Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-29 / 202. szám
UJ KELET Gazdajegyzők (24. számú körzet) Károly László Károly László agrárkamarai gazdajegyző körzetébe éppen egy tucat település tartozik: Cégénydányád, Gyügye, Hermánszeg, Kisszekeres, Kömörő, Mánd, Nagyszekeres, Nemesbor- zova, Szamosújlak, Szamos- sályi, Penyige és Zsarolyán. A családjával Cégénydá- nyádon élő agrárszakember 1961-ben született Csen- gerben. Okleveles növény- termesztési üzemmérnökként 1983-ban végzett a DATE Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kara növénytermesztési szakán, ahol környezetvédelmi fakultást is hallgatott. A GATE Vezető és Továbbképző Intézet által szervezett önkormányzati agrár- szakértői szaküzemmér- nöki kurzust 1993-ban végezte el. — Első munkahelyem a mátészalkai Számos-menti Állami Tangazdaság volt, ahol 1983-tól dolgoztam — a csahold húshasznú szarvasmarha-tenyésztési telepen — mint takarmánytermesztési ágazatvezető — kezdte a bemutatkozást Károly László. — 1986-ban a gazdaság fehérgyarmati kerületének növénytermesztési ágazatához kerültem, a szántóföldi növények ágazati vezetését bízták rám. A magasabb jövedelem és a szakmai továbbfejlődés lehetőségét szem előtt tartva változtattam, munkahelyet 1988-ban. A kisari Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez szegődtem, ahol 1989 végéig a gépüzemeltető ágazat vezetőjeként dolgoztam, majd 1992. december 18-ig növénytermesztési főágazat- vezetőként tevékenykedtem ugyanazon szövetkezetnél. Az utóbbi dátum a regisztrált munkanélküliségem kezdetét is jelentette, a szövetkezettel közös megegyezéssel — a mezőgazdaságban beálló gyökeres változások miatt — munka- viszonyomat megszüntettük. Egy évig voltam munka- nélküli, majd két sikeres pénzügyi pályázaton túljutva és a települési tapasztalatok birtokában belekezdtem egy mezőgazdasági termelő, szolgáltató és szak- tanácsadói tevékenység kialakításába. A Földművelésügyi Minisztérium által 1994-ben meghirdetett falugazdászi munkakört megpályáztam, és március 1-jétől kilenc településen falugazdászként tevékenykedtem. Ez év január 1-jétől a körzet településeinek száma 12-re bővült, s mint gazdajegyző is ugyanabban a tizenkettőben dolgozom. 1995 áprilisában kértem felvételemet a Szaktanácsadói Névjegyzékbe, ahová be is kerültem. A körzetben elsősorban a kapáskultúra a meghatározó: a kukorica, a napraforgó és a kalászosok (búza, árpa, zab). Valamennyire a zöldségkultúra is fellelhető (20 í hektár uborka, 14 hektár paradicsom). A körzetben jellemző a kisüzemi állattartás, főként a szarvasmarha, a juh, míg a nagyüzemi állattenyésztés szinte megszűnt, csupán Kisszekerest és Nagyszekerest lehet megemlíteni, ahol az úgynevezett zabos liba tartása számottevő. A területen mindössze három működő szövetkezet van (Hermánszegen, Komoron és Penyigén), s újjáalakult három szövetkezet is, ám ezek még nem kezdték meg a működésüket. Jellemző a körzetre a földterületek túlzott aprózottsága, az 1—2 hektár s a zömében 3—4 hektárral rendelkező „birtokok”, melyek termelési szerkezete meglehetősen szórt: a mindenből egy kicsi gazdálkodási elv (vagy inkább kényszer) érvényesül. A nagyobb területtel — 50—70 hektár vagy efölött — rendelkező gazdálkodók számát egy kezemen megszámlálhatom, mivel éppen öten vannak. A körzet 12 településéből 7 földhasznosítási támogatásra szorul, amely a kedvezőtlen termőhelyekre utal. Elsősorban a támogatási formák felől érdeklődnek az emberek, de sokan keresnek, kerestek a növényvédelem éppen aktuális kérdéseivel kapcsolatban is. A mi munkánk legjobb „hivatala” a határ, ki kell mennünk a földekre, s ott adni tanácsot, illetve szerezni tapasztalatokat. Gyökeres fejlesztésekre jelenleg nincs lehetőség sem az önkormányzatoknál, sem a mezőgazdaságban. A közeljövőben Cégénydá- nyádon beindul egy tejfel- dolgozó-üzem, amely a szarvasmarhatartáshoz adhat nagyobb ösztönzést. Fogadóóráim: hétfőn 8-tól 10-ig Zsarolyán, 10-től 12- ig Szamosújlak, 13-tól 16-ig Gyügye, kedden 8-tól 13-ig Penyige, 13-tól 14-ig Mánd, 14-től 16-ig Kömörő, szerdán ügyintézői nap, csütörtökön 8-tól 9-ig Nemes- borzova, 9-től 14-ig Nagy- szekeres, 14-től 16-ig Kisszekeres, pénteken 8-tól 10- ig Fíennánszeg, 10-től 12-ig Szamossályi, 12-től 16-ig Cégénydányád. (A polgár- mesteri hivatalokban.) A családról: felesége — a lakóhelyükön, Cégénydá- nyádon — a gyermekotthon ban gyermekfelügyelő, két fiuk van: László hét-, Dániel ötéves. L.efler György Megyénk életéből 1995. augusztus 29., kedd Nyílt levél a Törpe utcai ügyben Zsarol-e az Uniterv? Tisztelt Szerkesztőség! A Törpe utcától keletre építtetők lassan lezáródni lászó ügye még utoljára (?) adott egy pofont a tisztességnek. A városi közgyűlés jóvoltából pénzhez jutó Uniterv ugyanis — túlzás nélkül állíthatom — zsarolja a teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő építte- tőket, hogy saját szennyesét megpróbálja, legalább látszólag minél jobban tisztára mosni. Az építtetők csak akkor kaphatják vissza korábban befizetett pénzüket, ha hivatalosan lemondanak minden kártérítési igényükről, aláírják, hogy a jövőben semmiféle jogvitát nem indítanak az Uniterv ellen. Az ő szempontúkból nézve persze ez tökéletesen érthető, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az ügyészség a Szatmárber Kft. feljelentése alapján csalás és sikkasztás alapos gyanújával nyomozást rendelt el ellenük. így majd lobogtathatják papírjaikat, hogy minden a legnagyobb Mint az egyik Törpe utcától keletre eső területen építtető nyíregyházi lakos, nagyon nehéz helyzetben érzem magam. Tulajdonképpen köszönettel kéne fordulnom a városi közgyűléshez és személy szerint Önhöz is, hisz az Önök döntésének köszönhető, hogy több hónapi teljes bizonytalanság és már-már kilátástalanság után személyes problémám úgy ahogy megoldódni látszik, legalábbis kimozdult a holtpontról. Augusztus 25-én az Uniterv elszámolt velem, a lakásom általuk megítélt készültségi fokát figyelembe véve megállapították, hogy a pénzből, melyet az év elején befizettem, mennyi jár vissza, és azt ki is fizették. Sokáig úgy nézett ki, soha nem fogom viszontlátni ezt a jelentős pénzösszeget, melyrendben történt, és az építtetők zömével annak rendje és módja szerint korrektül megállapodtak. Ezáltal nevetségessé teszik a feljelentőt, azt a Szatmárber Kft.-t, ami semmit sem vétett, aminek néhány tagja ugyanolyan Törpe utcai építtető, mint a többiek, ami nem azonnal nyúlt a feljelentés eszközéhez, csak akkor, amikor az Uniterv-vel lehetetlenné vált a további tárgyalás, és aminek a tevékenységéből szinte minden építtető profitált, hisz azzal, hogy nyilvánosság elé vitték a tényeket, ők adták meg az első lökést a kibontakozáshoz. Emellett az igazságtalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ezért kérem, hogy mellékelt Csabai Lászlóné Nyíregyháza polgármesterasszonyának címzett nyílt levelemet e néhány magyarázó sorral együtt közzétenni szíveskedjék. Köszönettel: Matavovszky György nek hiányában épülő lakásunkat képtelen lettem volna befejezni. Egyéb családi tartalékunk nem volt, feleségemmel és gyermekeimmel együtt akár az utcára is kerülhettem volna. hisz régi lakásunkat már eladtuk, havi jövedelmünkből pedig az albérletre sem futotta volna. Most tehát örülnöm kellene, hogy ez a veszély elhárult, és valóban örülök is. Örömöm azonban nem felhőtlen. Az a mód ugyanis, ahogy ez a Törpe utcai ügy most megoldódni látszik, valójában nagyon visszás helyzetet teremt. Az Uniterv, amely minden szereplő közül talán leginkább felelős a történtekért, most is maximálisan visszaélt az építtetők kiszolgáltatottságával. Nem elsősorban arra gondolok, hogy az általuk megítélt készültségi fok szemtelenül magas a valósághoz képest, és nem is arra, hogy az utolsó pillanatban is olyan durva számítási hibát követtek el az elszámolásnál, amely legalább kétféleképpen- értelmezhető. Sokkal inkább arra célzok, hogy az Uniterv a megállapodást, és a pénzvisszafizetést ahhoz kötötte, hogy az építtetők minden kártérítési igényükről mondjanak le, és írják alá, hogy a jövőben semmiféle jogvitát nem kezdeményeznek az Uniterv Rt.-vei szemben. Ezen el kell gondolkodni egy kicsit. Tudomásom szerint az Uniterv Rt.-vei szemben az ügyészség augusztus első felében nyomozást rendelt el. Ez a nyomozás jelenleg is tart, vagy tartania kéne. A feljelentő az a Szatmárber Kft., melynek tajgai közül többen maguk is építtetők a területen, és akik arra vállalkoztak (nem saját magukat ajánlva, hanem az építtetők kérésére válaszolva), hogy az őket megbízók érdekeit védik minden törvényes eszközzel. (A nyár első felében 9, majd augusztus folyamán, 16 építtető bízta meg őket érdekképviseletükkel, köztük magam is. Tevékenységüket sok kritika érte városszerte és az építtetők között is, azt azonban nem nagyon lehet vitatni, hogy nélkülük ma ez az ügy valószínűleg sehol sem -állna.) A feljelentés fényében különösen is érthető, hogy az Unitrev és vezetői minden lehetséges módon fedezni akarták magukat és el akarják tolni maguktól azokat a kártérítési igényeket, melynek egyébként egyáltalán nem lennének jelentéktelenek, jogosan illetnék az építtetőket, és csak egyetlen probléma van velük, az országunkban uralkodó jogállapotok miatt rendkívül nehezen lehetne érvényesíteni őket. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a legtöbb építtető (köztük én is) előbb- utóbb kénytelen-kelletlen beadja a derekát, azok pedig, akik a mások érdekeit is figyelembe vették, és a lakótelep egészéért tettek valamit, lassan egyedül maradnak, talán még kiszolgáltatottabban, mint mi, többiek. Az Uniterv pedig, aki a zavarosban halászik, majd mondhatja, lám-lám itt van ennyi meg ennyi építtető, akikkel annak rendje és módja szerint megállapodtam, papírom is van róla, magára vessen az a néhány renitens, aki úgy gondolta, hogy az igazságot ki lehet deríteni. Az már csak a hab a tortán, hogy a dolgoknak ez a menete tulajdonképpen az önkormányzatnak is kényelmes. Ha nincs Szatmárber, ha nincs per, a Törpe utca-téma csendben elsimul, hamar elfelejtik az emberek, hogy itt azért egy kicsit az önkormányzat is mulasztott. Nem vádaskodni akarok, csak elgondolkodtatni. Ki-ki annyit vegyen magára a fentiekből, amennyit lelkiismerete szerint igaznak tart. Nem célom, hogy indulatokat szítsak, de hiszem, hogy magunknak, városunknak, nemzetünknek is ártunk azzal, ha nem akarjuk észrevenni hétköznapjaink ellentmondásait. Valójában senki sem vonhatja ki magát a felelősség alól. Azoknak a körülményeket, amelyek között élünk, együtt teremtettük meg. így vagy úgy, ki kisemberként, ki miniszterként, kötelességeink teljesítésével vagy éppen mulasztásainkkal, áldozatvállalásainkkal vagy éppen az áldozatvállalás előli meneküléseinkkel, akarva vagy akaratlanul mindannyian részt vállaltunk ennek a kis hazának, a mai Magyarországnak a megformálásában. Ezt meg kell értenünk, és mindennap újra el kell kezdeni élni, dolgozni, mosolyogni nemcsak magunkért, hanem másokért is. Hogy szívből tudjuk mondani József Attilával együtt: „...rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Üdvözlettel és szeretettel: Matavovszky György Tisztelt Polgármester asszony!
