Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-31 / 255. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. október 31., kedd 15 Ez történt az NB II-ben ✓ „Nem hibáztam a cseréknél” Értékes győzelmet (3-1) aratott az NYFC szombaton a Kaba együttese ellen, mégis többen sírtak a találkozó lefújása után az öltözőben. Nem az örömtől. Tóth János klubigazgató is a könnyeivel küszködött, amikor az értékeléshez fogott. — Szakmai szemmel: nagyon jó mérkőzést láttam, csupán a kihagyott helyzetek miatt volt ok a nyugtalanságra és az idegességre. Az első fontos dolgon túl vagyunk, ez pedig a múlt hét helyretétele volt. Minden labdarúgó, aki akkor kritikát kapott — de az egész csapat — hozta magát. A taktikai feladatok végrehajtásával maradéktalanul elégedett vagyok, a helyzetkihasználást kivéve. Itt érzem mindig a fiatalság, a rutintalanság hátrányát, hiszen addig, amíg Ternován higgadtan begurította a sarokba a labdát, Németh Gyula ellőtte a hosszú mellett. Idegesítő volt, hogy kihagytunk öt ziccert, az első félidőben így 5-1-gyei fordulhattunk volna. — Ehelyett 0-7 lett. Drobni miért tétovázott a kábái gólnál? — Miklós csinált egy be- mozdulást, mert be kellett volna segíteni a belső oldalra. Jobb oldalunkon szabadon jött egy kábái, és Miki rámozdult, de abban a pillanatban megjátszották Temovánt, aki a labdaátvételnél már ütemelőnyben volt. Hiba, de ilyen előfordul. — Az egygólos hátrány tudatában mi játszódtt le a szünetben az öltözőben? — Meg kellett dicsérnem a csapatot, mert jó felfogásban játszott. Arra felhívtam a figyelmet, hogy a középső és hátsó embereinkről ne lehessen olyan könnyen lefordulni. Nyugtattam a társaságot: csinálja tovább a bátor, lendületes játékot, ha netalán nem jön a gól az első percekben, ne kezdjen kapkodni, mert akkor meghalt az egész. Jókor jött az első és a második gól. A harmadik találat után az eredményhez való ragaszkodás okozta, hogy nem álltunk oda az emberekhez, jobban át tudták venni, és ebből egy-két meleg helyzetük volt. Végeredményben a csapat bizonyította, hogy mit tud, ha egy irányba figyel. Tetszett, hogy erőszakosabban és nyugodtabban futballoztunk, mint az utóbbi időben járt a labda, tettük-vet- tük. Volt több szabad ember, akit meg lehetett találni a játékban. — Mit szól ahhoz a véleményhez, hogy az indokolatlan cserék törték meg az NYFC lendületét? — Szó sincs erről, biztos vagyok benne, hogy nem hibáztam a cseréknél! Többen — például Kovács — elfáradtak és a biztos vezetés is befolyásolta a produkciót. De ezt a döntést a nézők — már elnézést — bízzák az edzőre. Szatke és Drobni előtt Kovács szűrt, ami igen fontos feladat. Azért cseréltem be Barna Miklóst, hogy lezárjam azt a területet. A szintén lehozott Németh pedig sokat ment, jól dolgozott, de ez sokat kivett belőle, és kellett oda egy olyan friss ember, aki meg tudja fogni a labdát. Ezt Adámszkitól vártam. — Mi a véleménye arról, hogy a beállni készülő Barna Miklóst rendkívül etikátlan módon szinte az egész stadion szidalmazta? — Én sporteseményen még életemben el nem sírtam magam! Most bementem a fürdőszobába, és azt mondtam, ilyen nincs a Földön! Az én lelki energiámat az adja, ha látom a fiúkon, hogy akarják csinálni, ezért volt számomra döbbenet, ami a lelátón történt! Azt a célt, amit el akarunk érni, csak saját nevelésű gyerekekkel lehet. Ebben a folyamatban, ha ennyit kap az ember a nézőtérről, akkor meggondolandó mindenki számára, csinálja-e tovább. így saját nevelésű gyerekeket tesznek tönkre. Jöjjenek be az öltözőbe, és kérdezzék meg a labdarúgókat — nem engem, mert én már „harcedzett vagyok” —, ilyen légkörben hogyan érzik magukat. Szeretném közölni a várossal, hogy Nyíregyházának nincs pénze másra. De ha lenne, sem lenne érdemes mást csinálni, csak ezt! Miki sírt, de nemcsak ő, hanem többen az öltözőben! Ezt váltja ki a támogatás, amit ez a csapat kap. Továbbra sem fogok a közönség kénye-kedve szerint dönteni, csakis a csapat érdekét szem előtt tartva! Csiky Nándor A jól védő Vadon kapus Bagoly lábáról szedi le a labdát Fotó: Racskó Tibor Megyei II. osztály KARPAT-HUS CSOPORT 1. Gávavencsellő 11 9 1 1 34-4 28 2. Kállósemjén 11 9 — 2 23-11 27 3. Nyh. Kárpát-Hús Volán 11 8 1 2 27-9 25 4. Kálmánháza 11 6 2 3 25-24 20 5. Nyíribrony 11 5 4 2 19-15 19 6. Tuzsér 11 5 2 4 20-18 17 7. Ajak 11 5 — 6 17-17 15 8. Komoró 11 4 3 4 17-20 15 9. Nyírtura 11 4 1 6 18-22 13 10. Napkor 11 3 1 7 15-23 10 11. Anarcs 11 2 3 6 10-18 9 12. Kótaj 11 2 3 6 15-30 9 13. Dombrád 11 2 1 8 15-28 7 14. Kemecse 11 1 2 8 8-24 5 ERIMPEX CSOPORT 1. Nyírmeggyes 11 10 1 32-5 31 2. Túrricse 11 9 — 2 36-8 27 3. Jánkmajtis 11 8 1 2 27-7 25 4. Nyírlugos 11 6 2 3 38-21 20 5. Vaja 11 5 2 4 23-25 17 6. Tiszamenti SE 11 5 1 5 21-25 16 7. Nagyecsed 11 4 3 4 14-15 15 8. Balkány 11 5 — 6 20-26 15 9. Encsencs 11 4 1 6 16-16 13 10. Nyírvasvári 11 3 1 7 10-23 10 11. Nyírbéltek 11 3 1 7 10-23 10 12. Tarpa 1 1 3 — 8 12-25 9 13. Olcsva 11 2 2 7 7-21 8 14. Hodász 11 2 1 8 9-35 7 Újabb elszalasztott lehetőség Egy ponttal tért haza salgótarjáni kirándulásáról a Tisza- vasvári Alkaloida NB Il-es labdarúgócsapata. A tudósítások szerint a játékával nem is szolgált volna rá a győzelemre. Az együttes ezzel az eredménnyel ismét elszalasztottá a lehetőséget, hogy az NB Il-es tabella élére kerüljön. Kecskemét ugyanis megbotlott Hajdúnánáson, míg Kazincbarcikával otthonában nem bírt a 111. Kér. TVE. Szikszai Lajos edző így látta az elmúlt hétvége eseményeit: — Kicsit engem is bosszant, hogy elszalasztottuk a lehetőséget és nem tudtunk az élre ugrani. Volt már ilyen, hiszen ugyanígy jártunk, amikor Hatvanban sem sikerült nyernünk, ott is megosztoztunk a pontokon. A játékunkkal akkor sem és most sem érdemeltünk győzelmet. Ha tárgyilagos akarok maradni el kell, hogy ismerjem: a döntetlen megfelelt a játék képének. Természetesen ezúttal is dolgoztunk ki helyzeteket, de azokat ki is hagytuk. Nem kellett volna nagy szerencse ahhoz, hogy elhozzuk mind a három pontot. Nem mondanám, hogy gyengén játszottunk. Inkább azt, hogy gyengébben, mint amire szükség lett volna ahhoz, hogy elhozzuk a három pontot. Érdekes, hogy az elmúlt héten, amikor a harmadik helyen álltunk, pontban jobban le voltunk maradva az első helyezett Kecskeméti TE-vei szemben, mint most a negyedik helyen. — Miért van az, hogy a Vasvári egyik héten bravúrt, bravúrokat hajt végre, míg a másikon elmarad a várakozástól? — Szerintem a tarjáni döntetlen bravúr közeli eredmény. A sors kegyetlen fintora, hogy most az a Szabó Laci hibázott, aki eddig megbízhatóan védett. Tarjánból ponttal hazatérni nem katasztrófa, még akkor sem, ha természetesen, mint mindenki más, úgy én is győzelmet vártam. Kedvező számunkra az is, hogy az elmúlt nyolc fordulóban nem találtunk legyőzőre, azaz sikerült folytatni a veretlenségi szériánkat. Ha vetélytársainkat nézem, akkor jóval több oka van a búslakodásra a Kecskeméti TE gárdájának, aki véleményem szerint—láttam a mérkőzést — simán kapott ki Hajdúnánáson, vagy a III. Kerület, aki otthonában nem tudott nyerni a Kazincbarcika ellen. Az egy pont idegenből végül is nem is olyan rossz eredmény. El kell fogadni, ez van... — Szintén érdekesség, hogy míg Rosu ontja a gólokat, addig más nemigen tud lépést tartani vele. Hiányoznak például a gólok középpályáról is... — Pedig most is több helyzetet dolgoztunk ki. Nem is egyszer volt olyan, hogy négy játékosunk két védővel állt szemben. Aztán a befejezés nem sikerült. A tél nagy feladata lesz, hogy gyakoroljuk a létszámfölényes helyzetek kihasználását. Bár ehhez már hozzákezdünk a héten. Idegenben legtöbbször ez dönti el a mérkőzést. Igazából az idén ez nekünk valahogy nagyon nem megy, a befejezéssel adósok vagyunk. Egyik mérkőzésen sem jó ilyen téren a statisztikánk. A gólokat néhány játékostól jómagam is várom. —Mi lehet a létszámfölényes helyzetek ki nem használásának az oka, hiszen tavaly tavasszal éppen ezzel sikerült jó néhány csapatot két vállra fektetni? — Ezt valójában én magam sem értem, de igyekszem mindent megtenni az okok feltárására. — Hogyan fog telni a hét? —: Nem lógatjuk a fejünket, készülünk a III. Kerület ellen. Hét közben edzőmérkőzést játszunk Túrricsén. Erdei besárgult, így valószínűleg Szilágyi vagy Bernáth foglalja majd el a helyét. Bár az sem titok, hogy gondolkodom más megoldáson is. Száraz Attila Egy nyugis meccs Különösebb felhajtás nélkül, a papírformához híven zárult a Sényő—Hódmezővásárhely mérkőzés. A hazaiak félidőnként két-két gólt hintettek, lábukban maradt kétszer ennyi, elodázva a vendégek kétszámjegyű vereségét. Nyugis meccs volt! Jávor Pál edző sem volt olyan „nyúzott”, mint egyébként egy-egy rázósabb kilencven perc után. — Szimpatikusán játszó ellenfelet győztünk le. Furcsa módon a vásárhelyiek letámadással próbálkoztak, és ezen elképzelésük mellett végig kitartottak — most már legalább tudom, miben fáradnak el hétről hétre. Taktikájuk kedvezett nekünk, mert a labda eldugá- sával keresztülhúztuk szándékukat. Örömömbe viszont csöppnyi elégedetlenség vegyült csapatom pontatlanságai miatt. — Pedig a csongrádiaknál gyengébb együttes aligha van a második vonalban. — Nem is lehetett kétséges az eredmény, hisz végig fölényben futballoztunk. A pontatlanságot arra értettem, hogy a kidolgozott helyzeteket sors ra elrontottuk. Mindenhová rúgtuk a labdát — mellé, fölé, a kapusba —, csak a hálóba nem. A mérkőzés egészére állt, hogy középpályásaink nem voltak eléggé harcosak, határozottak, ebből kifolyólag az ellenfél támadásait sem szűrték meg kellő hatásfokkal. Visszatérve a kérdésre: ebben a vásárhelyi csapatban igenis akadnak ügyes labdarúgók, még ha ez vasárnap nem is került felszínre. Amennyire én érzékeltem, önbizalmuk azonban a nullával egyenértékű. — Az ember elnézte a mécsesét, és egyre csak azon hitetlenkedett, miként sikerülhetett ennyi százegy százalékos ziccert kihasználatlanul hagyni! — Fantasztikus dolog ez, hogy idáig eljutottunk. Talány... Nagyon nagyon sok időt áldozunk a kapu előtti szituációk gyakorlására, edzés úgy nem érhet véget, hogy ne sulykolnánk a befejezéseket. És mégis ez lett belőle. Nem akarom felmenteni a fiúkat, de a pálya talajának rossz állapota ugyancsak közrejátszott abban, hogy megálltunk négy gólnál. Kemény, görcsös, száraz a talaj, ami a jó rúgótehe- nikájú játékosokat roppantul zavarja. Volt rá eset, hogy a Capatinahoz címzett átadáskor a labda kétszer előre, majd függőlegesen felfelé pattant. — Talán egyetért velem. Ha a játékosok kicsit önzetlenebbek, dupla ennyi gól születhetett volna. —A szünetben — bár 2-0-ára vezettünk — kissé felemeltem a hangom, mert míg az egyszerű megoldásra törekedtünk, addig szép támadások futottak. Ahogy biztossá vált az előny, egyesek színezni kezdték a játékot, noha erre a csapat nem képes. Nem az alapok hiányoznak mindehhez, hanem arról van szó, hogy a Sényő nem ilyen beállítottságú együttes, játékunkba nem fér bele a dolgok cifrázása. Nemhogy mi nem tehetjük ezt meg, a mostani NB 11-es bajnokságban senki sem. Mindamellett hatott az intelem, a második félidő első negyedórájában kétszer be is találtunk a kapuba. — Az őszi idényből három forduló maradt hátra. Hány pontot szerezhet még a társaság, és mennyivel lenne elégedett Jávor Pál? — Kilenc pontot lehet szerezni, ám majd ha leülünk az asztalhoz, s latolgatjuk az esélyeket, azt a reményemet fogom kifejezésre juttatni, hogy négy pontra jók lehetünk. Miért ne bizakodnék ebben? Megyünk a két kecskeméti csapathoz, jön hozzánk egy erős Eger. Azt várom, hogy sikerül véghezvinni tervünket, ami csodálatosan szép lenne! Koncz Tibor Uj edzők a Parmalatnál! Hétfőn az NB I-es labdarúgóklub, a Fehérvár Parmalat FC menesztette az első csapat szakvezetőit. Az ezzel kapcsolatos fehérvári faxüzenet szövege: „A Fehérvár Parmalat FC elnöksége a csapat utóbbi időbeli negatív eredményei miatt — közös megegyezéssel — felmentette tisztségéből Szabó Károly, Wittmann Géza és Polgár László edzőket, megköszönve eddigi erőfeszítésüket és munkájukat. A csapat szakmai vezetésével Csongrádi Ferenc — első számú felelősként —■ és Szabó József edzőket bízta meg. A klub reméli, hogy az új edzők munkája és erőfeszítése révén javulni fog a csapat eredménye. A Fehérvár Parmalat FC elnöksége nevében Szuna József elnök”
