Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-26 / 200. szám
8 1995. augusztus 26., szombat Hétvége UJ KELET il egy kisgyerekkel A parányi szobában kellemesen hűvös van. A fehér, rácsos ágyban Anita alussza délutáni álmát, míg édesanyja a falatnyi ruhácskákat vasalja, hajtogatja. Elnézem törékeny alakját, és rádöbbenek, hogy szinte még ő maga is gyerek. Ám 19 éves kora ellenére felelőséggel és megfontoltan gondoskodik babájáról. Amikor végez a napi teendőkkel, a szoba virágos sarkában ülünk le beszélgetni. — Mennyi idős a kislányod? — A múlt hónapban ünnepeltük az első születésnapját. A nagymamám tortát sütött neki, a barátnőm pedig vett egy hatalmas mackót. Látod, most is ott fekszik mellette, a kiságyban. — Megkérdezhetem, hogy hol van a kicsi édesapja? — Tudod, én soha nem csináltam abból titkot, hogy egyedül nevelem a gyereket. A férfiről, akit hónapokon át szerettem, kiderült, hogy családos ember. Ám akkor már a szívem alatt hordtam az új kis életet. — Nem gondoltál arra’, hogy talán sokkal könnyebben alakult volna az életed, ha elveteted a gyereket? — Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy semmi mást nem akarok jobban, mint megtartani a magzatot. Azzal tisztában voltam, hogy mivel akkor még én magam is kiskorúnak számítottam, sok akadály gördül majd elém. Hát tényleg nem volt egy leányálom, de azt hiszem, hogy a nehezén már túlvagyok. — Mit szóltak mindehhez a szüleid? — Apám először tiltakozott, sőt a fenyegetőzéssel is megpróbálkozott. Azt mondta, elkerget a lakásból, mert oda egy törvénytelen gyereket nem szülhetek. Anyámat sohasem ismertem, s apám talán ezért szerette volna, ha az én gyerekem teljes családban nő fel. — Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! — Azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha életem történetét a szüleim megismerkedésével kezdem. Apám kamionsofőr volt, anyám pedig egy útszéli büfében dolgozott. Apa gyakran betért oda a cimboráival, s szép lassan az anyámba szeretett. Mivel őszinte ember volt világéletében, ezért nagyanyámnak is gyakran mesélt a szőke hajú lányról, aki elrabolta a szíypt. Teltek az évek, de a házasság soha nem került szóba. Anyám mindig túl fiatalnak tartotta magát ahhoz, hogy valakihez hozzákösse az életét. A sors azonban kicsit másként akarta. Anyám már a negyedik hónapban járt. amikor megtudta, hogy terhes. Mondjuk ezt nem nagyon értem, hiszen én már az első hetekben éreztem, hogy gyereket várok. Tehát ő terhes volt, és már nem tudott megszabadulni tőlem. Pedig nagyanyám szerint nagyon szeretett volna. Aztán egy nyári napon világra jöttem. Apám éppen külföldön volt egy fuvarral. Anyám gyorsan kihasználta az alkalmat, és otthagyott egy „kis időre” a nagymamánál. Eltűnt az életünkből, soha többé nem láttuk. Apám kétségbeesve kereste egy ideig, aztán rajtam kívül már semmi nem volt fontos a számára. A fuvarozást azonban nem adta fel, így időm jó részér nagymamámmal töltöttem. Jól megvoltunk kettecskén, de a kamaszkori gondok minket sem kerültek el. Lázadó lettem, és többször megpróbáltam anyám után kutatni. Egy időben borzasztó nagy szükségem lett volna rá. Aztán ezen is túltettem magam. Elvégeztem az általánost, és valahogy nem tudtam mit kezdeni magammal. — Mikor ismerkedtél meg a nagy szerelemmel? — Alig tizenhat évesen. Magas volt, szőke és jóképű. Rögtön meghódította a szívemet, bár jó néhány évvel idősebb volt nálam. Én is megtetszettem neki, s naiv ártatlanságomban fel sem merült bennem, hogy ő esetleg máshoz tartozik. Már jó néhány hónapja minden délután találkoztunk, amikor megtudtam, hogy nős. — Mit szóltál a dologhoz? — Bevallom őszintén, egy kicsit megrendültem. O volt az első férfi az életemben, s én őszintének hittem a kapcsolatunkat. Nagyot csalódtam benne. Nem akartam fájdalmat okozni annak a másik asszonynak, így kértem a barátomat, hogy vessünk véget a kapcsolatunknak. — O rögtön beleegyezett? — Természetesen nem. Bizonygatta, hogy mennyire szeret, de arról szó sem esett, hogy elhagyná értem a biztonságos családi fészket. Én viszont nem voltam képes ily módon tovább folytatni kapcsolatunkat. Végül egy délután teljesen egyedül maradtam. Apám nem igazán értette meg, hogy vagyok képes könnyeket ejteni azután a csirkefogó után, ahogy ő nevezte. Szerinte tiszta szerencse, hogy végre kilépett az életemből. Azt tanácsolta, hogy most már végre keressek egy korban hozzám illő barátot. Néhány nappal később nagyanyám vállán zokogtam, amikot kiderült, terhes vagyok. Apám őrjöngött, és első dühében fel akarta jelenteni régi szerelmemet fiatalkorom megrontásáért. Erről végül sikerült lebeszélnünk, hiszen ő is és a nagyi is tudtak a kapcsolatunkról. — NEKI elmondtad, hogy gyereked lesz? — Igen, felhívtam telefonon. Első nekifutásra persze nem nagyon volt elragadtatva a hírtől. Én azonban megnyugtattam, hogy semmilyen követelésem nincs vele szemben, de a gyereket megtartom. Dühösen csapta le a telefont. Aztán később találkozót kért tőlem. Apám akkor mondta, hogy ha nem jön meg az eszem, elzavar a háztól. Én mégis elmentem a randevúra. Kértem, hogy ez legyen a legutolsó találkozásunk, és mennyen mindenki tovább a maga útján. — Tényleg így lett? — Nem egészen. Egyik délután csengetésre riadtam fel álmomból. Kinyitottam az ajtót és O állt ott esetlenül. Behívtam, és bevallotta, hogy mindent elmondott a feleségének, aki aránylag nyugodtan fogadta a hírt. A meglepetés azonban még csak ezután következett. Az asszony ugyanis arra kért férje útján, hogy szüljem meg a gyereket, és azután jó pénzért mondjak le a kicsiről. Szinte idegösszeroppanást kaptam a hír hallatán, és zokogva zavartam el a házból régi szerelmemet. —Azóta nem jelentkezett? — Nem tudom, ki értesítette, de a baba születése után újra eljött hozzánk. Nagyi nem engedte be, így csak egy borítékot és néhány szál virágot küldött. A borítékban egy levél volt, melyben bocsánatot kért korábbi viselkedéséért, és közölte, hogy gondoskodni kíván a lányáról. Azóta is minden hónapban kapunk tőle ötezer forintot postán, de soha nem jön felénk. — A megrázkódtatások azonban még nem értek véget. — Nem, hiszen négy hónappal ezelőtt meghalt az édesapám. Szívinkfartussal vitték kórházba, ahol másnap délelőtt a második roham elvitte. Borzalmas megrázkódtatás volt ez számunkra. Nagymama sokkal jobban átvészelte a tragédiát, mint gondoltam. Eladta a kis házát, és ideköltözött hozzánk. A másik szoba az övé, s remélem, ez még hosszú éveken át így marad. A házért kapott pénzt takarékba tette, hogy szükség esetén legyen mihez nyúlnunk. Apa is hagyott hátra néhány ezer forintot, ami a kamionon töltött évek alatt gyűlt össze. — Ebből azonban nem fogtok tudni örökké megélni. — Nagyon jól tudom, és már tettem is ez ellen. Néhány sarokkal arrébb van egy virágbolt, délelőttönként oda járok le besegíteni. Nagy terveim között szerepel, hogy elvégezzek legalább egy virág- kötészeti tanfolyamot. Szeretnék továbbra is az üzletben maradni, amire a főnökasz- szony szerint jó kilátásaim vannak. Egyébként ő az a barátnőm, aki a macit is hozta. —7 Akkor most már lassan helyrejön az életed? — Bízom benne, hiszen itt van nekem a gyönyörű kislányom, akiért érdemes minden bajjal szembeszállnom, akit fel kell nevelnem. Amit tudni kell... ...a diefenbachiáról: A buzogányvirág pompás, igen kedvelt növény. Sejtnedve mérgező, a szájba és a torokba jutva kellemetlen érzést okoz. Egy kifejlett példány eléri vagy meghaladhatja a másfél métert. Az átlagos vagy átlag feletti meleget kedveli. A hőmérséklet körülötte télen se süllyedjen 16 fok alá. Szereti a nyári félárnyékot, viszont nem bírja a túlzott napsütést. Tavasztól őszig rendszeresen, télen mérsékelten öntözzük. Az esetleges átültetést tavaszra iktassuk be. ...a fikuszról: Nemzetségében a tekintélyes fáktól az egyszerű kúszónövényekig minden típus megtalálható. Az átlagos meleget szereti, mely a tél beköszönté- vel sem kevesebb 13 foknál. Óvatosan, csak langyos vízzel öntözzük, amikor földje egy kicsit már kiszikkadt. A pára- tartalom megtartása miatt nyáron permetezzük meg néha a leveleket. Ha a növény szára nem fás, akkor a nyári időszakban szaporíthatjuk hajtásdugvánnyal. ...a pálmákról: Nagyon szép és felettébb drága növények. A hegyipálma egy palackkert közepén páratlan látványt nyújt, a régi pálmakertek kedvence, a kencia- pálma pedig elegáns szoliter, amelyben a szépség edzettséggel párosul. A pálmák az átlagos meleget kedvelik, így télvíz idején is megkívánják a 10—14 fokos hőmérsékletet. Némelyik kényesebb pálma szereti a napfényt, de a népszerű fajok inkább a félámyékot kedvelik. Ha fűtött szobában tartjuk, permetezni kell. Magvetéssel szaporítható. ...a sansevieriáról: Aki mindennel csődöt mond, próbálja meg a sansevieriát. Ez a szívós növény igazolja az elnyűhetetlenségről szőtt legendákat. Világos helyen, némi napsütésben és félárnyékban egyaránt jól érzi magát. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük, és két locsolás között hagyjuk a földet kicsit kiszáradni. Télen elég egy-két havonta öntözni. A levélrózsába ne öntsünk vizet. ...az anthuriumról: A flamingóvirág egzotikus virágai fényűző hangulatot árasztanak. A nagy, viaszos, szétterülő fellevél közepéből színes, hengeres törzsvirág mered elő. Sok hónapon át virágzik, és minden virágzat több hétig is eltart. Az átlagosan meleg, 16 fokos hőmérsékletet kedveli. Télen világos helyet kíván, nyáron viszont óvjuk a túlzott napsütéstől. Néhány naponként adjunk neki egy kis vizet, hogy nedvesen tartsuk a földjét. Arra azonban vigyázzunk, hogy soha ne öntözzük túl. ...a hibiscusról: A napos ablakpárkányok egyre kedveltebb növénye. Nagy, papírvékony virágai csak egy-két napig virítanak, de gondos ápolással elérhetjük, hogy tavasztól őszig folyamatosan hozzon virágot. A lehető legtöbb fényre van szüksége, de az erős napfény már árt neki. A földje legyen mindig nedves. Nyáron gyakran, télen csak módjával öntözzük., Az sem árt, ha időnként megpermetezzük a leveleit. Minden év tavaszán ültessük át. Késő ősszel hajtásdugvánnyal szaporíthatjuk. ...a begóniáról: Sok begónia lehet dísze otthonunk növénygyűjteményeinek. Három csoportba oszthatjuk őket. Eszerint vannak gu- bós, sudár és larraine begóniák. Az átlagos meleget, télen a 13 fokot szeretik. Célszerű őket a perzselő naptól távol, de világos helyen tartani. Ha a növény virágzik, bőven öntözzük, a földje azonban ne legyen állandóan nedves. Ha a gubós begóniát virágzás után is meg akarjuk tartani, vágjuk vissza, és mérsékelt öntözés mellett tartsuk hűvös helyen. Áprilisban kezdjük el bőségesen öntözni; az új hajtásokat dugványozásra használhatjuk. Friss gyümölcs- és zöldséglevek A gyümölcs- és zöldségle- veknek, mint látni fogjuk, fontos szerep jut életünkben. Legjobb, ha ezeket frissen mi magunk készítjük el otthon. Egyre többeket foglalkoztat, hogy mivel egészítsék ki táplálkozásukat, hogy minden, az egészséghez szükséges összetevőhöz hozzájusson a szervezetük. Erre hatalmas összegeket is áldoznak, pedig a táplálkozás legjobb kiegészítője nem más, mint a friss gyümölcslé. Nem vitás, az emberek nagy többsége nincs ezzel tisztában. Az összes tápanyag, amelyre az emberi szervezetnek szüksége van, a gyümölcsökben és zöldségekben épp a megfelelő arányban fordul elő. Ezeket a tápanyagokat csak akkor tudja szervezetünk felhasználni, ha annak a bizonyos valódi ételnek valódi részeként fogyasztjuk el, amelyben eredetileg is megtalálható volt. Ha étrendünk bőséggel tartalmaz friss gyümölcsöt, zöldséget, illetve az ezekből nyert leveket, minden irányú tápanyagszükségletünk kellő módon ki lesz elégítve. Az egész zöldségek és leve- ik között alig van különbség. A sejtek megújulásához szükséges összes építőanyag megtalálható ezekben a levekben, s ezenkívül van még egy előnyös tulajdonságuk. Olyannyira finomak és úgy oltják szom- j unkát, hogy egyre ritkábban nyúlunk majd a szénsavas üdítőkhöz. Előre hát, és igyunk minél több friss levet, melyből valódi ételerőt meríthetünk. Ha fogyni akarunk, akkor is csak ezek a levek lehetnek segítségünkre. Üres gyomorra igyuk, véletlenül sem étkezéshez vagy étkezés után. Élvezzük minden egyes csöppjét. Lassan kortyoljuk őket, mert ha hirtelen felhajtjuk, fölbillentheti vércukorszintünk egyensúlyát. Tésztafélék készítése Omlós tészták Nagyon sok sütemény készül omlós tésztából, amelynek alapanyaga a liszt, a vaj és a cukor. A lisztet minden esetben előbb a vajjal elmorzsoljuk. A vajat zsírral vagy margarinnal is helyettesíthetjük. A tésztát sütőporral lazítjuk, amit mindig a lisztbe keverünk. Tejet vagy tejfölt előírás szerint használunk. A liszt minőségétől sok függ. Egyik liszt több, a másik kevesebb folyadékot vesz fel. Az összegyúrt tésztát a tepsi nagysága szerint nyújtsuk ki. Hogy könnyebben rakhassuk a tepsibe, meglisztezzük és nyújtófára felsodorjuk, majd fokozatosan a tepsibe engedjük. Mindig előmelegített sütőben, de nem túl gyorsan sütiük. Tealinzer Húsz dkg vajat, 25 dkg lisztet, fél citrom reszelt héját, fél csomag sütőport, 18 dkg cukrot, 10 dkg darált diót, fél dkg törött fahéjat és 2 egész tojást deszkán jól összegyúrunk. Kétharmad részét vékonyra kinyújtjuk, a tepsibe helyezve lekvárral megkenjük. A maradék tésztából hengereket formálunk és berácsozzuk a tepsiben lévő linzert. Kelt tészták Olcsók és kiadósak, de időigényesek. Többféle sütemény készíthető belülük. Elkészítésüknél ügyelni kell arra, hogy meleg konyhában dolgozzunk és a liszt se legyen hideg. Először felfuttatjuk az élesztőt. Amikor a tej felszínére feljön az élesztő, hozzákeverjük az olvasztott vajat, tojást és lisztet. Galuska keménységű tésztát készítünk. Fakanállal vagy robotgéppel addig verjük, míg hólyagos nem lesz. Ezután meglisztezzük a tetejét és konyharuhával letakarjuk. Addig kelesztjük, míg a tészta duplájára nő. ízes bukta Három dl tejből, 3 tojássárgájából, 6 dkg vajból, 5 dkg cukorból, kevés sóból, 3 dkg élesztőből és 50 dkg lisztből kelt tésztát készítünk. A megkelt tésztát nyújtótáblára öntjük, jól meglisztezzük és 1 cm vékonyra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát 8—10 cm-es négyszögekre vágjuk, közepükre gyümölcsízt teszünk, majd fel- göngyöljük. A kizsírozott tepsibe egymás mellé helyezzük, tetejüket megkenjük vajjal. Harminc percnyi kelesz- tés után forró sütőben megsütjük.
