Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-15 / 12. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. január 15., hétfő 15 Megyei II. osztály — fluzsér Jobb a csapat, mint ahogy látszik Lelkesen végigjátszotta az őszi szezont a tuzséri legénység, bár nem mindegyik mérkőzésük sikeredett az elvárásoknak megfelelően, mégis meg tudták tartani az 1. számú csoport ötödik helyezését. Ezt hat győzelemmel, két döntetlennel, öt vereséggel, összeségében pozitív, 26-23-as gólaránnyal érték el. A bajnokságban az eredményes találatok alapján tizenkettedikek, a kapott gólok tekintetében tizennegyedikek. A tavaszi várakozásokról és az őszi szezon tanulságairól beszélgettünk Révész Lászlóval, a sportkör elnökével. — A futballisták által nyújtott teljesítmény után elfogadható az ötödik helyezés — mondta az elnök —, de a valós képességik alapján elégedetlenkedhetünk, ugyanis így a dobogó valamely fokán lenne a helyünk. Persze, az elmélet és a gyakorlat más. A valóságban az ősz elején fiatal, kizárólag tuzséri futballistákkal töltöttük fel sorainkat, akiknek nagyobb részét az ifiből hoztuk fel. így a csapat egy része tanuló, a többiek pedig dolgoznak, s az edzések látogatottsága nem minden esetben kielégítő. Mindettől függetlenül hatalmas tartalékok rejtőznek az együttesben, mert az utánpólás- gárda nagyon jó képességű, ezidáig végig nyerő vagy dobogós pozícióban voltak. Ez alapján a vezetőség úgy látja, hogy megyei I. osztályú adottsággal rendelkeznek a játékosok. Osz- szel kicsit rapszodikus volt a szereplés, a szép győzelmek mellett voltak csúfos vereségek is. így tavaszra alaposan át kellett értékem a csapat célját a rendelkezésre álló lehetőségek figyelembevételével. A bajnokság második felére szeretnénk a védelmet egy kapussal megerősíteni, hogy időnként tehermentesítsük Pinkóczi Józsefet, aki már közel 43 éves. O életkorától függetlenül az osztály egyik legjobb kapusa! Továbbra is nagyon számítunk a tizenhét esztendős, fiatal, de kiváló adottságú Vilmann Péter csatár szereplésére, aki Tuzsér egyik sztárja, a helyi gólkirályunk. A szezon második felében ontotta a gólokat, gólveszélyes, taktikus játékos. Az ifiből elszippantunk újra néhány játékost, s reméljük, ezáltal nem esik majd nagyon vissza az utánpótláscsapat teljesítmánye. Tornatermi alapozásokkal készítjük fel először a futballistákat a tavaszi hajrára. Az előzetes tervek szerint körülbelül tíz alkalommal tartanánk erőnléti és taktikai edzéseket. A vezetőség nagy hangsúlyt helyez az „éles” edzőmérkőzésekre, ahol azt a gyakorlatot követi a csapat, hogy lehetőleg magasabb osztályban szereplő gárdákkal mérjük össze tudásunkat. így várhatóan Záhonnyal, Kisvárdával, Sényővel, Demecserrel, illetve Ajakkal is fogunk felkészítő meccseket j átszani. Ezekre azért van szükség, hogy az előzetes elképzelések szerinti helyezést sikerüljön elérni nyárra, ami alatt a csoport első harmadát értjük. Továbbjutási álmunk nincs, mert az anyagi hátterünk erőforrásai erre nem elegendők, csupán arra, hogy a megyei II. osztályban méltón helytálljunk. A reális lehetőségünk az, hogy a 3—5. helyezés valamelyikét elérjük, illetve az, hogy a közönségünknek ne okozzunk csalódást. Vigyázz, Atlanta, jönnek a brazilok! Az úgynevezett CONCA- CAF régió labdarúgó-válogatottjai mellett egyetlen dél-amerikai legénység vesz részt a Gold Cup elnevezésű kaliforniai tornán az Egyesült Államokban. Ez az egyetlen gárda Brazília 23 éveseinek együttese, mely gőzerővel készül a júliusi—augusztusi atlantai nyári olimpiai játékokra. A Mario Zagalo szövetségi kapitány által dirigált brazil fiatalok a B-cso- portban lejátszották első mérkőzésüket, és egészen könnyedén verték Kanada felnőttjeit: Brazília olimpiai válogatottja—Kanada 4-1 (3-0) A mérkőzés összképe alapján megállapítható: a Zagalo- fiúk (egyikőjük sem idősebb huszonkettőnél!) rövid, pontos átadásokra épített csapatjátéka elsöprően lendületes, szellemes, eredményes. Az AP szerint aligha valószínű, hogy az „Arany Kupáért” megállítja őket bárki is. A 3. percben Andre Luis remek egyéni játék végén szerzett vezetést. Rá négy percre Caio, az Intemazionale olasz- országi légiósa kettőre növelte az előnyt. A 14. percben Craig Forest kanadai kapus (a német Kaiserslauternben szerepel) harmadszor nyúlt maga mögé. Savio és Amaral pompás össz- játéka végén Savio fejelt a „juharleveles” kapuba. A második félidőben (66. perc) Tornász Radzinski élete első válogatott góljával szépített, majd 2 perccel a vége előtt Ze Maria kiszolgálta Leandrót, aki beállította a végeredményt (4-1). Bob Lenarduzzi, a kanadaiak szövetségi kapitánya letör- ten nyilatkozott: — Ha csak 3-1-re kapunk ki, akkor lett volna esélyünk a legjobb csoportmásodikként az elődöntőbe lépni. így aligha. A kapitány arra célzott, hogy Kanada befejezte csoportmérkőzéseit. Megverte Hondurast (3-1), de a brazilok elleni vereség után negatív a gólkülönbsége (4-5). Mario Zagalo véleménye: — Februárban rendezik meg a délamerikai olimpiai selejtezőt. Arra készítem fel a csapatomat itt. az Egyesült Államokban. Ha nem lesz a miénk a Gold Cup, akkor sincs baj, mert anyán játékokra összpontosítunk. A leghűségesebbek... Nem mindenki vándormadár Napról napra igyekszünk szállítani az átigazolási híreket, rosszabb esetben pletykákra hagyatkozva adunk számot a kulisszák mögött zajló eseményekről. Holt idény van, így természetes, hogy a szurkolók sem a gólokról, cselekről beszélnek, hanem az aktuális változásokról. Csapatok alakulnak át, edzők mutatnak rá jelöltjeikre, a közvélemény pedig felszisszen egy-egy nagyobb „fogás” tálalása után. Mert valljuk be, az jelenti az igazi szenzációt, ha a nélkülözhetetlennek, hűségesnek hitt csatár továbbáll egy házzal, odamenvén, ahol többet ígérnek. Ezért veszik a lapot, ettől kelendőbb az újság. Na, de ki figyel azokra, akik nem mozdulnak, kitartanak szeretett klubjuk, egyesületük mellett? Ők a kisebbség. Róluk ritkán hallunk, ámbátor ők (és igazán csak ők...) közszeretetnek örvendenek. Az alábbi összeállítás azon labdarúgók előtti tisztelgés, akik huzamosabb ideje, sőt, egyvégtében „szolgálják” csapatukat. NB II Nyíregyházi FC: Drobni Miklós védő. A klub saját nevelésűjátékosa idén lesz harmincéves. Katonaideje alatt a Budapesti Honvéd színeiben lépett pályára, azóta azonban egyfolytában Nyíregyházán szerepel. Tiszavasvári Alkaloida: Bohács Sándor (31 éves) köDrobni Miklós zéppályás, Fecsku István (35) középpályás. Mindketten 1986- ban kerültek Tiszavasváriba. Sényő FC: Tor da Csaba (24) védő. A klub saját nevelésű játékosa. NB III Baktalórántháza: Maries Tibor (32) középpályás, aki egyéves rakamazi kitérő kivételével végig Baktalórántházán játszott. Gdovin János (27) csatár, az egyesület saját nevelésű játékosa. Mátészalka: Nagy Krisztián (24) kapus, két éve szerepel a szatmári csapatban. Nyírbátor: Lukács Tibor (28) védő, a klub saját nevelésűjátékosa. Mindig Nyírbátorban játszott. Kisvárda: Takács Miklós (30) középpályás, Lipták Sándor (29) balhátvéd. Mindketten az egyesület saját nevelésű játékosai. Fecsku István Rakamaz: Pásztor László (24) védő, az egyesület saját nevelésű játékosa. Karóczkai Péter (29) középpályás, aki 1995 őszén Sényőn szerepelt, ettől eltekintve mindvégig Rakamazon futballozott. Nagykálló: Vágó Zoltán (39) csatár. A népszerű „Rozoga” hatodik éve erősíti a nagykállói együttest. Megyei I. osztály Csenger: Osváth Sándor (27) középpályás. A klub saját nevelésű játékosa, soha nem játszott másutt. Kisléta: Nyisztor Antal (32) védő. Nyolc éve szerepel Kislétán. Nyíregyházi Hardware: Barkóczi László (29) védő, Vránszki Zsolt (28) kapus, Kiss Zoltán (29) védő az 1988-ban alakult klub alapító tagjai. Soha nem játszottak másutt. Nyírcsaholy: Cservenyák János (34) középpályás, KorTorda Csaba bács László (33) védő. Mindketten 1981-től számítanak csaholyi labdarúgónak. Vásárosnamény: Varga Tibor (30) védő. 1990-től játszik V ásárosnaményban. Nyírkárász: Kántor Ferenc (30) védő. Az egyesület saját nevelésű játékosa. Nem játszott még másutt. Fehérgyarmat: Kondor Gyula (27) középpályás. A klub saját nevelésű játékosa, tíz éve szerepel egyhuzamban a gyarmati csapatban. Záhony: Hegedűs Zoltán (32) védő. Az egyesület saját nevelésű játékosa, aki katonaideje alatt a Nyírteleki ASE gárdáját erősítette. Tiszaszalka: Liba Barnabás (29) védő, Udvarhelyi Zoltán (28) középpályás, Pető László (28) védő, Acs Bertalan (28) középpályás. Mindannyian az egyesület saját nevelésű játékosai. Koncz Tibor „Nem Ittunk, csak üditüt!" Krasznai Zsolt is gyökeret ereszt? Kitartó vándormadár módjára ágról ágra röppen Krasznai Zsolt, a gólerős támadó. Mostanában fél év alatt „fogyaszt” el egy csapatot, amivel nem arat mindenhol osztatlan sikert. Az ősszel Újfehértón kergette a labdát — arrafelé korántsem volt minden feszültségmentes körülötte —, hogy aztán a télen keletnek vegye az irányt. Végül az NB III-as Mátészalkánál állapodott meg. De vajon ismét csak fél évre szól a „megbízatása”? — Az ősszel még Ujfehértón szerepeltél. Miért döntöttél úgy, hogy Mátészalkán folytatod? — Szeretnék tovább fejlődni, egy újabb kihívás ez nekem. Sziki Gyula — aki nagyon jó barátom — ajánlotta ezt a lehetőséget, én pedig igent mondtam. — Meglehetősen nagy jövésmenés volt tapasztalható Mátészalkán. Milyen társaság jött össze? — Kifejezetten jó. A beilleszkedés igen könnyen ment, hiszen már ezelőtt is voltunk itt edzőmeccseken. — Vannak célkitűzéseitek? — Ebben a bajnokságban minél jobb eredményt szeretnénk elérni — ez, mondjuk, az 5—6. helyet jelenti, jövőre pedig az elsőTiáromban kell lennünk. — Ez azt is jelenti, hogy Mátészalkán gyökeret versz? Ugyanis az elmúlt időszakban sokat hallottunk arról, hogy Krasznai Zsolt félévente klubot cserél. — Igen, szeretnék itt maradni. — Feltűnő, hogy minden félévben csapatot cserélsz. Most is így tettél. Ez nálad passzió? —Végül is másfél év alatt ez valóban a harmadik klubom, de nem megfontolt elhatározásból cselekedtem, hanem a véletlen hozta így. Demecserben csak csere voltam, néha-néha jutottam szóhoz, míg Ujfehértón nem voltak meg azok a feltételek, amelyek elősegíthették volna a javulásomat. — Itt, Mátészalkán megvannak? — Úgy tűnik. — Felmerült bennem, hogy az állandó vándorlás közepette el tudod-e magad fogadtatni a mindig újabb és újabb játékosokkal, szurkolókkal. — Újfehértón nem merült fel ennek szükségessége, hiszen Demecser előtt már játszottam ott. Demecserben pedig elfogadtak a társaim, talán csak a szurkolók nem. — Mit jelent számodra a klubhűség? — Hogy mit jelent? Hááát, erre nem tudok mit mondani... — Szóba került a fehértói fél év... Hogyan gondolsz rá visz- sza? — A társasággal ott sem volt gond, de nem jöttem ki az edzőKrasznai Zsolt vei. Egyébként — szerintem — nem zártam olyan rosszul, hiszen góljaimat megrúgtam. Tizenhárom jött össze. — Amikor az edzőt említed, Szénay Péterre gondolsz? — Igen, vele adódtak problémáim, nem nagyon fogadott el. Hogy miért, nem tudom. Mindenesetre a tréner úgy gondolta, hogy nem érdemiünk annyi pénzt, mint amennyit ott felvettünk. Emiatt — negatív értelemben — kivételezett velünk. — Tehát igazságtalannak tartottad a módszereit? — Annak. Azt nyilatkozta az újságban, hogy nem akartunk dolgozni, holott ezt az egyet nem vethette a szemünkre, mert voltunk öten-hatan fiatalok — a többiek nem —, akik délelőtt is kimentünk edzeni — saját pénzünkön. — És ahhoz mit szólsz, hogy —az edző elmondása szerint— kocsmáztak a játékosok? — Egyáltalán nem így volt! Annyi igaz belőle, hogy a pálya mellet van egy kocsma, oda valóban bementünk. Mi, fiatalok nem ittunk, csak üdítőt, az öregebbek pedig elfogyasztottak egy-két sört. Ennyiből állt az állítólagos kocsmázás! — Elterjedt az a vélemény, hogy—bár a 13 találat szépen hangzik—sokkal többre is képes lennél. —Igen, igen. Újfehértón volt egy-két társam, akivel nem tudtam magam megértetni. Sem a pályán, sem azon kívül. Ezért mondom azt, nem tettem meg mindent azért, hogy jobb legyen a csapatnak. Tudtam volna többet is, de elégnek találtam ezt is. — Milyen terveid vannak hosszabb távon? Gondolom, vágysz magasabb osztályba... — Persze, később igen. Még csak 21 éves vagyok, van időm. Egyébként ősszel figyeltek az NB Il-es kabaiak, de csak be- szélgetésigjutottunk. Mondták, hogy ügyes vagyok, de az erőnlétemen még van mit javítani. Remélem, itt megszerzem a szükséges alapokat, amelyeket Újfehértón nem tudtam, mert ott nem voltak komolyabb edzések. —Szerinted öt év múlva hányadik osztályban futballozó Krasznai Zsolttal beszélgethetnék? — Legalább egy NB Il-essel. Csiky Nándor
