Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-22 / 196. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 22., kedd 3 Gazdajegyzők (17. sz. körzet) Háda István Háda István körzetébe hét település — Encsencs, Nyír- béltek, Nyírpilis, Nyírlugos, Ömböly, Penészlek és Piri- cse — tarto- zik. Az 52 éves gazdajegyző Anarcson született, ott járt általános iskolába, a középiskolát Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban végezte 1962-ben. diplomát 1967-ben Hada Istvan szerzett a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen. Első munkahelye a gégényi téesz volt, amelynek ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet, így a gyakorlati időt is Gégé- nyen töltötte. — Itt ismerkedtem meg a szakmával, igazán volt kitől tanulni — emlékszik vissza a pálya kezdetére Háda István. — Balázs Károly bácsi, Ho- lecskó Bandi bácsi nevét említhetem többek között; nem tudom, élnek-e még... E szövetkezetnél dolgoztam 1974 végéig, akkor jött divatba a nagy egyesülési láz. A mi szövetkezetünkhöz csatlakozott, illetve csatolták Pátrohát és Rétközberencset. Én magam ekkor a nyírtassi téeszhez kerültem, de ezt megelőzően a mosonmagyaróvári egyetemen újabb diplomához jutottam: növényvédelmi szakmérnök lettem 1971-ben. Új munkahelyemen a növényvédelmi és a burgonyaágazat vezetőjeként dolgoztam. Burgonyával akkor még jelentős — olyan 300 hektár nagyságú — területen foglalkoztunk. Ennél a szövetkezetnél három évet töltöttem el, majd hívásra visz- szamentem volt munkahelyemre, az egyesült téeszhez Pátrohára, ahol 1987-ig növényvédelmi szakmérnökként tevékenykedtem, mintegy ötezer hektárnyi terület gazdájaként. Az agrárszakemberek életében gyakori a vándorlás. Újabb állomás következett: 1987-től a Nyír- lugosi Állami Gazdaság volt a munkaadóm. Aztán itt ért a nagy változás, melynek során a volt gazdaság millió kft.-re, vállalkozásra szakadt, a maradék részét a Vajai Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Kft. vásárolta meg. A gazdaság szétesésével 1800 ember vált a munkanélkülivé, közöttük én is. 1993-ban megpályáztam a falugazdászi munkakört, s nyertem. A mostani körzetemben láttam el a teendőket; a meglévő négy községhez gazdajegyzőként még újabb hármat kaptam. Ezekkel — Encsencs, Nyírpilis, Piricse — most ismerkedem, s ez fordítva is igaz. Valamennyi településről elmondható, hogy nagyon segítőkészek. Mezőgazdasági bizottság csupán Nyírlugoson van, de Encsencsen is most van ala- kulóban. A gazdajegyző munkáját segítő termelőszövetkezetek nincsenek a körzetben, mivel egyetlen működő szö-vetkezetről van tudomásom, a többiek átalakulás, felszámolás alatt vannak. A körzet talajadottságai igen gyengék, 4—5 aranykorona-érték a jellemző, ez meghatározza a termesztett növényeket is. Elsősorban a rozs honos, de komolyan foglalkoznak málna- és bogyósgyümölcs-ter- mesztéssel, köszmétével, ri- bizlivel. Ugyancsak sokan próbálkoznak a zöldségfélékkel, főleg a konzervüzemek számára termesztenek paprikát, paradicsomot, uborkát. Almáskert jelentősebb mértékben csak a volt ÁG területén található jelentősebb mértékben. Nagyüzemi állattenyésztés Encsencsen maradt meg, míg a gazdáknál Penészleken van a megyében legtöbb szarvasmarha. E településen sohasem volt téesz. Számottevő az állatállomány még Nyírbélteken is, és valamennyi helyen megoldott a legeltetés is. A körzetben nagy az érdeklődés az állat- tenyésztési támogatás iránt, de nem kevesen kerestek- keresnek meg növényvédelmi problémákkal. A mit? mivel? mikor? kérdések mellett legalább olyan fontos a melyik az olcsóbb? kérdése is. A friss telepítésekről: elsősorban málnát, ribizlit ültetnek, de van, aki almásba vág bele. Sajnos, nagyon drága a szaporítíanyag. A körzetben igen nagy a munkanélküliség, a közlekedési viszonyok is igen mostohák: Debrecenbe lényegesen hamarabb el lehet jutni, mint a megyeszékhelyre. E települések közgazdasági adottságai nagyon rosszak, hiszen nincs vasút, s a közúti szállítás igen megdrágítja az árut. Itt mindenért duplán kell megdolgozniuk az egyébként szorgalmas emberenek. A jövőben más típusú szövetkezésre lesz mindenképpen szüksége az itt élőknek. Magamról-magunkról: feleségemmel Nyírlugoson élünk, ő középiskolában tanít. Gyemekeink, sajnos, nincsenek; mindkettőnk számára a könyv jelenti a kikapcsolódást. Az igényesen ösz- szeválogatott—3 ezer kötetből álló — házikönyvtárat egyre nehezebb gyarapítani a magas árak miatt, és gyenge a forgalmazás is, Budapestre kell utazni a jó könyvért. Egy zempléni falucskában vettünk egy százéves házat, pihenni odajárunk, de az sem jelent teljes értékű ki- kapcsolódást: valamit mindig csinálni kell rajta. Lefler György A Szegedi Szabadtéri Játékok után Útban Egyiptom felé A Nyírség Táncegyüttes tegnap elutazott Egyiptomba, az Ismailiai Nemzetközi Fórumra. Az indulás előtt Demercsek Györggyel, az egyesület vezetőjével beszélgettünk. — Egy külföldi utazás nagy jutalom az együttesnek, hisz ezzel elismerik munkájukat, fáradozásukat. Ennek ellenére az ehhez szükséges pénzt önöknek kellett előteremteni. Hogyan sikerült? — Személyenként harminc- kétezer forintba kerül az utazás. A táncosok csaknem a felét fizetik ennek az összegnek. A többit „összetáncoltuk”, soksok rendezvényen felléptünk, műsorokat adtunk. Vállalkozókat kerestünk meg, támogatást kértünk. — Az egyesületnek nem lesz ismeretlen Egyiptom... — Valóban, ugyanis az 1988-as Ki mit tud? győzteseként már jártunk ebben az országban. A különbség annyi, hogy most keményen dolgoznunk kell, hét évvel ezelőtt pedig szó szerint nyaraltunk. Ritka dolog ez egy táncegyüttes életében. Az elmúlt hónapokat és még sok más helyen. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is felléptünk Diószegi László— Rossa László Kerek egy esztendő című produkciójában. — Miért éppen a Nyírséget hívták Szegedre? — Az előadásnak van egy olyan része, amelyben a szatmári és a hortobágyi pásztorok megverekednek a kiskunsági és dél-dunántúli pásztorokkal. Diószegi László azért hívott meg bennünket, mert a botolótáncot — országos szinten — a Nyírség tudja a leghívebben előadni. — Szeptember 3-án visszatértek Egyiptomból. Mire készültök azután? — A Nyírségi Ősz Karneválra, majd a szolnoki országos néptáncfesztiválra. Két koreográfiával fogunk fellépni, Szilágyi Zsolt Vajdaszentiványi táncok és Nagy Zoltán József Üvegtánc című produkciójával. Szolnokról már több alkalommal hoztuk el az első díjat, reméljük, ezúttal is sikerül. Kozma Ibolya Pillanatkép a Nyírség életéből is végigdolgoztuk. Műsort ad- Hét napon át próbáltunk, majd tunk Párádon a Palóc-napokon, két előadást adtunk a Dóm té- Nyíregyházán az ifjúsági Euró- ren. Csodálatos élmény volt. A pai-bajnokságon, augusztus műsort hamarosan bemutatja a 20-án a sóstói Múzeumfaluban Duna Televízió is.. Izületi bajokra kitűnő Gergelyiugomya elsősorban Tisza-parti üdülőhelyként ismert, pedig a parttól alig néhány száz méterre van egy rendkívül jó színvonalú strandfürdő is. A Termál Strand a vásárosnaményi ön- kormányzat tulajdonát képezi, de bérlőként Baráth László üzemelteti családi vállalkozásban. Őt kérdeztük a strandról, az 1995- ös szezonról. —A június nagyon rossz volt, a július viszont kedvezően alakult. A kemping is úgy-ahogy működött, de a fürdővendégek vonatkozásában különösen jó hónap volt. Csúcsot is döntöttünk, egyik vasárnap 1908 fizető vendégünk jött. —Megéri vállalkozásban csinálni? — Feleségem, testvérem, sógornőim itt dolgoznak, meg felkészüléskor több rokon is, de gyakorlatilag mindenkinek van főállása. Ezt csak így lehet, széles skálán mozgó tevékenységi körrel működtetni. Ehhez az kell, hogy az ember ismerje a strand minden apró-cseprő baját. Most már tizedik éve itt vagyok, korábban a Szavicsav berkein belül fürdővezetőként dolgoztam, majd a megyében először, öt év után kivettem a strandot. Magából a strandoltatásból nincs sok bevétel, abból élünk meg, hogy vendéglátóegységeket üzemeltetünk, illetve a kemping is nyereséges tevékenység. Van italfogyasztás, gyorsbüfé jellegű étel- készítés —virsli, gyros, hamburger stb. —, valamint van egy éjszakai szórakozóhely. Utóbbit egy öltözőből alakítottuk ki, de külön bérleti díjat fizetünk érte, és magáért a strandért is az ön- kormányzatnak. Erre jön az állandó üzemeltetési költség: a vegyszerezés, az úszómedencék tisztítása, az izzadmány, a napolaj kiszedése és a többi. Idén is jött az ÁNTSZ ellenőrizni. Szuperjó lett az eredményünk, a megyében biztosan a legjobb. — A kempingben láttam idegen, főleg lengyel rendszámú autókat, lakókocsikat is. —Lengyelek sajnos júniusban egyáltalán nem voltak, de aztán elkezdtek jönni családostól. Nyugodtan mondhatom, hogy a legtöbb bevételünk „belőlük” van. Jön egy-egy holland, német, kárpátaljai, román család, nagyritkán svájci, belga, olasz, amerikai vendég, de főleg lengyelek. Ők visszajáró vendégek, és sokan mások is, például van egy társaság, akik a Balaton mellől folyamatosan, minden évben jönnek. Ez sem kis dolog. —A termálvizük gyógyvíz? — A termálvíz akkor gyógyvíz, ha több éves vizsgálat után azzá minősítik. Az biztos, hogy nagyon jó a vizünk ízületi fájdalmak ellen. A minősítése szerint a nátriumkloridos, jódos, brómos gyógyvíz kategóriába tartozik. Emellett magnéziumot, arzént is tartalmaz, de ivókúrára nem alkalmas. Ez nem hókuszpókusz, mindenki próbálja ki, és látni fogja, hogy használ. A beszélgetés után én is megreggelizek, és megyek, beleülök egy kicsit. Fejlesztésre sajnos nem nagyon van lehetőség. Termálvízkészletünk kicsi, ezért nincs kapacitás újabb medence ellátására. A probléma az, hogy a kút kőolajkutatás eredménye, nem egészen termálkútnak készült. Kilencszáznegyvenöt méter mély, 800—850 méteren vannak a szűrők, a kút talpán 63 fokos a víz. Minden nap leengedjük és újratöltjük a medencét. A szezon végére lemegyünk erre a szintre. Ötvenkét méteren van egy szűkítés a köpenycsőben, amely nem ad lehetőséget lejjebb hatolásra. Most 40 méter körül tartunk, örülünk ha egy medencével is kibírja a szezont. — Mikor zárnak? — Augusztus 28-án már nem nyitunk. Augusztus húszadika után már nem lesz forgalom. A becsület kedvéért vagyunk nyitva, azért, hogy akik még egyszer utoljára fürdeni vagy kúrálni szeretnék magukat, eljöhessenek. Dojcsák Tibor Sajt nem kapható Dunántúli nyaralók a Beregben A legtöbb ember a nyaralást csak a tengerparton tudja elképzelni. Ezt csak kevesen engedhetik meg maguknak. Vágyakozni, álmodozni a hűvös szobában is lehet. Ősszel azonban élmények nélkül még nehezebb munkát kezdeni, illetve folytatni. Értékek, látnivalók közvetlen környezetünkben is vannak, csak észre kell venni őket. A közelmúltban egy dunántúli családdal találkoztam a Beregben. — Négy éve jártam először ezen a vidéken — mondta Oláh Tibor. — Akkor megfogadtam, hogy újra eljövök. A lányommal és a fiammal biciklire pattantunk, és végre eljöttünk. Gyönyörű ez a vidék, és kedves emberek élnek erre. A minap az egyik ház előtt felszedtünk néhány meggyet, ami lehullott a fáról. A háziasszony észrevette ezt, és behívott minket, friss gyümölccsel kínált bennünket. Ilyen önzetlen kedvességet már régen tapasztaltam. Nem akarok nagy szavakat mondani, akárcsak Petőfinek, nekem is tetszik az Alföld. A kollégáim kicsit furcsállták, hogy éppen erre jövünk vakációzni, ők még nem tudják, amit mi már igen. Előbb hazánk nevezetességeit kell megismerni, azután járhatjuk a világot. Egyébként egy kis üröm vegyült az örömünkbe. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dél körül bezárnak az üzletek. Ekkor egyszerűen megáll az élet, nem lehet vásárolni, senkit sem lehet elérni. És még valami: nem lehet sajtot venni. A Dunántúlon leértékelt trappistából sem lehet egyetlen szeletet sem kapni. K. I.
