Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

^ 1995. november 25., szombat

* ..

Hétvége

i iUJ KELET Kiskutyát szeretnék

Irénke negyvenegy éves. Míg én az előszobában leveszem és fogasra akasztom a kabátomat, ő egy percre sem pihen meg a szobában. Gyakorlott kézzel vasalja és hajtogatja a ruhákat. Még néhány perc, és a zoknik, ingek, nadrágok kupaca szép sorban a helyére kerül. Kimegyünk a konyhába, nehogy beszélgetésünk miatt vacsora nélkül maradjon a kis család.

— Mióta élnek együtt?

— Januárban lesz három éve. Képzeld csak el, hogy szinte egyik pillanatról a másikra lett két lányom, na meg persze egy csodálatos férjem. így hármukkal már kiegyensúlyozott és boldog az életem.

— A szavaiból az cseng ki, hogy nem mindig mondhatta ezt el magáról.

— Ez így igaz. Sok mindent értem meg, míg végre révbe értem. Soha nem csináltam titkot abból, hogy mozgássérült vagyok. Picibaba koromban kaptam először egy komoly szívizomgyulladást, majd egy másik betegség kapcsán lebénult a fél lábam. Édesanyám egyedül nevelt, a családból csak nagymamámra és a nagybátyámra számíthattunk. Nagyi hordott kezelésekre és gyógytornára, míg anyám dolgozott. Hivatalba járt, esténként pedig hetente háromszor főzött és takarított egy öreg ügyvédnél. Nagyon kellett a pénz, hisz rengeteget költöttünk orvosra és gyógyszerekre.

Néha egészen nehéz időket éltünk át, míg végre lassan felnőttem, s ha nem is tökéletesen, de használni tudtam a lábamat. Nem ment mindig köny- nyen, de megpróbáltam megkeresni helyemet a világban. Nagy álmom volt, hogy ápolónőként segíthessek másokon, de a betegségeim miatt szervezetem nem bírta volna a kemény strapát. így lett belőlem varrónő. Első művemként anyámnak készítettem egy kosztümöt, mely először bő volt, majd addig-ad- dig vettem be belőle a centiket, hogy már csak nagymamám tudta magára húzni, aki jó tíz kilóval volt könnyebb a mamánál. Aztán szép lassan beletanultam a mesterségbe. Az elmúlt húsz év alatt szinte alig vásároltunk magunkra üzletben ruhát. Betegségemnél fogva mindig visszahúzódó lány voltam. Nemigen kerestem más fiatalok társaságát, hisz néha még magamban sem bíztam igazán. Több hónapi győzködés után álltam rá arra is, hogy ne járjak műszakba a varrodába, hanem, kiváltva az ipart, otthon vállaljak munkát. Anya és nagyi közös hálóba költöztek, így az udvarra néző szobában kialakítottuk életem első műhelyét. Nem mondom, hogy mindig telt ház volt nálunk, de lassan megismerték munkámat az emberek.

t

Egyre több megrendelést kaptam, s gyakran még éjszaka is a pedált tapostam, hogy időre elkészüljek a beígért darabbal. Anyáék is sokat segítettek. Gombot varrtak, vasaltak, vagy éppen szabásmintákat rajzoltak. Harmincéves koromra

elértem azt, amiről néhány évvel korábban még álmodni sem mertem.

— Valami azonban mégiscsak hiányzott az életéből.

— Arra gondol, hogy nem volt még saját családom? Éppen ez idő tájt ismerkedtem meg egyik megrendelőm fiával. O is beteg volt, tolókocsihoz kötve élte mindennapjait. Egy nagy- vállalatnál volt telefonkezelő, s próbákra néha elkísérte az édesanyját. Kedves fiúnak ismertem meg. Mikor udvarolni kezdett, mindig azt mondta, hogy nekünk, nyomorékoknak össze kell tartanunk. S én sajnos akkor vakon bólogattam minden szavára, holott nem éreztem magam emberi roncsnak, bár egy picit még ma is húzom a lábamat. Addig beszélt, míg fél évvel később hozzámentem feleségül. Mivel nálunk nem volt elég hely, hozzájuk költöztünk.

Én azonban minden reggel átmentem anyáékhoz, hisz a munkámat és a megrendelőimet nem adhattam fel csak azért, mert férjhez mentem. Persze azért a háztartást sem hanyagoltam el. Minden délután megpróbáltam hazaérni addigra, mire a párom végzett a munkahelyén, és mindig volt meleg vacsora az asztalon. A takarítást és a mosást anyósom vállalta magára, a nagy bevásárlásokat pedig édesanyám végezte. Az első időkben minden a legnagyobb rendben volt. A boldogsághoz már csak egy gyerek hiányzott. Bár sohasem védekeztünk, én mégsem akartam teherbe esni. Először persze azt gondoltam, bennem van a hiba. Az első házassági évfordulónk után elmentem egy szakorvoshoz. A doktor megvizsgált, és bár azt mondta, hogy a szívem miatt nagyon kellene vigyázni rám, ez még nem akadálya annak, hogy gyerekem legyen. Hazamentem, és kérlelni kezdtem a féijemet, menjünk el, és csináltassuk meg nála is a vizsgálatokat. Ő azonban nem volt hajlandó, és engem is jól leteremtett, amiért segítséghez fordultam. Azt vágta a fejemhez, hogy én mindent az ő nyo- morékságára kentem. Hiába bizonygattam, mennyire fontos nekem, szinte pokollá vált mellette az életem. Végül nyolc hónap után beadtam a válópert. Másfél év telt el addig, míg újra szabad lettem. Ugyanúgy éltem tovább anyáékkal, mimt azelőtt. Anyósom a válás után is feljárt hozzánk, s néha megemlítette volt férjemet, aki összeköltözött egy szintén elvált asszonnyal. Már éppen kezdett helyreállni a lelki békém, amikor meghalt drága nagymamám. Hetekig nem tértem magamhoz. Aztán

túljutottam ezen is. Lett volna pénzem saját lakásra, de anyát nem hagyhattam teljesen egyedül. Csendesen és kicsit egyhangúan telt az életünk. Néha eljártunk színházba vagy karácsonyi hangversenyekre, esetleg beültünk egy cukrászdába.-— Hogyan ismerte meg a mostani férjét?

—Szerelmünket tizenkét éves trabantomnak köszönhetem. Elég idősen és használtan vettem, de az anyagok és kellékek beszerzéséhez feltétlenül kellett egy autó. Néhány hónapig, minden remekül szuperált, aztán az Öreg Hölgy lassan kezdte megadni magát. Amikor eltört a hátsó féltengely, kénytelen voltam segítségért fordulni. Kinyitottam a telefonkönyvet, és felhívtam az első szerelőt, akit a névsorban találtam. Másnap reggel magas, bajuszos férfi csengetett be hozzánk. Az autóért jött. Már az első pillanatban megtetszett kedves mosolygása. Őt is megfoghatta bennem valami, mert gyakran felejtette rajtam a szemét, míg kiállította a számlát. Mikor beültem a kocsiba, éreztem, hogy szeretném újra látni őt. S mintha ezt a kis kocsi is tudta volna, néhány hét múlva újra leállt. Amikor elvittem a műhelybe, a mester meghívott kávézni. Míg a szerelők dolgoztak, mi barátságosan elbeszélgettünk az irodában.

Megmutatta a lánya képeit, és azt hittem elájulok, amikor megmondta, hogy egyedül neveli özvegyen a gyerekeket. Néhány nap múlva megismertem a lányokat is. Rögtön kölcsönös volt köztünk a vonzalom. Egy hétvégén meglátogatták édesanyámat is, aki könnyes szemmel ölelte magához a két kis árvát. Korábban a keresztanyjuk vigyázott rájuk esténként, de mikor neki is megszülettek az ikrei, mi vállaltuk fel édesanyámmal, hogy hazahordjuk őket a bölcsiből és az oviból. Esténként az apjuk értük jött, és teljes volt az összhang köztünk. Karácsony előtt elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Leültünk édesanyámmal és Gyurival, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Eladtuk a mi és a Gyuriék lakását is. A pénzhez hozzápótoltuk azt, amit én spó- rolgattam össze, és így tudtunk venni anyának egy garzont, magunknak pedig ezt a négyszobás kis „paradicsomot”.

Az egyik szobát itt is műhelynek alakítottuk át. Napközben dolgozom, este pedig minden időmet a családdal töltöm. Lázasan készülünk a karácsonyra, hiszen ez csak azóta igazi ünnep nálunk, amióta gyerekek vesznek körül bennünket. Édesanyámmal egymás ellen dugdos- suk az apró meglepetéseket. Nem akarok én senkit elkényeztetni, de lehetőségeinkhez mérten szeretnék mindent megadni a lányoknak, a férjemnek és édesanyámnak.

Szinte minden gazdinak gondot okoz, hogyan ismerheti fel, ha gyengélkedik négylábú barátja. A beteg kutya viselkedése megváltozik, tompult lesz. Nem reagál a hívó szóra, esetleg csak farkával jelzi, hogy hallotta a hangokat. Általában vackába vagy bútorok alá bújik, és hosszas unszolás után is csak lassan jön oda hozzánk. Ezt a viselkedést azonban ne keverjük össze azzal a helyzettel, amikor a kis gézengúz rossz fát tesz a tűzre, és azért sunyit.

A kutyák nem panaszkodnak, a fizikai fájdalmakat, ha nem hirtelen éri őket, hang nélkül tűrik, legfeljebb a fájó testrészek áttapintásakor vonítanák fel, vagy húzódnak el a simogató kéz érintése elől. A végtagok fájdalmas betegségeinél sántítanak, ha több végtag is érintett, kötötten járnak. A nyak és a törzs fájdalma esetén azok forduláskor is merevek maradnak.

A fül betegségére utal a fej- , rázás és a ferde fejtartás. A £ kutyusok mindig a beteg fü- ; lüket tartják alacsonyabban.

Egyes betegségeknél, mint I például a tejláz vagy az epi- ■ lepszia, görcsök jelentkeznek. ' Egyértelmű a helyzet akkor í is, ha hurutos tüneteket látunk. Ezt köhögés, tüsszögés, a szemrésben hurutos váladék ; és hányás kíséri. A hosszan, több napig tartó szomjúság és fokozott vízivás, na és per- j sze az ezzel járó emelkedett mennyiségű vizeletürítés biztos jele a megbetegedésnek. Különösen fiatal állatoknál fordul elő a gyakori hányás. Az ingert számtalan ok kiválthatja. Az irritáció lehet étel, fű, föld, hajszál, mérgező anyag, gyulladás és betegségek. Ezek közül elősorban a

Bár még decemberben is akad tennivaló a kertekben, gyakorlatilag lassan már beköszönt az igazi nyugalom. Épp az évszakok váltakozása olyan csábító a mi vidékeinken, hiszen a legnagyobb virágpompára is ráunnánk, ha soha nem lenne vége. így hát soha ne gondoljunk arra, hogy milyen sivár a kertünk decemberben, inkább próbáljuk meg hasznos dolgokkal „agyonütni” az egyre rövidülő nappali világosságot.

Foglalkozzunk például kicsit a fagyvédelemmel. A szoliterként ültetett rododendronok köré tűzdeljünk a talajba fenyőgallyakat, sőt, felülről is árnyékoljuk a téli nap sugarai elől. A lomb-és tűlevelűeket nagy hóesések után rázzuk le, hogy elkerüljük az ágak letörését. Az örökzöldek lábához túl közel telepített fásszárúakat emeljük ki és telepítsük odébb, mert különben felkopaszodnak. Ugyanakkor az értékes lomblevelűeket is szabadítsuk ki, hogy természetes formájuk jobban érvényesülhessen. Ameny- nyiben novemberben nem gondoskodtunk a rózsákról, még e

szopornyica, bélhurut, vírusos májgyulladás, elférgesedés és hasnyálmirigy-, valamint vese- és májbetegség tüneteire lehet számítani. A hányás agyi reflexközpontját egy sor, a gyomorra, az érfalakra vagy magára az idegrendszerre gyakorolt hatás ingerelheti. A kiváltó okok lehetnek például mérgező anyagok, magas láz vagy idegen testek. Hányás előtt az állat nyugtalan lesz, ásítozik, a szokásosnál jobban nyáladzik, émelyeg. Később megkezdődik az öklendezés, és a gyomor izmai összehúzódnak. Az egész olyan hangot hallatt, mintha egy hatalmas hordóban görgetnének néhány liternyi vizet.

Egyszeri hányás esetén nincs más dolgunk, mint hogy ne etessük meg azonnal az állatot. Egyéb esetekben feltétlenül forduljunk állatorvoshoz.

A hasmenés ugyancsak gyakran jelentkező tünet. Emésztési, felszívódási és tápláléktovábbítási zavarok vezethetnek hasmenéshez. A hideg, az izgalom, a félelem és a különböző fertőző betegségek egyaránt kiválthatják ezt a jelenséget. Ha a kutyus mit sem veszít vidámságából, életkedvéből, akkor nincs okunk nyugtalanságra. Ha egy napig csak köny- nyű, jól emészthető ételeket kap, minden rendben lesz. Ha kedély változást, esetleg véres, vizes, nyálkás székletet tapasztalunk, vigyük el egy szakrendelőbe négylábú pajtásunkat. A betegségek nem mindig, de nagyon gyakran lázzal járnak együtt. Az egészséges felnőtt kutya belső testhőmérséklete 38-39 fok. Ez az érték természetesen normális körülmények között is megemelkedhet, például fokzott izommunka vagy izgalom után. Ennek mértéke azonban nem haladja meg a pár

hónap elején megtehetjük. Az enyhébb napokon gyomláljunk ki. Az áttelelő salátát és hagymát a hótakaró nélküli komoly hidegek ellen óvjuk fenyőgallyakból készített takaróval.

A leveles kel akkor válik ízletessé, ha lombját megcsípte a dér. A bimbós kelről szedjük le a kis bimbókat, és fagyasszuk le vagy vermeljük el azokat. Ha a metélőhagymatöveket szedjük ki, a hagymacsomókból rázzuk ki a földet, és több napon át hagyjuk a szabadban, hogy megfelelő hideghatás érje őket. Ezután nagyon kevés földdel cserepezzük be, s egytized fokot. A kölyökkutyák hőmérséklete is magasabb, általában 39-39,2 fok. Nem minden esetben helytálló az a feltételezés, hogy a beteg, lázas kutyának száraz az orra. Sokkal megbízhatóbb eredményre jutunk, ha megmérjük a testhőmérsékletét. Ezt legegyszerűbben a végbélen át tehetjük meg, előzőleg zsíros krémmel sikamlóssá tett hőmérő, na és persze egy segédkező közreműködésével. A láz önmagában nem káros, pusztán a szervezetnek a kórokozók vagy mérgeik elleni felkészültségére, mozgósítására utal. Lázcsillapítóként kutyák esetében az Ami- dazephen tabletta vált be. Ezzel el is értünk a másik, sokak számára nagy problémához, a gyógyszer beadásához.

Folyadékot legbiztosabban úgy juttathatunk a kutya szájába, ha a leültetett jószág fejét felemeljük, és szájzugát széthúzva a kanál tartalmát kortyonként a szájába öntjük. Ezt javasolják a szakkönyvek is, bár számomra leginkább a tű nélküli fecskendő használata vált be. Tabletta és kapszula beadása megbízható módon úgy történik, hogy míg bal kézzel átfogjuk a kutya orrhátát, és ujjainkkal a pofa lágy részeit benyomjuk az alsó és felső fogsor közé, minek hatására a kutyus kinyitja a száját. Jobb kezünkkel a tablettát a négylábú torkába nyomjuk olyan mélyre, amennyire csak lehet, hogy a torokban nyelési reflexet váltsunk ki. Zárjuk össze barátunk száját. Ha ezután megnyalja az orrát, akkor minden rendben van, lenyelte a gyógyszert. Amennyiben ez elmarad, gyanakodhatunk arra, hogy a tabletta a pofában maradt, s azt a kutyus egy óvatlan pillanatban összerágja, esetleg kiköpi.

más után állítsuk a szobaablakba hajtatni. Gondoskodjunk róla, hogy földjük mindig nedves legyen. A zöldségesvermet enyhe időben nyissuk ki, néhány hétre elegendő zöldséget szedjünk ki belőle, majd ismét takarjuk be.

Ha a gyümölcsfák terméseivel nem vagyunk megelégedve, ifjítsuk meg, vagy tavasszal oltsuk át őket. Decemberben végezzük el a fa ritkítását, majd tél végén vágjuk vissza a megfelelő ágakat. Már most elkezdhetjük a madarak téli táplálását, hogy az etetőhöz szokjanak.