Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-04 / 207. szám
UJ KELET BHhKH Iskola, kórház 1995. szeptember 4., hétfő 9 Világbanki képzés Külföldi magyar diákok Amíg a diákok a nyár utolsó pillanatait élvezik, addig az iskolai tantestületek már a közeli tanévkezdés feladatait készítik elő. Oleár Lászlóval, a tiszavas- vári 115. Számú Vasvári Pál középiskola igazgatójával beszélgettünk iskolájának a fejlesztéseiről, a szeptemberi munkakezdésről. — A nyolcvanas években a szakközépiskolai képzés irányában fejlesztette az iskolát gépész és vegyész szakon az akkori vezetőség — mondta az igazgató. — A kilencvenes években iskolánk sikerrel megpályázott egy világbanki projektet, így megkaptuk a gépészeti szakmacsoport tanítását. Ezt bővítettem még három ágazattal, így az előbbi mellett most informatika, vegyész és mezőgazdasági szakágban tudunk évente egy-egy osztályt indítani. Az első „világbankos” csoport már a harmadik évfolyamnál jár. —Mennyivel piacképesebbek a világbanki szakmák? — Ez a képzési forma annyiban jelent többletet, hogy negyedik év végén az érettségi'mellett nyelvvizsgát kell tenniük a diákoknak, ötödikben és hatodikban a mindenkori piaci igényeknek megfelelő szakmai képzést kapnak, például a munkahelyet ajánló gyárak igényei szerint szakosodhatnak. A hagyományos szakmákban is tovább folytatjuk a képzéseket. Ezek mellett iskolánkOleár László (Fotó: Csonka) ban két osztályt indítottunk elhelyezkedni nem tudó, jó képességű szakképzettek részére. Ők az esti gimnáziumot két év alatt nappalin elvégezhetik, s emel lett számítástechnikai képzést kapnak. Azoknak, akik nem nyertek egyetemi, főiskolai felvételt, az első szakma jogán számítógépkezelői és szoftverüzemeltetői szakmunkás bizonyítványt tudunk a kezükbe adni egyéves intenzív képzés után. Újabb lehetőségként egy kibővített tananyagú gazdasszonyképzést kezdünk el oktatni egy balmazújvárosi modell alapján. — Rendelkezik megfelelő szakmai háttérrel az iskola? — Mindehhez az oktatói háttér megfelelő, most is öt nevelőtanárt és négy új szaktanárt vettünk fel. Úgy sikerült fejleszteni a tanári létszámot, hogy senkit sem kellett elbocsátani. Nálunk egyelőre nem érezhető —és reményeink szerint később sem — az ország közoktatására jellemző hanyatlás. — Folytatódik a külföldi diákok képzése? — Az 1989-es román forradalom óta a mai napig tartó, egyre fejlődő kapcsolat alakult ki a város, az iskola és az Alkaloida vezetősége, illetve egy Csíkszereda melletti iskola között. A Csíki-medencéből rendszeresen fogadunk erdélyi tanulókat. Az utóbbi két évben kapcsolataink révén a beregszászi járásból is jönnek hozzánk diákok, így mintegy százharminc külföldi magyar tartuló kezdi meg szeptemberben a tanulmányait intézményünkben. Őket nagyobb részben egy alapítvány támogatja, kisebb részük viszont önköltséges. — A kollégiumi elhelyezés minden igénylő számára megoldható? — A régi kastélyban lévő fiúkollégium háromszázötven fiatal befogadására alkalmas, ahol tavaly nem volt kihasználva minden férőhely, mivel fiútanulóink többsége környékbeli vagy helyi lakos. A lánykollégium viszont szűkös, csupán 96 személyes volt. Megoldásként a tisza- vasvári önkormányzat a gimnázium 30 fős kollégiumát átadta iskolánknak, emellett a régi kollégiumukból egy részt leválaszthattunk még a lányok részére. így szeptemberre minden diáknak megfelelő az elhelyezése. —vip— Álma, hogy tanár lehessen Segítségre vár a főiskolás A Csíkszeredái Benedek Tünde négy évvel ezelőtt kicsit szorongva, félve hagyta el a meghitt szülői házat. Reménykedve vágott neki a számára ismeretlen világnak. Kicsit büszke is volt rá, hogy ő is azok között lehetett, akik Magyarországon folytathatják tanulmányaikat. Az útja több társával együtt Tiszavasváriba vezetett. Mindig is vonzódott a matematika és a kémia tantárgyakhoz. Ebben a városban meg kitűnő alkalom kínálkozott arra, hogy tudását magasabb szintre fejlessze. A Vasvári Pál Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben vegyésznek tanult. Szinte észre sem vette, máris eltelt a négy év, sikeresen leérettségizett. Tünde sorsa innen kezdett igazán bonyolulttá válni. Osztálytársai mind hazamentek, hiszen a két ország közötti megállapodás értelmében az itt végzett határon túli diákok csak otthon kamatoztathatják a Magyarországon tanultakat. Ő többet akart, tudásszomját nem elégítette ki a megszerzett szakma és az érettségi. Előbb pénzügyi főiskolán akart továbbtanulni, majd maradt a tanárképző mellett. Az is egy álma, hogy tanár lehessen. Tanulmányi eredményével, felkészültségével nem volt probléma, ezért jelentkezett a nyíregyházi tanárképzőre. A család és Tünde legnagyobb boldogságára sikerült a felvételi matematika—kémia szakra. Ezzel megvolt az első nagy lépés: az eddig elérhetetlennek tűnő álom valóság lesz. Vagy mégsem? Sajnos pár napja ez a kérdés foglalkoztatja Tündét és szüleit, de volt tanárait is. Benedek Tündével Tisza- vasváriban, volt iskolája kollégiumában találkoztam. Egyelőre ott talált menedéket, ahol volt nevelői, tanárai csak vigasztalni tudják, a segítség nem olyan egyszerű. Az eddigi örömnek nyomát sem látni az arcán. Próbál erős lenni, de a reménytelenség könnyeit nem tudja leküzdeni. — Mi történt? — kérdezem a szomorú lányt. — Szüleimmel visszautaztunk, hogy a tanév kezdete előtt elintézzünk bizonyos dolgokat. Ekkor jött a meglepetés. Közölték velünk, hogy egy olyan családot kell találnunk, akik egy befogadó-nyilatkozatot tesznek közjegyző előtt, miszerint engem a tanulmányaim alatt eltartanak. A bánatunk az, hogy ilyen családot mi nem találunk. Természetesen szüleim vállalják a taníttatásom és itt-tartózkodásom minden költségét. De ezt nem fogadják el. Volt több nyilatkozat tiszavasvári családoktól, de most visszavonták. Úgy látjuk, nem szívesen vállal magára ilyen kötelezettséget senki sem. Pedig a szüleim minden kezességet elvállalnak... A felvételi idején és utána sem közölték, hogy milyen feltétellel kezdhetem meg tanulmányaimat. Most közölték velünk, amikor átjöttünk a papírokat rendezni... Tünde korábbi iskolájában megvan a segítő szándék, de a kuratórim csak a középfokú tanulmányokig segítheti a határon túli magyar fiatalokat. Az iskola jogi képviselője már korábban tudomást szerzett a főiskola feltételéről, ezért a saját családja nevében azonnal írt egy befogadó-nyilatkozatot, de nem fogadták el, mert nem közjegyző előtt készült, és nem tartalmazza a taníttatás várhatóan nem kevés költségeinek összegét. Tünde vár a segítségre. Lehet, hogy egy magyar pedagógussal kevesebb lesz Erdélyben...? Fullajtár András Az ágyszám nem csökkent Megméretett és sokak szerint könnyűnek találtatott a magyar egészségügy szinte egész rendszere. A szakemberek szerint a változásra mindenképpen szükség van. Mindannyian tudjuk, hogy beteg az egészségügy. De még betegebb a nemzet. A sarki kocsmába csak az megy, aki inni akar. A templomokat is önként látogatják az emberek, így hát oda sem jut el mindenki, de a kórházba előbb vagy utóbb — ismervén a magyar egészségügyi kultúrát, inkább előbb — a társadalom minden tagja eljut. Nem mindegy hát, hogy milyen szintű kórházban és milyen ellátást kap majd. S hogy miként oldotta meg a Jósa András Megyei Kórház átszervezéssel és az ágyszám- csökkentéssel járó feladatait? Erre is válaszol dr. Vadász Mária, a megyei önkormányzat egészségügyi bizottságának vezetője és dr. Séra Gyula, a megyei kórház igazgatója. Dr. Vadász Mária: — Bizonyára sokak előtt ismeretes, hogy megyénkben is leépítési programokat kellett készítenünk. A népjóléti tárca és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) összeállított egy előzetes tervet. Ehhez igazodva a megye egészségügyi „szereplőinek” egy elgondolást kellett készíteniük a várható jövőről. Ezt a kórházigazgatókkal és a tisztiorvosi hivatallal közösen meg is tettük, s felterjesztettük a népjóléti tárcához és az OEP-hez. Ennek egyeztetése az utóbbi két hónapban megtörtént. Erről a munkáról a legjobban és a legtöbbet Séra igazgató tudna mondani. Dr. Séra Gyula: — Sok szempontból kényes munkát végeztünk, aminek az volt a legalapvetőbb feltétele, hogy elfogadhatóak legyenek a változások a kórházi struktúra és az ágyszámleépítés területén, de a kórházi betegellátás színvonala ne szenvedjen csorbát. Olyan változásokat kellett hozni, hogy eleget tegyünk a szigorú takarékossági eljárásoknak. A kórház összágylétszá- mát tíz százalékkal kellett csökkentenünk. Belső átszer- vezezéseket kellett végrehajtanunk. A megyei kórházban várhatóan nem lesznek létszámleépítések, hiszen azonos betegforgalmi adatok, azonos szakmai működés mellett azonos létszámmal kell a még hatékonyabb gyógyító munkát elvégeznünk. A program országosan orvoslétszám-harmo- nizálást is takar, hiszen vannak az országban még olyan vidékek, amelyek orvoshiánnyal küszködnek. Bár ez nem Sza- boIcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző. Programunkban hasznosítottuk a megyei kórház átvilágítása során szerzett tapasztalatainkat. Ennek kapcsán továbbra is magas szinten biztosítjuk mind a fekvő-, mind pedig a járóbeteg-ellátás színvonalát. A holnapi nap folyamán eldől, hogy a tárca elfogadja-e teljességében tervezetünket, vagy még kiegészítéseket kér hozzá. — A holnapi döntés előtt mennyire érzi, hogy az általa is képviselt program meghallgatásra kerül a minisztérium részéről? — Munkánk célja az volt, hogy eleget tegyünk a nehezebb gazdasági helyzetből eredő működési feltételeknek, amiket nem tartunk optimálisnak, de általuk mégis a lehető legjobb betegellátást biztosíthatjuk. Dr. Vadász Mária: — Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy nem igazán az ágy- számcsökkentés kérdése volt a legfontosabb, hanem az a tény, hogy az ellátási formák megmaradhassanak és a betegellátás korszerű szintjéhez elegendő kapacitás álljon rendelkezésünkre. Ez pedig nincsen szoros összefüggésben az ágyszámkérdéssel, hiszen a betegellátás palettája az elkövetkezendő időben még szélesedni is fog, nem pedig csökkenni, ami mindenképpen eredménynek tekinthető. Nem kerül olyan részleg bezárásra, ami a megyében csak egy helyen található, és például nem szerettük volna, ha esetleg bezárásra kerül az onkoradio- lógiai osztály. Ha ez mégis megtörténne a megye valamelyik kórházában, akkor az csak úgy képzelhető el, ha a biztonságos betegellátás a megye másik kórházában biztosítható. Gondolok itt a fehérgyarmati kórház felnőtt fertőzőosztályának bezárására. Nehezítette a csoportok előkészítő munkáját az a tény, hogy nem volt egységes feltételrendszer, az elvárások nem fogalmazódtak meg pontosan a tárca és az egészségbiztosító részéről. Sokáig kérdéses volt a vásárosnaményi kórház megmaradása, ami természetesen kihathatott volna a megyei kórház ágyszámának változására is.-— Dr. Séra Gyula optimista? — Mindenképpen az vagyok. Mindenkit az vezérelt, hogy az eddig elért eredmények ne károsodjanak. Ez tehát nem lehet oka annak, hogy aki tervezőmunkánk eredményét elfogadja, kétélkedjen munkánkban, hiszen programunk a kórház hatékony és biztonságos működését biztosítja. — Csak az a bizonyos kisördög kérdezi belőlem: mi lesz akkor, ha a minisztérium további szigorításokat kér? Dr. Séra Gyula: — Én úgy gondolom, hogy az a munka, amit végeztünk, teljes mértékben védhető. Ez már csak nagyon árnyalt beavatkozást bír el, hiszen kórházunk járóbetegforgalma évente meghaladja az egymillió-kétszázezret, a fekvőbeteg-ellátást pedig közel hetvenezer ember veszi igénybe. E számok tükrében állíthatom, hogy ágyszámunkat egy határon túl már tovább sorvasztani nem lehet. Megszeppent elsősök Viki 1* VR f > n j Startra készen
