Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-20 / 272. szám
Külföld 1995. november 20., hétfő Véres események Nagydobronyban A gyilkosságot tűzzel torolták meg Kárpátalja településein a szocializmus évtizedei alatt sem sikerült megoldani a cigánykérdést. A problémakört öröklő ukrán államrendszer sem tud mit kezdeni a cigánysággal. Egyes határ menti településeken, ahol a cigányság irányítja a kishatárforgalmat, a romák zöme igazi jólétben él, s a klasszikus értelemben vett cigánytelepek teljesen eltűntek. A nagy többség azonban még mindig nyomorúságos putrikban él, s mivel sokan közülük sehol sem dolgoznak, munkanélküli segélyt, s más szociális juttatásokat nem kapnak, csak a lopás és a koldulás marad a számukra. Hasonló sorban élnek a nagy- dobronyi cigányok is. Az ungvári járásban lévő, palócok lakta nagyközség köré három cigánytábor is telepedett. Ennek egyetlen oka, hogy a falu lakói ügyes földművesek , s évtizedek óta jómódban élnek. A gazdag községek köré pedig előszeretettel telepednek a cigányok. — Ez a mi átkunk:— mondja Bernáth Csaba magángazda. — Olyannyira elszaporodtak a mezei lopások, akkora károkat okoznak a földeken garázdálkodó cigányok, hogy búzán kívül mást hamarosan nem is lesz érdemes vetni. A lopások miatti feszültségek idén ősszel csúcsosodtak ki a faluban. A vége valóságos hadiállapot lett. A falut rendőrök és kommandósok szállták meg, Nagydobrony utcáin éjjel-nappal járőrök cirkálnak. Ottjártunkkor viszonylag nyugodtnak tűnt a falu. Az emberek dolgoztak, végezték mindennapi teendőiket. Amikor szóba elegyedtünk egy- egy falubelivel, rögtön érezhettük, hogy a felszíni nyuga- , lom alatt ugyancsak izzanak az indulatok. A községházán tábort ütött rendőrök nem örültek nekünk, újságíróknak. Hiába, itt, a Kárpátok alatt még mindig félelem övezi a sajtószabadságot, a nyílt információáramlást. Némi győzködésbe került, mire az ügyeletes őrsvezető hajlandó volt felhívni feletteseit, s megszerezte számunkra az engedélyt: megírhatja, mi történt a faluban. Végül Nagy Sándor rendőrőrnagy, körzeti felügyelő állt kötélnek, tőle tudtuk meg a következőket: — Az események láncolata szeptember 9-éig nyúlik visz- sza. Akkor a Zúgó utca egyik családi házának udvaráról eltűnt a száradni kiakasztott ruhanemű. A háziasszony a köbedmagával, dorongokkal, fejszékkel felszerelkezve várta őket. Először csak szóban folyt az egyezkedés, ám nem sikerült békésen elrendezni a nézeteltéréseket. A bezúgott cigányok vadul hadonásztak a kezükben lévő tárgyakkal. Végül rátámadtak a jövevényekre, akik menekülőre fogták a dolgot. A feldühödött, az alkohol által is tüzelt cigányok azonban nem érték be ennyimeztették a cigánytelep lakóit, hogy adják ki a gyilkosokat, ellenkező esetben számolniuk kell a következményekkel. Mivel a vétkesek nem kerültek elő, a vétlen áldozat barátai az éj leple alatt megszállták a telepet, s fittyet hányva a kommandósokra, Molotov-koktélokkal lángba borították a telep házait. A tűzben senki sem sérült meg, mert a telephelyiek a mezőre menekültek. Lesz-e otthona télen a kisgyereknek? Marko vies Mátyás felvétele zelben lévő cigánytelep lakóira gyanakodott, s nem egészen alaptalanul. Nem ez volt az első eset. A fiatalasszony elment a cigánytáborba, hogy szóvá tegye az esetet a bírónál, és visszakövetelje az eltulajdonított holmit. A közelben kártyázó és italozó fiatalemberek ezt használták fel, hogy bosszút álljanak a magyarokon. A négyfős ittas társaság átment a meglopott udvarára, ahol megütötték a nőt. Az udvaron zajló lármás jelenetre felfigyeltek az asszonyka testvérei, és nyomban a segítségére siettek. A cigányok ekkor eltávoztak. Nem sokkal később az egyik cigánytelepi fiatalember egy kővel bezúzta a nő lakásának ablakát. Az újabb lármára előjöttek a szomszédok és a rokonok, s követték az elfutó dobá- lót. Utol is érték, de az már töbvel. Dühöngve futottak végig az utcán, s válogatás nélkül rátámadtak minden útjukba kerülő magyarra. Egy 39 eszendős férfi a kapuja előtti lócán üldögélt másodmagával, amikor a megvadult társaság rájuk támadt. Egy kemény tárggyal úgy fejen ütötték, hogy a kórházba szállítás után a műtőasztalon belehalt sérüléseibe. Azt, aki mellette ült, szintén életveszélyes fejsérülésekkel vitték a megyei kórházba. Ő megúszta. A gyilkosságot követően felizzottak az indulatok. Az egész falut mélyen megrázta az eset, nagy volt a közfelháborodás, lincshangulat uralkodott el az embereken. A cigánytelepre kommandósok érkeztek, hogy elejét vegyék a további vérontásoknak. A vétkes cigányok elmenekültek a faluból. Az elhunyt férfi barátai, ismerősei figyelMint azt Vaszil Captól, a járási belügyi osztály helyettes vezetőjétől, a nyomozás irányítójától megtudtuk, nagy erőket vetettek be az elmenekült cigányok felkutatására. Két gyanúsított önként jelentkezett, de hatan még mindig szökésben vannak. Egyébként három bűnügyben is indult eljárás ellenük: garázdaság, halált okozó súlyos testi sértés és szándékos gyújtogatás. A nagydobronyiak nehezen tudják túltenni magukat a történteken. Pedig ez a tragédia bárhol, bármikor megismétlődhet, mint ahogy nem is ez volt a legelső. Néhány héttel korábban Nagybereznán, majd Nagyberegen is véres összetűzések voltak a cigányok, és a földjeik termését védelmező gazdák között. Balogh Csaba Robbantás Iszlámábádban Magyar állampolgárokat nem érintett az Iszlámábádban vasárnap délelőtt elkövetett véres merénylet — közölte Pető Gyula konzul az MTI-nek adott telefoninterjúban. A diplomata szerint a magyar nagy- követség túl messze van az egyiptomi külképviselettől, s ennek köszönhetően a robbantás nem okozhatott kárt. Pótlólagos biztonsági intézkedéseket egyelőre nem tesznek, bár nem kizárt, hogy erre mégis sort kerítenek. Pető elmondta, hogy mind a nyolc magyar állampolgár jól van és sértetlen. Megszokott napi munkájukat végezték, amikor bekövetkezett a robbantás. Mint helyi rendőrségi forrásokból — közvetve — értesült, az egyiptomi nagykövet nem tartózkodott az épületben, s így élhette túl a támadást. Az áldozatok zöme vízumra várakozó emberek közül került ki. A helyi hatóságok egyelőre nem adtak ki közleményt nemzeti hovatartozásukról. A szerencsétlenül jártak többsége azonban feltételezhetően pakisztáni volt. A diplomata a központi negyedben lévő svájci nagykövetség egyik munkatársától megtudta, hogy több nagy nyugati ország külképviseletében kár keletkezett. Ezek mindamellett nem olyan súlyosak, mint az a rombolás, amelyet az egyiptomiak épületében okozott a robbantás. A rendőrség nagy erőkkel vonult fel a negyedben, azonnal lezárta a környékből kivezető főutakat, és megindította a nyomozást. Az első részjelentéseket a délutáni órákra várják. A konzul felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az a körülmény rejt magában, hogy a külföldi képviseletek emberei — beleértve a magyarokat is — gyakran megfordulnak a mostani merénylet helyszínéhez közeli bankban és a központi hivatali negyedben. Pető szerint ezért bármikor maguk vagy autóik is esetleges merénylők célpontjává válhatnak. Az ilyen támadásokra értelemszerűen nem lehet felkészülni. Ennek ellenére a magyar követség folytatja diplomáciai munkáját, és szükség esetén továbbra is ugyanúgy beküldi képviselőjét a központi körzetbe. Pető a robbantást elkövető iszlám terrorszervezet tevékenységéről elmondta: a Dzsámaá Iszlamija (Iszlám Csoport) évek óta több támaszpontot tart fönn Pakisztánban. Soraiban Afganisztánt megjárt sok olyan kipróbált terrorista is van, aki annak idején Pakisztánból kiindulva a szovjet hadsereg ellen is harcolt. A pakisztáni városokban „otthon vannak”, s bármikor el tudnak követni a vasárnapihoz hasonló merényletet — fejtette ki a magyar konzul az MTI-nek. UJ KELET Tiltakozik a horvát ellenzék Nyolc horvát ellenzéki párt vasárnap közzétett nyilatkozatában elutasította a Kelet- Szlavóniáról kötött horvát- szerb egyezményt, és sürgős parlamenti vitát kezdeményezett. Egy külön nyilatkozatban pedig tiltakozott a boszniai területcserék terve ellen. A Novi List című újságban megjelent ötpontos dokumentum szerint az ellenzéki pártok egyetértenek ugyan a keleti területek békés visszacsatolásával, de a múlt vasárnap aláírt megállapodás szerintük ellentétes a hosszútávú horvát érdekekkel. egyenlőségjelet tesz a szerb félkatonai szervezetek és a nemzetközileg elismert Horvátország képviselői közé. A közös ellenzéki nyilatkozat szerint „nemzetközi nyomásra kötöttek káros megállapodást a lázadó szerbekkel; lehétőséget teremtettek arra, hogy szerb politikai autonómia jöjjön létre, miközben nincs mód arra, hogy visszatérjenek az erőszakkal elüldözött lakosok, hiszen a területet gyakorlatilag nem szabadították fel”. A dokumentum különösen igazságtalannak tartja, hogy egyenlőségjelet tesznek az utóbb betelepített szerbek és az elüldö- zöttek — horvátok és más nemzetiségű lakosok — közé. Az ellenzéki pártok egyúttal élesen tiltakoztak a Daytonban folytatott megbeszélés miatt is, ami szerintük rövidlátó politikát jelent, s csupán egy új háborút készít elő. így foglaltak állást: „Bosznia bármilyen megosztása a szerb népirtás elismerése és a szerb fasizmus megjutalmazása, ami elfogadhatatlan az agreszió áldozatai szempontjából, a nemzetközi jog és az erkölcs szemszögéből, s így mindenképpen elítélendő”. A hétpontos nyilatkozatban kifejtették, hogy a Száva menti terület feladása az ottani horvát-muzulmán többségű lakosság végét jelenti, s egyúttal hosszútávú fenyegetést jelent a Horvát Köztársaság stabilitására és integritására. A dokumentum szerint a szávai körzetben a háború előtt a földek 83 százaléka a többségi horvát-muzulmán lakosságé volt. Semmiféle titkos megállapodás sem fogadható el a területcseréről a nép egyetértése nélkül — hangoztatták az ellenzéki pártok. A dokumentumban kitértek arra, hogy a Száva-menti területért cserébe Nyugat-Boszniát adnák, a Prevlaka félszigetet pedig a Dubrovniktől északra fekvő területért. A horvát nép nem adott felhatalmazást Franjo Tudj man elnöknek arra. hogy aláírjon egy olyan felosztást, amelynek alapján a szávai terület szerb kézre kerülne — hangsúlyozták az ellenzéki pártok. Kiemelték: nem lehet igazságos békét kötni anélkül, hogy „a háborús bűnökért Hágában ne vonnák felelősségre Slobodan Milosevic szerb elnököt, s ne adnának kártérítést az agresz- szió áldozatainak”. A két dokumentumot a Szociáldemokrata Akció, a Néppárt, Szoci- álliberális Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Jogpárt, a Kereszténydemokrata Unió, a Független Demokraták szervezete, és a Parasztpárt írta alá. Rabin gyilkosa titkos ügynök volt Jichak Rabin izraeli kormányfő gyilkosa a zsidó állam belső elhárításának ügynöke volt, s a „cég" pénzelte is azt a szélsőséges csoportot, amelyben Jigal Amir tevékenykedett — írja a The Observer című londoni hetilap, hozzátéve: nem zárható ki a Sábák (köznyelvi nevén Sin Bet) cinkossága sem a példátlan bűncselekményben. „Megbízható izraeli forrásokat” idézve a terjedelmes cikk szerzője kijelenti: a titkosszolgálatot „kapcsolatok egész sora” fűzte az Ejalhoz, ahhoz a zsidó fundamentalista szerveződéshez, amelynek már hét tagja került rács mögé a Rabin ellen két hete elkövetett merénylet vizsgálata során. Amir már akkor valójában a Sábáknak dolgozott, amikor 1992- ben három hónapot Lettországban töltött — írja a The Observer. (A tel-avivi gyilkos hivatalosan héber nyelvi tanfolyamokat vezetett a balti államban). A lap forrásai — most első ízben — felfedték: a merénylő érvényes biztonsági azonosító kártyájával tudott áthatolni a kormányfőt védelmező embergyűrűn, s amikor lövéseit leadta, azt kiáltozta: „csak vaktöltény, csak vaktöltény!”. Pontosan ezt az eljárást tanítja a titkosszolgálat saját ügynökeinek, egyrészt zavarkeltés végett, másrészt a testőrök azonnali megtorlásának elkerülésére — olvasható a The Obser- verben. A brit lap szerint a vizsgálat a szolgálat úgynevezett zsidó ügyosztályának vezetője, a „Mosolygós” fedőnevű ügynök körül összpontosul. A 41 esztendős, egyébként szoknyabolondként és alkoholistaként számontartott férfi, akinek osztálya kizárólag a szélsőséges zsidó csoportok tevékenységének nyomon követésére szakosodott, „eddig tisztázatlan okból” nem továbbította azon több forrásból is megerősített értesüléseit, amelyek szerint „egy vékony testalkatú jemeni zsidó” a miniszterelnök életére készül tömi — írja a vasárnapi brit lap. Nyitott a vizsgálóbiztosok előtt az a lehetőség, hogy a készülő katasztrófa előzetes híreit azok tudói szándékosan hallgatták el, sőt, az is, hogy Amir és fanatikus elvbarátai megnyerték ügyüknek a kormányfő biztonságáért felelős cég egyes vezetőit — áll a rendkívül szövevényes elemzésben. Feltűnő sajátosságként említi a cikk, hogy az Ejal vezetőjét, aki a gyilkosság után néhány perccel maga közölt újságírókkal pontos részleteket Amir kilétéről, letartóztatták, majd magyarázat nélkül elengedték.
