavölgyi György (FKE); 1995 számomra a városveze­tés szempontjából sokkal ki­egyensúlyozottabb volt a várt­nál. Anyagi téren tudom, hogy ez évben még szorosabbra kell majd húznunk a nadrágszíjat A város meglátásom szerint mindenképpen működőképes lesz 1996-ban is, bár komoly hiteltörlesztéseink vannak. A költségvetés még csak most áll össze. Azt azonban már tudni lehet, hogy feszített lesz, de nem szeretnénk, ha betöltetlen lukak maradnának hátra. Tukacs István (MSZP); Olyan évet zártunk, amikor nagyon nehéz költségvetési helyzetben voltunk. A sok ne­hézség közt azonban jó dolgok is voltak, hiszen a napi felada­tok mellett ájövővel is tudtunk foglalkozni. Hasonló évre szá­mítok 1996-ban is. Ez sem lesz kényelmes, de abban bízom, hogy át tudjuk vészelni. Béres József (FKE): Gyenge év volt az 1995-ös. Kevésnek tartottam a beruhá­zásokat, a fejlesztéseket, bár ez nem a városon múlott. Ettől az új évtől többet várok, bár az áremelkedések nem sok jóval biztatnak. Ezáltal nem­csak a város vezetése, de a vá­lasztópolgárok is nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Csak nagy erőfeszítések árán maradhat működőképes ez a város. A három és fél éves Marci ül a számítógép előtt. Töké­letes barátságban vannak, hi­szen ezen a gépen rajzolják neki kérésére a különböző színű képernyőre a hatalmas kamiont, a mozdonyt, a kará­csonyfát. Marci tevékenysé­ge jelenleg ott tart: ír a képek­re. És közben beszél: — Ott villog a kurzor... — Megpöccccintem az entert... — Kérjünk újat... Szóval Marci már kezeli is a számítógépet, egyelőre óvo­dás szinten. Holnap többet fog tudni, aztán átveszi az uralmat a gép fölött, hiszen neki ez kedzetben játék, majd a mindennapok velejárója lesz. Marci-korosztály ezzel nő fel. Neki az Internet nem lesz újság, számára az, hogy „egér” nem biztos, hogy Tom és Jerryt juttatja az eszébe. Neki a nyomtató nem ló lesz, amelynek nem lehet bekötni a száját. Számára a monitor nem kis dunai hajót jelent, az ő agyában a mentés nem a mentőautót idézi, a PC nem a hajdani Portland Cement, ha­nem a Personal Computer rö­vidítését jelenti. Marci a kor gyermeke, aki ezzel a masiná­val nő fel. Munka- és játszótár­sa... Nem is tudom, hogy mara­déktalanul örüljek vagy se. Lel­kesedni kellene, hiszen egy emberke számára adottak az új távlatok, az új kapcsolatok, a teremtés és alkotás új módsze­rei. De vajon nem lesz-e sze­gényebb? Ismemi fogja a ceru­zát, a zsírkrétát, a tollat, a köny­vet? Vajon nem idegenedik el a világtól, és nem betonozódik- e be egy gép előtti székbe, ahonnan behívható a világ, amely ha kell, még meg is szó­lal? Lesz-e neki jó ismerőse Hófehérke? Fog-e tőlem, az édesmamájától, az édespa­pájától is kérdezni, vagy csak a gép párbeszédpanelljével kommunikál? Gondolom, sokan bajlódnak ma ilyen gondolatokkal. Mert sok-sok Marci számára nyílik meg a csoda, hogy bezáruljon sok más csoda. A beszéd, a mese, a simogatás, a kérdezés, a felfedezés, a sikerért küzdés megannyi csodája. Nem lehet elzárni előlük a hódító újat. De azért félek akkor, amikor a Bili Gates-i világ jut az eszembe, ahol a szoftver császár azzal fenyeget, hogy életem minden zugába bele lehet majd pillant- gatni, egy leszek a géppel, a gép leszek én, én a gép leszek... Nézem Marcit, hogy miként kezeli a billentyűket. Aztán el­csábítom egy mesére. Hallgat­ja. Neméppen dicséretes szoká­sához híven hüvelykujját a szá­jába kapja, és figyel. Mitöbb, bele is szól. Kicsit megnyug­szom. Marci szereti a mesét. Meg a dalt, meg a beszélge­tést. És hogy szereti a gépet? Nos, az sem baj. Ne más he­lyett szeresse, csak ezért szur­kolok. Ez egy kicsit rajtunk is múlik. Nem is kicsit talán. Szeretném őt is és a többi Marcit is védegetni. Hogy ne sodorja el szívét-lelkét a gép, az automata, a technika, a microchip, a képernyő hide­gen villogó fénye, a tasztatúra monoton kattogása, az elem- bertelenítő korlátlan informá­ciós lehetőség csábítása. Marci hallgatja a mesét. Este van. A képernyő is alu- szik. Máma már nem villog tovább. Miről álmodik Mar­ci? Tűzoltó lesz vagy katona? Netán programozó? Miköz­ben nézem szépen ívelt szem­öldökét, sima bőrét, kis, ököl­be szorított kezét, azt kívá­nom: ember legyen. Sok szív­vel. Még több lélekkel. És olyan ésszel, ami mindig több, sokkal több lesz, mint bármilyen szoftver tudomá­nya. ( bürget) A számítógép Vagylagos aljegyzőség Még nem született döntés Nyíregyháza Megyei Jogú Városnak ez idáig egyetlen aljegyzője volt. Egy városi közigazgatásban jogilag nem kötelező e státus betöltése, de a paragrafusok lehetővé teszik, hogy egyi­dejűleg akár több aljegyző is dolgozzon, segítve munkáltatójuk, a jegyző munkáját, önálló, speciális feladatkörük lehet megbízás alapján, illetve adott esetben helyettesítik őt. A Belügyminisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hiva­tala már korábban közzétett egy pályázatot a nyíregyházi aljegyzői feladatkör betöltésére. Információnk szerint két aljegyzői mun­kakörre szólt a kiírás. Az egyik aljegyzői állásra a városi köz­gyűlés a hivatalát eddig is ellátó aljegyzőt kérte fel, aki az ajánla­tot elfogadva beadta a pályázatát. A másik aljegyzői munkakörre gyakorlatilag bárki —- megfelelő gyakorlattal és iskolai végzett­séggel — jelentkezhetett, bár a pályázatot zárt körben hirdették meg. A pályázatbeadási határidő a napokban lejárt, s hamarosan sor kerülhet a megfelelő aljegyzők személyének kiválasztására. A bírálatot a munkáltatók végzik, azaz a város polgármester asszo­nya, illetve a jegyző, de a jogszabályok értelmében lehetőségükben áll, hogy a kérdés eldöntését a városi képviselő- testületre bízzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom