Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-14 / 189. szám

Külföld Mindenféle maffiák Kárpátalján 4 1995. augusztus 14., hétfő Kárpátalján — is — sok mindentől félnek az emberek, legfőképpen ennek okáról beszélni. Beszélgető partneremet sokáig kellett győzködnöm, hogy meséljen az ott folyó sötét ügyletekről. Érthető, hogy az ifjú hölgy arc és név nélkül be­szél a félelem okáról. És a fiatal csapi közrendőr is, aki igen­csak szűkszavú volt. ÚJ KELET A román tanügyi törvény reakciói Véglegesítette tiltakozó akcióinak terveit az RMDSZ csíki Területi szervezete az új romániai tanügyi törvény ellen, ame­lyet diszkriminatívnak ítél a romániai magyarság. Az RMDSZ országos elnökségének közlése szerint az első tiltakozó akci­óra szombat délben került sor a csíksomlyói kegytemplom­ban, ahol könyörgő szentmise hangzott el a romániai magyar­ság jogainak védelmében. A csíki szervezet tiltakozó levelek elküldését tervezi, majd könyvgyűjtést Csíkszereda főterén a magyar kultúra megőrzésének jegyében. Részt vesznek a szeptember elejére tervezett székelyudvarhelyi népgyűlésen, majd szeptember 8- án Csíkszeredában szerveznek tiltakozó gyűlést, a későbbiek­ben pedig lakossági fórumot. A háromszéki RMDSZ-szervezet a hét végén Sepsiszent- györgy központjában tartott tiltakozó megmozdulást a törvény ellen. Az anyanyelvi oktatást szorgalmazó tüntetésen részt vettek a szervezet vezetői, a megye parlamenti képviselői is. Felhívást tett közzé a romániai Unitárius Nők Országos Szö­vetsége, amelyben kérik az erdélyi magyar szülőket: a román nyelv nyilvánvalóan szükséges elsajátításának nem a gyerme­kek román iskolákba való Íratása a megoldás, hanem az anya­nyelvű iskola vállalása, olyan körülmények között, ahogy működni engedik, mert csak így maradhatnak fenn a kisebb­ségi sorban élők között a magyar kultúra értékei. Magyarország Árpi bácsija A Libération ✓ Göncz Árpádról — A kórházakban — fino­man szólva — nagyon szegé­nyes körülmények között fo­gadják és ápolják a betegeket, a felszereltség, a műszerezett­ség helyzete lesújtó. Nincs egy­szer használatos fecskendő, vér, infúzió. A befekvő bete­geknek maguknak kell biztosí­tani a gyógyuláshoz szükséges eszközöket, medicinákat. Ter- mészesen ezt nem mindenki tudja pénz vagy ismeretség hi­ánya miatt beszerezni. Ezekben az esetekben a beteg gyógyu­lásának az esélye minimális. A műtők felszerelésére, műszer­ellátására leginkább azt lehet mondani, hogy egy nyugati se­bészt a jeges rémület fogná el, ha meglátná. Naponta általában három műtétet végeznek el az orvosok, köztük mindig egy órát kell várni, amíg az eszkö­zöket fertőtlenítik, sterilizálják. A gyógyszereket, kötszereket, gyógyászati segédeszközöket a piacon árulják, miután a kórhá­zi raktárakból ellopják. Termé­szetesen nem a kórház dolgo­zói, hanem azok ismerősei. — Létezik a kórházakban erre szakosodott maffia? — Valószínűleg. — És a városokban, falvak­ban? — Ha valaki egy kicsit job­ban él — csak meg kell nézni a A bosnyák fővárosban a prob­lémás szülészeti esetek számá­nak drámai növekedéséhez ve­zetett a harmadik éve tartó ost­romállapot. A fejlődési rendel­lenességekkel született csecse­mők száma megkétszereződött, a kis súllyal — 1500 grammnál kevesebbel — világrajötteké megháromszorozódott a város­ban a háborús évek alatt. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szakemberei által jelenleg is folytatott vizs­gálat 1992-ben kezdődött a szarajevói egyetemi klinikán, és háromezer, különböző etni­kumhoz tartozó nőre terjed ki, akik közül sokan más vidéke­ken folyó harcok elől menekül­tek a fővárosba. Az 56 kormány által támoga­tott, genfi székhelyű szervezet adatai szerint 1992-ben és 93­házát és az autóját, már látszik, hogy módosabb — megfenye­getik, hogy pénzt csikarjanak ki belőle. Éjszaka betörnek a tehetősebbekhez, megfenyege­tik. megverik, pénzt és értéke­ket követelnek és visznek is el. Olykor előre szólnak, de in­kább váratlanul törnek rá a bé­kés családokra. Volt olyan eset, hogy a családból egy ilyen lá­togatás után ketten kerültek — többek között égési sérülések­kel —kórházba. Egyikőjük egy hároméves gyermek volt, aki azóta is idegrendszeri pana­szokkal küzd. — Rendőrség? ban a terhességek kétharmada spontán vetéléssel végződött. A város bombázásának felújítása­kor a vetélések száma emelked­ni kezdett az előző hónapok adataihoz képest. Az élelem- és vízhiány, a város ágyúzása és az orvlövé­szek támadásai okozták első­sorban az anyák és az újszülöt­tek egészségkárosodását. So­kan közülük a nem kellően tisz­tított víz révén terjedő fertőzé­sek— pl. a májgyulladás — ál­dozataivá váltak. A férjek és a közeli hozzátar­tozók elvesztése, a kegyetlen­kedésekről szóló híradások, a még rosszabbtól való folytonos rettegés, „úgy tűnik, sokkal pusztítóbb hatással van a terhes asszonyokra és egészében véve az emberi és társadalmi fejlő­désre, mint eddig hittük” — ál­— Semmit sem tesznek, ők is nagyon félnek. Alapjában nem is akarnak, nem is tudnak a maffia ellen mit tenni. Meg­fenyegetik vagy megveszik őket. Nem egy rendőr halt már itt meg váratlanul vagy tűzharc során. Előfordult, hogy a maf­fia fegyveresen egy éttermet tá­madott meg, a kiérkező rend­őrök tűzharcba keveredtek ve­lük és gyengébbnek bizonyul­tak. lelőtték őket. — Milyen erős Kárpátalján a szervezett bűnözés? — Erősebb, mint a rendőrség — főképp Ungváron és Mun­kácson —, náluk felkészültebb erősebb szervezet nincs. Az emberek sötétedés után nem mernek az utcára kimenni, be­zárkóznak. Éjszaka az udva­rokról ellopják az autókat és minden mozdítható tárgyat. Hiába ugat a kutya—jelezvén lapította meg dr. Manuel Car- ballo, a vizsgálat szervezője. A háború előtt a legtöbb fejlődési probléma már a szü­lést megelőzően kiderült, mert a nők terhes-gondozásban, il­letve -tanácsadásban részesül­tek. A kis születési súlyú, a be­tegségekkel szemben kevésbé ellenálló, veszélyeztetett cse­csemőket jó körülmények kö­zött inkubátorban gondozzák, intenzív osztályokon. Dr. Car- ballo szerint a csecsemőhalálo­zás magas aránya elsősorban annak tudható be, hogy a szara­jevói szülészetek szűkös körül­ményei között ez a fokozott gondozás megvalósíthatatlan volt. A tanulmány, melyből az AP közölt előzetes adatokat, elő­reláthatólag két hónap múlva ölt végleges formát. az idegent —, senki sem mer kimenni, rettegnek az emberek. Leszedik a terményeket. —Ismerik a helybéliek, hogy ki tartozik a maffiához? — Nappal nem mutatkoznak, éjszaka pedig maszkot visel­nek. Nem ismerik, vagy inkább nem akarják ismemi. Szerintem helybéliek, azok az itteniekkel nem csinálnának ilyen szörnyű­ségeket. * * * — Milyen itt közrendőrnek lenni? — Kevés a pénz. —Az egykori Szovjetunióban az egyenruhásokat jól megfizet­ték... — Az volt. Most már nyitot­tabb az ország, sok az üzletem­ber, akik nagy összegekben utaznak. Nekünk kevés a pén­zünk. Sok a kiadás és a bennün­ket fenyegető veszély. —A város mellett a határát­kelőhely, és sok itt a cigány... — Nincsenek itt nagy gon­dok se a határ, se a sötétbőrűek miatt. A kisebb eseményeket lerendezzük helyben. — Félnek a rendőrök? —Attól függ. Akinek vaj van a füle mögött, az igen. Nekem nincs. Ha egy rendőr lepaktál a bűnözőkkel, nemigen van biz­tonságban, érthető, hogy fél a maffiától és a rendőrségtől is. — Maffia? — Én erről nem tudok. Ezzel a rendőr be is zárkó­zott, beszélgetésünk véget ért. — izo — Menekült­helyzet Össze kell írni a Vajda­ságban lévő üres házakat és lakásokat, s a jövőben terv­szerűen kell megvásárolni, illetve bérbe venni az ingat­lanokat—jelentette be Apa- tinban Bosko Perosevic, a vajdasági végrehajtó testü­let vezetője. A vajdasági politikus azután nyilatko­zott, hogy múlt péntek óta már több mint 30 ezer kraji- nai szerb menekült érkezett a tartományba, s egyre na­gyobb gondot jelent az újon­nan érkezők elhelyezése. Perosevic azt is elmond­ta, hogy a soknemzetiségű tartományban senkinek sem érdeke, hogy felüsse fejét a revansizmus, ám a kisebb­ségeknek sem szabad úgy viselkedniük, mintha semmi sem történt volna, hiszen a menekülthullám miatt rend­kívüli helyzet alakult ki. A szerbiai Helsinki Bi­zottság levélben kérte Slo­bodan Milosevic szerb elnö­köt, hogy a Vajdaság terü­letén biztosítsa a rendet, s szavatolja az ott élők bizton­ságát. Az emberi jogi szer­vezet értesülései szerint a rendőrök ritkán, vagy egyál­talán nem sietnek a lakásuk­ból elkergetett horvátok se­gítségére, s emiatt az elmúlt napokban már több száz sze­mély menekült el a Vajda­ság területéről. A szervezet szerint a legsúlyosabb hely­zet a szerémségi falvakban és Zimonyban alakult ki. „Magyarország Árpi bácsija” címmel közölt portrét a Libé­ration Göncz Árpádról, Véro- nique Soulé tollából. Az államfő nyári szabadsá­gán fogadta az újságírónőt, aki a portrét a beszélgetésből vett idézetekkel szőtte át. Állam­főknél szokatlan kedélyes köz­vetlenségével Göncz Árpád azonnal rokonszenvet kelt — írja a francia lap pénteki szá­mában, s emlékeztet: „Árpi bácsi” — ahogy a magyarok nevezik — öt év óta vezeti a népszerűségi felmérések listá­it. A műfordító és volt politikiai fogoly Göncz Árpádot gyakran nevezik a „magyar Havelnek”. Mindketten tollúkkal keresték kenyerüket, a kommunista rendszer peremén húzódtak meg, s mindketten a rendszer- váltáskor kerültek az állam élé­re. „A többséget akarom képvi­selni, én azokat szolgálom, akiknek nincs szolgájuk” — vallja elnöki szerepéről. Göncz Árpád higgadtságá­nak és mindenekelőtt emberi tisztességének köszönheti nép­szerűségét. Múltja feddhetetlen — írja Véronique Soulé, s is­merteti Göncz Árpád életútjá­nak főbb állomásait, részvétel­ét az ellenállásban a II. világ­háború idején, szerepét 1956- ban, majd a demokratikus el­lenzékben. Az újságírónő kitér arra is, hogy Göncz Árpád el­nökként több ízben is szembe­került Antall József kormány &- val, így a többi között a média­háborúban. Ha mégis találni kellene egy gyenge pontot nála: szereti, ha szeretik, s ez sebez­hetővé teheti, kiszolgáltathatja a kétségeknek és ellentmondás­oknak, ha a konszenzus lehe­tetlennek bizonyul. Az államfő júniusban aláírta az új megszorító intézkedése­ket, amelyek a legdrasztikusab- bak a rendszerváltás óta. Nép­szerűsége megszenvedheti ezt, de „a közérdeknek kell felül­kerekednie”. Az elkövetkező idők kemény próba elé állíthat­ják a diszkréten katolikus Göncz Árpádot, aki hisz Isten­ben és mindenki javát akarja — írja a francia lap. „Legnagyobb ellenségem szociális lelkiisme­retem lesz, s higgye el nekem, jobb politikai ellenfelekkel harcolni, mint önmagunkkal” — olvashatók Göncz Árpád szavai a Libération portréjá­ban. Négyezer csapás Négyezer botütésre ítéltek Szaúd-Arábiában egy 30 éves egyiptomi állampolgárt, aki vendégmunkásként dolgozott — jelentette az Amnesty International emberi jogi szervezet. Mohammed Ali Al-Szajedet 1991 -ben tartóztatták le, és hét évi börtönbüntetésre ítélték lopás miatt. „Mellékbüntetésként” a bíróság 4000 botütést rótt ki rá. Eddig már 3400-at „letörlesz- tett”: tizenöt naponként 50 ütést mérnek rá bambuszbottal. A férfi az ütlegek után három napig nem tud sem aludni, sem ülni. Az Amnesty International volt fogoly társai révén szerzett tudomást a barbár és brutális büntetésről. A hátralévő 600 botütést, amelyet az A1 Kasszem tartomány egyik városkájának főterén kell végrehajtani, hat hónap alatt kell az elítéltre mérni. Az Amnesty képviselője elmondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának, hogy egy szaúdi ál­lampolgárt ugyanezért a bűncselekményért ugyancsak hét évre ítéltek, de eltekintettek a megbotozástól. Riadó Dubrovnikban Szerb tüzérségi támadás érte szombaton a dalmát tengerpart déli részén lévő Dubrovnik városát. A hatóságok általános riadót rendel­tek el az egész környéken —jelentette az AFP. Az ENSZ közlése szerint a városban reggel 16 robbanás hallatszott, amit kicsit később 32 újabb becsapódás követett. Horvát források szerint találat érte a repülőteret is, de ezt a vi­lágszervezet még nem erősítette meg. Az ENSZ nem képes előbbre lépni a bosz­niai Srebrenicánál történtek kivizsgálásában, mivel a várost hatalmukban tartó szerbek nem engedélyezik a helyszín megközelítését — kö­zölte szombaton Zágrábban Akasi Jaszusi, az ENSZ főtitkárának különmegbízottja. Ameri­kai felderítő gépek légifelvételei és tanúvallo­mások szerint Srebrenica lerohanása után a szerbek több ezer bosnyák hadifoglyot kivé­geztek és tömegsírba temettek — jelentette a Reuter. Az ENSZ már korábban kísérletet tett arra, hogy magyarázatot kapjon az ostrom után eltűnt csaknem hatezer mohamedán sorsára, és sürgeti a szerbeket, hogy engedélyezzék meg­figyelők utazását a helyszínre. A Horvátországból menekülő krajinai szer- bek muzulmánokat és horvátokat gyilkolnak a szerbek által ellenőrzött boszniai területeken. Ezt KrisJanowski, az ENSZ Menekültügyi Fő­biztosságának szóvivője közölte szombaton. Janowski —- a Reuter szerint — konkrét példá­kat említett arra, hogyan bántak el a szerbek idős, magatehetetlen emberekkel. Az ENSZ szóvivője elmondta azt is, hogy az egyenruhás — felte­hetőleg krajinai — szerbek fosztogattak is. Szarajevói anyák és újszülöttek

Next

/
Oldalképek
Tartalom