Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-08 / 184. szám

1995. augusztus 8., kedd Biztonság UJ KELET Polgárőrök vigyázzák a mátészalkaiak álmát Ezúttal csendes volt az éj szaka Mátészalkán 1990 nyarán alakult meg a Rendteam Vá­rosvédelmi Egyesület — a polgárőrség — Gáldi Dezső és Seres Miklós szervezésében, 19 alapító taggal. Közülük már csak 3-an tagjai a szervezet­nek. Gáldi Dezső — korára való tekintettel — örökös tisz­teletbeli tag. Seres Miklós és Kamarás László pedig ma is tevékenyek. Később — Seres Miklós elfoglaltságára való te­kintettel — Bihari János lett a polgárőrség parancsnoka. Ők ketten hívtak meg engem, mint az Új Kelet munkatársát egy szombat esti járőrözésre. Gyü­lekező a parancsnok lakásán volt este kilenc és fél tíz kö­zött. Amíg a többiek befutot­tak, Bihari Jánossal leültünk beszélgetni. Ősz szakáll, ősz haj és szemöldök, napon, mun­kában lepirult bőr, erőtől, ener­giától duzzadó test és lélek — ez a parancsnok. Nem sokad- lagos elfoglaltság ez számára, szívvel-lélekkel, legjobb tudá­sa szerint végzi munkáját, és ennek megfelelően elfogult a polgárőrség irányában. — Lényegében ez bűnmeg­előzési csoport volna. Alakult egy másik csoport is nálunk, a közlekedési. Eszerint egyes és kettes csoportunk van. Szeret­nénk, ha a lakosság is tudomást szerezne arról, hogy az ő sze­mély- és vagyonvédelmük ér­dekében jelen vagyunk. Tag­jaink önkéntesek, szabad ide­jük terhére vállalták ezt a te­vékenységet. Sajnos az önkor­mányzat képviselő-testülete nem fogad el bennünket, ho­lott az ő kötelességük lenne a polgárőrség szervezése és fenntartása. A polgármester a múlt évben 100, ebben az év­ben 80 ezer forint támogatást adott — a saját keretéből. Az emberek saját gépkocsijaikkal vesznek részt az éjszakai járő­rözésben, ezért benzinköltség­térítést kértünk nekik. A tes­tület elfogadható indok nélkül elutasított bennünket. Támo­gatást a Társadalmi Egyesüle­tek Szövetségétől kaptunk és kapunk. Ők biztosítanak szá­munkra helyiséget, irodát, és fedezik dologi kiadásainkat. Kevesen vagyunk, ezért csak a legkritikusabb időpontokban — pénteken és szombaton — járőrözünk, tíz órától hajnali két-három óráig, a város egész területén. Pénteken csak gya­logos-, szombaton gépkocsis szolgálat is van. Figyelünk, hogy nem hatolnak-e be vala­hova illetéktelen személyek. Ha valakinek rendszeresen fel­törik a hétvégi házát vagy lop­ják a gyümölcsét, kérheti, hogy gyakran nézzünk el arra. A polgárőrséggel kapcsolatos ügyekben a 310-369-es szá­mon lehet érdeklődni. Ez az én privát lakástelefonom, mivel saját vonalunk nincs. Két hét­tel ezelőtt járőreink arra figyel­tek fel, hogy az egyik raktár­ból két fiatalember bizonyos dolgokat elemei. A rendőr­séget rádión értesítették, a tol­vajokat pedig a rendőrök érke­zéséig visszatartották. A többi a hatóság dolga volt. Számta­lan verekedést szüntettek meg saját maguk, vagy a rendőrség segítségével, és átadtak a rend őreinek olyan részeg fiatalokat is, akik kukákat borogattak fel a városban. A polgárőrségnek munkája jellegénél fogva nagy szüksé­ge van rádiókra. Mivel a kép­viselő-testület — bár két évig ígérte — semmilyen segítséget nem nyújtott nekik, ezt a prob­lémát is maguknak kellett megoldani. Bihari János saját pénzéből vett két nagy teljesít­ményű rádió adó-vevőt, abban a reményben, hogy majd csak visszakapja a pénzét. 1995. február 15. és április 30. kö­zött több mint 250 vállalkozót, vállalatot kerestek meg levél útján, támogatást kérve. A megkeresetteknek csak töredé­ke méltatta válaszra őket. A kevés jó szándékú embertől végül 34 500 forint gyűlt össze. Ez csak csekély része a rádiók árának. Bihari János ennek el­lenére bízik. Munkájuk ered­ménye előbb-utóbb rádöbben­ti az embereket, hogy nélkü­lük nagyobb az esély egy la­kás, üzlet vagy raktár sikeres kiürítésére, hiszen a rendőrök is kevesen vannak. — Amikor nem volt rádi­ónk, a rendőr­ség bocsátott rendelkezésünk­re egy-egy ké­szüléket, ami­kor tudták azo­kat nélkülözni. A patronán- sunk, Szécsi László őrnagy is el akart jön­ni mai kőr­útunkra, de az utolsó pillanat­ban egyéb el­fog laltsága akadt. A rend­őrséggel na­gyon jó a kap­csolatunk, azt mondhatnám, ha jobb lenne, el kellene ron­tani. A polgárőr­ség szervező­désének kezde­tén a rendőrség is ferde szem­mel nézte a mozgalmat. Mátészalkán a nehéz kezdet összehangolt együttműkö­déssé fejlődött, amelynek csak a polgárőrök, a polgárőrség hatáskörét, jog­állását szabá­lyozó törvény hiánya szab — egyelőre — gá­tat. Időnként közös akciókra is sor kerül. A polgárőrök elkaptak két srácot, akik egy motorkerékpár szét­szerelésén fáradoztak, meg­akadályozták egy részeg em­ber kirablását, legutóbb pedig ők hívták ki a mentőket ahhoz a kislányhoz, aki érdekes kö­rülmények között belezuhant a pincébe egy épülő üzletköz­pontban. Egyébként tapaszta­lataik szerint elsősorban fiatal — 14-18 éves — lányokat kell holtrészegen az utcákról a detoxikálóba vagy haza szál­lítani. Az alkoholizálásban megvalósították a nők egyen­jogúságát. Beszélgetésünk közben megérkeztek az aznapi járőrök — szám szerint tizenegyen. Aki tudott, leült — székre, ágyra, vagy csak a földre —, a többiek állva várták az indu­lást. Mindenki eljött, aki be volt osztva, sőt, egyiküknek már hely sem maradt, ő haza­ment pihenni. Kik is a polgár­őrök? Fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, magyarok és cigányok. Átlagemberek, mert nem kell ehhez semmilyen végzettség, vagyon vagy isme­retség, csak tenni akarás és büntetlen előélet. Utóbbit a rendőrség leellenőrzi. Nincse­nek a köztudatban, talán azért sem, mert a lassan haladó au­tóról vagy a néhány gyalogos­ról csak kevesen tudják, hogy járőröző polgárőrök. Készítet­tek autó tetejére szerelhető, világító, és szükség esetén vil­logó POLGÁRŐRSÉG felira­tú táblákat, de ezek használa­tát jogszabály tiltja. Egyelőre. Amíg ezt nem tudták, használ­ták. Jött is a visszajelzés: mi­lyen jó, hogy a polgárőrök je­len vannak. Most is jelen van­nak, de az autó oldalára vagy szélvédőjére ragasztott, nehe­zen látható matrica nem bír a rendbontók felé olyan vissza­tartó erővel, mint az említett szerkezet. Lássuk hát, kik is a máté­szalkai polgárőrök, illetve azok, akikkel aznap alkalmam volt megismerkedni: A Med­vés-családnak három tagja is aktív polgárőr: Medvés Béla vállalkozó, fia, ifj. Medvés Béla, és lánya. Medvés Erzsé­bet — a polgárőrség egyet­len hölgytagja. Medvés Béla. aki vállalkozóként családjával köztisztasági feladatokat lát el a városban, 1990 óta pol­gárőr. Vadász László munkanélkü­li, 1992 óta polgárőr. Nagy György 1993 óta polgárőr. Baki József valamikor önkén­tes rendőr volt, és mióta a tes­tület megalakult, polgárőr. Tenni kell valamit a városért — vallja. Kosa Csaba munka- nélküli, 1990 óta polgárőr. Kótaji József munkanélküli, 1993-ban lépett be. Horváth József munkanélküli, három hete polgárőr. Seres Miklós alapító tag, a Mega Plus élel­miszerdiszkont vezetője. Lu­kács Gábor vállalkozó, ezen az estén lett polgárőr. Bihari János tárcsázta a rendőrség számát, és kérte, hogy készítsenek elő egy rá­diót, majd elindultunk. Három autóval keltünk útra, minden­ki más irányba. Rádión tartot­tuk a kapcsolatot a rendőrségi központtal és egymással. Ezért kellett a harmadik adóvevő, amelyet a rendőrség készsége­sen rendelkezésünkre bocsá­tott. Csend volt a városban. Ezen a szombaton mindenki lement a Tisza-partra. Ráadá­sul egészen lehűlt a levegő, így a megszokott embertömeg és a kilométernyi autósor helyett is csak az üres járdákat és uta­kat világították meg a pisláko­ló lámpák. A diesel Peugeot 205-ös — a junior polgárőr autója — nem zavart bennün­ket az éjszaka neszeinek élve­zetében. Mint egy svájci óra, úgy járt a motorja. Körbejár­tuk a város ránk eső részét, a Jármi utat, az Ipari utat, a Meggyesi utat, benéztünk a (volt) KGST-piacra, a lovas­iskola felé, vissza a Bajcsy Zsilinszki úton, végül a Szal- kay László úton találkoztunk a többiekkel. Az egyetlen ér­dekes dolog a traffipaxos vö­rös Skoda Favorit volt, amelyet fél tíz körül a Jármi úton lát­tunk leparkolni. Néhány autós biztosan megjárta, mert ezen a nyílegyenes, négysávos, töké­letesen kivilágított, lakóházak­tól távoli, éjszaka teljesen ki­halt úton nehéz ötvennel halad­ni. Pedig, ki tudja, miért, annyival kell. Míg a csapatok megbeszélték aznapi tapaszta­lataikat, én Lukács Gábort, a legfrissebb mátészalkai polgár­őrt — aki egyben a legrégebbi autógumi-szerelő a városban — kérdeztem, hogy tetszik neki a pandúrélet? — Gondoltam, hogy ebből áll a tevékenység, a várost kell járni, figyelni, hogy nem-e tör­ténik rendbontás, dulakodás, verekedés, lopás. Azért van a polgárőrség, hogy ilyenkor se­gítsen. A mozgalmat jó dolog­nak tartom, amelybe minél több embernek kellene belép­ni és támogatni. Én a benzin- költség-térítést ajánlottam fel támogatásként, mivel az éjsza­kai utak üzemanyagköltségét saját zsebből állom. — Miért most lépett be? — Korábban is terveztem, de nem tudtam, hol kell jelent­kezni. Seres Miklós egy utcá­val lejjebb lakik, mint én, tőle szereztem tudomást a dologról. Nem mindennapos elfoglalt­ság, igaz, hogy éjszaka is men­ni kell, de vállalom, már csak azért is, mert amikor az áru­ház mögött laktam, éjszaka nagyon sokszor leszívták a régi Zsigulimból a benzint. A fele­ségemnek nincs ellenvetése, elfogadta, hogy csinálni aka­rom. Tetszik ez az egész, úgy gondolom, menni fog. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom