Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-14 / 189. szám
U J KELET Nyírtura 1995. augusztus 14., hétfő 5 Műemlék templom A nyírturai református műemlék templom késő gótikus kapuján az 1488-as évszámot láthatjuk. A monda szerint egy korabeli kastéllyal volt összeépítve a szentély, mert akkor még csak ezt a templomot használhatta az uraság. Az építményt 1731-ben és 1771-ben renoválták, s 1821 és 1823 között bővítették. Nyugati zárófalát lebontották, és két öllel meghosszabbították a belső terét, a késő gótikus kaput pedig áthelyezték ebbe az új falba, s mivel ezzel egy időben felépítették a nyugati homlokzat elé a kőtornyot, a kapu a torony alatti belső bejáratba került. Az addigi fa harangtomyot szétszedték, és a laskodi egyháznak adták el. A kapu a torony alatti térben található, mely majdnem teljesen kitölti a vastag toronyfal alatti előcsarnok terét. Kihasasadó klasszicista falazott szószéke és 220 ülőhelye van. A klasszicista jellegű torony 28 méter magas, a késő gótikus templom műemlék. Három harangja van. Kettőt Szlezák László öntött Budapesten, a 234 kg-osat 1936-ban, a 150 kg-osat 1931- ben. A 75 kilogrammosat a budapesti Harangművek készítette 1922-ben. A református templomot folyamatosan újítják fel. Ez többek között a fiatal, 28 esztendős lelkésznek, Szűcs Tibornak köszönhető. A restaurálás három ütemben történik. Az elsőben a teljes tetőtér kicserélése zajlott. Erre annál is inkább szükség volt, mert azt már életveszélyesnek nyilvánították. A második és a harmadik ütem munkálataira csak az elkövetkezendő években kerülhet sor, ugyanis kimerültek a beruházást finanszírozó egyház és önkormányzat kasszái. Sportélet a faluban Nyírturán négy szakosztálya van a Tura-Ring Sport Egyesületnek: a labdarúgást, a lövészetet, az autós és a szabadidős tevékenységet tömöríti magába. A futballisták a közép-szabolcsi körzeti labdarúgó bajnokságban szerepeltek, és az idén sporttörténeti sikert értek el, ugyanis a bajnokság megnyerésével kivívták a jogot a megyei II. osztályban történő indulásra. A nyári holt szezonban az önkormányzat a labdarúgópályát teljesen felújította. A játékteret vaskorláttal kerítette körbe, a kispa- dokat a földbe süllyesztetten építette meg, és lelátót is készített. A lövészetnek szintén sok hódolója van a településen. Hivatalos lőtérrel rendelkezik a falu. A szakosztály pályázat útján nyert pénzből vásárolt három légpuskát. Ezeken kívül kispuskáik vannak. Fejleszteni akarják ezt a sportágat, ennek érdekében vettek egy röptetőgépet, amellyel a skeet szakágat honosíthatják meg. A faluban található egy nagyszerű ralikrosszpálya, ahol minden évben hat futamot rendeznek három géposztályban. A versenyeken amatőr ralizok vehetnek részt. Több százan kíváncsiak a viadalokra, amelyeken eddig még komoly baleset nem volt, s ez mindenképpen a rendezőket dicséri. A szabadidős sportoknál meg kell említeni, hogy a község lakói a Kihívás Napja rendezvényein minden évben indultak. Ennek elismeréseként a közelmúltban az OTSH a települést dicséretben részesítette. A tömegsport lehetőségei között szót érdemel a kondicionáló terem, ahol a fiatalok levezethetik fölösleges energiájukat és a biliárdasztal, melyet nemrégiben vett az önkormányzat. Nem túlzás azt mondani, hogy Nyírturán virágzó sportélet zajlik, és ebben nem kis része van Bagoly Zoltán polgármesternek, aki maga is a sport megszállottja, hiszen rendszeresen elindul versenyzőként a ralifutamokon és a lövészversenyeken, s mindig megtalálható a focimeccseken is. Álmok, tervek, elképzelések Bagoly Zoltán ötödik esztendeje Nyírtura első embere. Az 1994 decemberében újabb négy évre megválasztott szimpatikusjó kedélyű polgármesterrel az 1998-ig terjedő ciklusban várható beruházásokról és a költségvetésről beszélgettünk. — Milyen elképzelései vannak a nyírturai önkormányzatnak? — Az elkövetkezendő négy évben a község önkormányzata igen nehéz gazdasági helyzetbe kerülhet. Előreláthatólag csak az alapvető működési feltételeket tudjuk biztosítani. A beruházásokra minimális anyagi forrás áll rendelkezésünkre. Én úgy látom, hogy ezekre a saját erő nagyon kevés lesz, ezért igyekszünk pályázati úton állami támogatást szerezni. A szennyvízhálózatot szeretnénk kiépíteni. Ezt 1996-ban kezdjük el, s három év alatt kívánjuk megvalósítani. Szennyvíztelepünk már van. —Nyírturához tartozik Libabokor, ahol egyelőre nincs ivó- vízhálózat. Meddig lesz ez így? — Ezen az állapoton minél hamarabb változtatni fogunk. Remélhetőleg 1996-ban pótolni tudjuk ezt a hiányosságot. A közeljövőben a gázvezetékeket is le akarjuk fektetni a településrészen. — Úgy hallottam, a község belső úthálózatán is van mit javítani. — Sajnos, valóban eléggé elhanyagolt állapotban találhatók az utak. Ennek fő oka az, hogy Nyírtura soha nem minősült hátrányos helyzetű településnek, és ez kizáró ok, nem kaphatunk a Területfejlesztési Alapból pénzt. Éppen a napokban fordultam ez ügyben levélben Baja Ferenc miniszter úrhoz. Az elmúlt négy évben valamennyi, útépítésre benyújtott pályázatunkat elutasították. A közelmúltban kaptam értesítést az Útalaptól, hogy a Dózsa és a Táncsics utcák aszfaltozására harmadszor beadott pályázatunkat ismét elutasította a tárcaközi bizottság. Tehát nem éppen rózsás a helyzetünk ezen a téren, de ennek ellenére ha törik, ha szakad ebben a ciklusban rendbe akarjuk tenni az utakat. Ebben az esztendőben már végrehajtottunk egy minimális útépítést. A Petőfi utca egyik szakaszát kohósalakos burkolattal láttuk el. Erre elengedhetetlenül szükség volt, mert a távaszi olvadáskor és a nagy esőzések idején járhatatlan volt ez a rész. Ezt az önkormányzat saját terhére végezte el. — Úgy tudom, erdősítési programjuk is van. — Igen, ez év végére a település köré erdőt szeretnénk telepíteni, erre már be is nyújtottuk pályázatunkat az Erdőfelügyelethez. A munkálatokat a nyírturai közhasznú munkások fogják elvégezni. — Az önkormányzat 1995- ben mennyiből gazdálkodhat? — Nagyon meg kell nézni, hogy mire adunk ki pénzt. Szigorú költségtakarékosság fogja jellemezni gazdálkodásunkat. A jelenleg foglalkoztatott létszám megtartására törekszünk. A gazdasági stabilitás érdekében népszerűtlen intézkedéseket is fel kell vállalnunk. Ilyen lehet a közkifolyók számának 50 százalékos csökkentése, a közvilágítási lámpatestek minden második oszlopon történő elhelyezése és a köz- gyógyigazolványok kiadásának jelentős visszaszorítása. Az önkormányzat a feleslegessé vált ingatlanjait el akarja adni. A gyógyszertár és a fogorvosi, valamint a körzeti orvosi rendelő is ezekbe tartozik. Jó lenne, ha háziorvosunk vállalkozóként gyógyítaná a betegeket. A második félévben iparűzési, telekvásárlási és kommunális adót vezetünk be, ebből is származhat a polgármesteri hivatalnak csekély bevétele. Sok tényezőtől függ tehát, hogy miből élünk majd. Ezt előre megmondani nem lehet. Tóth Mihály Fotó: Tóth Hát, ezen bizony javítani kell! Egyetem után a mély vízbe Az egészséges fogakért dolgozik Augusztus elsejétől vállalkozóként rendel dr. Szendrei Emese fogorvosnő. A privatizációról és magáról az ellátásról kérdeztem. — Miért döntött úgy, hogy a továbbiakban vállalkozásban folytatja munkáját? — Az én saját elképzeléseim találkoztak az egyébként is vállalkozásbarát helyi önkormányzat terveivel, és így határoztam el. Hogy megérte- e, még nem tudom, ez a jövőben fog kiderülni. — Megfelelő a műszerellátottság itt, a rendelőben? — Vannak olyan fogorvosi kellékek, amelyeket folyamatosan használok, ilyenek a kézieszközök és a különböző fogók. ezeket idővel természetesen ki kell cserélni. A megyei szakfőorvos véleménye szerint a létesítmény a felszerelésekkel együtt a privatizációnak messzemenően megfelel. — Gondolom, nem egyedül dolgozik nap mint nap! — Van egy asszisztens- nőm, akinek a fogászati szakasszisztensi képzését a nyírturai önkormányzat támogatta, és ezért ezúton is szeretnék köszönetét mondani az ő nevében is. Én már harmadik esztendeje vagyok itt, az egyetem elvégzése után jöttem ide Kis- várdáról. Az én kétéves szak- tanfolyamomon való részvételemet szintén patronálták. — Azért, mert Ón magán- vállalkozóként látja el a feladatát, a pácienseknek menynyivel jobb? — Szeretnék magas színvonalú szolgáltatást nyújtani aránylag olcsón. A mai gazdasági helyzetben, amikor egyre több a munkanélküli és sok helyütt alig telik kenyérre, olyan árak mellett, mint amilyeneket a Budapesti Fogorvosi Kamara állapított meg, nem sokan áldoznak foguk ápolására. Én igyekszem a lehetőségeimhez mérten ezen árak alatt kezelni a betegeket. Nagy kihívás ez számomra, mert nemcsak a helyi emberek fogait akarom gyógyítani, hanem a megyéből bárkin — ha eljön hozzám — szívesen segítek. T.M.
