Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

UJ KELET Diáksziget ’95 1995. augusztus 26., szombat Síppal, dobbal, muzsikával... — a Kríshna-hívó'k csoportja Napokig lehetne a sátrak között bolyongani... is kapja. Hozzánk csapódik két fővárosi fiú. Kiderül, hogy imádják a filmeket. Rögtön kezdenek is elemezgetni, vita kerekedik köztük, Kuroszgva tehetségét illetően. Még gim­nazisták, de egyikük sem hi­szi, hogy rendező lehetne be­lőlük. Pedig sokat tudnak. Egy nyíregyházi fiú — édes­anyja jogász — sírva tudatja, hogy szerelmes. Kis idő múlva a lány megérkezik, kicsit spic­ces. Összebújnak, a szerelem beteljesedni látszik. Egy óra múlva a lány az egyik sörsátor­ban egy szakállas fazont csó­kol. így telik el az első nap. Ahogy a szállásra indulunk, mellettünk egy biztonsági em­ber rádiója megszólal: Azonnal küldjétek egy mentőt! Fekvő lányon átment egy autó, súlyos sérült. Volt egy Stones, van egy Bokros­csomag Másnap Herceg Enikő saj­tófőnöktől megtudjuk, hogy a sofőr részeg volt, és a tiltás el­lenére ráhajtott a fűre. Sze­rencsére a lánynak „csak” vég­tagjai törtek, a gerince nem sé­rült meg. Jövőre biztosan eljön, és bepótolja a hiányzást. Meg­tudjuk, hogy tavaly kétszázezer ember fordult meg a szigeten, ennyire most is számítanak, bár volt egy Rolling Stones-koncert és van egy Bokros-csomag... Idén így is ez a világ legna­gyobb rendezvénye. Külföldről is jönnek szép számmal, a ha­táron túli magyarokon kívül hollandok, németek, ango­lok. Négyezer emberből áll a szigeti iroda kisegítő személy­zete. Az is csúcs, hogy az ország­ban fellelhető összes WC-ko- csi mindegyikét ide szállítot­ták, sőt még Németföldről is érkeztek „bérvizeldék”. A szippantós cég naponta két­szer fordul, és normálisan rend­ben tartja az illemhelyeket. Mindennap takarítják a te­rületet, a színpadok előtt lo­csolják a talajt, hogy ne legyen por. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Vasas László Egy másik világ Éjfél körül jár már, mikor a sziget közelébe érünk. Még az innenső végénél gyalogolunk két hosszú hajú srác után — ők is biztosan oda mennek —, de már halljuk a dobok pufogását. Aztán a parkoló autók egyre tö- möttebb sora tudatja velünk, hogy végre megjöttünk! Agyonfirkált rendezői lakó­kocsiban megkapjuk a csak egyszer feltehető, zöld színű, heti belépőkarszalagot, nya­kunkba a rózsaszínű stage passt. így beengednek minden­hová, néhányan tisztelettel is néznek, mégis ciki egy kicsit: ezek azt hiszik, újságíróskodni jöttünk, pedig nem. Ahogy végigmegyünk a mezsgyét jelentő hídon, már érezzük, hogy egy másik or­szágba érünk. Szigetországba. Hogy az milyen? Leírhatatlan! Azért megpróbálkozom vele. Eleinte szokatlan, hogy nyü­zsögnek a fura fazonok vörös, kék, zöld taréjjal, kifestett fej­jel — ez nagy divatmost a szi­geten, ők a punkok — de ké­sőbb már nem tűnnek fel külö­nösebben, egy idő után már sem­min sem csodálkozunk. A híd után hatalmas tábla a sziget tér­képével —belefáradunk a tanul­mányozásba. Valahol van egy Nagyszínpad, egy rock-, egy blu­es-, egy bahia-, egy marlboro-, egy banán-, egy ír- és egy vegyes színpad. Egy térképész talán odatalál, de a tábla alapján mi nem. Belevetjük hát magunkat a tömegbe, sodródunk az árral. A „főutca” mentén ötméteren­ként WC-kocsik állnak, mindig van szükséget szenvedő kliens. Büfé büfé hátán.'Azegyik nyi­tott sátorban tábla lóg a pult mögött: „Melegszendvics van! 60 Ft.” Megvettük, megettük. Még jó, hogy a sör csak ötven­kilenc. A Marlboro-színpadon valakik bluest játszanak. Na­gyon jól adják. Megyünk tovább. Hatalmas vásznon feliratos film. Mi ez? Fordítva írják a szöveget? Ja, ez hátulról van. Megkerüljük a vásznat, futballpályányi terüle­ten temérdek srác ül, és a Hair-t nézi áhítattal. Kék haj, vörös taraj Az ír színpad mellett leülünk egy sörrel, a folkzenészek előtt „Te is más vagy, te sem vagy más.'’ „Kell egy hét együtt- lét.” Ez a két mottó találóan fogalmazza meg az Óbudai szigeten augusztus 17. és 24. között lezajlott Diáksziget '95 elnevezésű rendezvényt. Mondhatnánk azt, hogy az egész egy nagy koncertsorozat, hiszen minden valamire­való magyar és számos külföldi rock, blues, jazz, és alter­natív zenét játszó zenekar fellépett, mégsem egyszerűen erről van szó, hiszen kulturális, sport- és egyéb szórakoz­tató rendezvények egész sora, zavarba ejtő kínálata sora­kozott a programfüzetek lapjain. Színház, szabadtéri mozi, művészeti szabadiskola, performance, sport, africana-fesztivál, bűvészbemutatók, bohóciskola, bábjátékos-találkozó, ezernyi vetélkedő. Fel lehetne sorolni valamennyit, de senki nem bírná elolvasni. Volt ott minden, még több, mint a búcsúban. Önkéntes vér­adás, lelkisegély-szolgálat, ingyenes csomagmegőrzés, teto­válóstúdió, házasságkötő- és válósátor, jóga, ordítóverseny, drog- és AIDS-felvilágosítás, vidámpark, gokart, légbal­lon, sportszerkölcsönző, posta, telefonfülkék, munkanélkü­li-tanácsadó, gyógyszertár, orvosi és mentőügyelet, termé­szetgyógyászat, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A sziget óriási jelentőségét nem lehet eléggé hangoztat­ni, hiszen sokak szerint ez a VILÁG LEGNAGYOBB RENDEZVÉNYE! táncolok hada. Két tinédzser velünk szemben. Az egyik sem­mi különös, de a másiknak kék színű az a rövid kis haja. Szóba elegyedünk. Kiderül, hogy nyíregyháziak, sokgtl vannak itt Lelki segély „Gyere be, ha nem jött be, ha elhagyott vagy elhagytad, mielőtt kipróbálod vagy ha rosszul vagy tőle, ha más vagy mint ők, ha már feladod vagy be akarod fejezni. Mi várunk rád!” Ez a filctollal karcolt szöveg áll a Humanitás Ifjúságvédel­mi Csoport sátrán. Egy tizenéves fiú és egy hasonló korú lány ücsörög a bejárat előtt — ők a lelkisegély-szolgálat. — Ide bárki jöhet bármilyen problémával, mi meghallgat­juk, elbeszélgetünk vele — mondja Gáspár Zoltán. — Szerel­mi csalódás, magányosság, önbizalomhiány és ezernyi egye­di, különleges gond nyomja a fiatalok szívét. Az egyik lány arról panaszkodott, hogy otthon beteg a macskája. Már na­gyon öreg, és el kellene altatni, de nem viszi rá a lélek, nagyon a szívéhez nőtt a kis jószág. Ilyenkor már az is sokat segít, ha meghallgatjuk őket. Eredmé­nyességünket az is jelzi, hogy egyre több a visszatérő vendégünk. Ritkán, de előfordul az is, hogy kicsit ittas srácok heccből jönnek be, és nem beszélgetni akarnak, hanem minket bosszan­tani. Persze ez nem sikerül, hisz mi is értjük a tréfát, durvaság­gá soha nem fajul a dolog. Komolyabb előképzettségünk nincs. Egy pszichológus hölgy választott ki és látott el minket tanácsokkal. Empátiás készség kell és tolerancia. Ennyi az egész. Szabolcsból. A kék hajú édes­apja egy iskolában igazgatóhe­lyettes, a gyerek temperával festette be magát az InterCity mosdójában. Ha esne az eső, szétfolyna az egész kence, A srác ezerötszázzal érkezett, de szerintem ennél többet visz haza. Tarhál. Ha nem kap egy húszast, akkor kap egy doboz sört. A „semmi különös” ifjú már két napja a tizennyolcadik születésnapját ünnepli. Kecské­nek becézik és valamikor ő volt az Alvin és a Mókusok dobo­sa: A színpad elől hirtelen elénk toppan egy tarajos, bor­zasztóan kifestett arcú „állam­polgár”. Először megijedek, de csak annyit kérdez, hogy me­gyünk-e táncolni. Mivel nem megyünk, ő is letelepszik. Rendkívül szolidan viselkedik, intelligensen beszélget. Szem­üvegének hiányzik az egyik szára. Azért festette ki magát ennyire, mert nyerni akar egy 501-esLevi’s-t. Ha másnap dé­lig kibírja ennyi festékkel, meg „Zita! Hola Zistenbe vagy? Noémi!” „Ákos! Itt vagyunk valahol. Gábor” „Megjöttem, üzenjetek ide! Dombi” A be járatnál áll a Sziget legfontosabb intézményeinek egyi­ke, az információs sátor. Itt lehet megbízható útbaigazítást, programfüzetet, térképet kapni, és a sátor oldalán üzenni lehet az ismerősöknek. Külön élvezet csemegézni a több száz — hol bolondos, hol tényszerű, hol kétségbeesett — papírfecni között. Ha a Szigeten elkeverednek a társak, kicsi a véletlen találkozás esélye. — Az üzenőfalról minden reggel levesszük a cédulákat, de néhány órán belül újra tele van az egész — mondja Keresztes Szilvia, aki civilben másodéves főiskolás, szociális munkás­nak készül. — Népszerű az üzenőfal — folytatja. — A legtöb­ben csak keresik egymást, de van, aki így vall szerelmet vagy egy frappáns mondatban elmondja valakiről a véleményét. Fel­adatunk az információ-szolgáltatás. A legtöbb kérdés a ren- jBtvényekkel kapcsolatos: melyik színpad merre van, mikor kezdődnek a koncertek, hol lehet egy jót enni — és főleg mennyiért. Sok idióta? Az egész szigeten keresve sem találtunk olyan embert, aki ne lett volna elégedett, akinek ne tetszett volna a rendezvény. Tök jó buli, szuper ez az egész — ezek az enyhébb jelzők, a kifejezőbbeket —- tekintettel Kazinczyra — nem merem le­írni. Abban is egyetértett min­denki, hogy jövőre is itt a he­lye. Megdöbbentő, hogy ottlé­tünk alatt merevrészeg ember­rel nem találkoztunk, balhét. verekedést, de még csak vesze­kedést sem láttunk. A hangulat frenetikus, mindenki közvetlen, bárkivel el lehetett beszélgetni. Tisztelt szülők, ne aggódjanak! A szigeten mindenki biztonság­ban van. A városban már nem teljesen. Szállásunk a High Life diszr kó közelében volt, oda kértük a fuvart. A jó negyvenes taxis megkérdezte: „Vissza a normá­lis szórakozáshoz? Elegetek lett ebből a sok idiótából?” Ha tudnád, kisapám:.. ' Szigetország

Next

/
Oldalképek
Tartalom