Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-19 / 220. szám
1995. szeptember 19., kedd Kapcsolatok UJ KELET Üzletember-találkozó Szatmárnémetiben A piaci lehetőségek csírája Egynapos üzletember-találkozót szervezett az elmúlt héten pénteken a PRIMOM Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Vállalkozásélénkítő Alapítvány és a Szatmárnémeti Üzleti Tanácsadó Központ. Ez alkalomból buszt indított a PRIMOM Nyíregyházáról Szatmárnémetibe, így a megyénkben vállalkozók együtt utazhattak. Szatmárnémetiig egészen csendesen telt az idő, a vállalkozók jó és eredményekkel kecsegtető piaci lehetőségek reményében utaztak. A Business fórum ’95 román—magyar regionális üzletember-találkozó megnyitója után néhány fontos előadásra került sor. Bemutatkozott a PRIMOM Alapítvány és a Szatmárnémeti Üzleti Tanácsadó Központ, amelyből kiderült, hogy a két vállalkozást segítő intézmény egymáshoz hasonlóan működik. Az üzletkötéseket segítendő, a magyar- országi cégbejegyzés folyamatát ismertette egy nyíregyházi ügyvéd. A szervezők pontos adatokat készítettek arról, hogy a vállalkozók mit kínálnak és keresnek, eszerint ültették asztalokhoz a két megye vállalkozóit. Az üzletemberek megmutatták leleményességüket, hiszen csakhamar megtalálták, hogy kivel érdemes kapcsolatot felvenniük. — Magyarország ugródeszka lehetne nyugat felé — mondta Koncz János romániai vállalkozó. — A külföldi utazás számunkra nagyon körülményes és költséges. Európában nem fogadnak el minket, az információk is nehezen érnek el hozzánk, ezért gyakoribb, hogy nyugati partnerek keresnek meg bennünket. A tájékozódás korlátozott lehetőségei miatt gyakori a bukás, hiszen nem ismerjük a partnerek helyzetét. — Egy romániai vállalkozónak miiyen reménye van a sikerre? — A lehetőségek adottak, de á tőkeszegénység miatt csak keveseknek van benne részük. A legjeiiemzőbbek a kereskedelmi vállalkozások, ezek közül is a kocsmák létrehozása a legnépszerűbb. A szatmárnémeti utcákon is gomba módra szaporodnak. Ez, sajnos, az- életszínvonalat is tükrözi. Másra, jobb és magasabb rendű dogokra nincs lehetőségük az embereknek. a mindennapi alkoholmennyiségről pedig nem tudnak lemondani. Gondolják, hogy másra úgysem elég a jövedelmük.-— Mivel foglalkozik, mire vállalkozik? — Exporttal, kereskedelemmel. Ajtó és ablak közvetítésével, faipari termékek kereskedésével. Van egy román—magyar közös vállalkozásunk, amely 1992-ben jött Jétre. Sokat vártam ettől a cégtől, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A társaimnak más elfoglaltságuk van, nem érnek rá a közös dolgokkal foglalkozni, ezt a tevékenységet tartalékban tartják. — Milyen tervei vannak? — Szeretném kibővíteni a vállakózást. Elkövettem egy hibát, hamarabb kellett volna szélesíteni a tevékenységemet, néhány éve még adókedvezményt is kaptam volna. Igaz, akkor is nehéz volt, hiszen nem találtam megfelelő partnert, magas volt az infláció és a banki kamat: 80—90 százalékos. Mostanra már stabilizálódott a helyzet. — Mit vár a mai naptól? — Sokat nem. Az ismerkedés, a kapcsolatépítés természetesen fontos, tájékozódunk egymás üzleteiről és arról, hogy ki mit tud ajánlani. Ezek potenciális lehetőségek, ebből bármi lehet. * * * A találkozón élénk üzleti tárgyalások alakultak ki. Kérdések, kérések, ajánlatok és lehetőségek. Száraz tészták, faházak, csipkék, fémszerkezetek és sok más termék gyártója kereste a megfelelőnek ítélt piac- képviselőit. Az üzletemberek között feltűnt két egészen fiatal arc. Zsák Csabában és Muszka Jánosban közös vonásuk, hogy mindkét fiatalember végzettsége szerint mérnök és hátat fordítottak hivatásuknak. Más és új utakon járnak a jobb megélhetés és a perspektíva érdekében. — A műszaki értelmiség nagyon rossz helyzetben van — mondta Muszka János —, borzasztóan nehéz munkát találni. Ráadásul a fizetésből szinte nem lehet megélni. Az állami vállalatok jellegzetessége, hogy három hónapos késéssel fizetik a bért. Én egy magántulajdonú cégnél találtam munkát, a Ferofun Kft.-nél. ahol igazgatói tevékenységet bíztak rám. Romániában nem támogatják a vállalkozásokat, profitot kell termelni ahhoz, hogy meg tudjunk élni. —Eszerint Önnek szerencséje volt, hogy biztos állást kapott... — A volt csoporttársaim között vannak, akik nem tudtak elhelyezkedni, a fizetésemet illetően — meg lehet belőle élni. Okosan, körültekintően, megfontoltan Melyiket szeressem? Nem túl jó, de nem is rossz. A feleségem utolsó éves az egyetemen. most én fogom őt szponzorálni. — Mint vállalkozó, hogyan képzeli a jövőjét? — Úgy érzem, hogy bizonyítanom kell a cégnél, ezért szeretném szélesíteni a tevékenységi körét, bővíteni a technikai felszereltségét. A családom anyagi hátterét is szeretném megalapozni. Lakás, autó... Muszka János fiatalsága ellenére feltűnően jó tárgyalópartnernek bizonyult. — A brassói egyetemen a diákszövetség elnökeként sok tapasztalatot szereztem, hiszen érdekeinket csak megfelelő módon lehet képviselni. Jelenleg az RMDSZ paríementi képviselőinek referense vagyok, és a szatmárnémeti Vállalkozók Fórumának dolgozom. Úgy érzem, hogy mérnöknek is jó vagyok, de üzletemberként is tudok és akarok tevékenykedni. — Az egyetemi évek alatt ilyen hivatást képzelt magának? — Mindig is változatos munkára vágytam, ami kihívással és állandó feladatokkal jár. Ezen a munkahelyen adottak ezek a dolgok. Úgy vélem, hogy az ember életében a pályaválasztás és a párválasztás a két legfontosabb dóig. Ez a nyár fordulópont az életemben, hiszen túl vagyok mindkettőn :— Sikeresnek ítéli a mai napot? — Már nagyon sok partnerrel tárgyaltam, ajánlatokat kaptunk és a ik nhiek ben majd kiderül, hogyan tudunk a magyarországi vállalkozókkal együttműködni. Én nagy réményeket fűzök a közös üzleti kapcsolatok eredményeihez. * * * Az üzletember-találkozó végén elégedett arcokat láttam. Ki-ki megtalálta a maga embereit, lehetőségeit. Üzleti információkat kaptak, kapcsolatok jöttek létre és ismeretségek köttettek. A későbbiek a vállalkozókon múlnak, a PRIMOM és a szatmárnémeti központ megtette, amit tehetett, a többi már az üzletembereken múlik. — Ha másra hallgatok nem jövök el ide sem — mondta a buszban visszafelé jövet Rostás Sándorné tiszavasvári vál7 lalkozó. — Hosszú ideig a vendéglátás területén dolgoztam, mint vezetőhelyettes. Kimerítő volt, tizenkilenc év után elengedtek, hálátlanul. Egy presszót nyitottam a piacon, abból próbáltam megélni. Lassan a tönk szélére kerültem, a gyermekeim is támogatásra szorultak. Új munkába kezdtem, egy kilósboltot nyitottam. Szerencsém volt, a turkáló a kispresszót is, a családomat is kihúzta a csávából, Vállfáról árulok igazán minőségi árut, a környék pedagógusai is hozzám járnak vásárolni. Nálam hétszáz forintért meg lehet venni egy pulóvert, ami a boltban ötezer forintba kerül. Most is kötöttem üzletet, falemezeket fogok gyártani. Pontosabban még nem tudom, hogyan fogom létrehozni, de megcsinálom, ez biztos! Elhiszi ne kém? Megcsinálom, meg én Nemcsak a találkozón kötöt tem üzletet, hanem itt. a buszon is, a megyebeli vállalkozókkal. Örülök, hogy eljöttem! * * * A reggeli órákban, a Szatmárnémeti felé vezető úton csendben, visszafogottan ültek az üzletemberek. Valószínűleg nem tudták még, hogy mire számíthatnak. Hazafelé már felszabadult volt a hangulat. Kedélyesen beszélgettek és elemezték a nap eredményeit. Humor, élmények és poénok. Közben üzleti tárgyalások foszlányait is hallani lehetett. — A nap eredményeit hosszú távon lehet lemérni — mondta Szabó Attila a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány oktatási és marketing menedzseré, aki a találkozó szervezésében és levezetésében aktív szerepet vállalt. — A találkozó csírája lehet a közös gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak. Tapasztalataim szerint élénk tárgyalások folytak, többen előszerződési szándékukat is kifejezték. Ez azt jelenti, hogy konkrét üzleti kapcsolatok. kialakulása van- folyamatban A riportot írta és fényképezte: Kozma Ibolya
