Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

UJ KELET Geszteréd 1995. augusztus 1., kedd 5 Az örök élet titka Kaszab Béla plébános úr már harminc éve szolgál Gesz- teréden. Ez idő alatt megis­merte a község apraja-nagyját. A falu lakói szerint nincs olyan probléma, amelyen a plébános ne tudna segíteni. — A közelmúltban megkap­ta a pápai prelátus címet. Ho­gyan és mivel érdemelte ki ezt a megtiszetelő kitüntetést? — A Püspöki Kar javaslatá­ra kaptam — mondta Kaszab Béla — talán azért, mert segí­tettem az egyháznak. Nemcsak lelkiekben, hanem anyagiak­ban is. Műszaki ember lévén több templom és a nyíregyhá­zi papi otthon villanyszerelési munkálatait elvégeztem. — Honnan szerezte meg az effajta ismereteket, talán még a papi tanulmányai előtt? — Hosszú története van, a szemináriumban nem voltak még ilyen ismereteim. Ott mindenkinek volt feladata, én a dogma tantárgyban értem el jó eredményeket, ezért segítet­tem társaimnak. Miskolci szol­gálatom alatt meglepett, hogy nem tudok a városi hívekkel Embert nevelni Napjainkban egyre kevesebb fiatal rendelkezik hivatástudat­tal és munkakedvvel. A szűkös megélhetés és a korlátolt lehetőségek hamar letörik az ambíciókat. Köblös Bernadett főiskolai hallgató más, mint hasonló korú társai, ugyanis tu­datossággal és óriási lelkese­déssel készül a pedagógus pá­lyára. — Az egri tanárképző főis­kola magyar—teológia szakán tanulok — mondta Detti. — Úgy érzem, megszerzett tudá­sommal képes leszek arra, hogy embereket neveljek. Az irodalom és a teológia tanítása nem áll távol egymástól, segít­ségével evangéliumi jelenete­ket lehet bemutatni mozgással és zenével. Én nem a saját hi­temre kívánom nevelni a gye­rekeket, hanem hitet szeretnék adni nekik. A főiskola befeje­zése után szeretném elvégezni a drámapedagógiai szakot is, ezen ismeretekkel még ered­ményesebbé válhat a munkám. — Hogyan ismerkedtél meg a drámapedagógiával? — A debreceni Ady Endre Gimnáziumban érettségiztem ének tagozatos osztályban, de ennek ellenére jó kapcsolatban voltam a drámásokkal, ott sze­rettem meg a drámapedagógi­át. A magyarórákon helyzet- gyakorlatokat oldottunk meg, amelyekben különleges élet­helyzetek szerepeltek, ezáltal azok a szorongó, visszahúzó­dó emberek is bekapcsolódtak a játékokba, beszélgetésekbe, akik egyébként nem szívesen beszéltek magukról. — Hogyan tervezed a jö- vődet? — Több területen szeretnék megfelelni. Feleségként, anya­ként és tanárként. Két év múl­va diploma lesz a kezemben, de a jövőmet folyamatos tanu­lással képzelem el. Nemcsak tanítani, de tanulni is szeret­nék. Lehetőséget látok a gye­rekek fejlesztésére, minden emberben van pozitívum, amit erősíteni kell. Mindenki ren­delkezik értékekkel, a pedagó­gus feladata, hogy a fejlesz­tendő lehetőségek csíráit felfe­dezze a gyerekekben, ezáltal a tanuló érdeklődését egy meg­határozott irányba terelhe­ti. Bosszantó, hogy értékes emberek vesztik el céljaikat, ambícióikat és megtörtté vál­nak. Mindnekinek meg kell adni a lehetőséget a fejlődésre. Tudom, hogy ezek szép tervek, gyakorlatom még nincs, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesz erőm álmaim meg­valósítására. közelebbi kapcsoatba kerülni. A városi ember más, mint a fa­lusi, nehezebb velük kapcsola­tot létesíteni. Rájöttem arra, hogy nem érnek rá az embe­rek, a munkahelyről hazaér­kezve a következő műszakba kezdenek. Abban az időben viszont a munkahelyen elég idő volt beszélgetésre, ezért elmentem a gyárba. Sikerélmé­nyem volt, hiszen odajöttek az emberek hozzám, és igényel­ték a beszégetést. Rövid idő alatt valamennyi iskolát végig­jártam, és megtanultam vil­lanyt szerelni. — Hogyan került Gesz- terédre? — Ide helyeztek, szinte föl­dinek számítottam, mivel Nyírmihálydiban születtem. Amikor költözem, az édes­anyám eljött segíteni. Soha többé nem ment haza, itt élt velem. Négy éve temettük el... Templombajáró emberek él­nek itt, a vasárnapi misén alig fémek az emberek a templom­ban. Jó érzés ezt látni. A gye­rekeknek hittanórákat tartok, az ifjúság is el-eljárogat. Előfordul, hogy a gyerekek ér­tem jönnek, hogy siessek, vár­nak már. Ha reggel nyolctól van óránk, akkor már hétkor megérkeznek. — Hogyan, milyen hatásra választotta ezt a hivatást? — A döntés 1945-re esett. Láttam, hogyan omlik össze minden, amit az ember alko­tott. Emberek haltak meg egyetlen pillanat alatt. Biztos pontot kerestem, és arra jutot­tam, hogy semmit sem ér ez a földi világ örök élet nélkül. Dohányosok A szabolcsi ember ke­mény munkával, tisztessé­gesen keresi a kenyerét. A geszterédiekre ez különösen igaz. A legtöbben a dohány árából tudtak házat építeni, autót vásárolni és a gyere­keket taníttatni. Az anyagi gyarapodást senki sem saj­nálhatja tőlük, hiszen fárad­ságos munkával értek el mindent. — A korábbi években éreztük, hogy haladunk, a dohány árából értékes dol­gokat vásároltunk és maradt tartalék is a nehezebb idők­re — mondta Kiss József. — Most viszont, mintha hiába dolgoznánk, az egyik évi bevételt kiadjuk a követ­kező esztendő tavaszán, magvakra, növényvédő sze­rekre. — Ennek a dohánynak különösen nehéz és koszos munkája van — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Kiss Józsefné Annuska néni. — A tűző melegben törjük, fűzzük és kötözzük föl a szerdiára. Amióta összehá­zasodtunk minden évben ül­tettünk. Mára belefárad­tunk. Ültettünk paprikát is, azt csak néhány éve kezd­tük, de talán hamarabb kel­lett volna. Uborkát is vetet­tünk, de kevésbé éri meg. Húsz forintot adnak egy ki­lóért... Mi ad biztonságot ma­napság? Sajnos nem tudunk rá választ adni. Az oldalt írta és szerkesz­tette: Kozma Ibolya. A fotókat Harascsák An­namária készítette. GESZTERÉD LEGFONTOSABB ADATAI: Geszteréd 33,5 négyzetkilométer területen fekszik, lakóinak száma: 2200. A halálozá­sok száma itt is mintegy kétszerese volt a születéseknek, hatásukra 18 fővel csökkent a lakosság létszáma. A településen 798 lakás van, évente általában két új lakóház épül. A közüzemi vízhálózatra 445 lakást kapcsoltak, 184-néI pedig udvari kifolyó hozta köze­lebb a vezetékes vizet. Vezetékes gáz használatára 217 háztartásban van lehetőség. A bolti bevásárlást 19 üzlet segíti, a szórakozni vágyókat hét vendéglátóhely várja. Az alapfokú oktatás keretében 63 óvodással és 186 általános iskolással foglalkoznak a helyi intézményekben. A feladatot 11 pedagógus és 6 óvodapedagógus látja el. Az önkormányzat könyvtárában 16 ezer egységnyi olvasnivalóval várják az érdeklődőket. Az idősek ki- kapcsolódását klub segíti, amely 20 taggal tevékenykedik. Geszteréd háziorvosi szék­hely, gyógyszertára viszont nincs. Az itt élők foglalkoztatását három jogi személyiségű gazdálkodó segíti. Vállalkozói igazolvánnyal megközelítőleg hetvenen rendelkeznek, közülük tizennégyen ipari, építőipari tevékenységet végeznek, huszonhatan a kereske­delemben tevékenykednek. Évről évre nehezebb Bujdosó László öt évvel ezelőtt vette kezébe a község irányítását. Nyolc hónapig volt tanácselnök, 1990 októberétől polgármesterként végzi felada­tát.- Az első polgármester-vá­lasztáson én voltam az egyet­len jelölt, tavaly viszont már négyen is indultunk - mondta Bujdosó László. - Az előző ciklusban sokat változott a község arculata, kialakult a telefon- és gázhálózat, utak, járdák épültek hitelfelvétel nélkül, ezért sikerült az eladó­sodást is elkerülni. Tisztában voltam azzal, hogy ez a négy év nehezebb lesz, mint az el­múlt időszak, hiszen az egész országra jellemző a szegény­ség. Szerencsére nekünk nem kell egészségügyi és oktatási intézményeket megszüntet­nünk, munkanélküli segélyre sem küldünk senkit. A demog­ráfiai hullámvölgy sajnos ben­nünket'is elért, korábban nem tudtunk minden gyereket fel­venni az óvodába, most szinte könyörgünk a szülőknek, hogy hozzák csemetéiket. A iskolá­sok létszáma is jelentősen csökkent, 1991-ben még 250 gyerek járt az általános isko­lába, ma már csak körülbelül 180-an. A normatív támogatás nagysága hosszú idő óta nem változott, gyerekenként 41 ezer forint — egész évre! Ebből nem sokat tudunk előre haladni, a hiányzó összeget pedig az önkormányzatnak kell pótolni. Kíváncsian vá­rom, hogy mit tartalmaz majd a következő Bokros-csomag. — A szűkös anyagi helyzet nagy nehézséget okoz az önkor­mányzatoknak is. Ennek elle­nére folytatják a korábbi fejlesztő munkákat vagy kény­telenek megállni? — Szeretnénk a környező településekkel — Érpatakkal és Bökönnyel — egy nagyobb beruházást megvalósítani. Kö­zösen készítettük el egy szennyvízhálózat tervét. Saj­nos —• ismerve a községek helyzetét —, tervünk meghiú­sulni látszik. Egyedül képtele­nek vagyunk erre, és úgy ér­zem, hogy a község lakói sem fogadják túl nagy lelkesedés­sel. Érthető, hiszen a gáz és a telefon bevezetése komoly ki­adásokkal járt, a családi házak­nál pedig igyekszenek megol­dani a szennyvíz elvezetését. — Hogyan próbálnak segí­teni a lakosság szűkös megél­hetésén? — Az első lakáshoz jutókat, illetve vásárlókat százezer fo­rinttal támogatjuk, igyekszünk valamennyi jogos igényt kielé­gíteni. Minden évben másfél millió forintot különítünk el beiskolázási segélyre, amely­ből nemcsak iskolások, hanem a bölcsődés korúak és az egye­temisták is részesülnek. Saj­nos, az idén mi is kevesebb pénzt tudunk adni. Itt munkaszerető emberek élnek sárló. Dohánnyal, paprikával és uborkával foglalkoznak elsősorban. Kemény munkával és nehéz körülmények között végzik feladataikat. Sajnos a magas növényvédőszer árak és az alacsony felvásárlási árak mellett egyre kevésbé éri meg dolgozni. Még kevés konzerv­gyár indult el az uborka-feldol­gozás útján, a kereslet kevés, a térnék pedig sok.Csak azok­tól veszem át az uborkát, akik­kel szerződést kötöttünk. Elő­fordult már, hogy a megenge­dett mennyiségnél többet vá­sároltam fel és csak nagy utá­najárás után sikerült továbbad­ni. Érződik, hogy a termelők igyekeznek túladni a termésen, örülnek, ha szabadulnak tőle. Az Állam bácsinak minél előbb gonolkozni kellene a megoldáson, így hiába dolgoz­nak az emberek. —A termelők most kiszolgál­tatott helyzetben vannak, ta­pasztalatai szerint bíznak Ön­ben? — A község elfogad, leg­alábbis úgy veszem észre. Ker­tész voltam a Balkányi Állami Gazdaságban, majd a gesz- terédi szövetkezetben. Rend­észként mentem nyugdíjba. A helyi önkormányzat képviselő- testületének is tagja vagyok. A felvásárlási munkát másodál­lásban csinálom, mint említet­tem, már nyugdíjas vagyok. A két lányom szinte egyszerre ment férjhez, amit eddig össze­gyűjtöttünk, átadtuk nekik. Most viszont nekünk is pótol­ni kell a hiányzó összegeket, hogy meg tudjunk élni. Nehéz ez a munka, de évente két hó­napot kibírok. A család vala­mennyi tagja besegít, olyan ez, mint egy családi vállalkozás. A felvásárló-iroda előtt már kora reggeltől várakoznak az uborkatermesztők, az átvétel­re délután két óráig kell várni az embertpróbáló melegben.-—Miért állnak ide idő előtt? — kérdeztem a bejárat előtt álló embereket. — Csak meghatározott mennyiségű uborkát vehetnek át, ezért előfordulhat, hogy aki későn érkezik már viheti is vissza, hiába szedte le. — Mikor érkeztek? — Már reggel hat órakor ide­álltunk, az uborkát pedig az este szedtük le, kénytelenek vagyunk vállalni ezeket a nehézségeket, csak ebből tu­dunk némi pénzt szerezni. Igaz, nem kényeztetnek el ben­nünket, hiszen alig-alig fizet­nek érte. — Dolgos, munkaszerető emberek laknak Geszteréden — mondta Bodnár Béla felvá­Már kora reggeltől átvételre várnak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom