Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-04 / 207. szám
8 1995. szeptember 4., hétfő Kultúra UJ KELET * Trianoni” gyerekek között ** ’ iy .a szakma hagyott el engem!” ««•# ' 'aW^ÍTjoJ t)í< A tiszadobi olvasótáborban a gyermekek számára kötelező olvasmány volt a Segítsd a királyt! Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön a Bartók Rádió ugyanezzel a Ratkó József- művel emlékezett meg az államalapítóról, Szent Istvánról. Az előadás rendezője Nagy András László volt. A tiszadobi táborban kiscsoportvezető, döntnök a Ratkó-szavalóverse- nyen... — László, nem fordulsz te sűrűn elő megyénkben ahhoz képest, hogy elhagytad a szakmát és ezzel Nyíregyházát? — Először is, nem én hagytam el a szakmát, hanem a szakma hagyott el engem! Nem én voltam az, aki nem akarta megújítani a szerződést a Móricz Zsigmond Színháznál... — Az Isten szerelmére, Te rögtön a Színművészeti Főiskola után a budapesti Nemzeti Színház vezető rendezője lettél. Ez magáért beszél. Azt akarod mondani, hogy ezek után nem kellettél a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak? Azért ez vadul hangzik... — No comment. — Hogy vagy, mit csinálsz, mivel foglalkozol mostanában? — Két főállásom van. Egyrészt a Magyar Orvos című lap felelős szerkesztője vagyok, másrészt a Pest Megyei Köz- művelődési Információs Központ főmunkatársa. A színház- és előadóművészet a feladatköröm. Mivel megszűnt a Népművelési Intézet, így a társa- dalmasított Magyar Művelődési Intézetben is én vagyok a színjátszómozgalom és a versmondók országos szakmai vezetője. — Akkor itt a válasz a legelső kérdésemre? — Igen. Bár azt hiszem, hogy érthető a személyes kötődésem „mindenhez, ami Ratkó”. A Segítsd a királyt! megrendezése egy életre meghatározó tényezőmmé vált. — Mesélnél Tiszadobról? — A táborban három kiscsoport volt. Az egyiket én vezettem, míg a másik kettőt Csikós Sanyi és G. Nagy Illián — tudod, ő a G. Nagy a Maczó Ágnesből. A kötelező olvasmány a Segítsd a királyt! volt, amit a gyerekeknek még a táborba érkezésük előtt el kellett olvasniuk, hogy aztán ott, ezzel az anyaggal dolgozhassunk, beszélgethessünk történelemről, népről, magyarságról, európaiságról. A táborozok fele itthoni, de a többi „trianoni gyerek” volt. Egy művet kellett írniuk, azzal pályázhattak, és aki bekerült, az ingyen jöhetett. Voltak összevont foglalkozások is, például minden reggel történelemóra. — Zászlófelvonás helyett? — Igen, de az Az volt... — Ha jól tudom, ott volt a Ratkó-szavalóverseny döntője is? — A versenyt kétévente rendezi meg a nagykállói Korányi Gimnázium, és pont mostanra esett. Az országban tíz helyszínen rendeztek elődöntőket és válogatókat. Mindet láttam... Összesen háromszáztíz versmondót hallgattam meg. Különben négy Ratkó-verssel és két kortárs művel lehetett jelentkezni. Ezt azért tartom nagyon jó dolognak, mert — köszönet a Nyíregyházi Rádió Hangsúly című műsorának — a legjobb versmondók asztalközeibe kerülhetnek a kortárs költőkkel, Ratkó József barátaival. A zsűri tagjai Ágh István, Serfőző Simon, Bella István, Kalász Márton voltak. Ez már a második verseny volt, amin magam is részt vehettem, mint „zsüror”. Nagyon erős szálakkal kötődöm ehhez... —Most kanyarodjunk vissza Tiszadobra... — A legjobb huszonnyolc versmondó három napot tölt- hetett velünk. Ők is bekapcsolódtak a munkába. A legjobb három teljesítmény jutalma rádiófelvétel volt. Az idén a Jóistan kegyes volt szegény Ratkó Jóskához! Tudod, Jóska is állami gondozott volt Tisza- dobon... Idén egy tiszadobi — helybéli — cigánygyerek lett a nyertes. Csodálatos dolgokat művelt! Zseniális tehetséggel áldotta meg a sors. — Mikor jártál Nyíregyházán? — Többször i? előfordultam ott, például a vállalkozó orvosok II. országos konferenciáján..., de a Ki mit tud? területi zsűrijében is részt vettem. — Milyennek ítéled a megye és a város —a Te városod is —amatőr színjátszásának színvonalát, szavalóinak felkészültségét? Hiszen Neked most országos rálátásod van a dolgokra... — Rengeteg sajátságos, egyéni és jó olyan dolog történik a megyében és Nyíregyházán, amit nem kapcsolnak be az országos folyamatokba. Nem is értem ennek az okát. Az egyértelmű, hogy az ország legjobb versmondói és amatőr színjátszói a szabolcsiak. Ennek is a csúcsa a kimagaslóan jó teljesítménnyel hosszú évek óta működő Mandala Színház. — Milyen érzéseid vannak, ha Nyíregyházára gondolsz? — Időként, 1-2 hónapig nagyon is boldog voltam ott... Lehetnék éppen sértett is, de semmi bajom velük. Sőt... Végtére is nekik köszönhetem, hogy egy rangos és harmincháromezres példányszámú lappnak lehettem a felelős szerkesztője. — Milyen érzéseid vannak, ha Nyíregyházára gondolsz? — Nagyon örültem, amikor megjelent Berki Antalról az egyik legnívósabb-budapesti lapban egy remek színikritika... — Milyen érzéseid vannak, ha Nyíregyházára gondolsz? Na jó. Megkegyelmezek. A Bessenyei téri épületre gondolok közelebbről, hiszen magad is jól tudod, milyen forró kását kerülgetek. Vagy nem? — Na jó, én is megkegyelmezek. A válaszom ennyi: Néha, nagyritkán, adott esetben olykor-olykor én is szoktam pályázatokat írni... Palotai István Nagy András László Dinnyés Józseffel és Szabó Violával a Ratkó József által fordított Antigone-kötet megjelenésekor. Az asztalon Ratkó József képe. Az idén ünnepli tizenkilencedik születésnapját a gyermekek által igen kedvelt nyíregyházi Dongó Együttes. Ez alkalomból beszélgettünk az együttes múltjáról és jelenéről Bálint Pál alapítótaggal, a zenekar vezetőjével — Kezdetekben a gyerekeink által tanult verseket zené- sítettük meg, majd később alakult ki a mai profilunk, amellyel az óvodásoktól kezdve az ifjúságig minden fiatal korosztálynak tudunk műsort szolgáltatni. Természetesen ez nagyon sok munkával járt. Rengeteget próbáltunk, gyakoroltunk, s készítettük a dalainkat. — Milyen az ismertsége a Dongónak? — Ismernek minket, s már az indulásunk után sem volt ritka, hogy évente száz fellépésünk is volt különböző rendezvényeken. Kicsit furcsálJókedvű gyerekek között lom, hogy az utóbbi időben átalakultak ezek a meghívások. Bár évente 50-60 fellépésünk így is van, s valahová mindig hívnak minket, mégis sokszor nem tudunk egyszerre eleget tenni például a gyermeknapi meghívásoknak. Ugyancsak nem tudunk fellépést vállalni, amikor az Országos Filharmónia programjában szerepelünk. — Kik alkotják a Dongó együttest? — Cseke Zoltán, aki foglalkozására nézve tanár, ő basz- szusgitáron játszik, míg a szintén tanár Martinovszky István fúvóshangszeren és kangán játszik. Romanovits Istvánról tudni kell, hogy műszaki végzettsége ellenére ő az együttes házi zeneszerzője. Ezenkívül hegedűn, mandolinon, zongorán és gitáron játszik. Ugyancsak műszaki foglalkozású Balázsi Gyula, aki a gumigyárban mérnök. Ő a Dongó Együttes „szóvivője”, gitáron játszik és énekel, valamint zenét is szerez. Végül magamról annyit, hogy gitáron, bendzsón és mandolinon játszom, s a Jonatán rádió technikusa vagyok. Közkívánatra újra játsszuk fiatalkorunk kedvenc dalait: az Illéstől, a Metrótól, az Omegától. A fiatalok vevők erre a zenére, szeretik. S míg játszuk — úgy érezzük — mi is újra tizenkilenc évesek vagyunk. — Budaházi — Beszélgetés Jancsó Saroltával Határ-ok nélkül Jancsó Sarolta a Móricz Zsigmond Színház hajdani tagja. Jelenleg Budapesten él, kábeltévés műsorokban szerepel, illetve műsorokat vezet. Színészmesterséget tanít. Az ország egyik legjobb gyermekszínházi rendezője. — Művésznő! Kérem engedje meg, hogy nyíltan megkérdezzem: elküldték Önt Nyíregyházáról, a Móricz Zsigmond Színháztól? — Nem. Én voltam az, aki nem akartam megújítani a szerződésemet. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy megelégeltem a semmittevést, ugyanis szerepet, feladatot nem kaptam. — Ón, akiről a szakma legjobbjai — többek közt Pécsi Ildikó is — csak felsőfokon beszél? Ön nem kapott Nyíregyházán szerepet? — Ez van. Illetve csak volt. dálatos zenét játszanak, ami keveréke talán a dzsessznek és a kortárs zenének, de imp- rovizatív jellegű és ettől fantasztikus feszültségekkel teli. Ott születik! — Hol láthatjuk majd az előadásokat? — A produkciót megnézte Mikes Lilla, a Korona Pódium művészeti vezetője, és azonnal „megvette”. Szeptembertől kezdve bérletes előadásokban játszom tehát Budapesten a Korona Pódiumon. — Ez nagyon komoly szakmai sikernek számít! A Korona Pódium még a vájtfülűek- nek is csemege. — Nekem az mondja a legtöbbet, hogy Határ Győző, amikor végignézte az előadást, boldogan gratulált, és kijelentette, hogy minden előadáson részt akar venni, mint az est Jancsó Sarolta és hátulról Határ Győző Most már tehetős vagyok a saját életemmel, nem vagyok tárgy, sem eszköz, nem űzöm a semmit. — Milyen művészi feladat izgatja mostanában a legjobban? — Most fejeztük be, illetve most volt a szakmai bemutatója a Határ-ok nélkül című színházi fantáziának. Nagy boldogsággal mondhatom, hogy óriási sikere volt. A bemutatóra eljött Göncz Árpád köztársasági elnök úr is, aki szintén felső fokon szólt az előadásról. — Kinek a művéről van szó? — Tulajdonképpen ez egy szerkesztett műsor Határ Győző műveiből. Az előadáson részt vett a Secco trió, azaz Papp Gábor fuvolista, Kenéz László Tamás basszusgitáros és Gombai Tamás hegedűs. Csovendége. így is szerződtünk a Koronával. — Láthatjuk az előadást talán Nyíregyházán is? — Én már nem rendelkezem ez ügyben. A tulajdonos a Korona Pódium, de természetesen ők mindenre nyitottak. Csak az jutott eszembe, hogy Nyíregyházán is van egy Korona Szálló és a kávéháza alkalmas lenne a... Mikes Lillá- ékat kellene megkeresni, mondom, nem én döntök.-— Hogy jellemezné tömören Határ Győző tevékenységét és emberi attitűdjét? Magyarán, mi volt az, ami Önt arra késztette, hogy az ő írásai alapján színházat „csináljon”? — Kozmopolita világpolgár, akinek minden lélegzetén átsüt, hogy magyar! Palotai /. Részletek egy MAGYAR folyóirat ez évi számából Rovatcím: Shopping Guide. Ezen belül: Fittness Center, Babilon, Grosso, Bally Shop, Bellissima és a komplett röhej utoljára: Happy Bizsu (sic!) Egy fénykép mellett: foto-X. Y.-smink-X. Y.-stylist-X. Y. Hogy ez a legutóbbi mi a görcskarika lehet, ne is kérdezzék, mert utána még felsorolja a frizura, a ruha megálmodóját. A magazin részleteket közöl egy vendéglátóipari egység menü- és italkártyájáról. Idézem: Saronno Mimosa, Fran- gelico Alexander, Pink Pelican. Egy átlag magyar asztalára javaslom a következőket: pörköltmogyoró-kivonat, kese- rűmandula-kivonat, erdei bogyók, narancsvirág, ceyloni fahéj. Ezt össze kell kutyulni és érlelni. Olvashatunk még Pikáns húsfalatokról nyárson, mogyorómártással, zöldpaprikáról diós töltelékkel, svéd Mazarinról, valamint Blanc Manger mandulazseléről... A cikkek címei eredeti felvezetésben: Igazán active buh — Chanel a Fontanahan — Roccobarocco—Divatrajzok a Bibliából — Szabóolló és Haute Couture—Mixológia felső fokon—Inspired by everything Natural. Úgy érzem, lapunk becsületét megvédendő kötelességem bebizonyítani, hogy „mi sem vagyunk piskóták”! Ezért kérem, fogadják szeretettel az Új Kelet of one’s own free will az alábbiakban prezentált mondat design projectjét: Kaksi kivi is less, mint kaksata kivi har sagt Vejnemöjnen with happyness pa ansiktet. (A megfejtő örömben részesül.) Papi
