Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-04 / 207. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 4., hétfő 3 Gazdajegyzők (29. számú körzet) Iszály Mihály Iszály Mihály — az idén 48 éves gazdajegyző — Haj- dúdorogon született parasztcsaládban. A szülei már nem élnek, a nővére Budapesten lakik, míg ő a családjával Mátészalkán talált otthonra. Életútjáról és szakmaiságáról röviden a következőket mondta: — Hajdúdorogon, majd Hajdúnánáson tanultam, az érettségit követően felvettek a nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. A szőlő-gyümölcs-borászati szaktechnikusi oklevelet 1968-ban vehettem kézbe, azzal a nábrádi Békeharcos Mgtsz-be kerültem gyakornoknak, majd ott lettem beosztott kertész. A szaktechnikusok számára 1970-ben lehetőség nyílt a növényvédelmi szakirányítói képesítés megszerzésére, ennek birtokában már a növényvédelmi feladatok irányítása is hozzám tartozott, ez utóbbit másodállásban Szamoskéren is elláttam. Megkeresésre 1973-ban igent mondtam a kisari Új Élet Mgtsz főkertészi állására, ugyanakkor elláttam másodállásban a nagyari téesz növényvédelmi irányítását is. 1975-ben kertész-üzemmérnöki diplomát szereztem.- ‘ ' Utóbbi munkahelyemen azt tapasztaltam, hogy Ki- . sárban nem a kertészetnek, hanem az állattenyésztésnek vannak hagyományai. Ez bizonyos kihívást jelentett számomra, bár — amikor a nyírmeggyesi Petőfi Mgtsz- től megkerestek területvezetői és növényvédelem irányítói állásajánlattal — igent mondtam. Ez nemkülönben komoly szakmaiságot igényelt, hiszen e mező- gazdasági szövetkezet akkortájt a legnagyobb gyümölcsterülettel rendelkezett. Csak téli alma 529 hektáron volt, emellett eltérő nagyságban kajszibarack, őszibarack, meggy, szilva, piros és fekete ribiszke, köszméte, szamóca, szőlő. A növényvédelmet naprakészen kellett tudni, de ugyanilyen heterogén volt a szántóföldi növénytermesztés is. A növényvédelem folyamatos ismeretbővítést igényel, számtalan tanfolyamon vettem részt előadóként, illetve szerveztem, vezettem is olyat. Falugazdász 1994. március 1-jétől lettem, gazdajegyzőként 1995. július 1-jétől dolgozom. A korábbi körzetemből Mátészalka maradt meg, és négy új település — Ópályi, Nagydobos, Sza- mosszeg és Szamoskér—jött hozzá. A települések jellegéből adódóan főként két témakörben keresnek meg a leggyakrabban. Mátészalkán nincs jogerős földalap (csak ideiglenes földhasználat van), érthető tehát a termelők részéről a folyamatos érdeklődés. Ugyancsak sokan keresnek meg a különböző mezőgazdasági támogatási lehetőségekkel kapcsolatosan. A fogadóóráim heti ütemezése a következő: hétfőn 8- tól 16 óráig Mátészalka, kedden 8-tól 12 óráig Számos- szeg, 13-tól 16 óráig Szamoskér, szerdán megyei értekezletek, csütörtökön 8- tól 12 óráig Nagydobos, pénteken 8-tól 12 óráig Ópályi. Valamennyi fogadóóra a települések polgármesteri hivatalaiban történik. Az önkormányzatok a kamarai gazdajegyzői munkámhoz mindennemű segítséget megadnak. Természetesen, a fogadóórákon kívül js szívósén látom a hozzápi ..fordulókat.. ahogyan sokszor "magam megyek elébük, kezdeményezve a kapcsolatfelvételt. Mátészalka térségében a gyümölcstermesztés dominál (téli alma) és a rozs. A körzet egésze kedvezőtlen adottságú, földhasznosítási támogatásra szorul. A szamos- szegi, szamoskéri öntéstalajon már megterem a búza és a kukorica is a gyümölcs mellett. E két településnek jelentősebb a nagy- és kisüzemi szarvasmarha-tenyésztése. Élénk az érdeklődés a gazdák részéről a vemhesüsző-támogatás iránt. A térségben nagy a munka- nélküliség, a mezőgazdaság így egyfajta kapaszkodót jelenthet az itt élők számára. Sokat számít, hogy az agrár- szakemberek mennyit tudnak segíteni a gazdálkodóknak, mivel igénylik tanácsainkat, jelenlétünket. Bízom munkánk eredményességében, hogy a térségfejlesztési tervek a régi hagyományokra alapozva megvalósíthatók, s a mezőgazdaságból élők egyszersmind tervezhessenek és betakaríthassanak. Családomról: feleségem korábban ugyancsak szövetkezetnél dolgozott, szemmű- téte után jelenleg betegállományban van. Fiunk — Mihály — a nyírkátai általános iskolában tanít, lányunk — Mónika — most kezdi tanulmányait a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen, apja nyomdokaiba lépve. Lefler György _______________Két cigányfiú üldözte a rablókat_______________ A fegyver lehetett volna valódi is... Nem először fordul elő, hogy a civil lakosság segítségével fognak el bűnözőket. A rendőrség ezt nagyra értékeli. Különösen akkor, amikor a lelki- ismeretes polgárok az esetleges életveszéllyel is szembenéznek. Ez történt a múlt hét csütörtökön Oroson is, amikor a helyi takarékszövetkezetet rabolta ki három nyírpazonyi fiatalember. Mint ismert, a rablók éppen menekülni akartak kocsijukkal a helyszínről, amikor egy cigány család Ladájával éppen ott haladt el. Azonnal észrevették, hogy valami rendkívüli történik. Üldözőbe vették a rablók kocsiját, és nagy szerepük volt abban, hogy a rendőröknek rövid időn belül sikerült elkapni a fegyveres rablókat. A két bátor, cigány származású fiatalembert egyikük nyíregyházi lakásán kerestük fel. így, utólag mosolyogva mesélik el a történteket. Mi szerettük volna a teljes nevüket leírni, de kérték, hogy inkább maradjanak ismeretlenek. Örülnek, hogy segíthettek, és bármikor hasonlóan cselekednének, mert ők elítélik az erőszakos cselekményeket. A beszédesebb T. Gusztáv, míg a barátja, K. András inkább csak biztatja társát, hogy meséljen. A Ladát András vezette. — Nyírpazony felől jöttünk kocsival, a barátomon kívül nagymamám és Bandi édesanyja is velünk volt. Amikor a Takarék elé értünk, láttuk, hogy két férfi kiszalad, az egyik kezében egy vaskazettá- val. Éreztük, hogy valami rendkívüli történt, mert az egyiken álarc volt, míg a másik éppen akkor vette le. Gyorsan beültek egy ott várakozó Wartburgba, és eltűztek a 41- es út irányába. Mondtam is rögtön, ezek biztosan kirabolták a Takarékot. Az asszonyokat kiszállítottuk a kocsiból, és mondtam Bandinak, hogy mi kapjuk el őket. Ilyen autósüldözést — ami velünk történt — eddig csak filmen láttam. A 41-es út felé haladva már majdnem utolértük őket, amikor a Wartburgot vezető behúzta a kéziféket, és keresztbe fordultak az úton, majd elindultak velünk szembe. Ki akartak kerülni bennünket, de én szándékosan „lekoccoltam” velük, ezzel azt akartam elérni, hogy megálljának, és ne tudjanak továbbmenni. Visszatolattam, kiszálltam az autóból, és közelebb mentem hozzájuk. Amikor odaértem, a hátsó ülésen lévő fiú egy pisztolyt tartott rám az üvegen keresztül. Ekkor bizony megijedtem, jobbnak láttam, ha visszamegyek az autómhoz. Meg is fenyegettek, ha utánuk megyünk, lelőnek. Közben Bandi felírta a rendszámukat, de az elöl és hátul is más volt. Pillanatokon belül továbbhajtottak a Vezér út felé, mi mégiscsak utánuk indultunk. Amikor a postához értünk, megálltunk, és telefonáltunk a rendőrségnek. A rablók meg Nyírpazony irányába elhajtottak. Rövid idő múlva megtudtuk, hogy karamboloztak, nekimentek az útszéli kútnak, és elkapták őket. — Mit éreztetek, amikor fegyvert fogtak rátok? — Úgy éreztük — mondták mindketten —, hogy be kell mennünk a kocsiba, és lehasalni, de akkor már tudtuk, hogy nem menekülhetnek, mert azonnal szóltunk a rendőröknek, és a rendszámokat is felírtuk. — Látom, a kocsitok rendesen összetört... — A takarékszövetkezet elnöke azt mondja, ha a biztosító nem fizeti ki, akkor ők megcsináltatják. Már éppen kezet ráztam búcsúzóul a két bátor cigány fiúval, amikor a nagymama utánam szólt:-— Az orosi magyarok azt mondták, hogy száz meg száz magyar nem tette volna meg ezt, amit az unokáim csináltak. Le is lőhették volna őket. Azt nem lehetett tudni akkor, hogy valódi fegyver van náluk vagy sem... Fullajtár András Sose húzódoztam a politikától Veress Péter testőre volt Bodó Péter nyugdíjas történelmi idők tanúja. Az egykori földművesgyerek átélt néhány rendszerváltást, egy világháborút, az ötvenhatos.népfelkelést. Rovidenígy foglaltai)SSzöél<-> tét. — A Horthy-rendszerben apám, anyám tizenhat hold földjén gazdálkodott nyolc gyerekével. Már gyermekként munkára fogtak, keményen az életre neveltek. Tizenhét évesen báró Perényi versenylovasa voltam, majd az én fiatalságomat is megzavarta a háború. Még a fegyverek zaja hallatszott az országban, amikor '45-ben a helyi rendőrség alapítója, majd vezetője lettem. Sohase húzódoztam a politikától, de mindig csak egy oldalon tudtam elképzelni magamat, a nemzeti boldogulás mellett. Ennek is köszönhető, hogy '47-ben Veress Péter író, akkori honvédelmi miniszter személyi testőre lettem. Bodó Péter — Az akkori politikai viszonyokat ismerve, ez nem tarthatott sokáig... — Amikor '49-ben feloszlatták Rákosiék a pártokat, egyik napról a másikra már Szamoskéren, a szomszédos faluban találtam magamat, ahová nősültem, és elkezdtem gazdálkodni. — Gondolom, ezzel nyugod- tabb lett az élete. —Igazán akkor kezdődtek a nehéz napok. Egy éjszaka megkeresett édesanyáin, mentsem meg őkét a kúlákiistától. Egy bizalmasa mondta neki, hogy én megtehetem, mert szerepelek egy pártösszeállításon, ami alapján egy téesz gazdasági vezetésével akarnak megbízni. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, nyolcgyermekes, tizenhat holdas szüléimét törölték a kuláklistáról. — Az emberek hogyan fogadták vezetői megbízatását? — Akkor, az ötvenes évek elején még többségében valóban önként szövetkeztek az emberek. Amikor negyven lófogatot sorba állítottunk és indultunk a munkára, az csodálatos érzés volt azoknak az embereknek, akiknek előtte földje volt. Mindenütt, ahol dolgoztam, úgy neveztek, hogy a kemény paraszt, mert megköveteltem a munkát, de magammal szemben is következetes voltam. — Gondolom-, a több mint három éviiied'es téészvézétői munkája anyagilag sem volt hátrányos. — Ugyanazzal a táskával szolgáltam végig az egy em- beröltőnyi időt. Nem vettem részt a szövetkezeti lopásokban, nekem mint agronómus- nak minden munkahelyemen a gazdasági stabilitás, a szakmai minőség volt a fontos. Most nyugdíjas koromra vettem egy öreg parasztházat, egy éve még fürdőszoba sem volt benne. Visszatelepedtem ezzel hosszú évek után szülőfalumba, Sza- mosszegre. Szükségem van erre a kertes portára, mert különböző gyümölcsfákat telepítettem, hogy legalább ezzel is kapcsolódjam ahhoz a földhöz, amely gyermekkoromtól keservem, örömöm, mindennapi munkám volt A férfiak kevésbé bírják Vannak olyan emberek, akik rengeteget dolgoznak, mégis örökké a háttérben maradnak, onnan segítik mások munkáját. Fekete Gyuláné, Erzsiké is ezek közé tartozik. Bármikor kérhetünk tőle információt, készséggel áll rendelkezésünkre, de csak a hangját halljuk. — Matáv-tudakozó, jó napot kívánok... — Erzsiké, milyen érzés egész nap telefonálni, a hívók rendelkezésére állni? — A munkám érdekes, csöppet sem unalmas. Mindig más kérdésre kell válaszolnunk, az újabb adatok nálunk folyamatos feldolgozást és tanulást igényelnek. Az egész nap kemény koncentrációval telik el, ez bizony nagyon fárasztó. Egy pillanatra sem állnak le a hívások, különösen délután van óriási tumultus. Nyolcán dolgozunk egyszerre, de egyikünknek sincs ideje arra, hogy kiszálljon a székből. Megállni csak pillanatokra lehet. — Mi az, ami felüdülést nyújt? — Vannak állandó telefonálóink, akik nagyon gyakran fordulnak hozzánk, például az egyik nyomozó a rendőrkapitányságról, már megismerjük a hangját. Az is előfordul, hogy nem figyelik az emberek, mit tárcsáznak. Megkérdezték már, hogy: te vagy az édesem? Az illető zavartan vette tudomásul, hogy nem a kedvesét hívta... — Próbáltak már ismeretséget kötni Önökkel? Fekete Gyuláné — Természetesen. Ha a férfiaknak megtetszik egy-egy női hang, akkor ki is fejezik tetszésüket. A bók, a dicséret természetesen jólesik és megköszönjük. Előfordult már, hogy többet akartak megtudni valamelyikünkről, hogy hívják, hol él, hogyan lehetne találkozni... Ilyenkor finoman közöljük, hogy nincs időnk a beszélgetére, mert nagyon sokan várnak ránk... — Mi az oka annak, hogy csak nők dolgoznak a tudakozóban ? — Szerintem a férfiak nem rendelkeznek olyan kitartással, ami ehhez a munkához szükséges. A folyamatos ülést, az állandó koncentrációt nem bírják elviselni. Úgy vélik,- hogy ez kifejezetten nőknek való elfoglaltság. Kozma Ibolya
