Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-19 / 297. szám
Megyénk életéből UJ KELET Nem a szomszéd miatt Lemondott a karnagy úr Nem vezényel többet a karnagy úr címmel nemrég írást közöltünk az újfehértói énekkarvezető leköszönésének körülményeiről. Akkor Szabó Barnabás, az 1. Sz. Általános Iskola tanára szemszögéből ismertettük a történteket. Most hallgattassák meg a másik fél is: Giliga József szomszédja Szabóéknak, és — mint beszélgetésünk elején elmondta — korábban jó viszonyban voltak egymással, csak az utóbbi időben romlott meg a kapcsolat kettőjük között. A konfliktusuk kirobbantója az a telekrész, amelyet Szabóék elkerítettek. Ez a kezdetektől fogva közterületnek minősült. Most az önkormányzat kötelezte a karnagy urat a térkép szerinti állapot visszaállítására. Giligáék azóta úgy érzik, hogy összesúgnak a hátuk mögött és őket hibáztatják a pedagógus házaspár távozási szándéka miatt. A vétlen szomszédot lakásán kerestük fel. —Mik voltak az előzményei a mostani önkormányzati döntésnek? — Szabó Barnabás második tulajdonosa volt a teleknek. Amikor megvette, tudomása volt arról, hogy a tervezett körutat folytatni fogják és hogy a megvásárolt terület egy része beleesik az út nyomvonalába. A község akkori vezetői szóbeli engedélyt adtak Szabó úrnak a lekerítésre, így ideiglenesen megtarthatta magának az utca végét. Ebből aztán örökös vita kerekedett. Az út lejtése miatt az esővíz az ő udvarán állt meg, ami egyébként közterület. — Meddig tartott ez az állapot? — Tíz évig folyt a huzavona, hogy hol vezessék el a csapadékot. A szóbeli engedély birtokában a közterületre építette a szennyvízemésztőgödör egy részét is. Pedig tisztában volt azzal, hogy ha később folytatják az útépítést, akkor neki kártalanítás nélkül meg kell szüntetnie az építményt. O biztosnak hitte, hogy a terület végleg az övé marad, és betonkerítéssel választotta le az út végét. Hozzá kell tennem, a Kodály Zoltán közben mindenki abban a hiszemben építkezett, hogy nem marad zsákutca, hanem a volt Sallay (ma Katona) utcára kiér. Engem is ezzel hitegettek akkor. — Miért ilyen nagy probléma az esővíz-elvezetés? — A csapadékot az út közepén nem lehet elvezetni. Útban van a szomszéd emésztőgödre. Ha pedig az út szélén folyik. akkor az én kerítésem alját mossa el. Az utcában csapadékvíz-elvezető gerinchálózat nincs kiépítve. A végleges megoldás most is az lenne, ha befejeznék az útépítést. — Végül ön bejelentést tett az önkormányzatnál, és kérte a térkép szerinti állapot visszaállítását. Mi volt az utolsó csepp a pohárban? — Az úttest szűkössége miatt kénytelenek voltunk az utcán felvágni a fát. Emiatt a forgács és a fűrészpor is az úttestre hullott. A szemét nagyobb részét feltakarítottuk, de az apróbb fűrészpor a kövek között maradt. Ezért a szomszéd- asszony bejelentést tett, hogy kötelezzenek annak eltakarítására. Az egész másfél vedémyi volt. Ekkor telt be a pohár, és kértem a térkép szerinti állapot visszaállítását. Sértőnek tartom azt is, hogy a szomszédomnak lehetőséget akartak adni a terület megvásárlására. — Hogyan született meg a végleges döntés az ügyben? — Az önkormányzati testület — többszöri huzavona után — csak negyedik nekifutásra tudott dönteni. A határozatban megjelölték azt az időpontot, ameddig a szomszédnak el kell bontania a kerítést és meg kell szüntetnie a szennyvízaknát. Az ügyben megkérdeztük Moldván Gyulát, az önkormányzat pénzügyi bizottságának tagját. — Várható-e még, hogy valaha is folytatódni fog az útépítés? —Jelenleg az önkormányzatnak nem áll szándékában befejezni a Kodály közt. Annyira kevés a pénzünk, hogy örülünk, ha a működési és fenntartási kiadásokra jut. Az út befejezéséhez telkeket kellene kisajátítani, és az nagyon sokba kerülne. — Hogyan fajúit idáig a két szomszéd nézeteltérése? — Annak idején csak szóbeli engedélye volt a karnagy úrnak a terület használatára. Nem lett volna szabad azt készpénznek vennie. Valószínűleg nem az a néhány négyzetméter, hanem valamilyen személyes ellentét húzódik meg a háttérben. Mi a pénzügyi bizottságban nem a személyes kapcsolatok alapján foglalunk állást, hanem szakemberek (jelen esetben a városrendezési bizottság tagjai) véleménye alapján teszünk javaslatot. Mi nem azt vizsgáltuk, hogy miért haragszik egymásra a két szomszéd, hanem azt, hogy visszaállítható-e az eredeti állapot. — Fekete Tibor — Az utca vitatott része 1995. december 19., kedd Kapcsolattartás a fejlődésért Magára hagyatottan, de nem elveszve A Tisza-menti Települések Térségfejlesztési Társulásainak küldöttei a napokban Tiszadobon tartott tanácskozásukon az eltelt időszak problémáiról megállapították, hogy a térségi fejlesztésekért tett erőfeszítéseikben magukra maradtak. Ennek előzménye az volt, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a PHARE kísérleti területfejlesztési programot indított néhány évvel ezelőtt. A projekthez kapcsolódva még 1992—93-ban 14 kistérségi társulás alakult a megyében. A megalakulást követő időszakban a megyei közgyűlés akkori elnöke, Medgyesi József felvállalta a kistérségi társulások folyamatos támogatását. Rendszeresen összehívta a szervezetek elnökeit, kikérte véleményüket a kísérleti program részleteiről. Úgy érezték a társulások tagjai, hogy egyenrangú részesei a megye fejlesztését megcélzó kísérleti elképzeléseknek. Az 1994-es ön- kormányzati választások után ez az együttműködési folyamat megszakadt, az azóta eltelt közel egy esztendő alatt egyetlen ülést tartott csupán a Regionális Fejlesztési Tanács. A kistérségi társulások között megszűnt a folyamatos párbeszéd és tapasztalatcsere. Ennek égető hiányát érezve a tiszadobi központú kistérségi társulás a Tiszatér, Kapcsolattartás a térségfejlesztési társulások között címmel pályázatot nyújtott be, melyet a PHARE szakértői támogattak. Ezáltal rendezheték meg Tiszadobon a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Térség- fejlesztési Társulások tanácskozását. A kistérségi társulások képviselői sok más kérdés mellett egyetértettek abban, hogy az új területfejlesztési törvény mielőbbi elfogadása valamenyiük közös érdeke, és kilenc, a társulások érdekeit szem előtt tartó alapkérdésben magegyezően foglaltak állást. A tanácskozáson részt vevő szervezetek vezetői megegyeztek abban, hogy a települések önálló, önigazgató szerveződését az önkormányzati törvény szellemének megfelelően tovább ápolják, illetve a régiók természetes kialakulásának elvét támogatják. Megállapodás született arról is, hogy a megye fejlesztése érdekében végzett munkákban az országos hatáskörű közjogi kamarák térségi szervezeteit partnerként kezelik, s a kapcsolatot velük felveszik. A képviselők több javaslatot, illetve észrevételt tettek a megalakuló Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Fejlesztési Tanáccsal kapcsolatban. Szeretnék elérni, hogy a koordináló szervezet minél előbb válasz- szón felelős elnököt. Nem tartották azonban szerencsésnek, hogy a tanács munkájában a munkaadók és a munkavállalók képviselői is részt vesznek. Az elfogadott vélemények szerint a megyei fejlesztési ügynökség és a tanács munkája hatékonyabb lenne, ha az ügynökség mint menedzsmentszervezet fejtené ki a tevékenységét. A kistérségi társulások hatékonyabb munkája érdekében felkérték a fejlesztési ügynökséget, hogy a megpályázható pénzügyi alapokról és a területfejlesztéssel foglalkozó ügynökségekről állítsanak össze egy listát. A szervezet képviselői kezdeményezték, hogy a területfejlesztési törvény hatályba lépéséig a Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatótanácsában a térségfejlesztési társulások képviselőinek mandátumát szavazással erősítsék meg. Ezenfelül szeretnék elérni, hogy a Területfejlesztési Alap szakértői vizsgálják felül a hátrányos helyzetű települések ki- választási szempontjait. —vip— A TITUSZ Térségi Turisztikai Marketing Iroda — a térség működteti — bejárata Fotó: Bozsó Hiábavaló Bosszúságot Okozott A minap egyik kolléganőm magából kikelve újságolta, hogyan vették palira. Felnőtt fia tartózkodott otthon egy novemberi délutánon, amikor csöngetett a fent említett cég munkatársa. Hosszas bevezető után rátért mondandójának lényegére: csak alá kell írnia egy papírt, és máris bekötik az HBO-t. Hogy még kecsegtetőbbé tegye az ajánlatot, azt is hozzáfűzte, a hónap végéig ingyen élvezhetik a mozicsatornát. S ha elnyerte a tetszésüket a „házi mozi" kínálata, december elsejével sor kerülhet a szerződéskötésre, pontosabban az előző szerződés módosítására. November végén kolléganőm fia befáradt a Kábelkom irodájába, és közölte az illetékesekkel, hogy nem igénylik az HBO-t, kössék ki. Mondták: semmi probléma, de akkor legyen szíves, és fizesse ki a szolgáltatás díját arra a fél hónapra, amíg be volt kötve. Amikor meghallotta ezt az édesanyja, felháborodottan felhívta Mandula Tamást, a Kábelkom ügyvezetőjét. Elmesélte neki a történetet, de a megnyugtató és bocsánatkérő szavak helyett azt a választ kapta: a fia biztosan nem figyelt oda eléggé munkatársa szavaira. Arról azonban mélyen hallgatott, hogy ki kell-e fizetni a díjat vagy sem. Az esetről megkérdeztük az ügyvezető igazgató véleményét is. — A kedves kolléganője ott sem volt az üzletkötésnél, így csak a 26 éves fia által elmondottakra támaszkodhat, akinek — véleménye szerint — nem volt joga aláírni a szerződésmódosítást. Egyébként erre csak azt tudom mondani, hogy mi nem egy emberrel, hanem a családdal kötünk szerződést, éppen ezért a család minden tagjának joga van módosítani a régi szerződést vagy esetleg aláírni egy újabbat. — Azt hiszem, ez jogi kérdés, ebbe én nem szeretnék belemenni... Ettől függetlenül nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy az ügynök félretájékoztatta a családot! — Én nem állítanám ezt. A felháborodott telefonhívás után számon kértem munkatársamtól, hogyan adta elő a szöveget. Elmondta, hogy ő a bevett szokásnak megfelelően tájékoztatta a fiatalembert arról, hogy az adott hónap hátralévő részére kedvezményesen, ismétlem: kedvezményesen és nem díjtalanul nézhetik az HBO adásait. Majd azt is elmondta, hónap közepe lévén nem kell azonnal kifizetni a szolgáltatás árát, ráér következő hónap elején. Ehhez csekket adunk, de a mukatársamnál már nem volt, ezért megígérte, hogy a következő napon beugrik vele.-— Tehát ön szerint az ügynök korrektül és félreérthetetlenül tárgyalt az ügyféllel? — Igen. Egyébként pedig a kolléganőjének nem származott kára a dologból, mert nem terheljük rá a számlájára az összeget. Ezen az ügyön csak mi veszítettünk... Végezetül csak annyit szeretnénk még az olvasókkal közölni, az illető ügynök pár nappal a telefonbeszélgetést követően felkereste a kolléganőnket, és elnézésüket kérte azért, hogy valóban nem tájékoztatta őket arról: az HBO díját mindenképpen ki kell fizetni... Postai számvetés A Magyar Posta Rt. debreceni igazgatóságának területén — főként a nagyobb városokban működő postákon — az utóbbi időben több új, korszerű postai, kereskedelmi, pénzforgalmi szolgáltatással bővült a klaszikus szolgáltatások köre — hangzott el a napokban azon a sajtótájékoztatón, melyet dr. Kovács József, a Debreceni Postaigazgatóság igazgatója tartott Debrecenben. Az igazgatóság illetékességéhez tartozó területen — Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár- Bereg és Jász-Nagykun-Szol- nok megyében az ügyfelek összesen 462 — megyénkben 245 — helyen vehették igénybe a postai szolgáltatásokat. Szabolcsban a tavaly Gyürén megnyílt postaügynökség mellett idén Paposon létesült postai kirendeltség, Mérken pedig postaügynökség kezdte meg működését. Az első tizenegy hónap alatt megyénkben közel 12 millió levelet és levelezőlapot, 2,5 millió ajánlott küldeményt, 273 ezer csomagot, 367 ezer belfödi postautalványt és 1,12 millió pénzintézeti utalványt bíztak a postára, a felsorolt számoktól általában nagyobb volt a megye területén kézbesített küldemények száma. Mindhárom megyében létesültek új posták, emellett felújítottak, átalakítottak meglévő postai épületeket. Szabolcs- Szatmár-Beregben, Milotán újat építettek, felújították a balkányi és a nyíregyházi 1-es postát, Kétérközön és Gemzsén új bérleményt alakítottak ki és elvégezték a nyíregyházi 2-es, valamint a kisvárdai 1-es posta állagmegóvását. A Magyar Nemzeti Bank hirdetménye szerint a régi 1,2, 5,10 és 20 forintos pénzérmék 1995. július elseje óta nem minősülnek törvényes fizetőeszköznek. A posták ezeket a régi forintérméket 1995. december 31-éig a postai befizetések során, a postai szolgáltatások igénybevételekor elfogadják díjak kiegyenlítésére, valamint pénzváltásra, vagy cserére. 1996 jánuár elsejétől ezeket a régi érméket azonban már a posták sem fogadják el. Az új pénzforgalmi jelzőszámok bevezetéséhez kapcsolódva, azzal összefüggésben kerül sor a postai pénzbefizetések során jelenleg használatos befizetési bizonylatok (rózsaszínű belföldi postautalvány, sárga, zöld, fehér átutalási utalványok) cseréjére, és 1996. január elsejétől új formátumú bizonylatok kerülnek bevezetésre. Az új bizonylatok közül a „Készpénzátutalási Megbízás” már forgalomban van, mellyel párhuzamosan a posta még a hagyományos átutalási utalványokat is elfogadja. A teljes bizonylatváltás 1996. január elsején történik meg; ettől kezdve a jelenlegi „Pénzintézeti utalvány”-ok helyett a „Kifizetési utalvány”-t, az átutalási utalványok helyett pedig a „Készpénzátutalási megbízás”-! kell használni. Ettől az időponttól kezdve vezetik be az újfajta belföldi postautalványokat is, mellyel egyidejűleg a régi bizonylatok használata megszűnik. Ezzel együtt a postán új számítógépes bizonylatfeldolgozási rendszert vezetnek be, amely a pénzátutalások gyors — 24—48 órán belüli —jóváírását teszik lehetővé.
