Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-04 / 284. szám
UJ KELET Generáció 1995. december 4., hétfő 7 Kenyeret álnéven Emlékszem, vagy tizenöt éve mekkora vihart kavart az a tévéinterjú, amelyik arról az éppen végzős közgazdáról szólt, aki friss diplomájával a zsebében trafikot nyitott. Uram Isten! Hol vagyunk már ettől! Na, nem a jelenségtől, hanem a felháborodástól, a megrökönyödéstől... A fiatalember akkoriban azzal indokolta elhatározását, hogy mihamarabb lakást szeretne. Hogy is állunk ezzel manapság? Lakást? Hát, hogyne... Meg toronyórát láncostól! Az ifjúság elvégzi tanulmányait és más keres. Olyasvalamit, amiben liszt van, élesztő, só, meg egy kis víz. Magyarán kenyeret. Meg munkát. Még jó, hogy kormányzatunk szégyenére nem jött eddig össze az a bizonyos több mint százéves jelszó. Pedig már csak a sorrenden múlik... Boros Lajos. Nem tudom, hányunknak mond ez a név valamit? Zeneakadémiát végzett, ragyogó trombitaművész. Nem ismerik? Dehogynem! Éppen a napokban láthattuk és hallhattuk nyilatkozatát a tévében. Azt állítja, hogy nem szégyenli, amit csinál, amiből él, mert a közönség igényeit elégíti ki. Őket meg, ugyebár — ugyanúgy mint a népet —, nem lehet leváltani. Mégis minden rezdülése, minden mondata restellkedést árult el. Szülei miatt első lemezeit álnéven adta ki — amint hallhattuk —, és az álnév megmaradt. Elhíresült. Ő maga pedig elveszett a világ számára, mert ugyan ki ismeri Boros Lajos trombitaművészt? Életét, munkáját vállalja — mi mást is tehetne —, csak boldogtalan. Ki hitte volna? Hiszen Boros Lajos maga a vidámság. Persze csak álnevén: Lagzi Lajcsi. —tai— F pihenj, lay boy! Borongós, ködös időben érkezett Nyíregyházára szombaton Sipos F. Tamás. A mindig jó kedvű zenész hangulata az időjáráshoz igazodott. —Mi az oka ennek a levertségnek? —Hét végére egy kicsit elfáradok. Keveset alszom, s ezt csak hét közben tudom pótolni. Amúgy semmi baj, mondhatnám úgy is:,Nincs baj Baby!”. —Egy hölgy társaságában érkeztél. Szabad érdeklődnünk, ki ő? — A feleségem, Betty. Most végre el tudott kísérni. Nem nyaggatom tovább Tamást, Bettyvel folytatjuk a beszélgetést. Ő sincs valami jó formában, nagyon megfázott. Mint megtudom tőle, a családfő hozta haza valahonnan a vímst. ami az egész családot körbejárta. Daniel, a fiuk már túl van rajta. —Mennyi beleszólásod van Tamás színpadi dolgaiba? — A zenei részt Pierrot irányítja, de a színpadi ruhákat s a nagyobb koncerteken a táncosok jelmezét is én találom ki. Kritikusa vagyok a zenében is. — Egyéves Dani fiatok. Hogyan készültök az első közös Mikulásra? — Eddig csak mi kaptunk a szüléinktől ajándékot a Télapó nevében. Ez remélhetően még így is marad. Daninak nem tervezünk nagy ajándékot, de biztos, hogy rengeteg mikulást fog kapni, hogy rögzüljön benne ennek a kedves nagyszakállúnak a képe. —Milyen apa Sipos F. Tamás? — Örömömre sok időt tud velünk tölteni. Nem nevezhetem még igazi apatípusnak, de ilyenkor még a gyerekek az anyjuk pesztrálása alatt vannak. Eddig is sokat segített, de most következik majd az ő lehetősége, mikor már nyiladozik Dani értelme. — Hogyan készül a Sipos család a karácsonyra? — Az biztos, hogy plafonig érő fánk lesz. Mivel az új lakásunkban főleg nádbútorok vannak, a fán is csak természetes anyagból készült díszek lesznek, arany és bronz kiegészítőkkel. — Menü? — Gesztenyés, aszalt szilvás töltött pulykát tervezek és sok finomságot. A szüléinkhez is megyünk még, ott biztos sok jó falat lesz. — Ajándékok? — Egymásnak inkább közösen veszünk egy nagyobb darabot, az új lakásban még sok minden hiányzik. Tamásnak komolyzenei GD-ket fogok venni, most ezekkel ismerkedik közelebbről. Még nem tudom miket, mert most még mindenevő ebben a kategóriában. —Te mit szeretnél kapni tőle ? — Mindennek örülök, aminek egy nő örülni szokott. Parfüm, ruhadarab, ez-az, szóval sok minden. — Melyik parfümöt szereti a férjed rajtad a legjobban? — Az ő kedvence a My Melody, nekem vannak más kedvenceim is. — Mi a kedvenced A táncolj, playboy!- ról? — A Mindenkinek van keresztje. H.A. „A szeretet, ha nem mondjuk ki, berozsdásodik” Száguldó remete igaz, ebből manapság kevés van. A fiataloknak a diszkó az igazi szórakozás. Körülbelül kétszáz forintért lányokat, italt, zenét is kap egy helyen. Nem lehet beszélgetni, de nem is kell. S gondolkodni sem kell különösen a zene mondanivalóján. S ez így a legkényelmesebb sokak számára. — Egyedül érkeztél az itteni koncertre. Mindig ilyen remete típus vagy? — Nem szeretem a nagy felhajtást, a sztárolást. Gyakran kísér el a feleségem, de most egyedül jöttem. Más jelenléte idegesítene. Ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni, el tudja rendezni még a technikusokkal is a dolgokat. Amúgy lehet egy kis „remetevágy” bennem, mert a házunk is egy hegyen, az erdő közepén van. — Családodban több zenész is van. Ti már gondoskodtatok kis trónörökösről? — Nincs még gyermekünk. Én apa szeretnék lenni, nem pedig gyermektulajdonos. Még egy évig tervezem ezt az életformát, s utána csak ritkábban, színházakban unplugged koncerteket szeretnék adni. —A közelgő karácsonyra mit szeretne Hevesi Tamás? — Az összes ünnepünk elbújhat a karácsony mellett. Nagyon fontos számomra, hogy legyen hó. Ilyenkor én is szeretek sétálni a pesti belvárosban. Gyönyörűek az utcai feldíszített fák, a kirakatok. Az országnak azt szeretném, ha végre elindulna azon a „felfelé vezető úton”. Az általam szeretetteknek — apa, testvér, feleség —, hogy a jövő év boldogabb legyen, mint a idei. Az embereknek, személyenként egy ötöst a lottón, és szeretetet kívánok. Ez az a szó, amit, ha nem mondunk ki, berozsdásodik. Ne féljünk kimondani! Magamnak pedig azt, hogy sok karácsonyfa alatt legyen ott az új CD- m vagy kazettám. Hatházi Andrea (Lengyelffy Produkció) „Ezt egy életen át kell játszani!”, „Mindent megteszek, hogy én legyek az első...” Gondolom, nagyon sokaknak ismerősen csengnek ezek a mondatok. Slágerek voltak, Hevesi Tamás dalai. Új lemezével, új slágerekkel érkezett a hét végén Nyíregyházára. — A sűrű pro gra-— Érdekes az új anyagod címe: Abo abo. — Az ausztrál bennszülötteket rövidítve abonak nevezik. Sokat jártam arra, és nagyon megfogott ez a nép és az ő zenei világuk. Elhatároztam, hogy ha saját lemezem lesz, megemlítem őket egy dal erejéig, ennek a címe Abo abo. Nem ezt tartom a legerősebbnek, de egy ilyen semleges címbe mindenki azt gondol bele, amit akar. —Nézve a koncertprogramodat, elég sűrű és eléggé szétszórtak a fellépések az országban. Hogy bírod ezt a sok utazást? — Mi tagadás, nagyon nehezen. A múlt hét végén 1360 kilométert nyargaltam ebben a picinyke országban. Aki zenész, örömmel vállalja a fellépéseket. Az már igazán jó, amikor felmegyek a színpadra, s végre adhatok valamit a közönségnek, de el is kell hozzájuk jutni. Ez a hajtás december 15- éig tart, akkor lesz Budapesten a Petőfi Csarnokban a nagy koncert. Utána januárban pedig irány Ausztrália. — Sokat hallok tőled a világ e részéről. Mit jelent neked? — Ott élnek számomra a legkedvesebb emberek, segítőkész barátaim. Nagyon szeretem az ottani éghajlatot. Rengeteg a fel nem fedezett terület. Az az igazi lehetőségek hazája. Levegős, szellős, egyedül lehet az ember, ha akar. mod mellett mikor jut időd élni? — Mikor hajnalban hazaérek egy koncertről, nem tudok még aludni az egész napos hajtás után. S rájövök, hogy nem is csináltam még semmit. Ilyenkorjátszom a kutyáinkkal vagy videót nézek. — Melyek azok a filmek, amiket szívesen nézel ilyenkor? — Kedvenc filmjeim: Papírhold, Száll a kakukk fészkére, Aranyoskám, Franceis, Kramer kontra Kramer és a Chaplin-filmek. — Ha a kedvenceknél tartunk, a zenében ki az? — Régen bömbölve hallgattam mindent, ma már halkan tudom élvezni bármelyiket. Honfitársaim közül Charlie, Berki Tamás, Szakcsi Lakatos, Deák Bili, Vikidál, külföldiek közül Phil Collins, Sting, Brian Adams, az ausztrálok közül John Farhou, Jimmy Barnes. — A turnédat a Johnnie Walker támogatja. O is a kedvencek közé tartozik? — A támogatásért mindenképp, erős alkoholból whisky párti vagyok. — Milyen közönségnek szeretsz igazán énekelni? — Bárkinek, aki kíváncsi rám. Sok diszkóban lépek fel, bár a klubokat jobban szeretem, Szépség és harmónia Homo Sapiens? * Hajnal van. Nekem legalább is az. Útban vagyok az iskolába. Meg egy pasasnak is, aki annyira el van foglalva élete végén járó cigarettájával, hogy kis híján belesodor a járda mellett tátongó gödörbe. Megkapaszkodom a kife- szífett nejlonszalagban, ami szép csíkos, már csak úgy figyelem - télkeltésüeg, meg „gázveszélyes”. Tájékoztatásilag. Megrökönyödve fordulok hátra ezen felháborító figyelmetlenség láttán, de rökönyöm csak akkor lesz teljes, mikor látom, hogy emberem hanyag eleganciával frícskázza parázsló cigarettacsikkét a mélybe. Szép volt. fiú! Ez igen! Vagy nem? Egy gondolat úgy suhan át a fejemben, mint egy gázrobbanás szele. Mert pont ez a gondolat: „Hiszen ez egy gázvezetékes árok, ami szivárgás esetén...” Jézusom! Vajon mennyin múlott? Lassan megnyugszom. Próbálok gyakorlatias lenni. Megvan a kulcsszó. Ösztön. Mármint a cselekvés. Az volt ösztönös. Pedig ránk, emberekre azért jellemző, hogy tudunk gondolkodni. Általában. Általában jellemző. Vajon ez az ember most miért nem? Reménykedem, hátha visszafelé erőt vesz rajta Homo Sapiens-sége. Bár az lenne az életbiztosítás sokak számára, hogy ha ennek a lángelmének nem az árok mellett gyúlna szikra az agyában. Racskó Tibor Egy kisvárdai pedagógusnő úgy gondolta, a kulturált szórakozás egyik formája, ha a városban és vonzáskörzetében élő lányok szépségüket is megmutatják. Az elképzelés megvalósult, sőt, több lett belőle. — Emlékezetem szerint az utóbbi évtizedekben Kisvárdán nem volt szépségverseny, ezért az előző év novemberében megszerveztem ezt a fajta vetélkedőt az érdeklődő lányok számára — emlékezett Farkas Lászlóné. — A siker nagy volt, követte a mostani verseny, de ennél is fontosabb, hogy tanulsága volt a rendezvénynek. — Amennyiben ? — Kiderült, hogy a lányok mozgása a színpadon nem tökéletes. Ezen tapasztalat alapján még tavaly megalapítottam a Siva Divatstúdiót, hogy a szépséghez harmónia is járuljon. — Van-e igény erre? — Egy turnus már befejeződött, ahol szakemberek irányításával mozgáskultúrát, manökenismereteket tanultak a résztvevők. Felkérés alapján különböző divatbemutatókon foglalkoztatási lehetősége is van a lányoknak. — A folytatás? És a fiúk? — Eddig még csak lányok érdeklődtek, fiúkra nem is gondoltam. Az eddigi manökenképzés mellett fotó- modell-előképző és az azt követő hat hónapos intenzív tanfolyam indul, meg amire igény és lehetőség van Kisvárdán.
