Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

EHBHHlUJ KELET Alkotmánybírósági döntés Csecsenföldről 4 1995. augusztus 1., kedd Külföld Ukrajna a Kaukázusban Ukrajna Grúziával is ke­reshetne szorosabb együtt­működést, ennek azonban több akadálya is van. A grúz gazdaság annyira ingatag lá­bakon áll, hogy határozot­tabb orosz nyomásra a tbili­szi vezetés politikája ellen­kező irányba fordulhat. Az ukrán vezetést az sem serkenti közeledésre, hogy a grúz ve­zetés immár áldását adta négy orosz katonai támaszpontnak az országban maradására. Tbiliszi nem tiltakozik az el­len, hogy a Szovjetunió meg­szűnése óta még mindig nem vonult ki 20 ezer orosz kato­na Grúziából. Eduard Se- vardnadze grúz államfő pedig sohasem állt ki a Független Államok Közösségén belül Ukrajna mellett Oroszország ellenében. Kijev számára a legfőbb szövetséges csak Azerbaj­dzsán lehet, amit az is pél­dáz, hogy Ukrajna az érvé­nyes jereváni meghívás elle­nére előbb Bakuba menesz­tett küldöttséget. Az utóbbi időben ugyanis igen hűvös­sé vált az Örményország és Ukrajna közötti viszony. Je­reván azzal vádolta meg Ki- jevet, hogy harckocsikat szállít Azerbejdzsánnak, holott a kijevi lap állítása szerint mindössze arról volt szó, hogy Ukrajna egy államközi egyez­mény alapján megjavította a tankokat. Ukrajnát erősödő középha­talmi pozíciója talán feljogo­sítja arra, hogy nemzetközi békeközvetítői szerepet vállal­jon. Kijev az utóbbi hetekben jelentős erőfeszítéseket tett a boszniai válság megoldása ér­dekében, legutóbb meghívták a londoni Jugoszlávia-konfe- renciára is. Az ukrán vezetés azonban tisztában van azzal, hogy a karabahi konfliktusban nem játszhatja el a független döntőbíró szerepét. Előbb- utóbb ugyanis Oroszországgal kerülne szembe, s a közvetítés csak nemzetközi tekintélyét ásná alá. Ez történt Nurszultan Nazarbajev kazah elnökkel is, akit meghívtak a szembenálló felek, de semmi előrelépés nem történt. Másfelől Ukrajna már így is túlvállalta magát a nemzetközi békeközvetítés terén. A Mol- dovához tartozó szakadár Dnyeszter menti Köztársaság vezetése és Chisinau is Kijev- hez fordultak a viszály rende­zése érdekében. Az ukrán veze­tés azonban mindmáig nem volt képes békéltető delegációt kül­deni a szomszédos országba. Ukrajnának politikai és gaz­dasági értelemben is egyetlen valódi szövetségese van a Ka­ukázusban: az olajban gazdag Azerbajdzsán. Kijev számára stratégiai fontosságú ez a part­nerség, amit Leonyid Kucsma múlt heti azeri látogatása bi­zonyít a legjobban. Az ukrán gazdasági nehézségek ellené­re Kucsma bejelentette: pénz­ügyi segítséget nyújt a több mint egymilliárd dolláros költ­ségű grúziai olajvezeték meg­építéséhez. A Zerkalo Nyegyeli című ki­jevi hetilap politikai szemleíró­ja úgy véli, hogy Ukrajna mind­eddig nem fordított kellő figyel­met kaukázusi érdekeire. Az 52 milliós ország számára az azer- bajdzsáni olaj pedig majdhogy­nem létfontosságú, hiszen segít­ségével enyhíthető lenne a leg­nagyobb szovjet utódállamtól, az Oroszországtól való ukrán nyersanyagfüggőség. Ukrajnának azonban nem fog a szájába repülni a sült ga­lamb. Az eddigi kijevi habo­zás következményeképpen és az ankarai vezetés nyomására Törökország nemrégen döntő hányadot szerzett az azeri nemzetközi kőolajkonzorci­umban. A pénzügyi szövet­kezést tavaly hozták létre az azerbajdzsáni nyersolaj-ki­termelés támogatására. A térségben a Szovjetunió felbomlása után Moszkva szinte már hagyománytisz­telő módon érvényesíteni akarta kizárólagos befolyá­sát. Gejdar Alijev azeri el­nökben azonban az orosz vezetésnek csalódnia kellett. Alijev nem kívánt Moszk­vából rángatott bábfigura lenni, amire példa az is, hogy főleg nyugati cégek részvé­telével Baku létrehozta a nemzetközi olajkonzorciu­mot. Azerbajdzsán ezzel végképp kihívta Moszkva haragját, Oroszország ugyanis a Kaszpi-tenger szinte összes olaj lelőhelyé­re igényt tartott. Azerbejdzsán gazdasága az olajkincs révén stabilizá­lódik, Bakunak nincs szük­sége Moszkva jóindulatára vagy könyöradományaira. Alijev az erős orosz nyomás­nak ellenállva azt sem enge­délyezte, hogy orosz csapa­tok állomásozzanak az or­szág területén. Boszniai helyzetkép Támadás Strmica ellen Béketárgyalások A boszniai horvátok által Bosznia déli részén önhatalmú­lag kikiáltott „Hercegbosznai Köztársaság” védelmi miniszté­riuma vasárnap azt állította, hogy a horvát erők 700 négyzetkilomé­ternyi területet „szabadítottak fel” legutóbbi nyugat-boszniai offenzívájuk során. A Glamoc—Grahovo—Liv- no fronton a szerb erők 250 embert veszítettek, míg a hor­vátok ennél hússzor keveseb­bet — közölte a minisztérium az AFP jelentése szerint. Ratko Mladic tábornok, a boszniai hadsereg főparancs­noka vasárnap Kninben, a hor­vátországi Szerb Krajina fővá­rosában kijelentette, hogy Hor­vátország „drágán megfizet” Grahovo és Glamoc elestéért Franjo Tudjman horvát el­nök Akasi Jaszusihoz, az ENSZ-főtitkár délszláv ügyek­ben illetékes megbízottjához vasárnap este intézett levelé­ben határozottan elutasította krajinai szerbek által Kninben elfogadott javaslatokat — je­lentette az AFP. Akasi Jaszusi ötórás knini tárgyalása után közölte, hogy a krajinai szerbek elfogadták az ENSZ hatpontos rendezési tervét, és — határidő megje­lölése nélkül — ígéretet tettek, hogy kivonulnak a nyugat­boszniai Bihac muzulmán beékelődésből. Arról is meg­egyezés született, hogy kéksi­sakosokat vonultatnak fel a tér­ségben. — A szerb javaslatok sem­milyen alapot nem nyújtanak az elfoglalt horvát területek bé­— jelentette a Tanjug hírügy­nökség. Mladic tábornok, aki szerint a jelenlegi helyzet igen bonyo­lult a Grahovo—Glamoc fron­ton, hangsúlyozta: a boszniai szerb hadsereg hamarosan visszafoglalja a megszállt te­rületeket. A krajinai szerb hadsereg ve­zérkarának vasárnap esti köz­leménye szerint az egyesült horvát és boszniai horvát erők vasárnap is nehézfegyverrel lőtték Grahovóból a Knintől 20 kilométerre fekvő Strmica te­lepülést — jelentette a Tanjug belgrádi hírügynökség. A köz­lemény szerint a horvátok ki­zárólag polgári célpontokat tá­madtak. Sebesülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. kés visszacsatolásához — ol­vasható a horvát államfő leve­lében. Franjo Tudjman a levélben azt is követelte, hogy Horvát­ország és a Jugoszláv Szövet­ségi Köztársaság nemzetközi­leg elismert határán is vonul­tassanak fel kéksisakosokat.— Horvátország számára elfogad- hatalan, hogy csak a bihaci enklávéval közös határán le­gyenek ENSZ-békefenntartók. Követeljük, hogy a Horvátor­szágban szolgálatot teljesítő ENSZ-erők (UNCRO) a hor­vát—jugoszláv határt is ellen­őrizzék, ami annál is idő­szerűbb, mivel az utóbbi napok során a jugoszláv hadsereg a Dunánál újabb csapat- és fel­szerelés-átcsoportosításokat hajtott végre — áll a horvát el­nök levelében. Új békekonferenciát kezde­ményezett a volt Jugoszláviá­ban dühöngő válság rendezé­sére a boszniai szerbek szaka­dár államának alelnöke. Az SRNA boszniai szerb hír- ügynökség vasárnapi jelentése szerint Nikola Koljevic kijelen­tette: nagyon bonyolult a hely­zet, s ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy rátalálja­nak a béketárgyalásokhoz vezető útra. Koljevic nyilatkozata azt követően látott napvilágot, hogy Palában a boszniai szerb vezetés vasárnap tárgyalt a brit parlament kéttagú küldöttségé­— A nemzetközi közösség szörnyű hibát követett el, ami­kor úgy próbálta meg elfojtani a boszniai problémát, hogy az áldozat kezét megkötötte, de az agresszorét nem — nyilat­kozta Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök a CNN hírtele­víziónak. A „Late Edition” című mű­sorban vasárnap sugárzott in­terjúban, amely a miniszterel­nök hét végi amerikai látoga­tása alatt készült, Silajdzic úgy vélekedett, hogy a boszniai szerbek elleni tömeges légi­csapás a legjobb válasz lenne, amely megállítaná a Bihac el­leni támadásokat — jelentette a Reuter. Richard Holbrooke amerikai helyettes külügyi államtitkár a hírtelevízióban elmondta: a légicsapásokkal való amerikai il­letve NATO-fenyegetésnek lé­nyeges szerepe van abban, hogy az ENSZ békefenntartó erői a helyszínen maradnak, s így foly­tatódhatnak a tárgyalások. vei. A Tanjug jelentése szerint Robert Wareing és Lord Harlech, a brit parlament kül- kapcsolatokkal foglalkozó bi­zottságának tagjai előtt a bosz­niai szerb vezetők azt fejteget­ték, hogy a nemzetközi közös­ség gyors diplomáciai beavat­kozására van szükség a harcok terjedésének a megakadályo­zására. Az SRNA boszniai szerb hír- ügynökség megfogalmazása szerint Wareing kijelentette, palei tárgyalásain a szerb fél késznek mutatkozott arra, hogy keressék az átfogó béke­rendezés lehetőségeit. Az Egyesült Államok a Szerbia elleni szankciók szigo­rításán dolgozik, és erre kérte Romániát, Görögországot, Magyarországot és Bulgáriát is — közölte Richard Holbooke. A helyettes külügyi államtit­kár a knini hatpontos megálla­podással kapcsolatban hangoz­tatta, hogy a krajinai szerbek­nek e megegyezés értelmében véget kell vetnük a Bihac elle­ni támadásuknak, ellenkező esetben „robbanás” következik be a térségben, amely a hábo­rú kiszélesedésével járhat. Egy hallgatói kérdésre, amely arra vonatkozott, hogy Oroszország milyen szerepet játszik a válságban, Holbrooke az AFP jelentése szerint kije­lentette, hogy „orosz tényező létezik, de nem központi jel­legű”. Ugyanakkor elismerte, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között „valóban vannak nézeteltérések, mivel Moszkva hajlik arra, hogy a szerbek oldalára álljon”. Az orosz Alkotmánybíróság hétfőn teljes egészében alkot­mányosnak ítélte a csecsenföl- di fegyveres beavatkozást lehetővé tevő egyik elnöki ren­deletet. A testület két másik el­nöki rendelet esetében nem foglalt állást, mert indoklása szerint ezek megvizsgálása nem tartozik hatáskörébe. Az orosz felső- és alsóház képviselői idén áprilisban for­dultak az Alkotmánybíróság­hoz, kérve, hogy vizsgálja meg három elnöki és egy kormány- rendelet alkotmányosságát. Beadványukban a honatyák arra hivatkoztak, hogy a cse- csenföldi háborút lehetővé tevő elnöki és kormányrende­letek több ponton is sértik az orosz alaptörvényt és a nem­zetközi normákat. A testület július 10-én kezdte meg a csecsenföldi üggyel összefüg­gő nyilvános meghallgatásait, s július 18-án vonult vissza az ítélet meghozatalára. A hétfőn délután kihirdetett ítélet értelmében alkotmányos­nak bizonyult Borisz Jelcin el­nök 1994. december 9-én ho­zott rendelete, amely „A Cse­csen Köztársaságban és az oszét-ingus válságövezetben tevékenykedő törvénytelen fegyveres alakulatok felszá­molására irányuló intézkedé­sekről” szól. Elutasította vi­szont a testület Jelcin elnök hírhedtté vált titkos rendeleté­nek elbírálását. Az 1994. no­vember 30-án aláírt ukáz „a törvényesség és a rend Cse- csenföldön történő helyreállí­tását célzó intézkedéseket,, tar­talmazza. Az Alkotmánybíró­ság nem foglalt állást a kato­nai doktrína alapvető irányai­ról szóló, 1993. november 2- án aláírt elnöki rendelet eseté­ben sem. Az alkotmánybírák többsé­gében törvényesnek minősítet­ték a kormány 1994. december 9-én elfogadott rendeletét is, amely az állambiztonság vé­delmét, az orosz területi egy­ség helyreállítását, a törvé­nyesség betartását, az emberi jogok és szabadságok tisztelet­ben tartását és a törvénytele­nül felfegyverkezett csecsen alakulatok leszerelését tűzte ki célul. A testület szerint a rendelet néhány pontja viszont ellent­mond az alkotmánynak. Ez egyrészt a társadalmi és szemé­lyes biztonságra veszélyt jelen­tő személyek Csecsenföldről történő kitoloncolását, más­részt pedig a válságövezetben dolgozó újságírók akkreditá- ciójának megszüntetését előíró rendelkezésekre vonatkozik. Az Alkotmánybíróság ítélete értelmében a csecsenföldi harci cselekményekben részt vevő fe­lek cselekedeteinek ellenőrzését más, ebben illetékes szervnek kell elvégeznie, mivel ez nem tartozik a testület hatáskörébe. A bírák azt tanácsolták a parla­mentnek, hogy pontosítsa a fegyveres erőknek a csecsen­földi válsághoz hasonló konf­liktusokban való alkalmazását szabályozó törvényeket. Az ítélet elhangzása után három alkotmánybíró bejelen­tette, hogy különvéleménye van a csecsenföldi ügyben. További öt bíró pedig azt kö­zölte, hogy az ítélet néhány pontjával nem ért egyet. Silajdzic a CNN-ben innen onnan Bonn — Horst Tapper, a Magyarországon is közked­velt Derrick-sorozat 72 éves főszereplője már azon töpreng, mit csinál majd, ha a 21 éve forgatott és a 250. folytatásá­nál tartó bűnügyi sorozat véget ér. „Ha abbahagyjuk a Derricket, csinálok egy nagy játékfilmet” — idézi a Bild am Sonntag a filmszínészt — „a sztori még titok, de a forgatás két évig tart majd. Azután itthagyom Németországot. A déli tájakat kedvelem, el tudnám képzelni a további életemet Ró­mában”. „Németországban nem érzem jól magam” — vallja be Tapper — „itt egyre kevésbé törődnek a másikkal, és foly­ton növekszik az erőszak. Másutt sokkal barátságosabbak az emberek” — véli Derrick megszemélyesítője. T5 Róma —Túlságosan valóságosra sikeredett vasárnap este egy olaszországi Tosca-előadáson a kivégzési jelenet: a főszereplő tenoristát bal lábán súlyosan megsebesítette az egyik puskából kirepülő fojtás. A balesetet szenvedett éne­kesen hétfőn hajnalban kisebb műtétet hajtottak végre. Az Olaszország középső részén fekvő Maceratában vitték színre Puccini operáját. A harmadik felvonásban — amikor a festő Cavaradossit az Angyalvárban kivégzik — a szerepet éneklő Fabio Armiliato a kivégző osztag sortüze után nem rogyott össze „holtan”, hanem a bal lábához kapott, és nagyon is fájlalni kezdte azt. Az előadás néhány másodperccel később félbeszakadt, s gyorsan kiderült, hogy Armiliato csúnyán megsebesült. Az első feltételezések szerint túlságosan sok lőszert használtak a puskákban, s az egyikből valódi „löve­dékként” kirepült a fojtás. London — A brit rendőrség nagy erőkkel keresi annak a két iskolásfiúnak a gyilkosát, akiknek holttestét otthonuk közelében, az északnyugat-angliai Easthamben találták meg. Egy hétéves kislányt is meggyilkoltak Wales északi részén — jelentette a Reuter. A 12 éves Robert Gee és a 13 éves Paul Barker horgászni mentek a Liverpool mellett lévő Easthamben. Mindkettőt leszúrták. Sophia Louise Hook nővérével nagybátyjuk kertjében sátorozott a walesi Llandudno üdülőhelyen. Ismeretlen tettes álmában elrabol­ta, majd megfojtotta a kislányt. Meztelen holttestét onnan nem messze találták meg. Tudjman nem enged

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom