Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-14 / 267. szám
UJ KELET Pátyod 1995. november 14., kedd 7 Pátyodon a lakosság nagyobbik része a görög katolikus fe- lekezethez tartozik. Az egyházközség életéről Szimicsku Ferenc lelkésztől halljuk a következőket: — Egy XVIII. századi pestisjárvány szinte teljesen elpusztította Pátyodot. Ekkor tótokat telepítettek be, ők hozták magukkal vallásukat is. Ennek köszönhetően ma is több mint 250 görög katolikus van falunkban, akik közül a többség gyakorolja is vallását. A népesség többi része református vagy római katolikus, de a faluban egyedül én élek mint pap, a ni, mert kezdenek elfásulni, a fiatalok és az idősek egyaránt attól, ami az országban történik. Fontos azonban, hogy mindenkiben éljen a remény, ami erkölcsi tartást adhat, kivezető megoldást, mert különben az események maguk alá gyűrik az országot, a közösséget, az egyént egyaránt. másik két gyülekezethez kijárnak a lelkészek. A megye közel százötven településén élnek görög katolikus hívők, a szomszédos Csen- gerben is, ahol szintén én szolgálok. Tizenhárom éve vagyok itt, és úgy jöttem ide, hogy ismertem a szatmári emberek érzésvilágát, mert kántorjánosi vagyok. Mindig azon voltam, hogy vallási hovatartozástól függetlenül az emberek jól érezzék magukat. Ezért is foglalkozom még azzal is, hogy a futballcsapatot szervezem. Sajnos ma már egyre nehezebb az emberekbe lelket verAz első demokratikus választás alkalmával Pethő András lett Pátyod polgármestere. Az egykori mezőgazdasági szakember jól vezette községét, és a második önkormányzati választáson is őrá voksoltak az emberek. A tiszteletdíjas faluvezető most azon dolgozik, miként lehetne ismét élő faluvá tenni községét. — Amikor hetvenötben Iánkról ide kerültem a téeszbe főagronómusnak, még közel ezer lakosa volt Pátyodnak. A kilencvenes választáskor már csak hatszáznegyvenen éltek itt. Az ezt követő négy év alatt ötven idős ember távozott az élők sorából. Már úgy nézett ki, hogy a szocialista falurombolás végzetes következményű lesz, de közben megindult a fiatalok visszatelepedése szülőfalujukba. — Minek köszönhető ez? — Részben annak, hogy minden lehetőséget kihasználtunk az előző kormány működése idején utat, telefont, gázt, iskolát építettünk, amivel komfortossá tettük környezetünket. Megérezték a fiatalok, itt is lehet európai színvonalon élni. Segítette és most is segíti ön- kormányzatunk az első lakásRagadós vasasszakma Kisiskolások egy csoportja A sikereiből él Irigylésre méltó helyzetben vannak a pátyodi pedagógusok. Szép, új iskolában taníthatják a község alsó tagozatos gyerekeit. Az oktatók egyikének nem csak az iskola, a pedagóguspálya is új. — Mindig is tanár akartam lenni, annak ellenére, hogy külkereskedelmi szakközépiskolában érettségiztem. Nappali tagozaton akartam tovább tanulni, de a szerelem a levelezőre hajtott — mondta derűsen Nagy né Balogh Agnes. — Férjhez mentem, és csak arra volt lehetőségem, hogy az egri tanárképző főiskola pedagógia szakán folytassam a tanulmányaimat. Ez csupán egy szak, de folyamatban van felsőfokú nyelvvizsgám megszerzése angolból, és a kettő együtt már sokat jelenthet ezen a pályán. Addig marad a napközis nevelői munka, ami nagyon szép feladat, annak ellenére, hogy most már azt is tapasztalom: nagyon sok a különbség a főiskolán tanult elmélet és a gyakorlat között. Szerencsére sokat segítenek a gyakorlott kollégák, így elboldogulok a közel harminc gyerekkel délutánonként. Az is sokat jelent, hogy az alsó tagozatban osztott tanítás van, és jó szervezéssel elboldogulunk annak ellenére, hogy a négy osztályra három tanító jut. Egy főiskolai tanárom szerint a pedagógus nem is a fizetéséből, hanem a sikereiből él. Nekem már vannak ilyen élményeim, és remélem, egyre több lesz. Iskola a jövőnek óvoda, kulturális rendezvények, itt főznek már most is kétszázötven személyre. —Lehet, az is idegesít egyeseket, hogy néhai miniszterelnökünkről, Antall Józsefről nevezték el? — Megyénk és az ország más részei is sokat köszönhetnek a rendszerváltó kormánynak, mert ők adták a pénzt a fejlesztéshez. Mi úgy gondoltuk, tartozunk annyival annak a kormánynak, hogy elhunyt első emberéről nevezzük el iskolánkat, mert önállóságunkat, fejlődésünket köszönhetjük neki. — Pátyod képviselő-testiile- te egyik önkormányzati ülését az Országházban tarthatta, gondolom ennek a gesztusnak a viszonzásaként hívták meg önöket. — A két dolognak semmi köze egymáshoz. Negyedik éve gyakoroltuk a helyi demokráciát, amikor azt mondtam a helyi képviselőknek, nézzük meg hogyan működik a demokrácia nagyban. Felmentünk a fővárosba, megnéztünk egy parlamenti ülést, utána elbeszélgettünk a tapasztaltakról. Ezt egy kissé eltúlozták egyes politikusok, mint ahogy Pátyod jövőt építő próbálkozásait is, pedig itt az emberek nem csinálnak mást, csak saját életüket szeretnék szebbé tenni. hoz jutókat kedvezményes telekkel, építési hozzájárulással, esetenként kölcsönnel is. Ennek eredményeként most is tizennégy új lakás épül. — Az iskolájukat viszont sokan bírálják. Pethő András polgármester — Aki keresztülmegy a falunkon, és látja a szép, új intézményt, azt mondja, a közpénzek elherdálása volt ezt megépíteni. Mindenesetre magát minősíti aki ilyet állít, mert iskolát az ember a jövőnek, a gyermekeinek, unokáinak épít. Ennek a magyar népnek pedig van jövője, még ha egyesek ezt nem is szeretnék. A huszadik század végén nem lehet jurtákban európai szintű ifjúságot nevelni. Ráadásul ez egy olyan épület a falunkban, ami több funkciót ellát, mert itt van az Közel hétszáz lelkes kistelepülés a Szamos közelében, Csenger és Porcsalma között. Mindig a föld jelentette a falu életében a megélhetést, mert ipara nem volt. A trianoni országcsonkítással Pátyod is elszakad természetes vonzásközpontjától, Szatmárnémetitől, és ezzel határszéli településsé válik. Az erőszakos téeszesítés után a közel 1100 lelkes község népessége egy évtized alatt majdnem felére csökkent. A rendszerváltást követően ismét fejlődés és népességgyarapodás kezdődött. Erkölcsi tartást ad Tanulás és sport Nagyon meglepődött Ossó Judit, amikor megtudta, hogy egy újságíró keresi, mivel a pátyodiak közül többen is állították róla: érdekes lány. — Nem tudom, miért volnék érdekes, mert én csak gimnáziumba járok — szabadkozott elpirulva. — Az óvónőképző tagozatra szerettem volna menni, de ez megszűnt Csengerben. — És a hétvégi futások? — Azt önszorgalomból csinálom, mert szeretnék a sportban valamilyen eredményt elérni. Már az általános iskolában is kézilabdáztam meg távol ugrásban iskolai versenyeket nyertem, amit a középiskolában is folytatni szeretnék. A gimnázium kézilabdacsapatánál edzem már, ami azért is jó, mert szeretek közösséghez tartozni, és ez most kezd kialakulni a mi kis kézilabdacsapatunknál. — Nem megy majd a sport a tanulás rovására? — Biztos, hogy nem, mert számomra csak két fontos dolog van: a tanulás és a sport. — Minden famíliám, az ősökig, mester volt — húzta ki magát a hetvenöt éves Szabó Miklós. — Én sem tudtam más lenni mint kovács, mert amikor az erdélyi bevonulás volt, apám meghalt. Nem érhette meg azt az örömöt, hogy negyvenben visszakerült hozzánk az elszakított országrész, mert az első világháborúban kapott egy tüdőbetegséget. Egyik napról a másikra én lettem a család- fenntartó, folytattam apám mesterségét. Amikor jött a negyvenöt utáni új rendszer, mindenbe belekóstoltam, rámragadt a vasasszakma, mert autószereléstől hegesztésig mindent csinálnom kellett. Még most is hordják hozzám a motorokat, kerti gépeket javítani, mert van olyan alkatrész, amit a boltban nem kapni, de nálam van. — Honnan ez a mindent megoldó mienk. Anyám kilencvenkilenc éves, de még eszénél van. Én még most is felkapom azt az ötven kilót, amit sok fiatal nem bír. Sajnos a fiam három éve meghalt, pedig ő folytatta volna a szakmámat, mert autószerelő volt. Talán az unokáim közül majd valamelyik folytatja, amit a Szabó ősök egykor elkezdtek. Az oldalt írta és fényképezte: Aradi Balogh Attila energiai — Szívós fajta a Miklós bácsi egyik gépével
