Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

Megyénk életéből UJ KELET Szóval... 1996. Közgazdászok és boszorká­nyok, tenyérjósok és politoló­gusok, pékek és főorvosok mind-mind azon a vélemé­nyen vannak, hogy nem lesz könnyű. Miért gondolnám én másképp? Nem tudom. Talán csak érzek valamit, valami megnevezhetetlent, amit kár lenne feszegetni... Tény, hogy már akkor sem lehet rosszabb, ha lesz, mert most már tényleg csak rosz- szabbra számítunk. Tény, hogy már mindent megéltünk, és már sokkal inkább fel va­gyunk vértezve a „csalfa, vak remény’’ ellen, mint akár egy éve is... Tény, hogy—végre — most már kezdenek őszin­tén beszélni, még akkor is, ha ez „nekik” kellemetlen. Talán rájöttek, hogy rájöttünk... Én azt mondom, hogy jobb lesz! Azt akarom, hogy jobb legyen. Ez már eleve pozitív kihatással lehet magukra a dolgokra is. Főleg pedig, ha nemcsak én akarom, hanem mindenki! Nem óhajokról, vá­gyakról beszélek, hanem aka­ratról, tettekről. Remélem, nem vagyok egyedül, aki 1996 januárjára már rájött, hogy ebben a világban mo­zogni kell, keresni kell, ész­nél kell lenni és kihasználni minden alkalmat. Senki sem fogja már a kezünket. Fel­nőttek vagyunk. Felelős em­berek. Felelősen kell hát vi­selkednünk, és ez akár kor­mányunk (kormányaink) szá­mára is példaértékű és kötelező érvényű lehet! Hadd­dob az élet az ajtón, menj vissza az ablakon! Annyi min­dent lehetne ebben az ország­ban csinálni, hogy se szeri, se száma a lehetőségeknek. Ké­telkednek? Kérem, nézzenek körül és válaszoljanak. Hát megvan mindenünk? Ez ma­ga tán a tökély? Hát nincs itt mit csinálni? Már ebből a semmiből meg lehet élni, csak észre kell venni azokat a teendőket, amelyek ránk vár­nak! Hölgyem, ha tönkre­megy a nejlonharisnyája, át- kozódás helyett kérem fedez­ze fel, hogy nincs az ország­ban egyetlen szemfelszedő sem... Hát valahogy így. Nyitott szemmel induljunk neki ennek az évnek. Vegyük észre, hogy sok mindent nem vettünk ed­dig észre. Ha így lesz, akkor tényleg beválik a jóslatom: jobb lesz! Palotai István Kabalási örömök Az év utolsó napján még sportolásra alkalmas volt a hó a kabalási dombokon, így sok nyíregyházi és környékbeli szülő vitte ki a gyerekeit szánkózni, vagy csak egyszerűen csúszkálni. A dombokról a legváltozatosabb eszközökkel kísérelték meg a lesiklást. Legbiztonságosabbnak a gumicsónak tűnt, még ütkö­zéskor sem sérültek meg a benne ülők. Az egyszemélyes szánkó bizonyult a leggyorsabbnak, és azzal lehetett a legmesszebb sik­lani. A legötletesebbnek járó díjat mindenképp azok a srácok ér­demelték volna ki, akik levegővel félig felfújták a nejlonzsákot, és azon csúsztak le. A légpárnás jármű nem rázott annyira. — F. T. — 1996. január 2., kedd 3 Még nem múlt el az árvízveszély (Folytatás az 1. oldalról) Január elsején reggel nyolc órakor az alábbi képet mutat­ták folyóink: Mivel Vásárosnaménynál a vízmérce 788 cm-t mutatott, ezért dr. Gyurkovics Sándor kormánybiztos-helyettes a Vásárosnamény és Záhony kö­zötti rendkívüli készültséget harmadfokúra mérsékelte. A Tisza bal partján, Vásá­rosnamény és Zsurk között a nyári gátak és a fő védvonal között a vízszint csökkenése nagyon lassú. A külső gátak terhelése továbbra is az I. fokú készültségre jellemző árvíz­szintnek megfelelő. Mivel a nagyvarsányi zsilipnél sikere­sen lokalizálták a szivárgást, a védelmi osztag a vészhelyzet megszűnésével bevonult a nyír­egyházi telephelyre. További intézkedést igényel a nyári gá­tak mögötti területekről a víz levezetése. Mivel Tokajnál 740 cm-es vízállást mértek, így a Tisza vize 31-én délután átlépte a rakamazi Nagymorotva és a Tisza között lévő nyári gátat, és elöntötte a Nagymorotva terü­letét. A tiszaberceli zsilipet már korábban kinyitották a szakem­berek, így erre a területre ko­rábban is szabadon bejuthatott a víz, ezzel is csökkentve a gá­tak terhelését. Az újév beköszöntével újra csapadékosabbra fordult az időjárás. Félő, hogy az árhul­lám még le sem vonul, máris jön a következő. Mint azt a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletesétől meg­tudtuk, az esőzés önmagában még nem jelent komolyabb ve­szélyt. A Kárpátokban lehullott hóra ha ráesik az eső, az még nem okoz áradást. A hóréteg szivacsként magába szívja a csapadékot. Sokkal nagyobb problémát jelent, ha megenyhül az idő, és megindul az olvadás. Jelenleg Ukrajnában és Ro­mániában megszüntették az ár- vízvédelmi készültséget. Nem tudjuk, hogy mi a helyzet a ha­tárok túloldalán, mert még te­lefonügyeletet sem tartanak. Az igazgatóságnak van saját mű­holdfigyelő szolgálata, de abból nem derül ki a csapadék hal­mazállapota. Ha elkezdődne az olvadás a Kárpátokban, akkor is legalább egy napba telik, mire eléri hazánkat az árhullám. — Fekete Tibor — A Himnusz és a köszöntő el­hangzása után körútra indultam Nyíregyházán. Gondoltam, megnézem, hogyan űzik el a rossz szellemeket a megyeszék­hely lakói. Az első meglepetés a ko­csimnál ért, mert vagy negyed­óráig kellett az ónos eső miatt rárakódott jeget kapargatni a szélvédőről. Természetesen az utak is jegesek voltak, csak lé­pésben lehetett haladni. Útköz­ben feltűnt, hogy minden taxi szabad jelzéssel közlekedik, utas egyikben sem ült. A mu­latozásból hazatérők inkább csúszkáltak hazáig, mint hogy kifizessék a drága fuvarköltsé­get. Inkább áztatták a drága vagy olcsóbb ruhájukat, de úgy tűnik, hogy a taxizás ma már luxusnak számít. A korábbi évek „petárdapár­baját” nem lehetett hallani, csak itt-ott pukkant égy-egy magá­nyos robbanóeszköz. Az első trombitálókkal is csak a Kos­suth téren találkoztam. Máskor, szilveszter éjszakáján megtelik a tér zsivajgó tömeggel, most csak néhány kisebb csoportba verődött társaság bontott pezs­gőt az új év tiszteletére. A rossz idő miatt fázósan húzták be a nyakukat a járókelők, és siettek haza, a jó meleg szobába. A teret mindkét oldalról rendőrök vigyázták. Talán ők is nagyobb tömegre számítottak. Az a néhány vidám fiatal is ha­mar megunta az ázást-fázást, és rövid idő alatt elcsendesedett a máskor ilyen időtájt oly hangos főtér. Eléggé szomorkásra sikered­tek az újév első percei, de bíz­zunk benne, hogy a folytatás jobb lesz. (fekete) Megy a gőzös... ...megy a gőzös Nyír­egyházára... azaz már meg is érkezett december 21 -én a Bethlen Gábor utcára, Dallas (billiárd klub)- kiilsőre. Székesfehérvár és Budapest utáni harmadik megálló. Reméljük, az idők végezetéig itt is ma­rad. hogy a felnőtt utasok sokáig élvezzék az utazást: a zene, a szórakozás és a kikapcsolódás sínéin. A vonat 20 órakor indul, és hajnali 4 körül érkezik a központi állomásra. Az utazás időtartama alatt be- és kiszállni természetesen lehet. Egyszerre körülbelül 800 utas tartózkodhat a pe­ronon, ami közel 300 m. Az állandó szabadot jel­ző szemafor fénye mellett fellépve a vonatra, választ­hatunk I., ill. II. osztályú kupék közül. Az utazási ár mindenütt egyforma. A szerelvény egész területén levegőtiszti tó berendezés működik, így a vasútra igen jellemző dohányfüst itt elkerülhető. Az I. osz­tályú üléseknél hangszó­rók nincsenek beépítve, így itt beszélgetésre is le­hetőség van. Amúgy az egész egy nagy zenevonat. Mert a kedves utas, átsé­tálva egyik „vagonból” a másikba, máris másfajta zenét hallgathat, vagy ép­pen táncolhat rá, ha kedve tartja. A rámpán és sínda­rabokon átkelő utasokat vasúti kerekekből eszká- bált korlát segíti a pályán maradni. Az ablakon kiha­jolni veszélyes, mert nincs! Helyette a falat vasúttörté- neti képek fedik, mert ugye az ember utazva is tanul. A pultoknál nem a sötétkék tányérsapka a kö­telező viselet, hanem cég­jeles pólóban és bőrmel­lényben teljesíti a személy­zet a kedves utas ivásra vo­natkozó óhajait. E szerel­vény specialitása, hogy egyedül a megyében itt választhat 13 féle csapolt sörből — közötte van bú­zából készült is — a meg­szomjazott utazó. A törzsutaskedvezmény itt azt jelenti, hogy a kedvez­ményezett kap egy kulcsot egy kis szekrényhez, arrti-j ben tarthatja, s időnként meglátogathatja kedves kis butykosát. Az jegyet váltók szóra­kozásáról is gondoskodik a fő-fő bakter. Más állomá-, sokon már a pultok alatt is száguld egy villanyvasút, mely az utasok beteljesült vagy beteljesületlen gyer­mekkori álmait eleveníti meg. Itt is ez az álom rövi­desen teljesülni fog. Hogy ne csak a toroknak, hanem a fülnek is élményt jelent­sen ez az utazás, a Marl­boro Music Club vállalja a felelősséget szervezett koncertjeivel, amik az Omega Stúdió szakértel­méből nagyon jól hangza­nak. Hatházi Andrea (LP) Ejfél után

Next

/
Oldalképek
Tartalom