Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
8 1995. augusztus 8., kedd vigyünk a szexuális életünkbe... Újra boldog a világ legmagasabb nője Magazin Tehetségét alábecsülték Tudatosan lett meseíró UJ KELET Százhúsz éve hunyt el Hans Christian Andersen, a nagy dán mesemondó, akinek történetein gyermekek nemzedékei nevelkedtek, és akinek személyéről szinte semmit sem tudnak olvasói. Pedig maga az író szenvedélyesen törekedett a hírnévre, és élete — legalábbis első szakaszában — maga is olyan volt, mint egy Andersen-mese. Sandy Allen 240 cm magas és 220 kiló. Újra nevet, újra megtalálta a boldogságot. A boldogság, amiről végképp azt hitte, hogy elkerüli, újra átmelegíti a szívét. —Én annyit, de annyit sírtam, hogy valóban patakokban folytak a könnyeim... Másnak lenni, mint a többiek, nagyon kemény dolog — mondja Sandy. — Isten segítségével azonban rátaláltam azokra a barátaimra, akik- nek a támo- gatásá- v a 1 megtanultam elfogadni másságomat, és azóta minden másképpen van, elmúltak a borzalmas idők. Most már boldog, tartalmas életet élek. Csodálatos élmény már maga az is, amikor az ember reggel felébredhet... Sandy rendkívüli növekedése már kisbaba korában elkezdődött és az orvosok szerint egy, a fejlődést elősegítő hormon abnormálisán aktív működése okozta. Tízéves korában már 187 centiméter magas volt. Tizenhat évesen 212 cm és tizenkilenc, amikor is az orvosoknak sikerült megállítaniuk őt a növekedésben, azáltal, hogy egy korábban nem felfedezett daganatot operáltak ki az agyalapi mirigyéből. Azonban ekkorra már 230 cm magas volt, saját bevallása szerint pedig egész egyszerűen úgy élte meg sajátos helyzetét, hogy ő egy szörnyeteg.-— Az váltott meg tulajdonképpen — mondja Sandy —, hogy sikerült munkát kapnom. A Guinnes rekordok könyvének szervezésében keresztül- kasul utaztam a világot. Utazásom több évig tartott. Utána pedig a Guinnes Museumban dolgoztam Kanadában, Niagafoltak az iskolában gyermekkoromban, és később, felnőttkoromban is szokatlan méreteimért, a munkának, a barátaimnak és a lelki erőmnek hála, sikerült megtanulnom mosolyogni! Tíz év után meguntam, hogy ilyen „különlegességként” mutogatva keresem a kenyeremet és felmondtam, Indianapolisba költöztem, ahol titkárnőként kaptam munkát. Tulajdonképpen ekkor kezdődött Sandy élete valóban rendeződni, itt már tényleg igaz barátokra lelt. Saját lakást vásárolt —egy kétszobást —, amit szokványos, illetve speciálisan neki készített bútorokkal rendezett be. Vásárolt egy kocsit, amit átalakítottak a számára, így a hátsó ülésen ülve vezetheti, a lábának is bőven van helye. — Normális életet élek — mondja a 37 éves Sandy. — Dolgozom, összejárok a barátaimmal, kocsit vezetek, főzök magamnak. Minden kedden és pénteken este eltűnök otthonról és irány a.bingószalon! Még egyedül él, de nem veti el a gondolatot, hogy valamikor összekösse az életét egy férfivel... — Meg lenne lepve — mosolyog Sandy —, hogy hány férfi kedveli a nagyra nőtt nőket! Minél magasabb a hölgy, annál inkább! Most éppen egy német fiúval járok. Jelenleg otthon van Németországban, de hetente kapok tőle levelet. Feleségül akar venni! De nem is tudom... szóval... még egy kicsit vámék az igazira. 1805. április 2-án született Odensében. Fünen szigetén. Nyomorúságos gyermekkor jutott osztályrészéül: anyja vallásos és babonás cselédlány, apja ínségben senyvedő vándorcipész volt, aki végső elkeseredésében zsoldoskatonának állt. A kis Andersen a város men- helyén kosztolt öregek, nyomorékok és hülyék között, az iskolában épp csak ími-olvasni tanult meg. Hamar munkába kellett állnia, hogy a család eltartásában segítsen. Dolgozott szövődében, dohánygyárban és patikusinasként, mígnem 14 évesen anyja egy cigányasszony jóslatára a fővárosba küldte szerencsét próbálni. Kísérletezett balettel, de a csúnya, sovány fiút eltanácsolták; énekléssel, de hangja mutálni kezdett; végül színészkedéssel. Sikert itt sem aratott, de a színház igazgatója felfigyelt rá, és pénzt adott tanulmányai befejezésére. A gimnáziumban sem érezte jól magát, mert egy rosszindulatú tanár keserítette életét, de 1828-ban leérettségizett, és egy évvel később megjelent első műve, egy E. T. A. Hoffmann stílusáBenjamin del Rosario Fülöp- szigeteki orvos egy különös" élőlény életét mentette meg. Az eset évekkel ezelőtt történt, de csak most kaphatott nyilvánosságot. A páciens ugyanis földönkívüli lény volt! — Beláthatatlan következményekkel járhat, ha nem tartom a számat, és iszonyú dolgok történhetnek. Szörnyű szerencsétlenségek sorozatát eredményezheti, ha nyilvánosságra kerül mindez, mondták nekem a katonák — számol be az esetről az orvos. Az űrlény egy gondolkodó, érző „ember” volt, pontosan olyan tulajdonságokkal, mint mi vagyunk. A katonák különleges biztonsági előírások szerint szállították be a klinikára. Bár sebesült volt, amikor rátaláltak, mégis rálőttek. Én vettem ki a golyókat a testéből, hogy az életét megmentsem, de mivel nem voltam biztos benne, hogy túl van az életveszélyen, ezért — szapora és kapkodó légzése miatt — vastüdőben helyeztem el. A katonai hatóságok cáfolják doktor Rosario állításait, és úgy nyilatkoznak, hogy az USA egyetlen katonája vagy ügynöke sem lőtt az idegenre. Dr. Rosariot.egyáltalán nem érdekli. hogy az USA hatóságai tagadják, egyélű űrlény lenne a fogságukban. O saját maga készített képeket róla, ahogy a vastüdőben fekszik, és nagyon ban írott fantasztikus mese. A könyv sikere után több mecénás is segítette, és ösztöndíjat kapott Németországba, majd Olaszországba. Hímeve egyre nőtt, ő egyre többet utazott. Komoly irodalmi ambíciókat dédelgetett, és kezdetben íróként és költőként ismerték el: a közönség tetszéssel fogadta regényeit, verseit, útleírásait és drámáit. A kritika viszont nem volt kegyes hozzá: a saját szavai szerint „űzött vad” Andersen írói tehetségét lebecsülték, gyengének találták drámáit, ledorongolták költeményeit. Amiért neve fennmaradt, eredetileg csak „mellék- termék” volt: először szűk körben, barátai, vendéglátói és azok gyermekeinek szórakoztatására kezdett mesélni. Később, a hatást látva gyűjtötte össze és adta ki első meséit 1835-ben, de az igazi elismerésre nyolc évig kellett várnia. A hatalmas siker után tudatosan meseíró lett, és a világhírt is így érte el. Meséiből teljesen hiányzik a „csodálatos" elem, a gonosz gyakran emberi tulajdonság — hiúság, sznobság. Javarészt teljesen maga alAz orvos arról is beszámolt, hogy egyenruhás emberek — A klinika főnővére az űrlénnyel, aki vastüdőben fekszik ketten kézifegyverekkel — megparancsolták neki, hogy haladéktalanul üríttesse ki a klinikát, mert egy V. I. P. (különlegesen fontos személyiség) páciens érkezik. — Amikor a katonák megérkeztek az ufonautával — aki egy hordágyra volt szíjazva — egy pár pillanatra elvesztettem a beszédkészségemet — számol be dr. Rosiaro. — Kötelességem volt, hát követeltem, hogy többet mondjanak a betegről, de az amerikai katonák rám ordítottak, és azt kiabálták, hogy „kuss, csak mentsd meg az értéktelen életét!” Az ufonauta egyik karja törött volt, mindkét karjában és mindkét lábában, valamint kotta, hétköznapi történeteket írt, amelyek hősei ritkán jutnak el a boldogsághoz, legfeljebb a túlvilágon. A szomorkás történetek súlyos és ma is aktuális erkölcsi mondanivalót hordoznak; sok közülük a szerző ismerete nélkül terjedt el a világban, és lett népmesévé. Előfordult, hogy egyik történetének főhősnőjéből dán polgárasszony, breton halász felesége vagy indiai nő lett — a fordítótól függően. Műveit nyolcvannál is több nyelvre fordították le, évente újabb és újabb kiadásban jelennek meg ma is. Igazi otthona élete végéig nem volt: gyalog, kocsin, hajón, vonaton szinte egész Európát bejárta (1841 -ben néhány napot Magyarországon is töltött). A közbeeső időben gazdag arisztokraták, előkelőségek kastélyaiban vendégeskedett; egyébként is vonzódott a hírességek társaságához, így ismerte egyebek között Heinét, Balzacot, Dickenst, Lisztet, Wagnert. Sikeres és elismert ember . volt: busás ösztöndíjakat kapott, szülővárosa díszpolgára lett, még életében kiadták összegyűjtött műveit, saját szobrát is leleplezhette, számos kitüntetést tűztek mellére. Mégsem volt boldog: magánélete nem alakult szerencsésen, soha nem nősült meg, bár többször volt szerelmes, még a kor híres tak. Pulzusa nem volt, azon sem voltam már meglepve, hogy szívdobogást sem észleltem, szívhangjait nem lehetett hallani, mégis szemmel láthatóan élt. Semmilyen fájdalomcsillapítást vagy altatást nem mertem alkalmazni, mert nem tudtam, hogy az ismeretlen szervezetre milyen hatással lenne. Többet nem tudtam tenni érte. A katonák vártak még 45 percet, azután a vastüdővel együtt egy nagy szállítóhelikopterhez vitték, ami a kórház udvarán szállt le. Nem voltak hajlandók megmondani, hogy hová szállítják. Valamit ki tudtam azonban szűrni beszédükből, és hallottam, hogy Manilát emlegetik. Amikor bekötöztem a lény sebeit, hallottam, hogy a katonák arról beszélgetnek, hogy zuhant le az űrhajó és hogy a roncsok közül kikászálódó idegenre -— aki sebesült volt — hogyan lőtt rá egy ideges katona. Sajnos nem tudom, ezután mi is történhetett szerencsétlennel vagy hogy mit csináltak vele. Remélem, további orvosi segítségben részesítették, mert nagyon úgy nézett ki, hogy,szük- sége volna rá... Sok, év. telt el azóta és nem hiszem, hogy bármilyen veszélyt is jelenthet, ha nem hallgatok tovább. Magám is idős ember lévén nem akarom sírba vinni az esetet — mondja végül dr. Rosario. énekesnőjével, a svéd csalogánnyal, Jenny Linddel is ösz- szehozta a fáma. Fennmaradt leveleiből és naplóiból nem a magát a gyermekmesék írásának szentelő szeretetreméltó úriember portréja bontakozik ki, sokkal inkább egy ambiciózus, egzaltált, hiú, érzékeny és intelligens lényé, aki mindent éles szemmel figyelt meg maga körül. Legendás volt hipochondriája, de sorsát nem kerülhette el: 70 évesen májrákban halt meg. Meséi azonban tovább élnek. és termékenység A forró nyári éjszakák ellenére paradox módon kilenc hónap múlva valószínűleg csökken majd a születendő gyermekek száma. A nagy meleg ugyanis kedvezőtlenül hat a termékenységre: a dolog ott kezdődik, hogy a párok az izzasztó hőségben nem is! vágynak annyira a másik közelségére — állapították meg michigani és bostoni kutatók. Más kísérletek szerint a melegben csökken a spermiumok száma is, sőf az ilyenkor fogant gyermekek körében némileg több a születési rendellenesség. A kutatók tíz szövetségi államban vizsgálódtak. Azt találták, hogy tavasszal, a. hőmérséklet emelkedésével a születésszám hat százalékkal csökkkent. Különösen hideg tél esetén nem találtak hasonló összefüggést — írja az AFP. * * * Új óriáspandafajták? Kínai tudósok a közelmúltban két új óriáspanda- fajtát azonosítottak: egy szürke- és egy fehérpandát Kína középső vidékén, Sanhszi tartomány egy áU latvédelmi körzetében —f számolt be egy pekingi lap alapján az AFP. A kihalófélben lévt^óri-, áspandákból mintegy ezer él Kína középső hegyvidékein, valamint a hatalmas ország délnyugati részén. Szokásos színük a fehér és a fekete. A most megtalált fehér panda azonban teljesen fehér, csak a szeme köj rül van egy más színű „monokli”- és a talpa üt el aj eddig ismert óriáspandáké tói. A szürke példányokor szürke bunda fedi a testfe lület túlnyomó részét jj Egyelőre nem tudni, hán) példányra bukkantak az ú pandafajtákból. Az űrlényt a vastüdő mentette meg Lezuhant a csészealj
