Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 21., csütörtök 3 A legrövidebb nap Vagyoni kérdésekről döntenek ma a képviselők „Harmonikusan tudunk együttműködni” Csütörtökön délelőtt a Megyeházán a képviselőtestületre az előzetes meghívó szerint 16 napirendi pont vár a megye­gyűlésen, majd ezt követően közmeghallgatás lesz. Ez utóbbin ezúttal is várják az állampolgárok és a szervezetek közérde­kű kérdéseit, javaslatait. Az ülést megelőző napon Hamvas Lászlóval, a megyegyűlés alelnökével beszélgettünk a napi­rendi pontokról és az elmúlt egy esztendőről. December 21-ét úgy tart­ják nyilván: ez a nap a csil­lagászati tél hivatalos bekö­szönte. Vagyis ez az esztendő legrövidebb nappala. És ettől a hírtől azonnal jókedvre is derülök. Mert lehet, hogy ek­kor kezdődik a tél, de ekkor történik még valami, ami biz­tató. Holnaptól hosszabbod­nak a napok. Hurrá! Igaz, lassan megy a dolog, márci­usig, a napéjegyenlőségig még hátravan néhány hosszúnak tűnő nap, de azért mégis... A nappalok hosszab­bodnak. Jobb lesz ettől az ember kedve. Újra bebizo­nyosodik, hogy a sok kurtuló nap után jönnek a világosab­bak, hogy van remény, lesz tavasz, lesz sok napfény, lesz vigasz a komorság után. Szóval lelkes vagyok, hi­szen a több fény — több öröm. Innen már mondogat­hatjuk: január, február, itt a nyár. Ettől kezdve már az sem izgalmas, hogy jön a hó vagy sem, hogy fagy vagy sem. Több lesz a világosság, kur­tább lesz a sötétség. Lassan nem kell sötétben munkába indulni, hogy aztán sötétben érjünk haza. Idő kérdése csak, hogy kevesebb lesz a villanyszámla, hogy útra kel­nek a varjak hazafelé, a sztyeppére. Ettől a hosszab­bodó nappaltól feltámad a remény. Mert minden csak nézőpont kérdése. Van, aki a telet köszönti. Én a múló sö­tétséget. És kérem a kedves olvasót, tartson velem ebben az optimista játékban. Különben minek is élnénk, ha nem lennének ilyen játé­kaink. Ilyen reményeink. Re­mények, hogy ami talán egy napig rossz, az holnapra jó. Bizakodásaink, hogy a hideg múlik, a meleg jön. Olyan kis reményecskéink, hogy ebben a rosszban is, mint minden rosszban, van valami jó. Szó­val ma van a legrövidebb nappal, a leghosszabb éjsza­ka. A természet, ez a nagy varázsló azonban tudja, kell egy kis karácsonyi ajándék, és holnaptól rövidebb lesz az éjszaka, hosszabb a nappal. Ilyen az egész élet. Egyszer rossz, aztán jobb. Feltéve, ha az ember még képes arra,' hogy kövesse nagy tanító- mesterét, a természetet. De ha ebben sem reményked­nénk, akkor talán élni sem volna érdemes. Köszöntsük hát szívesen a másodperce­ket. A Nap másodperceit. A mi reményt adó sekundu- mainkat. (bürget) — Minden bizonnyal a va­gyoni kérdések a mostani ülé­sünk legizgalmasabb témái — állítja határozottan a politikus. — Hosszú ideig toltuk magunk előtt a gyógyszertári központ átalakulása, illetve eladása kér­dését és a megyei önkormány­zat kizárólagos tulajdonát képező kft.-k üzletrészének ügyét. Úgy gondolom tehát, hogy ezekben a kérdésekben alakulhat ki a legnagyobb vita, hiszen itt igen fontos vagyoni kérdésekről esik majd szó. — Ón szerint milyen döntés születik majd az előbb említett ügyekben? — A BETULAPHARMA Gyógyszergyártó és Gyógy­szerkereskedelmi Vállalatot át­alakítjuk részvénytársasággá, majd ezt követően azonnal ki­írjuk a részvényeket eladásra. A NYír-Cinema esetében teljes üzletrész eladását javasoljuk, míg a Hotel Kft.-nél annak el­adását, de úgy, hogy a vevő to­vábbra is működtesse az ehhez kapcsolódó megyei oktatási központot és épületét. A nyom­daüzemre továbbra is szükség van, valószínűleg beolvad majd az ellátó szervezetbe. A NYírtourist-nál még kérdés, hogy csak a kft.-t adjuk el vagy a hozzá kapcsolódó vagyont is? — A megyegyűlés elé rend­szeresen kerülnek be az élet különböző területéről a megyé­vel, a megyei önkormányzat működésével összefüggő tájé­koztatók. Mennyire tartja szín­vonalasnak ezeket a munká­kat? — Minden előterjesztés és tájékoztató, amelyik ebben az évben a megyegyűlés elé ke­rült, mind szakmailag, mind pedig tartalmilag jónak érté­kelhető. — A megyegyűlés nagyon sokszor foglalkozott szociális kérdésekkel. Sikerült-e előbbre lépni? Vagy a pénztelenség gá­tat szabott a munkájuknak? — Azt vettem észre, hogy főleg az előző közgyűlésnél, de talán egy kicsit igaz ez a meg­állapítás a jelenlegire is: az ön­ként vállalt feladatokra — anyagi támogatásban is — na­gyobb hangsúlyt helyeztek, mint a saját intézményrendsze­rünk működtetésére. A saját in­tézményeink közül jó néhány — elsősorban a szociális gon­dozó intézetek — a költség- vetéséből nem tud kijönni. Mél­tatlan helyzetben vannak. A tisztségviselői kar a kialakult helyzetet áttekintette és irány­elvként a közgyűlés figyelmé­be ajánlja, hogy a saját intéz­ményeinkkel sokkal jobban törődjünk a következő idő­szakban. — Év végén általában min­denki készít mérleget. Önnek hogyan sikerült az első év alel- nökként a megyegyűlésben? — Sajnos elég sokáig lebe­gett a fejem felett az összefér­hetetlenség kérdése. Úgy vé­lem, ezt nagyon régen, akár már tavasszal le lehetett volna zár­ni. A „lebegtetés” közepette sokszor bizonytalannak érez­tem magam, hogy miként vi­szonyuljak a rám bízott felada­tokhoz. Most jön az az időszak, amikor már kicsit másként dol­gozhatok, kicsit tudatosabban, szakszerűbben. Legalábbis re­mélem, hogy így lesz. Annak azonban örülök, hogy a kezdeti politikai viták után a közgyű­lés hangulata normalizálódott. Minden olyan kérdésben, amely vagy a megyét, vagy a megyei önkormányzat intéz­ményrendszerét érinti, harmo­nikusan tudunk együttműköd­ni bármelyik politikai csopor­tosulással. — Ón az év elején úgy jelle­mezte a megyegyűlést, mint Szabolcs 229. önkormányzatát. Azaz ön szerint a megyegyűlés nem a megyében lévő összes önkormányzat gyűlése, hanem csak egy a sorban. Változott-e a véleménye? — Nem. Továbbra is úgy ér­zem, hogy a mi elsődleges fel­adatunk a saját intézményrend­szerünk működtetése. Ez min­den más önkormányzat célja is. Az más kérdés, hogy bizonyos területfejlesztések és egyéb fej­lesztések érdekében mennyit tudtunk, mennyit bírtunk ma­gunkra vállalni. Száraz Attila Forgatagnézőben Iserlohnban Legyen szép ünnep a karácsony! A nyíregyházi képviselő-tes­tület egy hónappal ezelőtt dön­tött arról, hogy a jövőben a ka­rácsonyi forgatagot a piaciro­da szervezi meg. A döntést tett követte. Olyannyira, hogy a pi­aciroda vezetője az elmúlt hé­ten egy négyfős delegációval Németországban járt. Hámo­riné Rudolf Irén társaival Iser­lohnban, Soestban és Hagen- ban tanulmányozta az ünnepi vásárt. Hazatérte után így szá­molt be tapasztalatairól: — Testvérvárosunknak több évtizedes tapasztalata van a karácsonyi vásár megrendezé­sében. Ezért is esett Iserlohnra és a közelben lévő két városra a választásunk. Hatalmas vásári forgatag van odakint, mely több utcára és térre is kiterjed. Nagyon nagy kultusza van a karácsonynak, bármerre men­tünk, már minden magánházat feldíszítettek. Az ablakokban színes égők égnek. Számukra a karácsony nem december 24- én kezdődik, hanem valamikor a hónap elején. Minden városban, a városhá­za közelében színpadot állítot­tak fel, ott állandóan voltak szereplők. Ok szórakoztatták a vásárlókat, nézelődőket. A kinti gyerekek nagy örömére a vurst­li minden forgatagban megta­lálható. A vásár központja min­denütt a városok főtere, és on­nan indul a színes kavalkád. Az egyik helyen elmondták, hogy 28 éve ugyanaz a vállalkozó rendezi a vásárt. Más helyen a város saját cége adja tovább a rendezési jogot. Soestban, a tör­ténelmi kisvárosban az önkor­mányzat maga szervezi a for­gatagot. A különböző árusító­helyekre a vásározók augusz­tusban megkezdik a jelentke­zést. A pavilonokban megol­dott a víz és a szennyvíz be-. illetve elvezetése. Csak fából készült elárusítóhelyek lehet­nek, ezeket a vállalkozó vagy maga készíti, vagy bérli. Sza­bályozzák a külső díszítést, csak sárga fény lehet, mert ez nappal is szépen mutat. Az iserlohni polgármesteri hivatal­ban elmondták, hogy a város­nak a felkészülés a karácsonyi ünnepekre negyvenezer márká- jába került. Rendkívül érdekes volt szá­munkra, hogy nagyon sok olyan bódéval találkoztunk, ahol forralt bort mérnek, illet­ve lehetőség van gyors étkezés­re. Az italt nem műanyag po­hárba, hanem kifejezetten erre a célra készült karácsonyi bög­rékbe mérik. Ruhanemű kevés van a vásárban, azokat inkább boltból, illetve a boltjuk elé ki­települve kínálják a vállalko­zók. Nagyon sok a játék, a bőrdíszmű, az üveg- és fém­tárgy. Az egész vásárnak kel­lemes vaníliaillatot ad, ahogy mindenki szeme láttára készül­nek a cukor-, és csokoládé­bevonatú mogyorók. Rengeteg, Mikuláshoz kapcsolódó aján­déktárgy van. Az egyik város­ban kis állatkertet rendeztek be a gyerekeknek., ahol a lámától a tyúkig minden megtalálható volt, és meg is lehetett simogat­ni őket. Érdekesség, hogy 23- án vége van a forgatagnak, az árusító vállalkozók seprűvel, lapáttal megjelennek a téren, és estére mindent eltakarítanak. —Jövőre tehát Nyíregyházán önök rendezik meg a karácso­nyi forgatagot. Mi az, amit. át szeretne venni az odakint ta­pasztaltakból? — Igyekszünk majd a szak­lapokban jó előre országosan meghirdetni a vásárt. Termé­szetesen Nyíregyházán és Sza­bolcsban is felkutatjuk azokat az embereket, akik igazi kará­csonyi ajándékokat árusítanak. Az első időben inkább kevés vásározó jöjjön el, de legyen hangulata a rendezvénynek. Ehhez kell a forraltbor-, a pattogatottkukorica-, az édes­ségárus. Kell az, hogy legyen színpad, ahol a fúvószenekar­tól az óvodásokig mindenki felléphet. Nem hiányozhat a póniló sem. No és, természete­sen, sok kedves, mosolygós arcú, aranykeretes szemüvegű Mikulás, akik fáradhatatlanul jámak-kelnek a vásárban. —A szavaiból kicseng, hogy rendkívül optimista, de Nyír­egyházán egyelőre az a való­ság, hogy a kereskedők azon sopánkodnak, nincs az embe­reknek pénzük, kevés a vásár­ló... — Nem itt kell eladni a pu­lóvert és a farmernadrágot. Erre megvan Nyíregyházán máshol a lehetőség. Ünnepet kell csinálni és karácsonyi ajándékokat kell árulni. A pi­acirodának a karácsonyi forga­tag megrendezésekor nem az lesz a célja, hogy ebből több millió forintot profitáljon. Úgy érzem, az lenne jó a keres­kedőknek, a városnak és a vá­sárlóknak, ha a kereskedők ol­csón jutnának olyan helyhez, ahol karácsonyi hangulatot tud­nának teremteni. Elfelejtettünk ünnepelni, pedig az élethez nemcsak a hajtás, hanem az ünneplés is hozzátartozik. Sze­retném, ha jövőre az emberek úgy mennének haza a karácso­nyi forgatagból, hogy otthon azt mondanák: jaj, de jó volt egy félórát a városháza előtt sétálni. Sz.A. Képünk a nyíregyházi forgatagban készült Ünnepi jutalomszabadság — A fárasztó év után, tekintettel a közelgő ünnepekre, a határőrség országos parancsnoka öt-öt nap jutalomsza­badságot adott minden sorkatonának — tájékoztatta la­punkat Tanyik József őrnagy, a Nyírbátori Határőr Igaz­gatóság sajtóreferense. — A Fiatalok egy része a kará­csonyt, a másik fele pedig a szilvesztert és az újévet tölt­heti otthon. A nyírbátori, a csengeri és a záhonyi lakta­nyákban december 25-én, 26-án és 31-én, valamint janu­ár 1-jén 9 és 12 óra között látogathatják meg a határőröket szeretteik. KvZ Testületi ülés Új fehértón Pénteket délután testületi ülést tartanak Újfehértó képviselői. Nagy Sándor polgármester — a végleges költségvetés elfogadá­sáig — az önkormányzat átmeneti gazdálkodására tesz javasla­tot. Előterjesztést nyújt be a helyi autóbuszközlekedés viteldíjá­nak a módosítására. A törvényi változás miatt módosítani fogják a képviselők a helyi iparűzési és a gépjárműadót. Rendeletet fo­gadnak — várhatóan — el, amely a közterületek tisztán tartását, a város szilárdhulladék-gyűjtését és annak elszállítását szabályoz­za. Döntenek városi múzeum alpításáról. Elbírálják a könyvvizsgállói munkakörre és a fogorvosi állásra érkezett pá­lyázatokat is. Kovácsvölgyi — Végy egy korty fenyőfát! Fotó: CsoRo

Next

/
Oldalképek
Tartalom