Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

1995. október 31., kedd Sport UJ KELET Röplabda A centerekre építve Az NYVSC férfi röplabdacsapata 66 perc alatt 3-0-ás győzelmet aratott a Veszprémi Röplabda Klub ellen. Vasár­nap délelőtt nem ismétlődött meg a két héttel ezelőtti, Tata­bánya elleni játék, a hazaiak végig kezükben tartották az irá­nyítást, és biztosan szereztek két pontot. A mérkőzésről Ba­lázs István edzőt kérdeztük. —Azt mondtad a meccs után, ilyen játékkal mindig elégedett lennél. — Igen, minden hazai mér­kőzésen ilyen teljesítményt sze­retnék. Voltak még hibák, de összességében ki tudtuk hasz­nálni a két csapat közötti fizi­kai és technikai különbséget. Erre egyébként Tatabánya el­len is meg volt az esélyünk, de ott bekövetkezett egy törés. Most viszont nem, talán akkor estünk vissza egy kicsit, mikor Batait sérülése miatt le kellett cserélni, ha az nem történik, azt a játszmát is kevesebb kapott ponttal zárjuk. — Az elmúlt meccsekhez vi­szonyítva most volt a leghaté­konyabb a sáncvédekezés. — Ez ellen a gárda ellen könnyebb is volt, mert techni­kailag nem voltak annyira kép­zettek, így valóban nagyon sok pontot szereztünk a sáncokból. —A mérkőzés előtt arról be­széltél, hogy Zsukovra is egyre jobban számítasz. Ennek elle­nére ezen a találkozón sem si­került még bejátszania magát a csapatba. — A második játszmában 11-4-es állásnál Batai helyett Drotár lépett pályára, és akkor szerettem volna, ha minél ha­marabb be tudjuk fejezni azt a játékot. Ezért gondoltam arra, hogy magasítom a csapatot Zsukovval. Sajnos, kétszer egymás után pontatlanul készí­tett elő, ezért visszacseréltem Gebhardtot. Nem tudom miért alakult így, mert edzéseken na­gyon pontosak a feladásai, őt még nyomja a mérkőzés terhe, és elég keveset is játszott ed­dig tétmeccsen, gondolom egy idő után túl teszi magát ezeken a nehézségeken. — Egyébként Gebhardt elő­készítőként végig jól dolgozott. — Elsősorban az első két játszmában voltam vele igazán elégedett. A harmadikban azt kértem, hogy Batait ne terhel­jük a támadásbefejezésekkel, hiszen fájlalta a térdét. Ez egy kissé elbizonytalanította Zolit, de összességében jó teljesít­ményt nyújtott. Most egyéb­ként többet támadtunk center­posztról, mint négyes ütőhely­ről. Jó volt a hátsó támadások aránya is, bár onnan nem vol­tunk igazán eredményesek. Továbbra is centerposztról kell próbálkoznunk sokat, hiszen kevés gárdának van két ilyen magas centere, mint nekünk. —Fontosnak tartottad, hogy a csapatszellem erősödjön. Eb­ben lesz elmozdulás? — Erről nehéz ezután a ha­zai siker után nyilatkozni, hi­szen majd nehéz helyzetek­ben derül ki, hogy előre lép­tünk-e. Mindenesetre ez ügy­ben bizakodó vagyok, hiszen profi játékosoknak tudniuk kell, hogy csak így lehetnek si­keresek. A hétvégi eredmények után kiderült, nagyjából körvonala­zódnak az erőviszonyok az NB I-ben. Három gárda, az NYVSC, a Szolnok és a Malév eddig ötször győzött, és egyszer szenvedett vereséget. A többi együttes már lesza­kadni látszik az élbolytól. R. Z. NB II A TK nyerte a rangadót A hét végén folytatódott a röplabda másod­osztályos küzdelemsorozat. A megyénket kép­viselő csapatok mindkét nemnél győztesen hagyhatták el a pályát, s így igen sikeres for­dulót tudhatnak maguk mögött. Az újonc tiszavasváris lányok az előző for­dulóban hazai pályán diadalmaskodtak a gyomaendrődiek felett, szombaton viszont me­gyei rangadót vívtak a nyíregyházi TKFSE-vel, s ezen a mérkőzésen a gyógyszergyári gárdá­nak meg kellett hajolnia a nagyobb tudás előtt. A férfiaknál a sportolások idegenben, míg az MGFSC csapata hazai pályán tudott nyerni. EREDMÉNYEK: NB II Keleti csoport, nők Tiszavasvári Alkaloida—Gyomaendrőd 3-2 (9, -9, 9,-12, 10) Tiszavasvári sportcsarnok. Alkaloida: Dobiné. Mészárosné, Gregor, Iszályné, Kerezsi, Tánczos K. Csere: Rékási. Edző: Sáfár Zsolt. A „gyógyszerész” gárda magabiztosan kez­dett az első játszmában, a továbbiakban viszont rapszodikus teljesítmény volt jellemző a játé­kosokra. A mindent eldöntő ötödik játszmában aztán újra magára talált az Alkaloida, s hozta a második győzelmét a másodosztályban. Start-Sportula—Debreceni TE-DSI3-0 (7,1,6) Bem J. Ált. Isk. tornacsarnoka. Start: Gaál, Erdősné, Adorján, Lőrinczné, Dér Zs., Veress. Csere: Botos. Edző: Szekér László, Kolozsi János. A nyíregyháziak nem kímélték debreceni el­lenfelüket, s az 53 percig tartó mérkőzésen fö­lényes győzelmet arattak. Az eseménytelen meccsen az eredmény önmagáért beszél. Tiszavasvári Alkaloida—Nyíregyházi TKFSE 1-3 (-7,-10, 16,-13). Alkaloida: Dobiné, Mészárosné, Iszályné, Kerezsi, Tánczos K., Husztiné. Csere: Rékási, Nyíregyházi TK: Hatala. Madai, Korpái, Kiss, Matasovits, Búvár. Csere: Svetz. A kezdést követően úgy tűnt, hogy a Tiszavasvári csapata meglepetést okozhat, de a Gregort nélkülöző csapat teljesítménye az első játszmát követően fokozatosan leromlott. A harmadik játszmát óriási csatában sikerült a hazai gárdának megnyernie, majd a negye­dikjátszmában szintén kiélezett küzdelemben a TK bizonyult jobbnak, így nyerte a mérkő­zést 3-1-re. NB II Keleti csoport, férfiak Nyíregyházi MGFSC—Kunhegyes 3-2 (8,-11,12,-10, 12) Mezőgazdasági főiskola tornaterme. MGFSC: Békási, Bartha, Racskó, Németh, Szabó, Hegymegi. Csere: Moskó, Szatmári, Nyilas. Edző: ijf. Veres Gyula. A főiskolások egy simának induló mérkő­zést tettek maguk számára igencsak nehézzé. A vendégegyüttes a nyíregyháziak jóvoltából mindig kiegyenlítetté tudtuk tenni a mérkő­zés állását, s az MG gárdája a „gyors halál­ban”, azaz az ötödik játszmában tudta kicsi­karni a győzelmet. Sátoraljaújhely—Start Sportula 0-3 (-4, -2, -9) Start: Somogyi, Dorogi, Nagy, Antal, Var­ga, Prékopa. Csere: dr. Szilágyi, Póosch. A sportulások végig fölényben játszottak a szerényebb képességű ellenfelükkel szemben, s megérdemelten hozták el a bajnoki két pon­tot. így a nyíregyházi csapat továbbra is ve­retlenül áll a tabella élén. Magyar Kupa, nők Tiszavasvári Alkaloida—SZIM Vasas 0-3 (-8, -9, -14) Az NB í-és ellenfelével szemben tehe­tetlen volt a gyógyszergyári csapát, s a szé­kesfehérvári lányok játékán meglátszott, hogy az első osztályban már más „ceruzával” Vihar egy csere ürügyén Az NYFC szombaton bizto­san győzött a kábái vendégek ellen. A nyíregyházi fut bal l- berkekben mégsem a gólok je­lentik az igazi beszédtémát. A szurkolókat, a szemtanúkat leginkább Tóth János vezető­edző cseréi foglalkoztatják. A cserék: Német helyett Barna jött a 75. percben, az­tán később Kovács helyett Adámszki. Különösen az első csere okozott bonyodalmakat. Míg szegény Barna a partvo­nal mellett várakozott, hogy végre pályára léphessen, a közönség ellene és az edző ellen tüntetett, méghozzá nagyobb hangerővel, mint ahogy a gólok utáni örömét kifejezte. Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy Barnának hogy tűnhetett, arra inkább nem is gondolok. A fújolás, szidal­mazás csak akkor szűnt meg, amikor Németh a kispadhoz érkezett. Ót hatalmas tapsvi­harfogadta, de gondolom, ő is tapasztalta már, hogy nem az ünneplés sem tart örökké. Tudomásul kell venni: a kö­zönség már csak ilyen. Ilye­nek vagyunk, ha leülünk a le­látóra, hogy kedvenceinknek szurkolhassunk. (Gondolom, senkinek sem kell bizonygat­ni, hogy a nyíregyházi gárda leglelkesebb szurkolói tüntet­tek.) Változékonyak, lobbané­konyak vagyunk akkor, ha nem úgy megy a csapatnak, ahogy mehetne. Ilyenek vagyunk, kö­vetkezetlenek. Csak egy példa: a szurkolók egy része már a szü­net után bekiabált az edzőnek: „Miért Sirát cserélted le, miért nem Bagolyt?”. Aztán teltek a percek, Bagoly gyönyörű gólt fejelt, s ugyanazok a szurkolók, akik lecserélését követelték, már éltették a csatárt: „Gabi a legjobb!” —kiáltották. A közönség ilyen. Méginkább ilyen, ha elégedetlen. Ne ker­teljünk, elsősorban azért elége­detlen, mert a csapat nem tud­ta teljesíteni a szakvezetés ál­tal kitűzött célt. Csak emlékez­tetőül, a cél: két éven belül NB I, az idén az élbolyban ragad­ni. Nos, ez utóbbi eddig nem teljesült. Még akkor sem, ha a vezetők azt próbálják bizony­gatni, hogy sikerült. Igaz, az NYFC őszi szereplésében na­gyon sok biztató jelet lehet ta­pasztalni, dé majd ennyi hibát is. Ráadásul olyan, szinte kez­detleges hibákat vét a gárda, amelyek nem megengedhetők (lásd Hatvan). Ne kerteljünk, leginkább azért elégedetlen a közönség, mert a szakvezetés nem akarja belátni, hogy ed­dig inkább távolodott a cél­tól a csapat, minthogy köze­ledett volna hozzá. Ez persze nem zárja ki a pozitív fordu­latot, még tizennyolc forduló hátravan, s az első helyezett előnye hat pont. Mindeneset­re ősszel két meccsnél többet egymás után nem tudott meg­nyerni az NYFC. Nincs persze könnyű hely­zetben Tóth János vezető­edző, mivel egy személyben klubigazgató is. Ilyenkor a klubigazgatónak lehetősége lenne a szurkolókkal kapcso­latot tartani, elhitetni azt, hogy lassan megindul a fel- emelkedés. Most viszont nincs olyan személy, aki ezt felvál­lalhatná. Ennek ellenére sem szabadna az edzőnek meccs közben a publikummal pole­mizálnia. Ez sem könnyű, megállni a szidalmak után, egyszer mindenkinél elsza­kadhat a cérna. A klubnak most keresnie kell a lehetőséget, hogy szur­kolóserégét kibékíthesse, a célokat megvalósítsa, mert egy biztos: a közönséget nem lehet leváltani. Révay Zoltán Labdarúgó NB III Baktalórántháza első döntetlenje Október utolsó szombatján a második helyezett Balmazúj­város látogatott Baktalórántházára. Kedvezők voltak az előjelek a baktaiak számára, hiszen az előző fordulóban bravúros győzelmet arattak Mátészalkán, és elfoglalhatta helyét a „védelem tengelyében” Vacsilja is. Ennek ellenére csak egy ponttal lettek gazdagabbak Sósék, s első döntetlenjüket érték el (1-1). A találkozó után Nagy And­rás, a Baktalórántháza edzője értékelte a látottakat. — Az első percekben volt két-három helyzetünk, amiket nem tudtunk kihasználni, s ez megbosszulta magát, mert az ellenfél szerzett vezetést — vélekedett a tréner. — Szeren­csére még az első félidőben ki tudtunk egyenlíteni. A szünet­ben elsősorban azt kértem a fi­úktól, hogy jobban becsüljék meg a labdát, s a középpályá­sok pontosabban játsszák meg a felfutó szélsőket és a csatáro­kat. Ebből semmi sem valósult meg, mert továbbra is felesle­gesen ívelgették előreMaricsék a labdát. Egyik félidőben sem alakult ki folyamatos játék, el­képzelés nélkül játszottunk, s még az egy pontnak is örülnünk kell. — A védelem sem remekelt, pedig Vacsilja visszatért a csa­patba. — A hátsó alakzatot a későb­biekben meg kell erősíteni, mert itt gondjaink vannak. A Balmazújváros ellen Vacsilja előtt Szőke és Geda volt az emberfogó, de mindketten gyengén játszottak. Gedának a héten családi problémái voltak, nyén, a gól előtt például mel­lette mentek el. Ráadásul a ta­lálkozó utolsó perceiben kiál­lították Vacsilját, úgyhogy gondjaim tovább szaporodtak. — A kupában nemrég ját­szottatok az újvárosiak ellen. Mennyivel volt másabb ez a mérkőzés, mint a kupamecs- csek? — Abban az időszakban, amikor a kupamérkőzéseket játszottuk, még a bőség zava­rával küzdöttem, most pedig az eltiltások és a sérülések miatt csak tizenhármán voltunk. A hét végén többen is gyengén játszottak, indokolt lett volna néhány játékos cseréje, de nin­csenek megfelelő tartalékjáté­kosaink. — Hova lett a Biriből érke­zett ukrán különítmény? — Közülük csak Vacsilja maradt a csapatnál, a többiek máshova igazoltak. Javorivot meg kell műteni, mert be van gyulladva a lovaglóizma, Po- kigykó pedig nem fért be a kez­dő tizenegybe, s feladta a har­cot a csapatba kerülésért. Ha­sonló gondok voltak Martinen- kóval is, aki nem akart a kispa- don ülni, ezért inkább haza; ment, és egy másodosztályú — Gdovin és Fecsku lőtte a csapat góljainak nagy részét, ráadásul az utóbbi mérkőzése­ken csak Gdovin volt eredmé­nyes. Mi van a többiekkel, hol maradnak például Maries és Sós góljai? — Mint említettem, az állan­dó eltiltások és sérülések miatt mindig változik a csapat össze­állítása és szerkezete. Elsősor­ban a biztos védekezésre törek­szünk, s a középpályásoknak is több a védekezőfeladata, mint korábban. Emellett persze szombaton is látszott, hogy töb­ben gyenge formában vannak. Sós most épült fel a sérülésé­ből, lassan kezd formába len­dülni. Maries a hét végén na­gyon maga alatt volt, egysze­rűen rossz napot fogott ki, nem jöttek be a szabadrúgásai, s ha egy hétig játszott volna, akkor sem rúgott volna gólt. — Korábban többször bi­zonytalankodtál, hogy foly­tasd-e a munkát. Most mi erről a véleményed? — Ezt a szezont mindenkép­pen az én irányításommal fejezi be a csapat. A vezetőkkel min­dent megbeszéltünk, látjuk a hi­bákat. Tudjuk, hogy télen meg kell erősíteni a játékosállományt, s a „sportdiplomácia” terén is sokat kell fejlődnünk. Valószínű, hogy a téli alapozást már más edzővel kezdi a gárda, mert üz­leti elfoglaltságaim miatt egysze­rűen nem tudom vállalni a csa­pat további irányítását. Rarc7Í Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom