Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-04 / 207. szám

UJ KELET BHhKH Iskola, kórház 1995. szeptember 4., hétfő 9 Világbanki képzés Külföldi magyar diákok Amíg a diákok a nyár utolsó pillanatait élvezik, addig az iskolai tantestüle­tek már a közeli tanévkez­dés feladatait készítik elő. Oleár Lászlóval, a tiszavas- vári 115. Számú Vasvári Pál középiskola igazgatójá­val beszélgettünk iskolájá­nak a fejlesztéseiről, a szep­temberi munkakezdésről. — A nyolcvanas években a szakközépiskolai képzés irányában fejlesztette az is­kolát gépész és vegyész sza­kon az akkori vezetőség — mondta az igazgató. — A kilencvenes években isko­lánk sikerrel megpályázott egy világbanki projektet, így megkaptuk a gépészeti szak­macsoport tanítását. Ezt bővítettem még három ága­zattal, így az előbbi mellett most informatika, vegyész és mezőgazdasági szakágban tudunk évente egy-egy osz­tályt indítani. Az első „világ­bankos” csoport már a har­madik évfolyamnál jár. —Mennyivel piacképeseb­bek a világbanki szakmák? — Ez a képzési forma annyiban jelent többletet, hogy negyedik év végén az érettségi'mellett nyelvvizsgát kell tenniük a diákoknak, ötödikben és hatodikban a mindenkori piaci igényeknek megfelelő szakmai képzést kapnak, például a munkahe­lyet ajánló gyárak igényei szerint szakosodhatnak. A hagyományos szakmákban is tovább folytatjuk a képzése­ket. Ezek mellett iskolánk­Oleár László (Fotó: Csonka) ban két osztályt indítottunk el­helyezkedni nem tudó, jó ké­pességű szakképzettek részére. Ők az esti gimnáziumot két év alatt nappalin elvégezhetik, s emel lett számítástechnikai képzést kapnak. Azoknak, akik nem nyertek egyetemi, főisko­lai felvételt, az első szakma jogán számítógépkezelői és szoftverüzemeltetői szakmun­kás bizonyítványt tudunk a ke­zükbe adni egyéves intenzív képzés után. Újabb lehetőség­ként egy kibővített tananyagú gazdasszonyképzést kezdünk el oktatni egy balmazújvárosi modell alapján. — Rendelkezik megfelelő szakmai háttérrel az iskola? — Mindehhez az oktatói háttér megfelelő, most is öt nevelőtanárt és négy új szak­tanárt vettünk fel. Úgy sikerült fejleszteni a tanári létszámot, hogy senkit sem kellett elbo­csátani. Nálunk egyelőre nem érezhető —és reményeink sze­rint később sem — az ország közoktatására jellemző ha­nyatlás. — Folytatódik a külföldi diákok képzése? — Az 1989-es román for­radalom óta a mai napig tar­tó, egyre fejlődő kapcsolat alakult ki a város, az iskola és az Alkaloida vezetősége, illet­ve egy Csíkszereda melletti iskola között. A Csíki-me­dencéből rendszeresen foga­dunk erdélyi tanulókat. Az utóbbi két évben kapcsolata­ink révén a beregszászi járás­ból is jönnek hozzánk diákok, így mintegy százharminc kül­földi magyar tartuló kezdi meg szeptemberben a tanulmányait intézményünkben. Őket na­gyobb részben egy alapítvány támogatja, kisebb részük vi­szont önköltséges. — A kollégiumi elhelyezés minden igénylő számára megoldható? — A régi kastélyban lévő fiúkollégium háromszázöt­ven fiatal befogadására alkal­mas, ahol tavaly nem volt kihasználva minden férőhely, mivel fiútanulóink többsége környékbeli vagy helyi lakos. A lánykollégium viszont szű­kös, csupán 96 személyes volt. Megoldásként a tisza- vasvári önkormányzat a gim­názium 30 fős kollégiumát átadta iskolánknak, emellett a régi kollégiumukból egy részt leválaszthattunk még a lányok részére. így szeptem­berre minden diáknak meg­felelő az elhelyezése. —vip— Álma, hogy tanár lehessen Segítségre vár a főiskolás A Csíkszeredái Benedek Tün­de négy évvel ezelőtt kicsit szorongva, félve hagyta el a meghitt szülői házat. Remény­kedve vágott neki a számára ismeretlen világnak. Kicsit büszke is volt rá, hogy ő is azok között lehetett, akik Ma­gyarországon folytathatják ta­nulmányaikat. Az útja több tár­sával együtt Tiszavasváriba vezetett. Mindig is vonzódott a matematika és a kémia tan­tárgyakhoz. Ebben a városban meg kitűnő alkalom kínálko­zott arra, hogy tudását maga­sabb szintre fejlessze. A Vas­vári Pál Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben ve­gyésznek tanult. Szinte észre sem vette, máris eltelt a négy év, sikeresen leérettségizett. Tünde sorsa innen kezdett igazán bonyolulttá válni. Osz­tálytársai mind hazamentek, hiszen a két ország közötti megállapodás értelmében az itt végzett határon túli diákok csak otthon kamatoztathatják a Magyarországon tanultakat. Ő többet akart, tudásszomját nem elégítette ki a megszerzett szakma és az érettségi. Előbb pénzügyi főiskolán akart to­vábbtanulni, majd maradt a tanárképző mellett. Az is egy álma, hogy tanár lehessen. Tanulmányi eredményével, felkészültségével nem volt probléma, ezért jelentkezett a nyíregyházi tanárképzőre. A család és Tünde legnagyobb boldogságára sikerült a felvé­teli matematika—kémia szak­ra. Ezzel megvolt az első nagy lépés: az eddig elérhetetlennek tűnő álom valóság lesz. Vagy mégsem? Sajnos pár napja ez a kérdés foglalkoztatja Tündét és szüleit, de volt tanárait is. Benedek Tündével Tisza- vasváriban, volt iskolája kol­légiumában találkoztam. Egyelőre ott talált menedéket, ahol volt nevelői, tanárai csak vigasztalni tudják, a segítség nem olyan egyszerű. Az eddi­gi örömnek nyomát sem látni az arcán. Próbál erős lenni, de a reménytelenség könnyeit nem tudja leküzdeni. — Mi történt? — kérdezem a szomorú lányt. — Szüleimmel visszautaz­tunk, hogy a tanév kezdete előtt elintézzünk bizonyos dol­gokat. Ekkor jött a meglepe­tés. Közölték velünk, hogy egy olyan családot kell találnunk, akik egy befogadó-nyilatkoza­tot tesznek közjegyző előtt, miszerint engem a tanulmá­nyaim alatt eltartanak. A bá­natunk az, hogy ilyen családot mi nem találunk. Természete­sen szüleim vállalják a tanít­tatásom és itt-tartózkodásom minden költségét. De ezt nem fogadják el. Volt több nyilat­kozat tiszavasvári családoktól, de most visszavonták. Úgy lát­juk, nem szívesen vállal ma­gára ilyen kötelezettséget sen­ki sem. Pedig a szüleim min­den kezességet elvállalnak... A felvételi idején és utána sem közölték, hogy milyen fel­tétellel kezdhetem meg tanul­mányaimat. Most közölték ve­lünk, amikor átjöttünk a papí­rokat rendezni... Tünde korábbi iskolájában megvan a segítő szándék, de a kuratórim csak a középfokú ta­nulmányokig segítheti a határon túli magyar fiatalokat. Az isko­la jogi képviselője már koráb­ban tudomást szerzett a főiskola feltételéről, ezért a saját családja nevében azonnal írt egy befoga­dó-nyilatkozatot, de nem fogad­ták el, mert nem közjegyző előtt készült, és nem tartalmazza a ta­níttatás várhatóan nem kevés költségeinek összegét. Tünde vár a segítségre. Le­het, hogy egy magyar pedagó­gussal kevesebb lesz Erdély­ben...? Fullajtár András Az ágyszám nem csökkent Megméretett és sokak sze­rint könnyűnek találtatott a magyar egészségügy szinte egész rendszere. A szakembe­rek szerint a változásra min­denképpen szükség van. Mind­annyian tudjuk, hogy beteg az egészségügy. De még bete­gebb a nemzet. A sarki kocsmába csak az megy, aki inni akar. A temp­lomokat is önként látogatják az emberek, így hát oda sem jut el mindenki, de a kórházba előbb vagy utóbb — ismervén a magyar egészségügyi kultú­rát, inkább előbb — a társada­lom minden tagja eljut. Nem mindegy hát, hogy milyen szintű kórházban és milyen el­látást kap majd. S hogy miként oldotta meg a Jósa András Megyei Kórház átszervezéssel és az ágyszám- csökkentéssel járó feladatait? Erre is válaszol dr. Vadász Mária, a megyei önkormány­zat egészségügyi bizottságá­nak vezetője és dr. Séra Gyu­la, a megyei kórház igazga­tója. Dr. Vadász Mária: — Bizo­nyára sokak előtt ismeretes, hogy megyénkben is leépítési programokat kellett készíte­nünk. A népjóléti tárca és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) összeállított egy előzetes tervet. Ehhez iga­zodva a megye egészségügyi „szereplőinek” egy elgondo­lást kellett készíteniük a vár­ható jövőről. Ezt a kórházigaz­gatókkal és a tisztiorvosi hiva­tallal közösen meg is tettük, s felterjesztettük a népjóléti tár­cához és az OEP-hez. Ennek egyeztetése az utóbbi két hó­napban megtörtént. Erről a munkáról a legjobban és a leg­többet Séra igazgató tudna mondani. Dr. Séra Gyula: — Sok szempontból kényes munkát végeztünk, aminek az volt a legalapvetőbb feltétele, hogy elfogadhatóak legyenek a vál­tozások a kórházi struktúra és az ágyszámleépítés területén, de a kórházi betegellátás szín­vonala ne szenvedjen csorbát. Olyan változásokat kellett hoz­ni, hogy eleget tegyünk a szi­gorú takarékossági eljárások­nak. A kórház összágylétszá- mát tíz százalékkal kellett csökkentenünk. Belső átszer- vezezéseket kellett végrehajta­nunk. A megyei kórházban várhatóan nem lesznek lét­számleépítések, hiszen azonos betegforgalmi adatok, azonos szakmai működés mellett azo­nos létszámmal kell a még ha­tékonyabb gyógyító munkát elvégeznünk. A program or­szágosan orvoslétszám-harmo- nizálást is takar, hiszen vannak az országban még olyan vidé­kek, amelyek orvoshiánnyal küszködnek. Bár ez nem Sza- boIcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző. Programunkban hasznosítottuk a megyei kór­ház átvilágítása során szerzett tapasztalatainkat. Ennek kap­csán továbbra is magas szin­ten biztosítjuk mind a fekvő-, mind pedig a járóbeteg-ellátás színvonalát. A holnapi nap fo­lyamán eldől, hogy a tárca el­fogadja-e teljességében terve­zetünket, vagy még kiegészí­téseket kér hozzá. — A holnapi döntés előtt mennyire érzi, hogy az általa is képviselt program meghall­gatásra kerül a minisztérium részéről? — Munkánk célja az volt, hogy eleget tegyünk a nehe­zebb gazdasági helyzetből eredő működési feltételeknek, amiket nem tartunk optimális­nak, de általuk mégis a lehető legjobb betegellátást biztosít­hatjuk. Dr. Vadász Mária: — Itt fel­tétlenül meg kell jegyezni, hogy nem igazán az ágy- számcsökkentés kérdése volt a legfontosabb, hanem az a tény, hogy az ellátási formák meg­maradhassanak és a betegellá­tás korszerű szintjéhez ele­gendő kapacitás álljon rendel­kezésünkre. Ez pedig nincsen szoros összefüggésben az ágyszámkérdéssel, hiszen a betegellátás palettája az elkö­vetkezendő időben még széle­sedni is fog, nem pedig csök­kenni, ami mindenképpen eredménynek tekinthető. Nem kerül olyan részleg bezárásra, ami a megyében csak egy he­lyen található, és például nem szerettük volna, ha esetleg be­zárásra kerül az onkoradio- lógiai osztály. Ha ez mégis megtörténne a megye valame­lyik kórházában, akkor az csak úgy képzelhető el, ha a bizton­ságos betegellátás a megye másik kórházában biztosítha­tó. Gondolok itt a fehérgyar­mati kórház felnőtt fertőző­osztályának bezárására. Nehezítette a csoportok elő­készítő munkáját az a tény, hogy nem volt egységes felté­telrendszer, az elvárások nem fogalmazódtak meg pontosan a tárca és az egészségbiztosító részéről. Sokáig kérdéses volt a vásárosnaményi kórház meg­maradása, ami természetesen kihathatott volna a megyei kór­ház ágyszámának változására is.-— Dr. Séra Gyula optimis­ta? — Mindenképpen az va­gyok. Mindenkit az vezérelt, hogy az eddig elért eredmé­nyek ne károsodjanak. Ez te­hát nem lehet oka annak, hogy aki tervezőmunkánk eredmé­nyét elfogadja, kétélkedjen munkánkban, hiszen progra­munk a kórház hatékony és biztonságos működését bizto­sítja. — Csak az a bizonyos kisör­dög kérdezi belőlem: mi lesz akkor, ha a minisztérium to­vábbi szigorításokat kér? Dr. Séra Gyula: — Én úgy gondolom, hogy az a munka, amit végeztünk, teljes mérték­ben védhető. Ez már csak na­gyon árnyalt beavatkozást bír el, hiszen kórházunk járóbeteg­forgalma évente meghaladja az egymillió-kétszázezret, a fek­vőbeteg-ellátást pedig közel hetvenezer ember veszi igény­be. E számok tükrében állítha­tom, hogy ágyszámunkat egy határon túl már tovább sor­vasztani nem lehet. Megszeppent elsősök Viki 1* VR f > n j Startra készen

Next

/
Oldalképek
Tartalom