Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-06 / 156. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 6., csütörtök 3 Ötszáz oldal jó tanács Az Európai Unió cannes-i tanácskozásán a csatlakozni kívánó országok vezetői kaptak valamit. Nem ígéretet. Nem pénzt. Nem határidőt. Egy könyvet. Fehéret. Ötszázoldalast. Hogy legyen mit a repülőn és otthon olvasgatni. És tanulmányozni. Mert ugyan szükségesek leszünk majd, de egyelőre csak készül- gessünk. És reménykedjünk. Van ebben a könyvben minden. Egységes belső piaci szabályozás. Jogszabálytömeg, amit be kell építeni a mi rendszerünkbe. Egy sor tételes ismertetés. De sehol menetrend. Majd ’96-ban. Talán. És kódszám törvényekről, fú- lásig. Hogy mindez a csatlakozás kritériuma-e? Nem, erről szó sincs. Inkább elvárások. De konktérum sehol. És az sem mellékes, hogy az egész Fehér Könyv egy szóval sem említi, melyik csatlakozni vágyó országra mi vonatkozik. Csak úgy, öszszesenben mondja el nehezen megfogható mondandóját. Teheti. Ebbe nem sok beleszólásunk van. Csak az az egész dologban a furcsa: mit tud meg erről a magyar polgár? Kap-e képet arról, hogy mindez jó-e neki vagy sem? A lényeg ugyanis ebben rejtőzik. A majdani csatlakozás előtt ugyanis népszavazni kell. Mint tették másutt. De miről? Már az is késő lenne, ha Magyarországon folyna olyan tájékoztatás, mit is jelent az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Mit adunk fel? Mit kapunk? Minek mi az ára? Hol és hogyan érvényesülnek az érdekek? Ahogy a világnak nincs képe hazánkról, úgy hazánk polgárainak sincs elképzelése arról, mi vár rá a világban. Pedig dönteni neki kell. Cannes-ból hazajött a ötszázoldalas Fehér Könyv. Ezt most bújják majd a szakértők. De mit hallunk róla mi? Okosabban leszünk-e? A dolog izgalmas. Halljuk a nagy általánosságokat arról, milyen csodás is lesz a világ, ha tagok leszünk. Milyen tagok? Szegénykék? Vagy addigra történik valami a gazdaságban? Lesznek európai árak (már vannak) és hozzá európai bérek? Hajtogatják: felismerték Nyugaton, hogy szükség van a csatlakozásunkra. De ne bízzuk el magunkat. Annyira nincs. Várjunk, és olvasgassuk a Fehér Könyvet. Ha okosabbak nem is leszünk tőle, de van legalább egy könyvünk. Jogos a követelés: tudjunk többet erről a mitikus európai csatlakozásról. Hogy felkészülhessünk a döntésre. Míg ez nincs, érhető, hogy sok az euroszkeptikus. Brüsszel ráér. Az immár sorrendben harmadik Fehér Könyv inkább könyvkiadói, semmint csatlakozási szándékot mutat. (bürget) Föld, gyümölcs, lehetőségek Gyümölcsfagylalt — gyümölcsből Az eperfagylalt eperből készült(!) Naponta járom Kelet-Magyaror- szág városait Nyíregyházától Vásárosnaményig, Nagykállótól Mátészalkán át Fehérgyarmatig. Valamennyi városunk szinte valamennyi utcájának sarkán Afrikát megszégyenítő a déligyümölcs- kínálat. Talán örülnék is, ha mindebben a gazdagság, a jólét lehetőségét látnám. Félek, torz a kép. Mert a csodás kirakatok ellenére számomra fájón hiányzik valami. Hiányzik a Szamos árterének mosolygó gyümölcse: az alma. Az igazi jó, szatmári alma, amely mind zamatéban, mind tartósságában felülmúlta a Nyírség homokján termesztett fajtákat. Hiányzik a panyolai, a szamoskéri szilva, a milotai dió, a nagydobosi sütőtök, a kisvárdai burgonya. Hiányzik egy megye mezőgazdasági kultúrája, amit központi irányítással szinte teljesen kivettek a kezünkből. A liberalizmus ápolása közben nem vesszük észre elhagyott, agyontaposott értékeinket. Nem vesszük észre, hogy ez a táj évtizedekig képes volt csodákra — túlzás nélkül mondhatom, európai mértékkel mért csodákra. Képes volt olyan gyümölcsöket, olyan növényeket tenni az ország asztalára, amelyek agrárgazdaságunk élvonalát jelentették. Nagy kár, hogy mindez már a múlté. A föld tulajdonjogának rendezésével még kialakítható egy színvonalas árutermelés. Tisztességes piaci háttér, elfogadható kamatozású hitel, beruházás kell ahhoz, hogy ez a táj talpon maradjon. A megszorítások, a fejlesztések visszafogása tovább növelik a munkanélküliséget. Félő, hogy amit ma elmulasztunk, holnap már nehezen pótolható. Úgy kellene végre politizálni, hogy tudásunkkal, testi és lelki tehetségünkkel embertársaink javát s országunk boldogulását szolgáljuk. Bakos Pál Török László ahhoz a szakembergenerációhoz tartozik, amelyik megtanulta mestersége minden fortélyát, és ma sem enged szakmai követelményeiből. Az idős cukrászmester már csak fagylaltot készít, de azt sem akárhogyan. — Három fontos eleme van a fagylaltkészítésnek: a technológia betartása, a higiénia és a mennyiség — fejtegette szakmai érveit Török úr. — Mielőtt az olvasó megunná a mesterségbeli kifejezéseket, fordítsuk ezt magyarra! — Csak saját tyúkjaim friss tojásából vagy egy itteni állatorvos gazdaságából hozott anyaggal dolgozom. A tejet Kisarban, állatorvos által ellenőrzött tehéntől fejik. Nálam a gyümölcsfagylalt gyümölcsből van, nem pedig ízesítőkből. Volt olyan, hogy drágább volt tavasszal a földieper, mint amit kiárultam belőle, de akkor is, az eperfagylalt eperből volt. —Honnan ez a szakmai igényesség? — Még nem csatolták vissza Erdélyt, már harminckilencben Szatmárnémetiben tanultam Kondor Gyula cukrászmesternél. Akkor még nem volt olyan zárt a határ, könnyen mozoghattam. Francia, olasz, német segéd dolgozott a gazdámnál, azoktól kellett szó szerint ellopni a szakmát, mert nemigen sokat magyaráztak az alapokon kívül — aki ügyes volt, megtanulta a szakmáját, aki nem, foghatta a vándorbotját. Több cukrászüzem volt akkor Szat- máron, olyan híres famíliákkal kellett versenyezni, mint a Vadnaiak, de a mi üzemünk a nép cukrászdája volt, mert olcsóbb árai miatt inkább a kevésbé tehetősek vásároltak ott. A minőségben mégsem lehetett különbség, mert magyarok, németek lakták leginkább a várost, és igényesek voltak. — Gondolom, nagy öröm volt a fehérgyarmati fiúnak, amikor a szatmári üzemben kitanulta a szakmáját, és cukrász lett. — Majd három év múlva lehetett csak örülni, mert akkor előbb még harminchat hónapig — egy nappal sem kevesebb ideig — különböző mestereknél kellett dolgozni, és csak utána kaptam mesterlevelet, s lettem az Iparkamara tagja. Biztos, hogy az a három év már könnyebb volt, mint az inasévek, néha már volt ünnepnapom is, mert a tanulóévek alatt sem szombat, sem vasárnap... — A mesterlevél megszerzése után aztán jöhetett a saját vállalkozás... — Amikor ’49-ben megnősültem, Nagyecseden nyitottam üzletet, mert az akkori egyetlen fehérgyarmati cukrász jó ismerősöm volt, nem akartam neki konkurenciát. Igaz, néhány év múlva ő szólt, hogy jöjjek vissza Gyarmatra, mert nem bírja egyedül ellátni. Nem sokáig voltam azonban — helyesebben lehettem — a magam ura, mert többször felszólítottak, legyek a szövetkezet tagja. Itt néhány embert megtanítottam a szakmára, majd egy kis kitérő után ismét lehetőségem volt arra, hogy kiváltsam az iparengedélyt. Eddigre azonban már úgy elszaladt az idő, hogy közel voltam a nyugdíjaskorhoz, így csak fagylaltkészítésssel foglalkoztam, és foglalkozom azóta is. Van két leányunokám, aztán már attól sem félek, hogy nem lesz, aki majd folytassa mesterségemet, még akkor is, ha az okos csöppségek esetleg diplomát szereznek — manapság már diploma meljett js je- het vállalkozni, ha valaki., igazán boldogulni ákár. »' > '■4 ABA „Nem tudok mindenkinek értelmes munkát adni...” Törvényesen licitáltam... Az előző cikkben megemlített „Lakatos úr” Lakatos András országgyűlési képviselő. A parlamentben is az a szokás, ha valakit néven neveznek, annak joga van kétperces reagálásra. Mi sem szeretnénk ettől eltérni, ezért felkerestük az érintettet. Miután elolvasta a kéziratot, az alábbiak közlésére kért bennünket: Nemsokára indul a meggyszezon a nyírtassi Friss Gyümölcs Kft.-ben, ezért falujárásunk során ellátogattunk ide is. Kókai Sándorné, a vállalkozás vezetője — nem kis meglepetésünkre — egészen más hírekkel fogadott. Kezdjük az elején! Már három éve annak, hogy Kokainé (teljesen jóhiszeműen) megvásárolta a DEKO Rt. nyírtassi gazdaságát 137 millió forint készpénzért. Azonban jogerősen még mindig nem az övé, a tulajdonviszonyok azóta sem rendeződtek. Per pert követett, de ítélet még nincs. A szerződés szerint per- és tehermentesen vette, de nem egészen hat hónap elteltével az OKHB (a DEKO Rt. 98 százalékos részvényese) 5 milliárd forintnyi terhet rakott rá. A Friss Gyümölcs Kft. azóta sem lehetett hitelképes. Nem is áll szándékunkban a kusza szálakat kibogozni (ez legyen a bíróság dolga), azonban az már érdekelt bennünket, hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni. — Miként tudnak forgóalap nélkül termelni? — Két és fél éve próbálunk termelési hitelhez jutni, de ekkorajelzálog mellett képtelenség. Máról holnapra próbáljuk előteremteni működésünk feltételeit. Nézzenek szét! A fölElőkés/.ítik a gépeket dek meg vannak művelve, erdőt telepítettünk, sőt még az irodákat is felújítottuk. A három évvel ezelőtti termelési értéket megdupláztuk. Jelenleg ez egy- milliárd forintot tesz ki. — A3 év alatt kellett-e dolgozókat elbocsátani? — 1992-ben még nem tudtam, hogy mit vállalok. Az akkori 220 fős dolgozói létszámhoz még 50 ember munkába állítására is kötelezettséget vállaltam. Nem ilyen feltételekkel számoltam. A létszám gyakorlatilag azóta sem változott. Nem tudok mindenkinek értelmes munkát adni, mégis foglalkoztatom őket. Amit vállaltam, azt teljesítem is. Rám ne köpködjön senki a faluban. Annak idején az MDF és az akkori polgármester is ellenünk volt. A mostani polgármesterrel nincs bajunk egymással, de Lakatos úr — az országgyűlési képviselőnk — többet is foglalkozhatna a gondunkkal. Kárpótlásba kimérték azokat a földeket, amelyek jogerősen még nem is az enyémek. Ezt is perelem, mert nem kaptam meg az ellenértékét. Még a képviselő úr is kárpótolta magát. Öt jogászt foglalkoztatok. Mástól segítséget itt nem várhatok. — Akarva-akaratlanul, 250 embert kell alkalmaznia. Ilyen körülmények között milyen béreket tud adni? — Akik szalag mellett több műszakban dolgoznak, azok megkereshetik a bruttó 35 ezer forintot is. Akik más jellegű munkát végeznek, azok 20 ezer forint körül kapnak. — Az a hír járja, hogy nem szoktak időben fizetni. Valóban így van? — Sajnos igen. Havonta átlag 10 napot csúsznak a kifizetések. Ráadásul a társadalom- biztosítás kifizetőhelye is vagyunk, és sokan vannak beteg- állományban, hogy áthidalják a holt szezont. Jó lenne, ha pont kerülne a peres ügyek végére, a kft. végre forgóalaphoz juthatna, az itt dolgozók értelmes munkát végezhetnének, és akkor a kedélyek is megnyugodnának. —Sch— — A volt Nyírtassi Állami Gazdaság területéről ismereteim szerint a kárpótlási törvény megjelenése után elkülönítették az akkori vezetők a földalapot, és ennek alapján a kárpótlási időszakra — a Földhivatal és a Kárpótlási Hivatal közösen — előkészítette Nyírtasson is (az állami gazdaság területéről is) a kárpótlási földalapot. Ezt a folyamatot nem próbáltam és nem is tudtam volna megakadályozni. Miután apósom a Nyírtassi Állami Gazdaság korábbi dolgozója volt, és anyósommal közös tulajdonban 50-50 százalék illette meg őket, meghatalmaztak, hogy vegyek részt az árverezésen. Valóban licitáltam olyan földterületre is, amely korábban a gazdaságé volt, de teljesen szabályos körülmények között, és ugyanolyan feltételek mellett, mint bárki más abban a teremben. Kokainé a földalap kijelölését tartja jogtalannak, de szerintem nem a kárpótoltak kompetenciája ennek jogszerűségét megállapítani. Semmiféle kivételt nem kértem és nem tettem, amikor ebben részt vettem. Állításait csúsztatásnak és rosszindulatú megjegyzésnek tarLakatos András tóm. Arra a részre is hadd reagáljak, hogy nem jártam közben az ő tulajdonának rendezésében. Abban igaza van, hogy ilyen rendezetlen körülmények között nem lehet dolgozni. Amikor azonban elkezdtem utánajárni, akkor kiderült, hogy abban az OKHB-tartozásban valahol ő is ludas, köze van a dologhoz. A földterület tulajdonba adását az Erdőfelügyelőség vétózta meg teljesen törvényes eszközökkel. Úgy tudom, hogy ez a dolog az idén rendeződött, és egyébként is, őt az erdőművelésben nem akadályozta. Ungvári „étlap” Nemrég Ungváron jártam, ott kaptam lencsevégre egy étteremben ezt a táblát. Lefotóztam, s közben azon törtem a fejem: vajon mi lehet itt az itallapon? Kovácsvölgyi Zoltán felvétele
