Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-20 / 272. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 20., hétfő 3 Az alkohol és a drog Utógondozás klubokban Felgyorsult a tempó. Meg­változott világunkban ha va­laki lépést akar tartani a mun­katársaival, bizony az életvi­telén is változtatni kell. Aki nem képes rá, vagy csak egy­szerűen nincs szerencséje, fo­kozottan ki van téve annak a veszélynek, hogy a pohárhoz nyúl, vagy kábítószerélve­zővé válik. A munkahelyek megszűnésével, a munkanél­küliek számának növekedé­sével bővült azoknak a köre, akik szenvedélybetegekké válhatnak. És minél jobban alkohol- vagy drogfüggővé válik valaki, annál nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy kimásszon a gödörből. A téma most időszerűbb, mint valaha. A városi művelődési központ és a Családi Alko­holellenes Klub konferenci­át szervezett szombaton a szakemberek és az érdek­lődők számára. A közönség soraiban ott voltak az ország más részei­ből érkezett társklubok kép­viselői, általános és középis­kolai tanárok, a pedagógiai intézet munkatársai, a Vörös- kereszt és az átmeneti szállá­sok vezetői is. Életvezetési ismeretek kész­ségszinten történő elsajátítá­sa a személyiségfejlesztő program keretében címmel Gubacsi Józsefné, a műve­lődési központ Harmónia Klubjának vezetője indítot­ta el az előadássorozatot. Az alkohol-, a drogbetegségek és az AIDS megelőzésének lehetőségeiről beszélt. A szenvedélybetegek foko­zottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy előbb vagy utóbb kapcsolatba ke­rülnek a bűnözőkkel, vagy mint elkövetők, vagy mint ál­dozatok. Szép Gábor rendőr százados a DADA (dohány­zás, alkohol, drog, AIDS)- programot szemléltette a jelenlévőknek. A nap legnagyobb érdek­lődéssel hallgatott előadását Horváth Endre főorvos tar­totta Az alkoholbetegek rendszerszemléletű kezelése megyénkben címmel. A főor­vos úr a mindennapok szem­szögéből vizsgálta a kérdést, és gyakorlati példákkal il­lusztrálta mondandóját. Hangsúlyozta az alkoholbe­tegek utógondozásának fon­tosságát, amelynek legfonto­sabb közege a család. Ha a szenvedélybeteg embert a közvetlen környezetében élők nem támogatják kellő­képpen, akkor nem sok esé­lye marad a gyógyulásra. Talán furcsán hangzik, de mozgással is lehet gyógyíta­ni a szenvedélybetegeket. Ezt bizonygatta dr. Petrika Er­zsébet sportorvos. A fölös energia (ezzel együtt az in­dulatok és az érzelmi túlfű­töttség) levezetése is segíthet a gyógyulásban, ráadásul ér­telmes célt is kitűzhet magá­nak a gyógyulni vágyó. Lehet és kell is okulni má­sok példájából. Ez tűnt ki Peró Lajos, a Veszprémi Al­kohol és Drogsegély Egyesü­let elnökének tájékoztatójá­ból. A nap végén kötetlen beszélgetésre invitálták a ta­nácskozás résztvevőit. —Sch — SS Ősszel nyár — nyáron aszály? A növények esőtáncot járnak A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól kapott októberi időjárási tájékoztatóból kiderült, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földjei szinte alig kaptak nedvességet. A november eleji havazás valamelyest javíthatott a már-már tarthatatlan állapoton, de még így is jelentős aszályra lehet számítani, amennyiben a tavasz is — az ősz derekához hasonlóan—nedvességben sze­gény lesz. Nyíregyházán az októberi kö­zéphőmérséklet 11,1 fok volt, ami 0,9 fokkal haladta meg a sokéves átlagot. Az év első tíz hónapjának közepes hőmérsék­lete 0,4 fokkal magasabb volt az időszak sokéves átlagánál. A havi legmagasabb léghőmérsék­let október 11-én volt érezhető, amikor is 27 fokra emelkedett a hőmérő higanyszála. A legki­sebb hőmérséklet e hónap 27- éjének reggelén volt, ekkor -0,2 fokos hideget lehetett mérni. Októberben, ellentétben az előző hónapok és a korábbi évek tapasztalataival, még az évszak­hoz képest is kevés csapadék esett. Területi átlagban mind­össze 7 milliméter hullott, ami alig éri el a sokéves havi átlag 17 százalékát. Rendkívül kevés csapadék volt — közel 4-5 mil­liméter— az Ecsedi láp, a Kelet­nyír és a Nyírség területén, de még az általában csapadéko­sabb Felsőszabolcs területén is Lakossági fórum Fehérgyarmaton Hibázott az előző kormány Pénteken késő estig tartó la­kossági fórumon vett rész a szat­mári városban, Fehérgyarmaton vendégeskedő miniszterelnök, Horn Gyula. A zsúfolásig megtelt műve­lődési házban először a minisz­terelnök szólt a megjelentek­hez. Elmondta, hogy pártja, az MSZP nevében köszöni a támo­gatást, amit az itt élő választók­tól kaptak az önkormányzati és országgyűlési képviselő-vá­lasztáskor. Nehéz örökséget vet­tek át az előző kormánytól, időbe telt, amíg az ország elin­dult felfelé, de most már csök­kent a munkanélküliség, növe­kedési szakaszba került a gaz­daság. Program foglakozik az­zal is, hogy miként lehetne ezt a megyét felzárkóztatni. A rövid bevezető után lakos­sági kérdésekre válaszolt a mi­niszterelnök. Elsőként Hergert Miklós csengeri lakos szólalt fel, aki kifogásolta, hogy a vezetők elherdálják a gazdasá­got és hogy azok, akiknek egy gyerekük van, vagy főiskolás a gyerekük, miért vannak hát­rányban. A válasz az volt, hogy csak jogszabály szerint lehet eljárni a visszaélést elkövető emberek­kel. A politikai felelősség- revonást a lakosság megtette azzal, hogy az előző kormányt leváltotta. Egy idős ember név nélkül azzal fordult a kormányfőhöz, hogy ez a megye a múltban sem tartozott sehová, és úgy érzi, hogy most sem, mert azt a földet, amit kiosztottak a népnek negyvenöt után, ami­nek még a barázdája is meg­művelt volt, előbb elvette Rá­kosi, aztán hatvanban megint elvették, most meg széjjelver­ték a téeszt, a kisembert sem­mivel hagyták a gazdagodó téeszelnökök. A miniszteri reagálás az volt, hogy ezzel a magyar mezőgaz­dasággal már sok mindent csi­náltak, de ahogy az előző kor­mány padlóra küldte az elmúlt négy évben, az mindent felül­múl. Ezért is mondta még ellen­zéki politikusként, hogy hazánk „kormánysújtotta” ország. Meg kell teremteni a jogi feltétele­ket, hogy az ottmaradt téesz- vezetők ne éljék fel a vagyont, és a kormány ezen már munkál­kodik is. Ha ez megoldódik, nem csak jelene, jobb jövője is pótlékot a kormány, miért nem segíti a gyermekes családokat? A kormányfő elmondta: sem­mi olyat nem tesz a kabinet, hogy a rászorultakat ne segítse. A költségvetés szűkössége mi­att azonban nincs lehetőség a családi segély emelésére, mert Magyarországon kétszer annyit töltenek az emberek kórházban, mint például a szomszédos Ausztriában. Tarthatatlan, hogy csökken a gyermeklétszám, és nő a pedagógusok száma. Nagy taps fogadtatást' Lász­A fórum nagy érdeklődést váltott ki lesz a magyar mezőgazda­ságnak. Ehhez kapcsolódva szólt a Rozsályból jött Simon Attila, aki elmondta: ahogy ingyen el­vették a földeket, úgy adják is vissza, javítsák a kistermelők gépi ellátását, fizessék meg a terményeket. Hóm Gyula rövid válaszában elmondta: olyan felvásárlási, ér­tékesítési szövetkezeti törvényt tervez a kormány, amelyik szű­kíti a közvetítő kereskedelem haszonszerzési lehetőségét a termelők rovására. Nemcsak a miniszterelnöki válasz, hanem He ígért Tiborné csegöldi lakos kérdése is rövid volt: miért nem emelt családi ló panyolai polgármester kérdé­sét: a választáskor azt mondta az MSZP, hogy a kisnyugdí­jasok, a fiatalok, a bérből és fizetésből élők pártja akar len­ni. Még most is így gondolják? Az anarchiát, a feketegazdaság ténykedését a kormány elnézi, miközben az MSZP-s képvi­selők halmozzák a funkcióikat. — Még most is ezt vallom, még most is ezt csináljuk — válaszolt Horn Gyula. Mi nem osztályozzuk az embereket, mi nem avatkozunk a sajtóba, tisz­tességes a kapcsolatunk az egy­házakkal. És ez a külföld meg­ítélése is. A korrupció nem ma­gyar jelenség, mert tessék kö­rülnézni Olaszországban vagy másutt is. Hibázott az előző kor­mány, az elmúlt korszak idején alakultak ki ezek az állapotok, így vettük át a kormányzást ’94 nyarán. Szenvedélyesen szólva mond­ta a fehérgyarmati Baracsi Sándorné, hogy nyolc gyerme­ket nevel, akik közül három még kiskorú, de most már csak csirkelábat tud vasárnapi ebéd­kor az asztalra tenni. Meddig akarják még ezt folytatni a ma­gyar néppel? — Az áremeléseknek csak kis része hatósági áremelés — kö­vetkezett a válasz. — Az árakat a kormánynak ellrnőriznie kell. Most alapozzuk meg az ön gyer­mekének is a jövőjét, de türel­mét kérjük, amíg pénzügyi dol­gainkat rendbe teszszük. Horváth László csengeri MSZP-elnök azt kifogásolta, hogy a csengeri határátke­lőhelyen nem lehet teherforgal­mat lebonyolítani. A tömör válasz az volt, hogy kilencszázmillió forint kor­mánytámogatás van rá, és rövi­desen ez a probléma is megol­dódik. Egy szintén névtelenül fel­szólaló férfi elmondta, hogy az Ybl Bank egyik vezetője milli­ókkal akart kiszökni, de másutt is nagy a fosztogatás, és rákér­dezett, mikor szánja már el ma­gát a kormány a cselekvésre? A miniszterelnök válaszában kérte, hogy az állampolgárok is cselekedjenek, ne csak bántsák embertársaikat. Ha mi magun­kon nem segítünk, nem indul el felfelé az ország. Az ad viszont erőt az emberek munkájához, hogy a lakosság nagyobbik ré­sze felelősen gondolkodik, és reméli, hogy másfél-két év múl­va már jobb hangulatban talál­kozik a fehérgyarmatiakkal és a környékbeliekkel. Aradi Balogh Attila csak a sokéves átlag negyede esett. A kevés és ritka esőzések mi­att október végére területi átlag­ban 29 milliméteres nedvesség­hiány alakult ki Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, kivéve a Nyírséget, ahol a tízhavi csapa­dékösszeg értéke megegyezik a sokéves átlaggal. Az elmúlt hónapban a Tiszá­nak és mellékfolyóinak hazai és külföldi vízgyűjtőterületén egyaránt kevés csapadék volt. Emiatt levonuló árhullámok nem voltak, és a folyók havi kö­zepes medertelítettsége a sokévi átlag alatt maradt. Októberben tovább folytatódott a talajvíztar­tó réteg telítettségének csökke­nése, és jelenleg már 65 száza­lékkal marad el a sokévi átlag­szinthez képest. Az erőteljes és több éve tartó talajvízszint-csök- kenés várhatóan tovább fogja tizedelni az idősebb erdőket, amelyeknek a gyökérzete már nem képes az egyre mélyebb ré­tegekbe húzódó nedvességet követni. A megyei mezőgaz­dasági termelésben az idei kedvezőtlen időjárás miatti ter­meléskiesés közel 7 milliárd forintot tett ki. Ha tovább foly­tatódik a csapadékhiányos idő­járás,. akkor jövőre az elemi károk még nagyobbak lesznek, a termeléskiesés nőni fog — s a talaj olyanná válhat, mint a si­vatagban. —vip— Demszky Gábor Uszkán Emlékezés az elhurcoltakra Szombaton az ukrán határ­szél melletti Uszkára látoga­tott dr. Demszky Gábor, Bu­dapest főpolgármestere. Az alig több mint kétszázlelkes község polgármesterei hiva­talában fogadták a vendéget. A település polgármestere, dr. Sértő Radios István az ün­nepi önkormányzati képvise­lő-testületi gyűlésen méltat­ta Demszky Gábor tizenöt évvel ezelőtti tevékenységét, amikor először Uszkára láto­gatott, hogy feldolgozza a málenkij robotra elhurcolt szatmári, ungi, beregi, ugo- csai magyar emberek történe­tét. Nem idegenként jött, ha­nem szinte hazalátogatott Budapest mostani főpolgár­mestere, és ezért, valamint a településért végzett munkájá­ért díszpolgári címet kapott a helyi önkormányzati képvi­selő-testülettől. Demszky Gábor ezután be­jelentette, az ország legna­gyobb települése, az ország egyik legkisebb faluját test­vértelepüléssé fogadta. En­nek jeleként százötvenezer forint értékű ajándékcsoma­got adott át, valamint beje­lentette, hogy ettől kezdve minden évben az uszkai gye­rekek kéthetes budapesti ven­dégüdülésre mehetnek, mely­nek útiköltségét is a főváros vállalja magára. Debreceni Kálmán köszön­te meg ezt a gesztust, aki már csak egyedüli élő tanúja a málenkij robotra elhurcoltak azok előtt, akik a Gulág tábo­raiban szenvedtek, vagy vesz­tették életüket. Az egyik leg­nagyobb népirtás volt, amikor a szovjet Vörös Hadsereg ka­tonai igazgatás alá helyezte a Demszki Gábor az emlékoszlop megpróbáltatásainak. A községházáról a reformá­tus templomba mentek az em­berek, hogy hálaadó istentisz­teleten emlékezzenek az elhur­coltakra. Innen a vendéglátók és a ven­dégek az áldozatok emlékmű­véhez mentek, hogy elhelyez­zék koszorúikat. Itt ismét szólt az egybegyűl­tekhez Demszky Gábor, aki el­mondta, fejet hajtani jöttek előtt Kárpátoktól a Tiszáig terjedő magyar területet, és elvitte a férfiak nagy részét. Erről a bűnről évtizedekig beszélni sem volt szabad, még a család­ban sem. A rendszerváltás el­hozta azt az időt, most már emlékezni és kopjafát állítani is lehet. És arról is beszélni kell, hogy mi minden változott az utóbbi években, hogy gyerme­keink és unokáink már egy de­mokratikus, szabad országban nőjjenek fel, ahol átjárhatók a határok. Az az egyik legfon­tosabb tanulsága a málenkij robotnak és az elmúlt ötven évnek, hogy a felelőtlen kato- nia kalandpolitika, a határok spiritualizálása semmihez nem vezet. A még most is könnyező ár­vák nevében Engi Sándor el­mondta: mintha most történt volna, úgy emlékszik, amikor édesapja azzal búcsúzott, hogy három nap múlva visz- szajön, és fogadjon szót édes­anyjának. De már csak a lelke jött vissza, és annak a több tíz­ezer ungi, ugocsai, beregi, szat­mári embernek is, akik a szov­jet lágerekben pusztultak el. Ezek a lelkek, meg az özvegy­asszonyok, árvák lelkei van­nak az emlékműben, amit Uszka lakossága nyolcszáz­éves történetének legszomo­rúbb időszakáról emékezve készíttetett ’92-ben. Ez az em­lékmű egy kiáltás a brjanszki erdőtől a magyar síkságig, az elpusztítottak hangja, mely a jövőnek is üzen. — És üzenje azt — fejezte be a megemlékezést dr. Sértő Radics István helyi polgár- mester —, hogy minden el- hurcoltatást szenvedett tele­pülésen legyen november harmadik szombatja az elhur­coltak napja, a szomorú em­lékezés ideje a Vörös Hadse­reg áldozataira. Aradi Balogh Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom