Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-08 / 184. szám

UJ KELET Sport 1995. augusztus 8., kedd 13 ✓ Terepkerékpárverseny Opályiban A Cinkés-hegy kemény dió Nagy a mozgás mostanában Opályiban. Az aratóbemutató után néhány héttel mountainbike-versenyt szervezett az ópályi illetőségű Keleti Sport- és Természetbarát Egyesület a falu határában, a Cinkés-hegyen. Innen az ezután évről évre megrendezendő rangadó neve is: Cinkés-hegy Kupa. Az égiek némi jóindulattal voltak a verseny szervezői, résztvevői és nézői iránt, mert időről időre felhők takarták be az égetően sütő napkorongot augusztus 5-én, szombaton, a verseny napján. Az Ópályiból Nyírparasznyára vezető út mellett egy tábla jelezte, bal­ra kell letérni a kerékpárver­seny felé. Már jócskán gyüle­keztek a résztvevők kilenc előtt pár perccel, bár hivata­losan csak fél tízkor kellett indítani az első versenyzőt. Mindenki járművét rendezget­te, a pályát járták be, az egyik verenyző pedig defektes kere­két javította. Nem volt szeren­cséje, mert néhány percei az indulás előtt a túl kemény gumi óriási dörrenéssel jobb­létre szenderült, jókora ré­mületünkre, most éppen mel­lette álldogáltunk. Szeren­csére akadt egy jószívű néző, aki átadta neki a versenyre ke­rékpárját. A verseny két kate­góriában zajlott: először az ál­talános iskolások —13-an—, azután a középiskolások és a felnőttek —12-en — álltak rajthoz. A versenyzők félper­cenként, egyenként indultak, az győzött, aki a legrövidebb idő alatt teljesítette a körülbe­lül kétkilométeres távot. Az általános iskolások egy, a felnőttek két kört tettek meg az igen nehéz, homokos, me­redek. dombos pályán. A kicsik indítását követően Erdélyi Miklóssal, az Opályi- ak Baráti Köre és a Keleti Sport- és Természetbarát Egyesület elnökével egy ár­nyékos helyre húzódtunk, ahol a versenyről és az egyesület munkájáról beszélgettünk. — Ez év februárjában elha­tároztuk, hogy létrehozunk egy olyan egyesületet, amely nemcsak Ópályi, hanem Má­tészalka és környéke, sőt az egész megyére kiterjedően sport, természetvédelmi és természetismertető tevékeny­séget folytat. Ez a Keleti Sport- és Természetbarát Egyesület. Az egyesület első megmozdulásai diavetítéses előadások voltak. Egy egri főiskolai tanár afrikai expedí­ciójáról számolt be, aztán kö­vetkeztem én, angliai utazá­somról tartottam előadást. Ezt követte a Föld napjára meg­szervezett ingyenes szemét- szállítási akciónk. Helybéli vál­lalkozók vettek ebben részt jár­műveikkel, név szerint: Har- don Sándor, Buzsik István, Ko­vács Lajos, és mezőgazdasági szakközépiskola is biztosított egy pótkocsis traktort. Nagyon szépen reagált erre a lakosság, amikor szombat reggel körbe­mentünk a faluban, mindenhol ki voltak rakva a szemeteszsá­kok. Nagy gond a faluban a rendszeres szemétszállítás hiá­nya. Sokunkat irritál, hogy a szemetet illegális szemétlera­kóhelyeken rakják le. A követ­kező megmozdulásunk a május 20-ai kerékpártúra volt. Az esős idő ellenére több mint kilenc- venen kerekeztük le a Máté­szalka—Fehérgyarmat—Vásá- rosnamény—Mátészalka útvo­nalat. Most terepkerékpáros­versenyt rendeztünk. Előnyt élveznek nálunk a környezetba­rát sportok, amelyek segítségé­vel jó levegőn erős. edzett fia­talokat nevelünk. — Hogy kapcsolódik egy­máshoz az egyesület és a bará­ti kör? — A tagság nagyrészt átfe­désben van. Először az egyesü­letet hoztuk létre, de úgy gon­doltuk, szükség van egy baráti körre is, mert a falut kulturális szempontból is mozgatni kel­lene. Gondot fordítunk a ha­gyományok felélesztésére, élet­ben tartására, ennek nagyon jó példája az általunk rendezett aratóünnepség. —Az anyagiakat honnan te­remtik elő? — Most a kupákat a Hungá­ria Biztosító Rt. mátészalkai kirendeltsége ajánlotta fel, a díjak pedig a férfiaknál 8, a ki­csinél 6 ezer forint értékű rádi­ós magnók. A díjakat Simonné Varga Gyöngyi, a Hungária Biztosító Rt. munkatársa adta át. Erre a versenyre műsorfü­zetet készítettünk, amelyben reklámozási lehetőséget aján­lottunk fel vállalkozóknak. Ez­zel a lehetőséggel jó néhányan éltek. A hasznot díjak vásárlá­sára fordítottuk. El kell monda­nom, hogy mindkét egyesület nonprofit jellegű. A versenyt ezután szeretnénk évente meg­rendezni, úgy tűnik, van rá igény, hiszen Nyíregyházáról és Mátészalkáról is érkeztek résztvevők. Vannak más terve­ink is. Szatmári hétpróba néven egy hét „próbából” álló rendez­vényt is be akarunk indítani. Lesz ebben téli és nyári túrá­zás, erdei séta, országúti és te­repkerékpározás, úszás, evezés, és futás. Ehhez is szeretnénk komoly támogatást kapni, mert ezt anyagilag már nem bírnánk. Természet- és környezetvéde­lemmel is foglalkozunk. 1995 a természetvédelem éve. Ebből az alkalomból A természet és a környezet óvodás szemmel címmel pályázatot írtunk ki Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei óvodásoknak. A legjobb rajzokat bekereteztetjük, és valószínűleg a mátészalkai nőgyógyászatra kerülnek. Az elkövetkező tanévre a környék általános és középiskolás tanu­lói részére többfordulós termé­szetismereti vetélkedőt hirde­tünk általános iskolai tanköny­vekre, a Természetbúvárra, és a Búvár-, valamint a Fürkész- könyvekre alapozva. Időközben a verseny első ré­sze lassan véget ért, jött az ér­tékelés. Ezután indultak a na­gyok. A versenyt —- magán­emberként — megtisztelte je­lenlétével Fülöp István, máté­szalkai alpolgármestere is. Egy pár szó erejéig kiszakí­tottam őt a forgatagból. — Miklós barátom, aki szervezi ezt az egészet, szólt, hogy lesz egy ilyen rendez­vény. Fiaimnak megemlítet­tem, tetszett nekik a dolog, indultak is az általános isko­lás kategóriábn. Becsülettel végigmentek ezen a nehéz pályán. — Hogy tetszik a rendez­vény? — Nagyon tetszik, remé­lem, hogy a baráti kör a jövő­ben is meg fogja rendezni. A pálya nehézségére jel­lemző, hogy egy-egy szakaszt csak vállra vett kerékpárral, gyalogosan lehetett megten­ni, sőt megmászni! Szoros volt a verseny, az általános is­kolások első és második he­lyezettjének eredménye kö­zött mindössze egy másodperc különbség volt. A felnőtt győztes jókora hajrával 40 má­sodpercet vert az utána kö­vetkezőre, ennek örömére le­szállás után azonnal felbontott egy dobozos sört. Dojcsák Tibor A VÉGEREDMÉNY: I. kategória: 1. Zsoldos Sándor 463 mp. 2. Gergely Róbert 464mp. 3. Kántor 480 mp. II. kategória: 1. Lévai András 860 mp. 2. Gergely József 900 mp. 3. Simon István 905 mp. Vízilabda Kezd „összeállni” a női válogatott A hét végén ismét rangos nemzetközi vízilabda tor­nán vett részt a magyar női vá­logatott. Az athéni eseményt ugyan nem nyerte meg a csa­pat — a második helyen vég­zett —, de ez is szép eredmény! A magyar lányok a döntőben nagy csatában — 6-4-re — maradtak alul az olaszokkal szemben. Az MTI munkatársa Tóth Gyula szövetségi kapitányt kér­te rövid értékelésre. — Mielőtt elutaztunk, ko­moly munkát végeztünk, így nem éppen frissen érkeztünk ki a tornára — kezdte a szak­vezető. — Öröm viszont, hogy kezd „összeállni” a csapat. A kezdő hetes mellé több já­tékos, így Zantleitner és Sípos is kezd beépülni az együttes­be. Már teljes az Eb-re készü­lő keret. Hétfőn hazérkezett Németországból Eke Andrea is. Kapusgondjaim továbbra is vannak, mert ugyan ügyesek fiatal „portásaink”, de a rutin­juk még hiányzik. — A továbbiakban hogyan készülnek az Eb-re? — Szerdától Budapesten edzünk; délelőtt és délután is tartok gyakorlatokat. Már itt van a portugál válogatott, amely ugyan nem képvisel jelentős játékerőt, de ed­zőpartnernek nagyon meg­felel. Szombaton megérkeznek a franciák, velük is játszunk felkészülési mérkőzéseket. Atlétika-vb, Göteborg Bailey a világ leggyorsabb emebere Mióta világ a világ, az atlétika leglátványosabb és legnép­szerűbb versenyszáma a férfi 100 méteres síkfutás. Nem cso­da, hiszen itt dől el, ki a világ leggyorsabb embere. Vasárnap óta ezzel a büszke címmel egy kanadai fiatalember, Donovan Bailey büszkélkedhet. Az adidas jól választott, ami­kor a jamaicai születésű sprin­ter támogatása mellett döntött. A mosolygós fiatalember a hétfői sajtótájékoztatón készsé­gesen válaszolt az újságírók kérdéseire. Göteborgba úgy érkezett, hogy idén ő futotta a világ leg­jobbját, 9.91 mp-t. Ezután min­denképpen az esélyesek között emlegették. — Esélyesnek érezte magát? — Ezzel nem foglalkoztam. Tudtam, hogy rengeteg olyan jó futó van a mezőnyben, akik mind világbajnokok lehetnek. Ott volt a brit Linford Christie, honfitársam, Bruny Surin, a namíbiai Frankie Fredericks, nem beszélve az amerikai Dennis Mitchellről vagy Mark Marshról. Én mindig csak a soron következő feladatra kon­centráltam, hogy fordulóról fordulóra továbbjussak. —Mikor gondolt arra komo­lyan, hogy aranyérmes lehet? — A döntőben 70 méter kö­rül éreztem, hogy győzhetek, akkor aztán mindent belead­tam. — Hogyan ünnepelte világ- bajnoki címét? — Pezsgőztünk és szivaroz­tunk! Természetesen telefonál­tam a családomnak is. — Mondjon valamit a ma­gánéletéről! — Kanadában 1984 óta la­kom. négy fiútestvérem van. Korábban kosárlabdáztam, de csak kedvtelésből, a játék örö­méért. Most 28 éves vagyok és nagyon-nagyon boldog. — Ben Johnson dopping­ügyei korábban árnyékot vetet­tek a kanadai atlétikára, külö­nösen a rövidtávfutásra. Nem nyomasztotta ez verseny köz­ben? — Azt hiszem, mostani győ­zelmem és Bruny Surin ezüst­érme bebizonyította, hogy nem szabad leírni a kanadai sprin­tereket. Rendkívül sok jó futó van nálunk. Úgy tűnik, egyfajta generá­cióváltás következett be a 100 méteres síkfutásban. Lewisnak nem sikerült bekerülnie az amerikai csapatba ezen a szá­mon, az olimpiai bajnok Lin­ford Christie pedig csak hato­dik lett.-— Nem tudom, hogy ez így van-e. Én mindenesetre nagyon tisztelem Linfordot, mert ő egy nagy bajnok. — Mit fog csinálni a Merce- desével? Milyen autója van most? — Természetesen vezetni fo­gom. Egyébként most Porsché- val járok. —Jövőre olimpia lesz Atlan­tában. Ón mostani győzelmével ott is esélyesként indul. — Atlanta még nagyon messze van. Legközelebb Zü­richben állok rajthoz, azután hazamegyek a családomhoz. Hogy mi lesz a további prog­ram, azt az edzőm dönti el. Torrence futott a legjobban A hétfői versenynap délelőtt- je a tízpróbázóké volt, előbb a 110 méteres gátfutásban, majd diszkoszvetésben, azután a rúd­ugrásban mérték össze tudásu­kat. Ezek után alapos változá­son ment át az élmezőny. Az első helyet továbbra is Dán O'Brien birtokolta, egyre nö­velve előnyét. Az ő esetében inkább csak az volt a kérdés, hogy megdönti-e saját világ­csúcsát (8891 pont), eléri-e a 9000 pontos álomhatárt. Ehhez a gerelyhajításban és az 1500 méteren 1700 pontot kellett összegyűjtenie. A második helyre nyolc szám után Eduard Hamalainen lépett előre. A fehérorosz versenyző már Helsinkiben, az Európa- bajnokságon is érmet szerezhe­tett volna, hiszen több mint száz ponttal vezetett, amikor 110 m gáton bukott, és kiesett. Ezút­tal számról számra javított, s a vetélytársak közül időközben nyolcán búcsúztak. Ugyancsak sokat javított a hazaiak kedvence, Henrik Da- gard, a 19. helyről a tizedikre jött fel. Más kérdés, hogy tőle titkon érmet reméltek a své­dek. A női 100 méteres síkfutás első elődöntője döntőnek is beillett volna. Itt indult ugyan­is az orosz Európa-bajnok Iri­na Privalova, a 200 méteren olimpiai bajnok amerikai Gwen Torrenceés a jamaicaiMerlene Ottey, aki Stuttgartban 200-on győzött, 100 méteren pedig második volt. Természetesen mindhárman biztosították he­lyüket az esti döntőben, Tor­rence 10.84 mp-cel, a világ idei legjobbjával nyert, mögötte Ottey és Privalova érkezett. A másik elődöntőből is egy ame­rikai futónő, Carlette Guidry jutott elsőként a fináléba. Edwards világcsúcsai A brit Jonathan Edwards a göteborgi atlétikai világba j­nokság harmadik nap ján másodszor i.^ megjavította sa­ját világcsúcsát a férfi hármasugrásban. Első kísérlete (18,16 in) — amely szintén új világrekord volt — után 18,29'ifiéteres ugrásával újabb csúcsot könyvelhetett el. Ezzel természetesen világbajnok lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom