Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-22 / 196. szám

4

1995. augusztus 22., kedd

Külföld-belföld

UJ KELET

Szlovák lap 1968-ról

A magyarok feladata

Az 1968-as csehszlovákiai invázióban részt vevő magyar csapatokat úgy tájékoztatták, hogy a magyar kisebbség képviselőinek támogatását élvezhetik — írta a kormányhoz közel állónak tartott Slovenská Republika pozsonyi napilap hétfői száma. Hozzáfűzte, hogy az akkori pozsonyi magyar főkonzulátus a külügyminisztériumba küldött jelentésekben félretájékoztatott, fokozódó nacionalista veszélyről tudósított és olyan jelentéseket küldött haza, amelyek szerint „nemcsak a magyar kisebbséget, de a cseheket és más kisebbségeket is elnyomják”.

A lap terjedelmes anyagban boncolgatja Csehszlovákia katonapolitikai helyzetét. Hangsúlyozza, hogy a keleti tömbön belül leginkább a cseh és morva országrészeket tartotta veszélyeztetettnek a csehszlovák törzskar, ezért Csehországban összpontosult a harci alakulatok 80 százaléka, míg Szlovákia inkább a háttérország feladatait látta el és csak három ezred állt a katonai körzet rendelkezésére a „gyorsan támadó magyar hadosztály ellen”. A lap figyelmeztet arra is, hogy a magyar hadosztály közvetlenül a szovjet déli hadseregcsoport irányítása alatt állt.

A lap szerint a Szlovákiában bevetett magyar katonai erő összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a szlováknál, s csak a harckocsizok száma volt egyensúlyban. A magyar hadosztály — a lap szerint — azt a feladatot kapta, hogy nagyjából 10 ezer négyezetkilométemyi területet foglaljon el, amelynek határa a lap által használt városnevek szerint körülbelül a nyelvhatárt jelenti.

A Slovenská Republika szerint éppen az invázió után érte el a szovjet vezetés, hogy Csehszlovákia területére jól kiképzett elsőosztályú hadosztályokat vezényelhessen, beleértve a nukleáris taktikai fegyverek elhelyezését. A lap úgy véli, az invázió után a szovjetek stratégiai fölényre tettek szert.

Meciar véleménye

Az emberiség fontosabb, mint a hatalom — nyilatkozta a szlovák rádiónak az 1968- as szovjet intervenció kapcsán Vladimír Meciar szlovák kormányfő.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy még abban az időben is mindenki szabadon választhatott. „Volt. aki azt mondta, hajtsunk fejet a hatalom előtt, és akkor jobb lesz. Aki megtette, annak jobb is volt egy ideig”—vélte Meciar.

A kormányfő szerint 1968 és a mai események között lehetetlen párhuzamot keresni. Azok közül, akik nem akarták Jakesék és Husákék rendszerét, Meciar szerint 1989 után sokan nem tudták, mit akarnak, és ekkor derült ki, hogy az értelmiség csak keresi önmagát.

A kormányfő történelmi eredménynek nevezte a kommunizmus kudarcát és a szlovák államiság megvalósulását,

főleg az államiság első eredményeinek tükrében. „Komoly törésvonal az emberi jogok és a kisebbségek kérdése

— mondta Meciar. — Szlovákia mint államalakulat megszilárdult, az emberi jogokat betartjuk. Ám sokan nem tudják, miről van szó, s ezért sikeresek azok a jósok, akik tragédiákkal fenyegetőznek” — vélte a kormányfő, hozzátéve, hogy a hazugság sok esetben normává nőtte ki magát. Meciar szerint a propaganda nem a közvélemény pozitív formálásán dolgozik, tevékenysége inkább bomlasztó.

„1968 belügy volt, nemzetközi visszhanggal — mondta Meciar. — A mai változások globálisak, minden változik, és mi keressük a helyünket”

— tette hozzá, figyelmeztetve hallgatóit, hogy soha meg nem ismételhető társadalmi mozgások alkotó tényezői lehetnek.

Szökött bűnözőket keresnek

Szökött bűnözők felkutatásához kéri a lakosság segítségét a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság. A három férfi augusztus 20-án éjfél körül, az ablakrácsok kifeszítése után távozott a Gyöngyösi Városi Kapitányság fogdájából.

Személyleírásuk: a 31 éves nagyfügedi Csík János 175—180 centiméter magas, erős testalkatú, kreol bőrű férfi. Szökésekor sárga rövidnadrágot és világos színű pólót viselt. Mészáros Attila 22 éves budapesti lakos. A barna, rövidre vágott hajú 185-190 centiméter magas, erős, kisportolt testalkatú férfi szökése idején fehér hosszú ujjú pólót, színes nadrágot és edzőcipőt viselt. Szabó Csaba 27 éves gyöngyösi lakos 155—160 centiméter magas. Testalkata vékony, szeme kék, haja szőkésbarna, orra feltűnően nagy. Szökésekor barna rövid nadrágot, fehér Adidas márkájú cipőt és sötét színű pólót viselt. Csík többrendbeli lopás, Mészáros zsarolás. Szabó pedig súlyos testi sértés miatt került előzetes letartóztatásba.

A rendőrség kéri, hogy aki a szökött bűnözők tartózkodási helyéről bármilyen információval rendelkezik, az jelezze a Gyöngyösi Városi Rendőrkapitányságon, a 37/312-555-es telefonszámon, vagy bármely rendőri szervnél.

Ki kinek tartozik?

A magyar háziasszonyok fontosabbak

Azzal kell kezdenem, hogy magam sem vagyok az adósságfelmondás híve, mindaddig, amíg megfelelő feltételek mellett meg tudunk a hitelezőinkkel állapodni! Ugyanakkor élesen szemben állok mindazokkal, akik a kérdés felvetését is rémülettel fogadják, a felvetőket demagógoknak bélyegzik. Ellenérveik helytállóságával és erkölcsi megítélésével azonban foglalkozni kell.

Első ellenvetésük az. hogy ma már két okból nem jöhet szóba adósságkezelésünk feltételeinek felülvizsgálata:

— Egyrészt „ma már nem olyan kedvező a politikai helyzet, mint a rendszerváltás kezdetén, a vasfüggöny lebontásakor volt.”

— Másrészt „akkor még a hiteleink nagy része mögött az érintett nyugati államok garanciája volt, most a japán háziasszonyoknak kellene azt mondanunk, hogy nem fizetünk. Ugye, ez nem engedhető meg?”

A rossz hitelek sorsa

Az első ellenvetést azért nem fogadom el, mert az adósságot lelkesen fizetők régebben sem voltak egészen kisfiúk a magyar gazdaságpolitikában, mégis csak most mondják, hogy akkor lehetett volna, de most már nem. Ezt az „akkor még lehetett volna, de most nem” érvet csak olyanoknak van erkölcsi joguk felhozni,

akik akkor is szóba hozták.

A második ellenvetés egyrészt nem igaz, másrészt erkölcstelen. Nem igaz, hogy a mi nemfizetésünk következtében akárcsak egyetlen japán háziasszonynak is elveszne a pénze! A rossz hiteleket a világ nagy pénzintézeteinek kellene leírniuk, akiknek bőven van miből. A sok rossz hitelük között a mienk nem lenne lényeges a mérlegük szempontjából. Nemhogy egyetlen japán háziasszony, de egyetlen pénzintézet sem menne tönkre abban, hogy mi nem fizetünk! Legfeljebb nem örülnének neki. Nézzük csak a tényeket:

a/ A világ gazdasági perifériáiban, elsősorban a latinamerikai és a volt szocialista országokban 2000 milliárd külföldi adósság dollár gyűlt össze. Ennek a mi adósságunk csak 1,5 százaléka. A nagy hitelezők hitelei között talán sehol nem éri el az 5 százalékot a mi részesedésünk, az átlagos nagy pénzintézetek hiteleiből tehát csak század százalékokban számolható. Nem a mi adósságunk felmondása volna a számukra a baj, hanem az, hogy ez arra világítaná rá, hogy a 2000 milliárdos állomány szinte egésze rossz hitel, amit egy bank jó mérlegében le kellene írni.

Mi ugyanis nemcsak kicsik vagyunk a 2000 milliárdos kintlévőségükön belül, hanem annak 95 százaléka a miOsztrák—magyar határmegállapodás

A hétfőn Fertőmeggyesen (Mörbisch) aláírt magyar— osztrák megállapodások nyomán a két ország polgárai ismét az elmúlt években megszokott körülmények között utazhatnak egymás országába. Ausztria EU-tagsága, csatlakozása a schengeni egyezményhez nem jelent hátrányos változást — így értékelték a megállapodásokat a miniszterek. Kuncze Gábor magyar belügyminiszter az ünnepélyes aláírás után osztrák kollégájával és Kari Stix burgenlandi tartományi főnökkel közösen tartott sajtóértekezletén arról beszélt, hogy a sávok kialakításáról és a megfelelő személyzet biztosításáról, valamint a korszerű technika mielőbbi beszerzéséről szóló megállapodás már a schengeni egyezmény életbelépésének előkészítése, míg a többi megállapodás a határmenti lakosság hétköznapjait köny- nyíti meg. Ennek fényében elmondható, hogy Ausztria EU-csatlakozása ellenére ma még szorosabbá vált a két szomszédország kapcsolata.

Az egyezményt Magyarország már szeptember 1-jétől érvénybe lépteti, míg Ausztriában a szokásos parlamenti eljárás két hónapot vesz igénybe. Caspar Einem osztrák belügyminiszter arról is beszélt, hogy nem véletlenül elsőként Magyarországgal kötöttek ilyen, a schengeni megállapodás hatását befolyásoló egyezményt: e tény is jelzi, milyen nagy gondot fordítanak erre a szomszédkapcsolatra. Másrészt elmondta, hogy Szlovéniával folynak hasonló tárgyalások. A megállapodásban szerepel az a szándék, hogy a határon mielőbb működtessék a legkorszerűbb technikát, az útlevélleolvasó és elektronikus adatfeldolgozó rendszereket. Kuncze Gábor közlése szerint Magyarország máris rendelkezik a szükséges technikával. Az osztrák belügyminiszter bízik abban, hogy a megadott határidőig, 1997-ig Ausztria is beszerzi a szükséges felszerelést, amelynek első darabjait az év végén kapják meg a határszervek.

Mindkét miniszter igen nagyra értékelte, hogy e bonyolult kérdésekben ilyen gyorsan sikerült megegyezni. A rendezés igénye márciusban jelentkezett, amikor az első nagy torlódások keletkeztek a határon, s amikor felmerült a gyanú, hogy Ausztria EU- és schengen-csatla- kozása hátrányosan érintheti az osztrák—magyar határforgalmat. A tárgyalások, amelyek még Franz Löschnak akkori miniszterrel kezdődtek, Caspar Einem kinevezése után alaposan felgyorsultak, s a mostani, hatodik találkozón a két miniszter már aláírta a konkrét megállapodást.

enkénél is rosszabb adósság.

A mi tárgyaló pozíciónk azért erős a hitelezőkkel, mindenek előtt a Valutaalappal és a Világbankkal szemben, mert számukra nem az volna a tragikus, ha mi nem fizetnénk, hanem az, hogy akkor kiderülne, hogy még a legjobbak egyike sem fizetőképes. Akkor mit mondjanak a többi hitelükről?

Az adósságrendezésünkről meginduló tárgyalásokon ezért nem ők, hanem mi volnánk erősebb pozícióban, tehát nem szolgai alázatra, hanem a saját pozíciónkat reálisan értékelő határozott álláspontunk képviseletére volna szükség.

b/ Hála az egész fejlett világot is uraló egyoldalú monetáris politikának, a nekünk hitelező bankoknak és pénzintézeteknek nem is a fenti 2000 milliárd dolláros rossz hitel a fő gondjuk, hanem az utóbbi évben nagyon megszaporodott rossz hazai hitelek.

Ne a japánokat féltsük!

Ha a mindenáron fizetni akaró hazai szakértők a japán háziasszonyokra hivatkoznak, akkor én a japán bankok helyzetét idézem. Ezeknek a pénzügyminiszterük közlése szerint 570 milliárd dollár rossz hazai hitelük van. A nemzetközi szakértők szerint ez alábecsült szám, és epésen azt fűzik hozzá, hogy a jövő tavaszai már 800 milliár- dot fognak elismerni. A japán háziasszonyoknak tehát nem attól kell félniük, hogy a bankjaik

rossz hiteleiből legfeljebb egy százalékot kitevő magyar hitelről derül ki, hogy rossz. De nemcsak ettől nincs okuk a félelemre, de még attól sem, hogy a hazai rossz hitelek miatt az ő betétjük, vagy kötvényük elveszik. A japán gazdaság ereje és a kormányuk felelőssége 100 százalékos garanciát jelent arra, hogy minden kisember pénze biztosítva legyen. Biztosítva van ez még nálunk is, ahol a bankoknak fajlagosan sokkal több a rossz hitelük, ahol sokkal gyengébb a gazdaság egésze, ahol a kormánynak a lakosság pénzéért való felelőssége nem annyira szilárd. Ha nálunk nincs semmi okuk a betéteseknek, az államkötvény tulajdonosoknak a félelemre, mennyivel kevesebb oka van erre a japán kisembereknek! Őket tehát ne a mi pénzügyi szakértőink védjék meg.

A magyar adósságrendezéssel szemben — véleményem szerint — a japán háziasszonyok érdekeire hivatkozni vagy teljes szakmai tájékozatlanság, vagy demagógia, vagy erkölcsi hiba.

Az utóbbit akarom bizonyítani azok felé, akik az első kettőt nem vállalják magukra. A magyar adósságról nemcsak el lehetne, de el is kell mondani, hogy az a magyar nép egészét sújtó teher, amit sajnos aránytalan mértékben éppen a lakosság szegényebb kétharmada visel. Mint láttuk: ezt egyáltalán nem lehet elmondani a japán, illetve más tőkés országok lakosságáról.

Szerencsegépek ellenőrzése

A szabályos a nyerő

A szerencsejátékok egyik közös alaptörvénye, hpgy a játékosok, fogadók sohasem mehetnek „tutira”. Annál biztosabb viszont általában a játék- szervezők nyeresége és ez így természetes is, hiszen aki ilyesmire vállalkozik, nem puszta emberbarátságból, hanem üzleti érdekből teszi azt. Csakhogy vannak köztük — a jelek szerint nem is kevesen —, akik nem érik be azzal a tisztes haszonnal, amit a törvény és a jogszabályok betartása mellett el lehet érni. Törvénytelen extraprofitjukhoz viszont az utóbbi időben nehezebben és remélhetőleg csak ideiglenesen tudnak hozzájutni, s mint később ki fog derülni: igen magas áron.

A szerencsejáték-törvénynek a Bokros-csomaggal összhangban történt módosítása ugyanis alaposan megszigorította például a pénznyerő- és játékautomaták üzemeltetésének feltételeit és azokat a szankciókat is, amelyek a törvényt semmibe vevőket sújtják 1995. június 30. óta. Az automaták üzemeltetését ellenőrző hatóságok, a Szerencsejáték Felügyelet, a rendőrség, az önkormányzat és a Fogyasztásvédelmi Főfelügyelőség emberei pedig kiterjedt és közös ellenőrzés-sorozatba kezdtek, hogy a törvény papírra rótt betűinek érvényesüléséről meggyőződjenek. Mit tapasztaltak a budapesti, kiskunfélegyházi, szécsényi, mosonmagyaróvári és a legfrissebb, a balatoni akciójuk során? — kérdeztük Sebes Pétert, a Szerencsejáték Felügyelet elnökét.

— Már a törvény hatályba lépését követő első hetekben tudomásunkra jutott, hogy az illegálisan üzemeltetett gépeket a tulajdonosok nem akarják végleg kivonni a forgalomból. Várakozó álláspontra helyezkedésük nem tartott sokáig: néhány nap után ezek a gépek kezdtek visszaszivárogni a vendéglőkbe, presszókba, játéktermekbe. így munkatársaink nem lepődtek meg, amikor továbbra is találtak engedély nélkül működtetett gépeket, igaz: a korábban megszokottnál lényegesen kevesebbet. A balatoni akciót megelőzően az ország területén mintegy 80 helyről így is körülbelül félszáz illegális automatát szállítottak el és eddig 15 vendéglátóhelynek a működési engedélyét is visszavonták, mert az új törvényi szabályozás nemcsak a gép tulajdonosát bünteti, hanem azét a vendéglátóhelyét is, ahol az engedély nélküli automata működik.

És e bezárások száma feltehetőleg még több is lesz az eddig ellenőrzött helyeken, mert az önkormányzatoktól némi késéssel értesülünk a működési engedélyt megvonó határozatokról.