Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-17 / 192. szám
Labdarúgás ÚJ KELET Suller Só megyei I. osztály Mulathat a Namény Levelek—Vásárosnamény 1-3 (1-2) Levelek, 200 néző. V.: Zahorán Levelek: Stekler — Busák, Svelta, Kapdos (Szakács), Takács I., Bukta (Borbély), Molnár (Sitku), Takács II. (Király), Burik, Páll, Sitku. Edző: Takács János Vásárosnamény: Tuza — Ésik, Varga T., Tivadar, Sándor, Tőrös, Hornyák, Szécsi (Bodnár), Balogh, Szpodnyi (Balogh T.), Tanyó. Edző: Farkas Béla. Góllövők: Burik, ill. Tivadar, Balogh, Tanyó 21. p.: Vendég szabadrúgás a kaputól 17 méterre: Tivadar ügyesen csavarta a labdát a jobb felső sarokba. 0-1. 24. p.: A naményiak köny- nyelműen eladták a labdát a térfelük közepén. Burik jól vette észre, hogy a kapus túlságosan kint áll, és fölötte átemelve szerezte meg az egyenlítő gólt. 1-1. 46. p.: Tivadar egy szabadrúgást élesen lőtt be a tizenegyespontra, és a berobbanó Balogh a kapu bal oldalába vágta a labdát. 1-2. 51. p.: Tanyó ügyesen ugrott ki középen, és a kaputól tizenkét méterről mesterien talált a hazaiak hálójába. 1-3. Egy szombati esküvő miatt előrehozott bajnoki mérkőzésen fontos három pontot szerzett a Vásárosnamény. A vendégek a középályán és a széleken nyújtott teljesítményük alapján megérdemelten győztek. Az indiszponáltan bíráskodó Zahorán mindkét szurkolótábor idegeit borzolta. Farkas Béla: — Ennyivel jobbak voltunk. Takács János: — Jó csapattól kaptunk ki. Két pontrúgásból két elkerülhető gólt kaptunk, ezen úszott el a mécs. Jók: Takács II., Burik, ill. Tivadar, Balogh, Tanyó Körzeti kitekintő Sonkád nem vállalta... A fehérgyarmati II. osztály őszi küzdelmeinek befejeztével a tabella éléről Sonkád együttese várhatta a tavaszi folytatást. A gárdának az utolsó bajnoki fordulóban egy döntetlen is elegendő lett volna a bajnoki cím megszerzéséhez, a legénység azonban 3-1 arányban vereséget szenvedett Nagyaron, és így csak a második helyen végeztek rosszabb gólkülönbséggel. A csapat így is kiharcolta a feljutást a körzeti I. osztályba, ám a gárda nem vállalta a magasabb osztályú szereplést. Az egyesület vezetőségi tagjától, Juhász Andrástól arról érdeklődtünk, hogy miért döntöttek így és hogyan tovább. — A nyári holtszezonban meggyengült együttesünk, két meghatározó emberünk eltávozott. Bandies balszélső, Pályi kapus volt az elmúlt szezonban, s mindketten Túrricsére szerződtek. Úgy látta a vezetőség a játékosokkal együtt, hogy ez a társaság ezzel az állománnyal csak pofozógép lehet a magasabb osztályban. Döntésünkben az is jelentős szerepet játszott, hogy ebben az osztályban nem kell ifjúsági csapatot kiállítani, de az I. osztályban már igen. Mi nem akartunk úgy járni, hogy amennyiben nem tudunk összeszedni 11 futballistát az ifibe, akkor annak a felnőttcsapat igya meg a levét, mert büntetőpontokat vonnának le tőlünk. — A szurkolók hogyan fogadták az elhatározásukat? — Egyáltalán nem lázongtak, nagyon megértették helyzetünket. Ők azt vallják, hogy inkább legyen egy olyan csapata a falunak, amely a II. osztályban az élmezőnyben tanyázik, mint egy olyan, amely az I. osztályban a sereghajtók között foglal helyet. — Visszalépésüket nem befolyásolta az anyagi lehetőségük? — Bizonyos mértékben igen. Sajnos egyedül az önkormányzat támogat bennünket évente 200 ezer forinttal. A szponzoraink között nincsenek vállalkozók. Az idegenbeli meccseinkre autóbusszal utazunk, s a gépjárművet egy vállalkozótól béreljük. — A tárgyi feltételek adottak lettek volna a körzeti I. osztályú tagsághoz? — Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy igen. A labdarúgópályánk és az öltözőnk állapota is maradéktalanul megfelel az első osztály elvárásainak, bár igaz, hogy az öltöző ötven méterre van a játéktértől. — A mostani bajnokságban mi lesz a célkitűzésük? — Fülöp István vezetőedző irányításával, aki hetente két edzést vezényel a fiúknak, az első három hely valamelyikét szándékozzuk elérni. Már túlvagyunk az első fordulón, ezen a bemutatkozásunk nem sikerült valami fényesre. A már mumusnak kikiáltott Nagyar- hoz látogattunk, akitől 5-3-ra kikaptunk. — Ha ismét megszerzi a feljutásra jogosító helyezést a csapat, akkor ezúttal is visszatáncolnak a kihívástól? — Erre egyelőre nem tudok választ adni, ez még a jövő titka. Addig sok víz lefolyik még a Krasznán. Tóth Mihály A hátországból jelentjük A közép-szabolcsi városkörzet bajnoki mérkőzések eredménye, 1. forduló: Nyírtelek—Apagy 5-2, Székely—Belegrád 1-1, Kék—^Nyírbogdány 1-1, Búj—Tiszadob 1-1, Tisza- bercel—Tiszatelek 6-1, Vas- megyer—Bököny 1-2, Oros—Magy 3-2. A Nyírtét—Nagycserkesz mérkőzést később játszák. 1995. augusztus 17., csütörtök 15 „A fater soha nem dicsér” Mindegy, hogy hol, mindegy. milyen rendű-rangú bajnokságban. a hat gól. az hat gól! Aki egy mérkőzésen fél- tucatszor csinál bolondot az ellenfél kapusából, légyen bárki is. főhajtást érdemel. Na már most Majclirovics Zoltán (21) véghezvitte ezt a bravúrt, úgy illik tehát, hogy „beszámoltassuk" a Demecser megyei első osztályú csapatának csatárát. — Kimondottan gyengélkedő csengeti együttes volt ellenfelünk. ugyanakkor nekünk nagyon kijött a lépés. Tíz gólt rúgtunk. ám arra csak az elkövetkező meccsek adnak majd választ. mit is tudunk valójában. — A nyáron távoztál Sényő- rő!, feladva az NB II-ben való szereplés lehetőségét. Dolgozott benned valamiféle dac. a ..csak azért is megmutatom nekik" érzéssel léptél pályára? — Erről a témáról nem akarok nyilatkozni. Eljöttem onnan. kész. vége, lezárult egy szakasz az életemben. — Spontán jött a hat gól. vagy benne volt a levegőben, hogy a vasárnap a te napod lesz? Egyáltalán: milyen Hőérzeteid voltak? — Ott kezdeném, hogy a nyár elején felborultam motorozás közben, emiatt később kapcsolódtam be a felkészülésbe. Aztán fokozatosan erőre kaptam, az edzőmeccseken kifejezetten ment a játék. A meccs előtt mindenki arról álmodik: milyen jó is lenne a hálóba találni. Persze, nem hatszor. Úgy indultam neki. hogy mindenáron gólt kell rúgnom. — Te is azok közé tartozol, akik szárnyakat kapnak, ha bejön az első csel. az első kapuralövés? — Így van. Az első percek a legfontosabbak, egy sikeres megmozdulás feldobja az embert. Én ráadásul olyan vagyok. hogy ha az elején véletlenül betalálok, nem szoktam megállni egy gólnál. — Mi volt eddigi pályafutásod gólrekordja ? — Még a Hardware színeiben játszottam, amikor valamelyik mérkőzésen négyig jutottam. — A Csenget' ellen büntetői is értékesítettél. Kijelölt ítéletvégrehajtó vagy? — Brankovics vagy én lövöm a tizenegyest. Most azért esett rám a választás, mert nekem ezen a meccsen minden sikerült. — Melyik gól áll legközelebb a szívedhez? — A hatból a negyedik. Serestől érkezett a labda, amit a 16-os sarkáról kapásból vágtam a jobb sarokba, miközben a labda a kapufával is érintkezett. — /I hétvége óla úgy tekintenek rád. mint Ichctséjfrs gólkirály? Nem akarok leragadni hatnád, habár jóslásra inkább nem vállalkozom. Annyi bizonyos: nehéz elképzelni még egy ilyen meccset, amikor úgy éreztem, akar a|iátamról is a hálóba pattanna a labda. De abban is biztos vagyok, hogy 1 maradt még bennem jó pár gól. . A fater, amennyiben teheti. minden találkozón ott van. Mi^el fogadott a lefújás után Apám mar csak olyan, hogy soha nem dicsér. A szünetben „kedvesen" beszólt: „ez még kevés". Pedig akkor már kettőnél jártam. A végén sokan gratuláltak, valószínűleg ő is büszke volt. csak éppen nem mutatta. — Teljesítményeddel felhívtad magadra a figyelmet, s ami ezzíf együtt jár. kivívtad a védők 1,haragján". Nem félsz a tiiskézésttíl? — Felszedtem iiíárannyi rutint. amennyivel eldfinthetem. érdemes-e belemenni a csínybe. Az a típusú játékos vagyok, aki a technikáját érvényre juttatva csapja be őrzőjét. Igyekszem gyorsan lefordulni, ezzel adva vart az esély a „menekülésre". Ha pedig mindenképpen ki akarnak „csinálni", akkor elkerül|ietetlen a sérülés! •iw£nd. Farkas Tibor lel kenn e kötötte, hogy ne ..ajná- rotgafak": rajtad kívül akadnak még jó futballisták a csa- patban. f— Ezen nem lehet vitatkozni. Elöl Ónodi és-Molnár Feri legalább annyira veszélyes, mimén. A középályáról tömnek minket labdával. Seres. Mánus és Brankovics is megjárta az NB III-at, mindhárman remek rúgó- lechnikával rendelkeznek. Az a jó ífi^Recseri csapatban, hogy nem egv játékosra épül. mindig inuicnvoztünk. aki magával húzza a többit, aki megnyerheti a mérkőzést. Koncz Tibor Krasznai: ha nem vagy csibész eltaposnak! Tétovázástól a bombagólig Krasznai Attila füstölög. Sípcsontját mutatja, amit alaposan helybenhagytak a hatvani védők. Kék és piros foltok váltják egymást, közbeékelődve néhány méretes duzzanattal (leegyszerűsítve „hurkának” hívják az ilyet) rondítva lábát. De a fene bánja mindezt, mikor győzött a csapat! A nyurga futballistát a nyáron a Sényő szólította soraiba, nem kevesebbet várva tőle: góljaival legyen tevékeny részese az NB Il-ben maradásnak. És Krasznai az első fordulóban betalált. Sőt, bombagólt lőtt! —.Számomra mindenképpen előrelépés, hogy Sényőn, a másodosztályban játszhatok. Ezt nagy kihívásnak tekintem, hiszen nemcsak nekem, de a csapatnak is bizonyítania kell! Én azok miatt készülök különösen, akik a többieken kívül talán rám is kíváncsiak kicsit — cseng ki némi irónia szavaiból. — Ellentétben társaiddal, te nem tűntél idegesnek vasárnap. Ez valójában is így volt vagy csak jól álcáztad a lámpalázat? — Nem hiszem, hogy ijedős pali lennék. Mindig megpróbálom lerázni a görcsösséget magamról, már amennyire lehetséges. Nem voltam elfogó- dott, tudtam, mindent meg kell tegyek, hogy gólt szerezzek! Elöl hárman pályázunk két kiadó posztra, a rivalizálás miatt sem mindegy, milyen teljesítményt nyújtok. — Rólad úgy tartják, nem mész a szomszédba egy kis csi- bészségért. Ebből aztán számtalan gond származott már, lásd sárga lapok, kiállítás... — A csibészség velejárója a futballnak, enélkül eltaposnak a pályán! A sárga lapok? Ezelőtt főleg reklamálásért büntettek, de erről leszokó- ban vagyok. Nem mondom, már durvaságért is kaptam figyelmeztetést, ezzel akartam távol tartani a védőket magamtól. — Tőled nem túl gyakori mutatvány, hogy távolról lősz gólt. Közelről, fejjel annál inkább. Most a lehető legjobbkor, 2-0-ás hatvani vezetésnél bombáztál a kapuba. Honnan jött az ihlet? — Korábban volt egy olyan szituációja a meccsnek, amikor rá kellett volna vezetnem a labdát a középhátvédre, ehelyett azonban tétováztam, és szereltek. Ekkor határoztam el, hogy legyen bármilyen kicsi az esélyem, akár messziről is lőni fogok. így sikerült. — Hogyan élted át az utolsó perceket, azt, hogy a sírból hoztátok vissza a meccset? — Nagyon fáradtan. Végül is ezért dolgoztunk annyit. Ettől függetlenül valóban váratlan fordulaton vett a mérkőzés, nem tudom, hitt-e még valaki egyáltalán a győzelemben. Talán szerencsénk is volt. De biztosan lesznek olyan találkozók, ahol Fortuna ellenünk esküszik majd. Ez egy ilyen játék. — Az eltiltását letöltő Ca- patina visszatérhet Kazincbarcikán, három csatárral pedig nem szokás idegenben játszani. A Knoblok-Krasznai- párból valamelykőtök biztosan kispados lesz. Te mire számítasz? — Erre már a Hatvan elleni meccs előtt gondoltam. Ezért is van nagy jelentősége a rúgott gólomnak. Csak így lehetek ismét kezdő. Sanyi jól játszott, még akkor is, ha nem volt eredményes. Nem tudom, kire esik a választás, ketten mindent megtettünk, ami erőnkből tellett. Hármunk között olyan vetélkedés alakulhat ki, hogy aki egy kicsit meginog, annak a helyére rögtön beugorhat hasonló képességű labdarúgó. —Nem okoz ez feszültséget? — Eddig én ilyet nem éreztem. Ha létezne konfliktus, annak már tapasztalnám a jeleit. A csatároktól gólokat követelnek, s aki ennek az elvárásnak megfelel, játszani fog. Aki nem bírja a versenyt, az kimarad. — Kazincbarcika ellen máris temetik a Sényőt, mondván: kinéz egy kiadós zakó. Erről mi a véleményed? — Az nekünk csak jó, ha eleve leírják a csapatot. Annál kellemesebb a csalódás, amennyiben sikert érünk el. Az első fordulóban is hallottam, hogy „kevesek leszünk”, mégis nyertünk. Nem mondhatok mást: a Sényőnek nemcsak a barcikai, de az utána lévő meccsek is nehezek. Mi tesz- szük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, és meglátjuk, milyen eredményre vezet. Koncz Szalenko a Glasgow-é Újabb külföldi labdarúgót szerződtetett le a skót bajnok Glasgow Rangers. Az orosz Oleg Szalenko, a spanyol FC Valencia játékosa kétmillió font ellenében írta alá szerződését. A 26 éves csatár a Rangers nyolcadik (!) külföldi játékosa. Honfitársa, Alek- szej Mihajlicsenko mellett az angol Paul Gascoigne, Mark Hateley, Trevor Steven, a dán Brian Laud- rup, az ausztrál Craig Moore és a szerb Goran Petrie is a Rangersben fut- ballozik.
