Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25 / 277. szám
UJ KELET Külhonban 1995. november 25., szombat 7 Maximumteljesítményt éhbérért Atomkori rabszolgaság Európa keleti és nyugati részének kapcsolatában Magyarországnak — földrajzi fekvése miatt — mindig kiemelkedő, közvetítő szerepe volt. Az Anglia, Németország és a Moldávia, Ukrajna — a két ellentétes pólus — fejlettségi szintje között meglévő gazdasági lépcső középső fokán áll kis nemzetünk. Erdélyből, az ung-beregi részről vendégmukások ezrei érkeznek hozzánk, az otthoni bérek háromszorosáért — a magyar fizetések harmadáért. Hazánkból a Lajtán túli szebbnek, jobbnak képzelt világba vágyódnak életerős férfiak és hölgyek, lelki szemeik előtt hasonló munkadíjarányokat lebegtetve. Az álom fizetésre vonatkozó része általában valóra válik — de milyen áron! Tar Attila a saját bőrén meg- tapasztalta, hogy a német mentalitás merőben különbözik attól, mint amit a nyári, üdültetési szezon apartmanbérlő, szászajkú lakóitól megismerhettek az őket anyagilag mindenáron „lecsapolni” vágyó hazaiak. Azon elképzelések, hogy a németek szervezettek, szeretik a rendet és a szimmetriát — a valóságban kicsit másképpen van. Mint az alig 27 éves ibrányi fiatalember elmesélte, olyan szakmát gyakorolt — gipszkarton-szerelést —, ami iránt Magyarországon kicsit alacsony volt a kereslet, úgyszólván az elhelyezkedési lehetősége egyenlő volt a nullával, így tavaly nyáron — önmagától érthető módon — kapva- kapott a barátja ajánlatán: egy felkínált németországi munka- lehetőségen. A külföldi munkavállaláshoz szükséges papírok viszonylag hamar, mintegy három hónap alatt megérkeztek, s Attila már decemberre ott állt az ígéret földjének Brandenburgi kapuja alatt. Berlinben szinte nincs olyan utca, ahol ne építkeznének az egyesülést követően megnyíló nyugati testvér krőzusi erszényének jóvoltából. A munka- lehetőséget felajánló nyugatnémet ASM anyavállalat képviselőivel a kint töltött közel egy év alatt egyszer sem találkoztak, mindvégig a magyar alvállalkozók közvetítettek, többek között azért is, mert csak ők beszélték a német nyelvet. Az elvégzendő munka látszatra nem volt túl bonyolult, mert a támfalak közötti belső tereket kellett gipszkartonból kialakítani. A szokatlan dolog a munkaidő napi be- osztásával kezdődött, ugyanis a németek nem nézik jó szemmel a magyar szokásoknak megfelelő óránkénti cigarettaszüneteket, illetve a kávézásokat. Akit rajtakaptak valamelyiken, azt hamar elküldték. A félreértések elkerülése végett nem a lógás miatt volt szükség a káros szenvedélyek napi többszöri kielégítésére, hanem az időnkénti pihenések miatt, ugyanis a munkaidő reggel 7 órától este 19-ig, 20-ig, azaz átlagosan tizenkét órán keresztül tartott! Óriási tempót diktáltak a munkaadók, amit az elő- regondolkodási képességük hiánya csak fokozott. Amit a magyar csapatnak két hét alatt sikerült felépítenie, azt másfél hónapig tartó munkával, többször át kellett rendezni, néha 10—20 centiméterekkel, .odébbtolva” a falakat. Pár hónapos „küzdelem” árán sikerült elérni az ASM vezetőinél, hogy legalább havonta egy hétvégére engedélyezzék a pihenést, ami a valóságban kétszer 14—18 órás utazás közötti szűk egynapos itthontartózkodást jelentett. A német munkahelyi körülmények átlagosak, az apanázsba a havi nehezen összejövő -— német viszonyokhoz képest harmadnyi — 1500 márkán kívül csupán a szállás és tisztálkodási lehetőség tartozott bele. így este tíz körül — mikor a csapat hazaért a Berlintől 70 kilométerre lévő szállásra — készülhetett el a vacsora, s mintegy 6 órás pihenés után elkezdődött a következő nap. Magyarországon nagyságrenddel jobbak, európaibbak (?) a munkakörülmények, igaz, kevesebb fizetésért. Végezetül Attila hozzátette, hogy ettől függetlenül, mivel családalapítás előtt áll, nincs lakása, visszamenne — ha lehetne. A német szerződése és a vízuma lejárt, pillanatnyilag munkanélküli. Amit tehet és tesz is, hogy reménykedik és rendületlenül pályázik külföldi munkákat kínáló cégekhez — folyamatosan, augusztus óta... —vip— Németország feleannyi vendégmunkást fogad Konzultációt rendezett tegnap a kereskedelmi és iparkamara megyei szervezete azoknak a helyi vállalkozóknak, akik Németországban, netán Ausztriában keresnek piacot termékeiknek, szolgáltatásaiknak. Különös figyelmet fordítottak arra, milyen alkalmazási lehetőségek adódnak az említett területeken építőipari vendégmunkások számára. A korántsem szívderítő helyzet elemzésére dr. Zelkó Lajosnét, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Engedélyeztetési Főosztályának helyettes vezetőjét, Bazsó Csabát, a Kölni Kereskedelmi Kirendeltség főtanácsosát és Koji Lászlót, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége ügyvezető igazgatóját kérték fel. Az eszmecserén kiderült: bár Németország hazánk mai gazdasági életében azt a szerepet tölti be, mint a nyolcvanas években Oroszország, az államközi szerződések értelmében jelenleg csak feleannyi, havonta 6990 magyar vendég- munkás dolgozhat ott, mint két évvel ezelőtt. A 6000 fős építőipari kontingenst nem újították meg. Ennek oka, hogy a gazdasági fellendülés ellenére a munkanélküliség némethonban is magas szinten stagnál, s az ezredfordulóra sem várható ebben változás. Különösen a déli tartományokban vált ki ellenszenvet az idegenek alkalmazása. Ezen az sem változtat, hogy a mi fiaink bizonyíthatóan jobban és fegyelmezettebben dolgoznak, mint például a volt Jugoszlávia területéről érkezők vagy a lengyelek. Rajtuk kívül jelentős konkurenciát jelentenek számunkra az Ibériai-félsziget és Nagy-Britannia lakói. A magyar—német üzleti tárgyalások nyolcvan százaléka a frankfurti engedélyeztetési hivatal lassú, nyolchetes ügyintézésén bukik el. Az egykori NDK, valamint Berlin tiltott területnek számít a magyar munkavállalók számára. Mindezek ellenére a mi régiónkból jelenleg 25—30 cég képviselteti magát Németországban. Milyen érdekképviseletre van szükség az adott körülmények közt? A külföldi piacra pályázó gazdasági társaságoknak kétévenként újraminősítésen kell megfelelniük, hogy valóban a legjobbak reprezentálják Magyarországot. Az ÉVOSZ jogsegélyszolgálatot működtet tagjai számára, mely már pergyőzelmekkel is büszkélkedhet. A kereskedelmi ki- rendeltségek tárgyalásaik során konkrét sérelmeikről számolnak be. Az IKM pedig az együttműködés nehézségei ellenére is igyekszik napi kapcsolatot fenntartani a frankfurti engedélyeztetési hivatallal. Mivel Ausztriában törvényszintű jogszabály tiltja külföldiek munkavállalását, s az osztrákok mereven elzárkóznak ennek oldásától, az ÉVOSZ javasolta, hogy a magyar állam is tegye meg a maga válaszlépéseit. Gyüre Agnes Gazdaasszony tapasztalatcserén Némethné Csuhák Éváról utoljára akkor hallottam, amikor a mezőgazdasági szakmunkásképzőben a gazdaasszonyképzés beindításában úttörő szerepet vállalt. Jelenleg a nyírkércsi általános iskolában biológiát tanít. Jellemző rá, hogy folyamatosan képzi magát. Nemrégiben külföldön is járt. ahonnan gazdag tapasztalatokkal tért haza. — Megotsztaná élményeit az Új Kelet olvasóival? — Örömmel. Az egész úgy kezdődött, hogy olvastam a kistermelők lapjában egy pályázati felhívást, amely mező- gazdasági szakembereknek szólt, és egy németországi tapasztalatcserére adott lehetőséget. Korábban lett volna lehetőségem elmenni a grazi gazdaasszonyképzőbe egyéves kiküldetésbe, de ezt családi okok miatt nem vállaltam. — Mit kínált a pályázat? — A sikeres pályázat után a németországi Schleswig-Holstein megyébe mehettem egy Hamburg melletti továbbképző intézetbe. Az általános tapasztalatcsere mellett ismerkedtem a tartománnyal és annak mező- gazdaságával. Előadásokat hallgattam, — többek között agrármarketingről, — Európa jelenlegi mezőgazdasági szerkezetéről és helyzetéről, növény- és állategészségügyi problémákról is. Gyakorlaton a Hanerau-Hademarschen gazdaasszonyképző iskolában voltam. 90 éves múltra tekint vissza. A kint töltött három hétből egyet ott voltam. Életem egyik legszebb hete volt. — Mesélne erről bővebben? — Alkalmam volt gyakorolni a német nyelvet, mert az itt töltött idő alatt nem hallottam magyar szót. Vendéglátóim teljes mértékben lehetővé tették, hogy betekintsek az iskola mindennapjaiba. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a mindössze 40 fős iskolában a gyerekekkel 15 pedagógus dolgozik. Az iskola felszerelése minden képzeletet felülmúlt. Csak ízelítőül említek néhány dolgot: két konyha, textilterem, festőszoba, varroda, mosoda, vasalószoba, szabadidős helyiségek és természetesen hatalmas kert, amit a tanulók saját maguk kézzel — nem géppel — művelnek. Minden a gyerekeket szolgálja, itt ők a legfontosabbak. Amúgy ez egy magániskola. amit a tartomány anyagiNémethné Csuhák Éva lag is támogat, de a tandíj tanulóként 300 márka havonta. —Milyen ismereteket sajátítanak el a diákok ebben az iskolában? — Az elméleti tantárgyak között társadalmi, gazdasági, táplálkozási ismeretek szerepelnek. Tanulnak munkapedagógiát, egészségtant, élelmiszer-készítést, de nem marad el a matematika és a fizika tanulása sem. A gyakorlatban sütést, főzést, varrást, mindenféle házimunkát végeznek és a kertészkedésben is komoly jártasságot szereznek. De sorolhatnám még az ismereteket a lakásápolástól a terítési kultúráig. Szóval mindent, amit egy leányzónak tudni illik család- alapítás előtt. Az iskola időtartama három év. A tanulók ebből egy évet üzemi gyakorlaton töltenek el egy meghatározott helyen, mint például óvoda, öregotthon, vagy egy nagyobb üzem. — Milyen más módszerekkel találkozott, amit nálunk is követni lehetne? — Az elméleti oktatás sokkal kötetlenebb formában zajlik, de annál komolyabb. Nem órabontásban, hanem blokkrendszerben tanulnak. Ez azt jelenti, hogy egy-egy témakört több órában dolgoznak fel egyszerre. Ebéd után van egy kétórás szieszta, és este hatig a gyakorlattal folytatják a napi tanulást. Amire felfigyeltem: estére a gyerekek nem voltak fáradtak. Talán ezek követhető példák lennének... — Ön mi iránt érdeklődött legjobban? — Őszintén megmondom, minden nagyon érdekelt, de leginkább a kertészetük foglalkoztatott. Például csak a mező- gazdasági hulladék feldolgozásnak, a komposztálásnak négyféle változatát láttam. Nagyon tetszett a fűszernövény-termesztési módszerük. Nem véletlen, mert a német konyhákon nagyon sokféle fűszert használnak. — Milyen korú lányok tanulnak itt? — Változó, a nyolcadik osztályt most végzettektől kezdve, volt itt 24 éves hölgy, sőt férjes asszony is. Ennek a képzésnek ebben a megyében nagy jelentősége van. Az élet megköveteli, hogy egy leányzó vagy fiatalasszony ilyen ismeretekkel rendelkezzen. — Az Ön számára sok-sok élményt nyújtó szakmai utat ki finanszírozta? — Miután a pályázatot elnyertem, Schleswig-Holstein mezőgazdasági minisztériuma fizetett mindent. Ennek a tartománynak megéri, hogy szakembereket fogadjanak Magyarországról, hiszen náluk élőben, közvetlen tapasztalatokat lehet szerezni. Én bízom benne, hogy az ilyen irányú kapcsolat rendszeressé válik a két ország között. Személy szerint is remélem, hogy lesz folytatása a kintlétemnek. — Nem hagy nyugodni egy kérdés. Ön eljött a szakmunkásképző intézetből, így a Németországban tanultakat nincs kinek átadni. Itt Nyírkércsen meg nincs gazdaasszony képzés... — Tanári módszereimben alkalmazni tudom a kinti tapasztalatokat. A jövőre is vannak terveim, amit Baktaló- rántházán, vagy környékén fogok megvalósítani, így nem vész el, amit Németországban láttam és tanultam. Úgy gondolom, hogy a város érdekeit is szolgálni fogom... — Valamilyen szabolcsi étel- specialitást készített odakinn a diákoknak, tanároknak? — Hogy meglepem őket valamive), azt már az érkezésemkor eldöntöttem, ugyanis nagyon kedvesek voltak, mandulás tortával vártak, és végig lesték minden gondolatomat. Végül a töltött káposzta mellett döntöttem. Jót mulattam, amikor a lányok segítettek a töltésben, sehogy sem sikerült nekik betekerni a tölteléket a bundába. Elkészült a 300 káposzta, mellé 250 palacsinta desszertnek. Egy szálig elfogyott minden... Fullajtár A ndrás
