Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
UJ KELET Interjú 1995. augusztus 19., szombat 7 Rendhagyó beszélgetés dr. Kiss Gáborral, az MSZP megyei elnökével Országgyűlés 1994-ben parlamenti és önkormányzati választások voltak hazánkban. Dr. Kiss Gáborral, a szocialista párt megyei elnökével, országgyűlési képviselővel, a megyegyűlésben ellenzéki MSZP frakcióvezetőjével rendhagyó módon igyekeztünk számot adni az elmúlt időszakról, a jelenről. Hogy minél teljesebb legyen a kép, nem kérdeztünk — legfeljebb csak közbekotyogtunk —, az ABC betűit hívtuk segítségül. Szavakat soroltunk, és arra kértük, mondja el, mi jut eszébe hirtelen az említett kifejezésekről. megyegyűlés — MSZP A. mint alelnökök: — A megyegyűlésben egy kicsit sok van belőlük. Nem vagyok híve a társadalmi státusú alelnökség intézményének. Nálunk sem az ésszerű munkamegosztás igényelt ennyi hivatalt. Ezek bevallottan a politikai szövetséget felvásároló és honoráló megbízatások. B, mint Baja Ferenc: —- A Hom-kormány egyik legsikeresebb tagja. Eddigi tevékenysége során fontos törvények születtek. Vezetésével létrejött az egyezség a szigetközi vízpótlásra. Jó szakértői stábot hozott létre maga körül, s rövid idő alatt bedolgozta magát a környezetvédelem kérdéskörébe. Cs, mint csomag: — Csomagról ma Magyarországon mindenkinek a Bokros-csomag jut eszébe. Sajnálom, hogy ez a törvényegyüttes csak elmarasztaló kritikákat kapott. Elismerem: sok olyan részeleme volt, amely szinte sokkolta a társadalmat, azzal, hogy évtizedek során kialakult jogosítványokat szüntetett meg. Nagy hiba volt, hogy előterjesztői pozitív elképzeléseiket sem tudták közérthetőkké és elfogadhatókká tenni, felesleges ellenérzéseket keltettek. Én, személy szerint egyetértek a csomagban megfogalmazott célokkal. A gazdaság stabilizálása elkerülhetetlen. Az utóbbi öt évben jelentősen csökkent a nemzeti jövedelem, a költség- vetésre viszont pluszteherként rárakódott a munkanélküli ellátás és a kárpótlás óriási kiadási többlete. Ilyen helyzetben elkerülhetetlenné vált a társadalmi ellátórendszerek átalakítása, az államháztartási reform. Az egyes reformlépések elutasításának állandósult reflexei az egyes társadalmi csoportok részéről sokszor csupán egy önmagát túlélt szokásrend védelmét jelentik. Az persze más kérdés, hogy a tervezett intézkedések minden elemükben helyesek-e vagy sem, de ezt csak tárgyszerű szakmai vitákban lenne célszerű elemezni. D, mint Debrecen: — A szomszédos megyeszékhely azért jutott eszünkbe, mert oda és Hajdú-Biharba mintha szívesebben és gyakrabban járnának a miniszterek, mint hozzánk. — Ebben az állítást megfogalmazó kérdésben van valami igazság. Bennem is van hiányérzet amiatt, hogy talán túlságosan is messzinek tűnünk ebben a kis országban Budapestről nézve. A keletre irányuló gazdasági kapcsolatépítést hazánk érdekében fontosnak tartom. Ezért úgy gondolom, jelentős hozadéka lehetne annak, ha a kormányzat képviselői gyakrabban fordulnának meg térségünkben. E, mint ellenzék: — Az ellenzékkel egyre elégedetlenebb vagyok. Nem azért, mert éles kormánykritikájuk állandósult magatartás, hanem mert elítélő megnyilatkozásaik egyre öncélúbbak. Jószerivel nincs olyan kormányzati intézkedés, amely nem az elutasítás és a tagadás reflexét hívná elő vezető képviselőikből. Véleményem szerint szükség lenne arra, hogy a politikai ellenfelek viszonyában új egyezség jöjjön létre, amelynek szabályait mindenki betartja. Önmérséklet kellene, hogy ne a politikai tőke gyarapítása legyen — legalább helyi ügyekben — a legfontosabb szempont. A megyegyűlésben mi, szocialisták ellenzékben vagyunk. Sokan megkérdőjelezik, hogy valódi ellenzékként működünk-e? Szemünkre vetik, hogy „túlságosan lojálisak” vagyunk. Mi csak akkor szólalunk fel, ha valamivel kategorikusan nem értünk egyet. Egyébként pedig azon vagyunk, hogy „menjen a szekér”. Ez az úgynevezett konstruktív magatartás. S ezért tartottam méltatlannak a Kiáltás a kormányhoz címet viselő legutóbbi hangzatos fellépést. Minden alkalommal személyesen szoktam meghívni a képviselőtársaimat azokra a megbeszélésekre, melyeken a megye érdekében próbálunk kedvező döntéseket elérni. Elkeserítő, hogy jó szándékunk semmi méltánylást nem kapott, és partnereink úgy tettek, mintha kezdeményezéseinkről nem lenne tudomásuk. F, mint függetlenség: — Olyan fogalom, amellyel a közelmúltban sokan éltek vissza. A függetlenséget olyán értéknek tüntették fel, amely önmagában feltétlen erényt jelent. Az igazi kérdés az, hogy kitől vagyok független, és mi iránt vagyok elkötelezett! H, mint Horn Gyula: — A mai újság Horn Gyulát a népszerűségi listán az utolsó előtti harmadik helyre sorolja. Azon gondolkodom, hogy milyen mértékben játszanak szerepet népszerűségének visszaeséséDr. Kiss Gábor Fotó: Martyn Péter ben a személyétől független külső kényszerek, és megszorító intézkedések hatása. Olyan feladatokat kell az ország érdekében végrehajtania, sokszor politikai elkötelezettsége ellenére is, melyeket nem kísér a választók rokonszenve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kiváló kezdeményezései mellett volt néhány kevésbé szerencsés indítványa. A legutóbbi, amelyet térségünkben jogosan illetett kritika, a vízumkényszer bevezetésének mér- legelése, mely legalábbis vitatható elképzelés. I, mint idő: — Az idő sürget bennünket, mármint a szocialista liberális kormánykoalíciót, és egyre „kevesebb van belőle”. Ötvenhat évesen magam is szinte állandó időzavart érzek, a „mily kevés, amit beválték” Arany János-i elégedetlenkedés értelmében. J, mint jövő: — Beszélgetéseim alkalmával sokszor megkérdezik tőlem: „Mi lesz ennek a vége?” Ki tudja? Ki tudja pontosan, hogyan kellene cselekednünk, hogy a kívánt jövőt érhessük el? Ha néhány elhibázott döntésünkre gondolok, nem lehetek mindig nyugodt a következmények felől. — A kormányok az első két esztendőben meghozzák a népszerűtlen intézkedéseket, majd a következő két évben igyekeznek a túlélés reményében a választók felé engedményeket tenni. így lesz ez most? — Ez klasszikus játékszabály. Sajnos azonban az ország nincs olyan helyzetben, hogy a kormány a „túlélés” érdekében ilyen engedményeket tehessen.'1 Úgy vettem észre, hogy a politizáló közvéleményben — erről a felmérések is tudósítanak —, még mindig van a szocialisták iránt bizalom. A mintegy 20 %- os támogatottsággal 1998-ban is kiegyeznék. K, mint koalíció: — Nálunk a koalíciós szövetségek nem mindig elvi alapon köttetnek. A megyegyűlésben létrejött többség együttműködésében jól láthatók ennek hátrányos következményei. Furcsa, ha koalíciós partnerek egymás ellenében akarnak jó pontokat szerezni. Nincs ez másképp az országos politikában sem. Szerencsétlen dolog, ha az országgyűlés elnökével történt baleset után a részvét és megrendülés helyett a politikai előnyszerzés szándékait hozza elő a koalíciós szövetség egy képviselőjéből. Ilyesmikre gondolok, amikor kijelentem, hogy a koalíciós együttműködést még tanulni kell. L, mint lemondás: — Egy elem a politikai cselekvés eszköztárából. Lemondunk, ha valamivel, „pártunk és kormányunk” valamely törekvésével nem értünk egyet. A Hom-kormány minisztereinek lemondása olyan új megnyilvánulás a megelőző ciklushoz képest, amely követendő értékmozzanatokat hordoz. Lemondhatok, ha sok és megnyugtatóan nem teljesíthető a vállalt feladatunk, ha távozásunkat figyelemfelkeltésnek szánom... Személyesen is kerülhetek olyan helyzetbe, hogy ez a lépés egyszerre csak számomra is időszerűvé válik. M, mint média: — Nem tartottam jónak azt, hogy a médiaügy, kikerülve a parlamenti törvényalkotás rendjéből, hatpárti, vagy ennél szűkebb egyeztetések tárgyává vált. Amikor azonban megszületett a 18 pontos egyezség, én is úgy láttam jónak, ha elfogadjuk. Sajnálom, hogy ez nem történt meg. Elgondolkodtatnak azok a jóslatok, melyek az elkövetkezendő médiatechnikai robbanás kapcsán a nehezen készülő törvényt már most korszerűtlennek ítélik. Időnként az az érzésem, hogy médiatörvényt nem a „szakértőknek”, hanem — kis túlzással szólva — a „nézőknek” kellene csinálni, azoknak, akiknek nincsenek a média működtetésével összefüggő közvetlen anyagi, és politikai érdekeik. N, mint népszerűség: — A népszerűség fontos és kellemes állapot, ám könnyen el lehet veszíteni. Megítélésem szerint fontosabb az ember belső egyensúlya, mint a külső elismerés. Azt vallom: fontosabb, hogy önmagámmal legyek harmóniában, mint az, hogy a népszerűség igazolja tetteimet. A politikusnak persze törekednie kell a népszerűségre, népszerűtlen politikusnak keservesen nehéz elfogadtatnia még ésszerű, okos döntéseit is. O, mint dr. Oláh Albert: Ő volt az, aki felvetette a platform és az MSZP koalíciójának lehetőségét a megyegyűlésben. — Ami engem illet, egyelőre nem látom a tétet, ami miatt „érdemes” lenne a szocialista pártnak és a platformnak összefognia. Szabad óráimban sem szoktam azon spekulálni, hogyan kellene új szövetségi rendszerben működtetni a megyegyűlést, és ahhoz kiket kell megbuktatni, vagy titkos tárgyalásokon megnyerni. Nem vagyok intrikára hajlamos személyiség. Ö, mint összeférhetetlenség: —Miközben az utóbbi hónapokban arról beszélünk, hogy összeférhetetlen a megyegyűlésben az alelnöki pozíció és a települési polgármesterség, mert esetleg jogtalan előnyöket szerezhet az adott település, addig mi elvárjuk a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei ország- gyűlési képviselőktől — akik között vannak megyegyűlési tagok, polgármesterek—, hogy a megye érdekeit szem előtt tartva szavazzanak a parlamentben, lobbizzanak a megyéért és településeik érdekeiért. Olyan ez, mintha az összeférhetetlenség megyén belül elítélendő lenne, de az országgyűlésben kifejezetten erény. — Ez az okfejtés legalábbis elgondolkodtató. Úgy vélem, bárkivel szemben felmerülhet a gyanú, hogy jobban szereti szülőhelyét, vagy azt, ahol él, mint a megye vagy képviselői körzete többi települését. Azon kell lennünk, hogy ezt elkerüljük. Az összeférhetetlenség az az eset, amikor önmagam főnökeként közvetlenül jogosulatlan előnyszerzést valósíthatok meg. Képviselői viszonyban kevésbé, hivatali hierarchiában inkább fennáll ennek a lehetősége. P, mint Polgári Szövetség (Fidesz-MPP —MDF — KDNP): — A Polgári Szövetséget a kormánykoalíció létrejötte „kényszerítette” ki és politikai súlyuk megnövelésének szándéka motiválta. A szövetség a kormánykoalícióval szemben egységes, belől megosztottságok szabdalják. Jól láthatóan küzdelem folyik az együttműködésen belüli vezető szerepért. Nem világos számomra az önjellemzésnek szánt „polgári” szó tartalma, ennek megfelelően politikai céljaikat, törekvéseiket és mozgásukat sem tartom világosnak ebben a pillanatban. Sz, mint Szabad Demokraták Szövetsége: — Korábban két hibáját róttam fel az SZDSZ-nek: azt, hogy a rendszerváltás idején tovább voltak „radikálisok” a kelleténél, másrészt nem szerettem sajátságos fölénytudatukat. A koalíció- kötést szükségesnek tartottam és támogattam, szükségesnek tartom ma is. A kormányzati sikertelenségeket rájuk varmi nem érezném szerencsésnek és indokoltnak sem. Jelenlegi mozgásirányuk nem utal arra, hogy a kormánykoalíció belső ellenzékeként kívánnának megjelenni, bár néha mintha „balról előznének”. Az SZDSZ megyei mozgása ettől eltérő megítélést váltott ki belőlem. Szövetségkötésük a megyegyűlésben politikai csalódás volt számomra. T, mint Torgyán József, azaz a Kisgazdapárt: —Torgyán József — kár volna tagadni — jó politikai képességekkel megáldott személyiség. Azonban sem a magatartásformája, sem pedig a nézetei nem olyanok, amellyel azonosulni tudnék. A Kisgazdapárt népszerűsége mindenekelőtt elnökének parlamenti szereplésére épül, a televízió adta nyilvánosságnak köszönhető. Ő „kimondja” az úgymond „egyszerű emberek” lelkében élő vágyakat, és ezeknek a megvalósulását kézzel fogható közelségbe hozza. A legtöbb problémát egy tollvonással megoldhatónak ígéri. A recept egyszerű: bízzák csak rá a dolgot, majd ő rendet teremt. A valóság persze soha sem ilyen egyszerű. A politikust meg rajtakapni csak akkor lehet, ha lehetőséget kapott arra, hogy valóságosan is tehessen valamit. V, mint Vásárosnamény: — Egyrészt a szülőfalum, másrészt az országgyűlési választókörzetem központja. Ha Ke- let-Magyarország elmaradott, akkor ez a terület a régió leginkább elmaradott része, ahol az anyagi elszegényedés a szellemi lepusztulással is együtt járt. Azok a hátrányok, melyek a társadalmat érik, itt fokozottan jelentkeznek. Nem tudom elképzelni, hogy ne történjenek beruházások, amelyek valamit kiegyenlítenek e hátrányokból. Szükséges a határátkelőhelyek korszerűsítése, az infrastruktúra fejlesztése, mert a térség boldogulásának ez a legfontosabb előfeltétele. A térség előbbre lépéséhez feltétlenül fontos, hogy a magyar—ukrán szakasz valamennyi átkelőhelye korszerűsítve legyen. Z, mintdr. Zilahi József: — A megyegyűlés elnöke végletes megítélések tárgya. Ezt volt szerencsém az önkormányzati választások és az egyeztető tárgyalások alatt sokfelől hallani — későbbi szövetségesei részéről is. Viszonylag rövid idő óta vannak róla személyes benyomásaim. Dr. Zilahi József a megye helyzetét kiválóan ismeri. Fejlődésének előmozdítása személyes ambíciója is... Ennek eszközeit kevés ember tudná olyan jó érzékkel megtalálni és mozgásba hozni, mint ő, aki széleskörű kapcsolatrendszerrel, jelentős közigazgatási és vállalkozói tapasztalattal rendelkezik. Tárgyalásaink alkalmával általában korrektnek mutatkozott. Együttműködésünket némi (politikai) távolságtartás ellenére is a magam részéről tisztesnek tartom. Száraz Attila
