Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-10 / 8. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 10., szerda 3 Szóval... Cukrász a Matávnál Hogy kerül a csizma az asztalra? Kérdezhetnék, mit keres a hiperszuper, digitálisan-digitális távközlési vállalatnál egy tortagyártó. A műszaki részlegeknél nem is, de a szolgálatit?) osztályon... Nos, egy régi történet jutott az eszembe. Még a múlt (szocialista) rendszerben, mikor az új gazdasági mechanizmust bevezették, megemlítették, hogy attól kezdve áremelésekre is lehet számítani. (Ez az egy dolog volt, ami meg is valósult a tervezetek közül.) Mi, akkor még gyerekek nem nagyon értettük, mi is az az áremelés. Édesapám elmagyarázta: a múlt-múlt (értsd: 1945 előtti ) rendszerből hozott példával. A cukrász megnyitotta üzletét, és csodálatos tortákkal csalogatta a vevőket. Szép nagy szeleteket vágott belőle. Aztán egyre többen jöttek, s a cukrász mindig egy kicsit vékonyabb szeletet adott. Valaki meg is jegyezte, hogy milyen vékonyak ebben az üzletben a tortaszeletek. Akkor a cukrász felemelte a torta árát, és ismét vastagabb szeleteket árult. Aztán minden kezdődött elölről. Nos, ennek a cukrásznak a leszármazottja dolgozhat a szolgálati osztályon, a Matávnál. Tőle tudhattuk meg, tulajdonképpen nem árat emeltek, csak kevesebbet beszélhetünk ugyanannyi pénzért. Ez így mindjárt más! Azt egyébként nem magyarázták, hogy miért az előfizetési díj emelkedett a legjobban. Ezt mi is tudjuk, ha nem így lenne, hajlamosak lennénk kevesebbet beszélni, takarékoskodni. Megjegyzem, a villanyt, a gázt, a vizet előfizetési díj nélkül juttatják el lakásunkig. Vagy erről inkább hallgatnunk kellene? Remélem, az év végi végkiárusításban privatizált szolgáltatók nem azzal kezdik ténykedésüket, hogy volt cukrászokat alkalmaznak szóvivőként. Egyébként szolgáltatást felhasználó osztályom szóvivő cukrásza útján a következőket hozom a Matáv tudomására: 1996. január 1-jétöl 24 százalékkal csökkentem a Matáv vonalainak igény- bevételét. Ne gondolják, hogy kevesebbet fogok beszélni telefonon, csak az egy hang kimondására szánt időt csökkentem 24 százalékkal. Révay Nem akarnak változást Mint lapunk már többször tájékoztatta olvasóit Nyíregyházán az evangélikus egyház korábbi álláspontját megváltoztatva természetben kéri vissza a Kodály Zoltán Általános Iskolát (volt. 4. Sz. Ált. Isk.) . Elhatározásukról a képviselő- testület döntésének megfelelően írásban tájékoztatták a megyeszékhelyjegyzőjét, aki gondoskodik, hogy az érintettek — az intézmény dolgozói, az iskolaszék, a szülők — véleményét kérjék ki. A tulajdonlásról végleges döntést a városatyák hoznak a januári közgyűlésen. — A polgármesteri hivatal háromfős tárgyalócsoportja hétfőn az iskola dolgozóinak álláspontjával ismerkedett meg — tájékoztatta lapunkat Alexa László igazgató. — Munkatársaim pro és kontra fejthették ki véleményüket. Felszólaló kollégáim mindengyike szakmai, pedagógiai és világnézeti érvekkel a jelenlegi helyzetet tartja továbbra is elfogadhatónak. Bizonyára az iskola nem egy dolgozója a tulajdonosváltás mellett foglal állást, de az értekezleten elhangzott megalapozott érvek miatt nem mondta el véleményét. KvZ Jó munkáért sok tanulás Másoddiplomájának megszerzésére készül a kálló- semjéni Páll Csaba. Tizenévesen szakmunkásképzőben végzett, majd levelező tagozaton érettségizett. Felvételizett a mezőgazdasági főiskola gépészmérnöki szakára, jelenleg egy ismert cég területi képviselője, és közben pénzügyi ismereteket tanul. A főiskolai évekre csak úgy tekint vissza, hogy szép idők voltak, de a szakmája nem nyújtott lehetőséget az elhelyezkedésre. Hatvankét évfolyamtársából mindössze ketten dolgoznak gépészmérnökként. Mivel a jövőhöz alkalmazkodni kell, Csaba úgy határozott, hogy addig fog tanulni, amíg jól fizető állást nem talál. Tervei szerint a megyében marad, hiszen kedveli szülőhelyét, édesanyja is itt él. Tisztában van azzal, hogy az ország más területén élő szakembereket jobban fizetik, és több lehetőség áll előttük, ennek ellenére nem kíván változtatni elhatározásán. Csaba szerint egy- egy meghirdetett állásra a fiatalok csak lépéshátránnyal indulhatnak, ugyanis mindenhol gyakorlott embereket keresnek. Egy pályakezdőnek, aki munkanélküli, nincs lehetősége arra, hogy tapasztalatot szerezzen. Csaba a magánéletéről keveset beszélt, any- nyit azonban elmondott, hogy lassan gondolnia kell a család- alapításra is. Kozma Ibolya Gyanús nyomok a nyomvonalon Tegnapi számukban cikket tettünk közé A nyomvonal millióinak rejtélyei címmel. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk mi is a „nyomvonal mentén haladva” választ kapni a felmerülő gyanúnkra. Kérdésünkkel — nevezetesen, hogy tudnak-e segíteni az építendő autópálya nyomvonalába eső földtulajdonok nevesítésében — a körzeti földhivatalt kerestük meg. Békési István, az intézet egyik, vezető beosztásban lévő dolgozója közölte velünk, hogy szívesen áll rendelkezésünkre, ha bevisszük a vonatkozó ingatlanok helyrajzi számait, hiszen a telekkönyvek nem titkos dokumentumok, a betekintés engedélyezett. A helyrajzi számok megszerzése érdekében újfent a Jósa András Múzeum igazgatóhelyettesével, Magyari Bélával vettük fel a kapcsolatot, mivel ezek — az ásatások miatt — a múzeum birtokában vannak. Magyari úr, kérésünket megkonzultálván Németh Péter igazgatóval, azt a választ adta, hogy a múzeum ilyen mélységben már nem kíván az ügybe belefolyni, azonban ha „akciónkat” feltétlenül folytatni akarjuk, forduljunk az Országos Autópálya Felügyelethez, mert ők is birtokában vannak az általunk kért helyrajzi számoknak. Az autópálya-felügyelet beruházási osztályán Szabó János fejlesztőmérnök úrral beszélgettünk. — Nagyon nagy feladat, amit tőlem kér. Nem arról van szó, hogy nem akarom megadni a helyrajzi számokat, hanem arról, hogy képtelen vagyok ennyi adatot kigyűjteni. Rendkívül összetett kérdés, amit önök felvetnek, azt azonban kategorikusan ki merem jelenteni, hogy minden okuk megvan a gyanakvásra... Már évek óta kérjük, hogy a kisajátításra váró földterületeket ne vonják be a kártalanításba, azonban kérésünknek, sajnálatos módon, sohasem tettek eleget. Továbbmegyek, a földrendező, földkiadó bizottság meglehetősen éles hangon kioktatott minket, mondván, hogy tudják a feladatukat. Az a szilárd meggyőződésem, hogy ezek a bizottságok logikus kérésünk ellenére tudatosan vonták be a kártalanításba a kisajátításra váró területeket! — Nagy területekről van szó? — Az összesről. Furcsa módon az út nyomvonalában lévő és a mellete fekvő, korábban nagytáblás területek mintegy varázsütésre kisparcellákká váltak, sőt, egyesek az ezeket a területeket megközelítő infrastrukturális fejlesztéseket is a mi nyakunkba akarták varrni. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a kisajátítás szempontjából ez az egész milyen hátrányokkal jár. Óriásira duzzadtak megvásárlási gondjaink. Sok esetben viszont még nincs nevesítve a tulajdonos sem, bár a felparcellázás már megtörtént, így nincs kitől megvennünk a földeket. Végül is nem a pénz a legsúlyosabb kérdés, mert a tulajdonosokkal valami „csoda” folytán mindig meg tudtunk egyezni, hanem az az erkölcsi probléma, miszerint egyetlenegy olyan földtulajdonossal sem találkoztunk, aki arra hivatkozott volna, hogy azért nem adja el a földjét, mert meg akarja művelni. — Magyarán mindenki örömmel adta el a földjét?-— Persze. Már várták, hogy jöjjünk. — Találkoztak olyan tulajdonosokkal is, akik nem maguk művelik a földet? — Jobbára csak ilyenekkel találkoztunk — leginkább városi emberekkel, akik a föld használati jogát bérbe adják. — Ón szerint indokolt a gyanakvásunk, hogy spekulációs felvásárlások történtek? — A legteljesebb mértékben. Hanem ez már egy lejátszott meccs, ezt már visszacsinálni úgysem lehet. — Ezt mi is sejtjük. Azonban megpróbálunk utánajárni a tulajdonosoknak. — Magam is vizsgáltam a vásárlási okmányokat, és ki kell ábrándítanom: neves közéleti személyiségek nem szerepelnek a listán. Persze, az anyósuk, a bácsikájuk nevét én nem tudhatom... — Mi viszont könnyebben fel tudjuk göngyölíteni a rokoni szálakat, hiszen így, megyén belül „mindenki mindenkit ismer", ezért, kérem, adjon valami tanácsot, hogyan juthatnánk a szükséges helyrajzi számokhoz! — Uram, nevetni fog, az önt tájékoztató kerületi, körzeti földhivatal az, amelyik a kisajátítási terveket jóváhagyja, ott a régi és az új állapot is fehéren-feketén telekköny- vezve van, sőt, ez a pontos nyomvonaltérkép melléklete! Őket kérdezze! Választ tudnak adni a tulajdonosokról is. Mondhatni egyedül ők azok, akik ezt megtehetik... (Palotai) Árvíz után Szabolcsban Mezőgazdasági károk Könyvvizsgálót alkalmaznak Ez évi első ülését tartja csütörtökön a tiszalöki képviselő-testület. A városatyák megvitatják a település 1996. évi önkormányzati gazdálkodásának átmeneti szabályozását és a testület munkatervét. Király Sándor polgármester javaslatot tesz a könyvvizsgálói munkakör betöltésére. A testület többek között személyi kérdésekben is dönt. „Felelni akarok a tettemért” (Folytatás az 1. oldalról) —- Csak azért, mert sajnáltam őket, nem tettem volna meg, a motort is szerettem volna. Meg igazából nem tudtam felfogni az egészet. — Mi történt január 2-án?-— Ezt megelőzően már többször is elhatároztuk, hogy megteszem, de nem jött össze. Ezen a napon is már próbálkoztam korábban. Laci bácsit, aki az udvaron tett-vett, a kamrából célba vettem, de a távolság miatt féltem, hogy elvétem. Aztán öt óra után újra kiment az udvarra, hogy odébb áll a kocsival. A család szólt, hogy itt az alkalom. Kimentem én is. Míg ő foglalatoskodott, kihoztam a fegyvert a kamrából, és a hátamnál elrejtve hátulról megközelítettem. Zavaromban még valamit kérdeztem is tőle. Amikor elfordult, lőttem... Azért csináltam ilyen közelről, mert féltem, hogy elhibázom. — Mit éreztél, amikor meghúztad a ravaszt? — Hogy minél előbb túl legyek rajta. Már szinte terhes volt számomra, hogy a család minden tagja csak kérdezgette tőlem, hogy mikor teszem már meg. Egy időben nem foglalkoztak vele, márt azt hittem, lemondtak róla. Aztán az újabb zűrök miatt újra téma lett. — Mi történt a gyilkosság után? —Fel sem tudtam fogni, hogy mi történt. Már szinte vártam a rendőröket, hogy értem jöjjenek. Nem bánom, hogy itt vagyok, felelni akarok a tettemért... — Milyen büntetésre számítasz? — Megbántam, amit tettem, 8—10 évet biztosan kapok... —fullajtár — Már eddig több százmillió forintra tehető az a kár, amelyet a folyók magas vízállása okozott hazánk árvízsújtotta területein. Ezt Tamás Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium szóvivője közölte az MTI- vel. A földművelésügyi tárca sajtófőosztályának vezetője elmondta: Csongrád megye kivételével szinte valamennyi, az árvíz által érintett megyében jelentősek a mezőgazdasági károk. Békés megyében a Körösök magas vízállása miatt keletkeztek tetemes károk a földeken. Csak a mérgesi és a mályvádi szükségtározó megnyitása miatt közel 6000 hektár mező- gazdasági terület került víz alá. Az árvíz ebben a térségben nagy veszteséget okozott a vadállományban is. Ebben a térségben van például az ország egyik legszámottevőbb dámvad-populációja. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében nemcsak szántóterületekés bevetett táblák kerültek víz alá, hanem gyümölcsösültetvények is. E térségben a kiöntött folyók közül leginkább a Szamos, a Túr és a Kraszna áradásának kártétele a legnagyobb. A károk felmérése folyamatban van. A feladatot a Magyar Agrárkamara helyi szervezetei oldják meg a polgármesteri hivatalokkal és az FM megyei hivatalaival közösen. A kárenyhítésről szólva a szóvivő kifejtette, hogy a jelentős kiesések miatt ellentételezésre számíthatnak a termelők. Ám ennek mértékét és módját a főosztály- vezető még nem tudta megmondani. Utalt viszont arra, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak több mint 2 milliárd forint áll rendelkezésre a károk enyhítésére, ám ebből mezőgazdasági kártételt nem lehet finanszírozni. A szóvivő elképzelhetőnek tartaná, hogy e keretből a mezőgazdasági károk egy részét is kompenzálják, ehhez azonban kormánydöntés szükséges. Megindult a teherforgalom Az árvízhullám lenyugvásával a Szamoson Olcsvaapátinál újra megindult a teherforgalom.
