Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1., szerda Közelkép Tallózó a művelődési központ programjaiból Segítőklubok, átképzési lehetőségek $ UJ KELET Szép szavakkal Kocsis Andrással válogattunk a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ novemberi klubprogramjaiból, melyeket olvasóink szíves figyelmébe ajánlunk. A baba-mama klubban hasznos gyakorlati tanácsokkal szolgálnak a terhes nők és a kismamák számára. A következő klubfoglalkozás november 14-én délután háröm órától lesz, amelyen a klubtagok, az érdeklődők a babamasszázst ismerhetik meg — például melyik az a pont, melyet simogatva a baba hasfájása megszűnik. A foglalkozáson a kecskeméti konzervgyár bébiétel-, ital-és desszertbemutatót- és kóstolót tart termékeiből. A Kapcsolat-klub több mint egy éve működik, melynek segítségével a társtalan férfiak és nők a számukra legnagyobb ellenséggel, a magánnyal próbálnak megküzdeni. November 6-án a klub vendége Kónya Katalin asztropszichológus, aki előadását követően kérésre elkészíti az érdeklődők asztrológiai tükrét is. A klub vezetője Acs Erzsébet. A Háló-klub különböző segítőprogramokat nyújt a rászorulók részére, segít eligazodni az ügyintézések oly sokszor dzsungelnek tűnő útvesztőjében. November 16-án egy órától Ferge Zsuzsa szociológus, egyetemi tanár tart előadást A szociálpolitika helyi dilemmái címmel. Ezt követi dr. Illésné Erdős Judit, a szociális iroda vezetője és dr. Kerülő Judit főiskolai docens (BGYTKF) előadása. A klub vezetője Gyet- vai Andrásáé. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Déri János-klub következő, november 16-i, délután hat órától kezdődő összejövetele, melynek előadója Verőczey W. Ernő, aki a plazmagömbök kérdéseivel foglalkozik. A klub Ufó néven 1989-ben alakult, majd a Déri család beleegyezésével az ismert tévés személyiség nevét vette fel, aki maga is istápolója volt e műfajnak. A klub rendszerint neves vendégeket fogad. A Dialógus-sorozat november 17-én folytatódik, fél tizenegytől dr. Beszteri Sára PM főosztályvezető-helyettes tart előadást A vámjog törvényi szintű szabályozása a jogharmonizációs kötelezettség figyelembevételével címmel. Ezt követően dr. Kamud Ilona címzetes minisztériumi főtanácsos A vámteher-kiszabás módosulása az adó- és vámjogszabályok változása, tükrében című előadását hallgathajták meg az érdeklődők. A sorozat november 28-i előadója dr. Tétényi Tamás, a PM helyettes államtitkára lesz, előadásában a Devizakódex „áttekintése” szerepel. A kezdési idő 11 óra. A Családorvosok klubja november 22-én este fél héttől a szívbetegek rehabilitációjával foglalkozik. Az előadó dr. Szilágyi Attila kardiológus főorvos (Jósa András Kórház). A Delta-klubban a műszaki tudományokkal foglalkoznak, s november 24-én 15 órától tartják a következő rendezvényt Windows ’95 címmel — az előadó Szegedi János support manager. Az előadáshoz szükséges szoftver-és hardverfeltételekről a Plus Debrecen Számítástechnikai Kft. gondoskodik. * * * A művelődés és az oktatás egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A tanulás által művelődünk, a kulturális értékek megismerése bővíti tudásunkat. Egy konszolidált gazdasági körülmények között élő társadalomban természetes, hogy tanárok, népművelők ok- tatják-nevelik a jövő nemes értékekre fogékony nemzedékeit. Ahol az ország sárba ragadt kerekű szekerét már több éve próbálgatja az egymást váltogató kormányzat száraz, egyenletes útra tolni, ott bizony a művelődés ismerői, a nemzeti értékátadás generációs folyamatának tudással rendelkező „láncszemei” gyakorta munka nélkül maradnak. Istápolásra szorulnak, hogy a fent említett folyamat mégse szakadjon meg, mert ők és segítőik látják a szép jövőt, ahol újra értéke lesz az ezerarcú kultúrának. A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ tervei között is szerepel egy hosszú távú, hiányt pótló program, ami a munkanélkülivé vált tanárok és népművelők továbbképzését segítené elő, hogy egyrészt a megváltozott világ igényeihez jobban legyenek képesek alkalmazkodni, másrészt szükség legyen a tudásukra. A VMK szakemberei már rég óta folytatnak tárgyalásokat a Budapesti Tanítóképző Főiskolával. Az egyeztetések pillanatnyilag ott tartanak, hogy a neves intézmény Nyíregyházán létesítene egy régióközpontot, ahol az állásukat elvesztő pedagógusok átképzésére lenne lehetőség. Az elképzelések szerint az oktatási program során a már felsőfokú végzettségei rendelkező tanárok kereskedelmi és ipari szervezői, lebonyolítói, ügyintézői képesítéshez juthatnának. Ezenfelül a budapesti iskola gondolkodik középfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek számára indítandó, irodavezetői végzettséget adó tanfolyam lehetőségeiről is. Az Csak egy szóra! A Búza téri piacon járva eladókat és vásárlókat szólítottunk meg, és három kérdést tettünk fel nekik: 7. Véleménye szerint szükség van-e Nyíregyházán ennyi üzletházra? 2. Fel tudná-e sorolni a megyeszékhely testvérvárosait? 3. Jónak tartja-e a piac rendjét? íme. hárman a válaszolók közül: Banga Miklósi 1. Nem baj az, ha ilyen sok üzlet van, legalább tudunk válogatni a minőség és az árak szerint. 2. Nem tudom. . 3. Most még rend és tisztaság van, de délután kellene megnézniük! Szeméthegyek gyűlnek össze. Fekete Tóth Csabáné: 1. Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Szerintem inkább alacsonyabb árakra lenne szükség! 2. Nem jut eszembe egy sem. 3. Elégedett vagyok. átképzéseket sikerrel elvégző régi-új hallgatóknak lehet, hogy fel kell adniuk korábbi hivatásukat, viszont a megszerzett új tudással talán jobban tudnak érvényesülni a piaci körülmények közöt. A Miskolci Egyetemmel is gyömölcsöző kapcsolatokat építget a megyeközpont legnagyobb kulturális centruma. A nagyhírű felsőoktatási intézmény kulturális és vizuális antropológia tanszékével közös terveket szövöget a VMK. Az elképzelések szerint lehetőség nyílna több, művelődési témakörű átképzés indítására is Nyíregyházán: kulturális, illetve vizuális antropológia és szociális multimédia szakon. E tudo- mányerületek ismeretét elsősorban népművelőknek, pedagógusoknak, klubvezetőknek, illetve szociális és egészség- ügyi területen dolgozó szakembereknek ajánlanák. Ezekkel a tervezett át- és továbbképzési lehetőségekkel a VMK szeretne bekapcsolódni a térség munkaerő-fejlesztési programjába, és lehetőséget teremtene a mai viszonyok között „piacképtelen” szellemi tőke ápolására. Mint a kulturális szakelőadó elmondta, jelentős igényt tapasztaltak az említett szakismeretek iránt. A tervek szerint — amennyiben a feltételek adottá válnak —jövő szeptembertől elindulhat a hiányt pótló képzési program a Váci Mihály kultúrház falai között. Vitéz—Lefler Október közepén immár 23. alkalommal rendezték meg Sárospatakon az Édes Anya- nyelvünk-versenyt. A szép magyar beszédű fiatalok közül a legjobbakat Kazinczy-díjjal jutalmazták. A nyíregyházi kitüntetettek közül a Krúdy Gyula Gimnázium diákjával, a harmadik osztályos Tógyei Edinával beszélgettünk. Tógyei Edina — Hogy értékeled a versenyt? — Szeretem ezeket a megméretéseket, mert ilyenkor mindig sok intelligens gyerek gyűlik össze. Kemény küzdelem volt, de azt hiszem, mindenki sikeresen megbirkózott a kiírt feladatokkal. —Hány napos volt a rendezvény? — Az utazással együtt négy napot töltöttünk Sárospatakon. Ebből három telt el komoly munkával, a versenynek ugyanis volt írásbeli és szóbeli része is. Emellett persze jutott idő a szórakozásra is. Színházban voltunk, különféle díszünnepségeken vettünk részt, és utolsó nap megkoszorúztuk a Kazinczy-síremléket. — Az írásbeli vagy a szóbeli volt a nehezebb? — Én úgy éreztem, hogy a szóbeli. Három témából lehetett választani. Az első egy vallomás kellett, hogy legyen példaképünkről, a második ünnepi beszédet foglalt magában, a harmadik pedig arról . szólt, milyen könyveket küldenénk határon túli barátainknak. Én az elsőt választottam, Miskolci Margitnak címezve mondanivalómat. —A nyelv szeretete érettségi után is elkísér? — Természetesen. Ezt Du- rucz Istvánná tanárnő ültette belém, amikor ide kerültem, s mára már nem tudnám elképzelni e nélkül az életemet. Bár még hátravan egy évem, mindenképpen a Kossuthra szeretnék magyar szakra jelentkezni. — Milyen szinten foglalkoztat téged ez a dolog? — Tagja vagyok a Beszélni nehéz szakkörnek, és több vers-, valamint prózamondó versenyen is részt vettem már. Ezenkívül nagyon szeretem a verseket, mindig mély nyomot hagynak bennem a sorok. — Mit jelent számodra a győzelem? — Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és sokat kell még tanulnom, mégis úgy érzem, hogy ez az érem kötelez. Tőlem talán egy fokkal jobban elvárják ezután, hogy szépen ejtsem a betűket, formáljam a szavakat. Sikli Tímea Hétköznapi történetek Itthon van az otthonunk” 59 Gáli Sándor és családja Erdélyben, Kézdivásárhelyen lakott. Rokoni látogatáson voltak Nyíregyházán, és érvényes vonatjeggyel a zsebükben érkeztek az állomásra, hogy visszainduljanak. Mégsem szálltak fel a vonatra, úgy érezték, már itthon vannak. Dérczy Imre: 1. Nem üzletekre, hanem pénzre lenne szüksége a vásárlóknak! 2. Van egy német és egy erdélyi város, a nevüket nem tudom. Talán Iserlohn. 3. Megfelelőnek tartom. Megy jegyezzük, hogy Nyíregyházának öt testvérvárosa van: Iserlohn (Németország), Eperjes (Szlovákia), Ungvár (Ukrajna), Kajaani (Finnország) és St. Albans (Nagy-Britannia). — Erdélyi magyar családban születtem — halljuk a családfőt. — Mi mindig is magyarnak éreztük és vallot- tuk magunkat. „Magyarul éltünk”, magyar gondolataink voltak. Tanári diplomát szereztem, amiért duplán kellett teljesíteni, főleg, mikor néhány tárgyat anyanyelven szerettünk volna hallgatni. Feleségül egy magyar lányt választottam, a család nem is támogatta a románokkal való kapcsolatokat. Romániai szokás, hogy a diplomások lakhelyüktől távol kapnak állást. így történt ez velünk is. Az elégedetlenség egyre nőtt bennünk; nem lehetett külföldre utaznunk csak ötévenként. nem volt magyar kultúra. A feleségem a Népsportot olvasta, hogy végre magyar újságot is lásson. A gyereknek úgy próbáltunk nevet választani, hogy azokat ne lehessen románosítani — .háromból kettőnek sikerült —, így lettek ők Szabolcs és Lóránd. — Mi volt a legfontosabb érv a döntésük mellett? — Románia nem adott lehetőséget a gyerekek boldogulására. Elindultunk hát a hivatalos áttelepülés bürokratikus útján. Kérvények ide- oda. Ennek hatására menesztettek állásomból. De ez már így Gáli Sándor volt „természetes”. Két irányba indulhattunk; nyugatra a jólét reményében, vagy a szívünkre hallgatva Magyarország felé. Mi az utóbbit választottuk. Úgy éreztük, nem mi akarjuk hűtlenül elhagyni szülőföldünket, hanem a történelem változtatta meg a határokat, azt költöztették arrébb. — Jól emlékszünk 1989 karácsonyára, határon innen és túl... — Igen, akkor megdöntötték Ceausescu diktatúráját. Mindenki várt egy jobb, szebb jövőt. Szilveszterkor még két himnuszt énekeltünk el. Egy óra különbséggel indult egy új év, ami megváltoztatta egész életünket. Igaz, ezt akkor még nem tudtuk. — Hogy kerültek Nyíregyházára? — Januárban turistaként látogattunk ide, rokonok, barátok vártak minket. Úgy terveztük, pár napra jövünk csak, de végleg itt maradtunk. Azt gondoltuk, mindenünk itt van, aki és ami fontos. A magyar befogadási engedély is a birtokunkban volt. — Mit hagytak odaát? — Háromszobás berendezett házat, autót. Értékeket. Értékeket? — Öt éve élnek itt közöttünk. Hogyan kezdték? — Rokoni segítséggel indultunk, fél év után kaptunk állást, egy évre rá építkezni kezdtünk. Most már végre itthon érezhettük otthon magunkat. — Honvágy? — A tájhoz és a barátokhoz húz minket valami. Tu- ristautakat szervezünk most odaátra. A tervek között szerepel egy nyaraló a szülőföldön, mert rám is igaz: az ember „amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.” Hatházi Andrea L. P. (Lengyelffy Produkció)
