Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-31 / 177. szám

Megyénk életéből UJ KELET 1995. július 31., hétfő 3 Állják a búzarohamot Csúcsidejében van az ara­tás. A mezőkön az aratógé­pek morajlanak a tikkasztót melegben. A terményátvevő­helyek előtt tonnás súlyok alatt roskadoznak a szállító- járművek. Évek óta különle­ges esemény a gabonabeta­karítás, mert politikai érv­ként is szolgálnak a termés­átlagok, az átvételi és fizeté­si körülmények. Megyénk legnagyobb gabonafelvásár- lója-feldolgozója vezetőjét kérdeztem az idei szezon eddigi tapasztalatairól. — Rozsból csak a szerző­dött mennyiséget vesszük át, viszont egyéb gabonaféle­ségekből a feltételeknek megfelelő minden mennyi­séget — kezdte tájékoztatá­sát Simon György, a Szabolcs Gabona Rt. vezérigazgatója. — Minden, az átadást érintő kérdésben bővebb felvilágo­sítást adnak átvevőhelyeink. Betárolási kapaticásunk száz- húszezer tonna, de szükség esetén bérelt helyeken is rak­tározunk. — A saját telepeink hol vannak? — Átvevőhelyeinket két­féle módon kell minősíteni. Vannak olyanok, ahol csak betárolás van, ilyen a zajtai és tiszalöki telepünk, és van­nak olyanok, ahol szárítóka­pacitás is van, ezek a nyír­egyházi, a nyírbátori, a máté­szalkai, a kótaji, az ongai és az újfalui részlegünk. — Felkészülten várták-e ezek a helyek az aratást? — Műszakilag rendbe tet­tük mindegyiket. Pénzügyi­leg is zökkenőmentesen vág­tunk az aratásnak. Minden beszállított és átvett áru után két-három napon belül fize­tünk a minősítést követően, ha az az időpont nem a hét­végi pihenőnapra esik. —Miért szükséges a minő­sítés? — Mind fizikai állapotát, mind a beltartalmi adatait is­merni kell a terménynek ah­hoz, hogy az elért termelési minőség szerint fizessünk. A mérésekhez a telepeken csak az alapműszerek állnak ren­delkezésre, amelyek a fizikai vizsgálat elvégzésére alkal­masak. A beltartalmi vizsgá­latra a kiemeltebb helyeken, de elsősorban Nyíregyházán kerülhet sor. — Egy Zajtán leadott ra­komány esetén ez problémá­kat is okozhat. — Egyáltalán nem így van, mert a fizetés gyorsaságát nem befolyásolja, hogy te­szem azt a megyeszékhelytől száz kilométerre történt a beszállítás. Az már a mi dol­gunk, hogy a minősítést meg­oldjuk. — Mi az eljárás abban az esetben, ha személyesen sze­retné ellenőrizni a termelő a minősítést? — A beszállítónak lehető­sége van arra, hogy a minő­ségi vizsgálatot megvárja, de ez nem egy-két órás művelet. — Az eddigi mérések mi­lyen eredményeket mutatnak? — Eredmények helyett in­kább a legfontosabb tapasz­talatokat említem. Elsősor­ban a szatmári részen sok a gyomos búza, és ez befolyá­solja a fizikai, valamint a mi­nőségi mutatókat. Ezek elle­nére az előző évek rozs- beltartalmi adatai után most a javulás irányába történt el­mozdulás, ami az amúgy sem rossz magyar kenyér minő­ségének javulását eredmé­nyezheti. — Hiába azonban a jó minőség, ha az átvétel aka­dozik. — Részünkről nincs ilyen probléma. Alijuk a búzaroha­mot, egy-egy telepünkön több átvevő is dogozik csúcs­időben. Az átvétel előzetes egyeztetéssel történik. — Ezek szerint minden megtermelt gabonának lesz piaca? — Ez nem tőlünk függ, mi csak egy vagyunk a sok átve­vő között. Elmondhatom azonban, hogy mindig is a jó partneri viszony kialakításá­ra törekedtünk a beszállítók­kal, és ez most sincs másként. Olyan is előfordulhat, hogy amelyik termelőnek van tárolókapacitása, a saját tele­pén betárolt gabonát meg­vesszük, és raktáraink felsza­badulásával szállítjuk el fel­dolgozásra. Aradi Balogh Attila Piaci körkép Záhonyban A „nagy halak” nem itt vannak — Mi újság felétek? — tet­tem fel a szokásos kérdést egy régi záhonyi ismerősömnek, amikor a városban összefutot­tunk. — Ha komolyan kérdezed, mi újság felénk, akkor sétálj ki a piacra és megtudod. — Pró­báltam továbbfaggatni a hírek felől, de sietősen magamra ha­gyott. Nem voltam messze a piactól. Gondoltam, körülné­zek egy kicsit. A piac előtti utcáknál járva már gyanús volt, hogy valami nincs rendjén. Úgy tűnt, mint­ha erre a napra szabadnapot kapott volna az eladó és a vá­sárló is. A piacteret körbevevő butikok, büfék ugyan nyitva voltak, de az üzletek előtt csak az eladók bámészkodtak vevő után sóvárogva. A korábbi nyüzsgő tömeg egyszerűen el­tűnt. Az ok ismert: július 1-től külföldiek legfeljebb csak vá­sárlóként tartózkodhatnak a piacokon. De miből vásárolja­nak, ha nem árulhatnak? így most kong az ürességtől a záhonyi KGST piac is. Az egyik sátor előtt Fedor Tiborné és férje ráérősen hűsöl- nek. Tehetik, hiszen vevők nemigen „alkalmatlankodnak”. — Mennyire érinti az Önök üzletiét, hogy a külföldiek kiszo­rultak? — kérdeztem a vegyes- kereskedő házaspárt. — Minket nem nagyon érint, mert mozgóárusok vagyunk. Bár a forgalmunkon meglát­szik. Ez nem csak a mi gon­dunk. Nagyon sok üzletet a külföldiek miatt nyitottak ki. Most ezek befuccsolnak. — Van olyan vélemény is, hogy a kisekereskedők örülnek ennek a rendelkezésnek, mert az őportékájuk kelendőbb lesz ezután. — Az ukránok nem hoztak olyan árukat, amit mi is áru­lunk. A románok már inkább jelentettek konkurenciát, mert irreálisan olcsón adták a ruha­neműt. * — Ezzel a rendelekezéssel csak ártanak a kint élő magya­roknak. Főleg azoknak, akik a megélhetésük miatt hozták át a különféle árukat, hogy utána Spisúk Jánosné büfés Szűcs Mihályné nyugdíjas Vodka, diszkréten a kézben Fotó: Bozsó Katalin kenyeret, meg más élelmiszert tudjanak venni — kapcsolódik a beszélgetésbe a szomszédos büfé tulajdonosa. — Nézze a fekete kereskedelem nem itt zajlott. Azok továbbra is üzér­kednek nagy tételben. Hozzák is a tiltott árut kamionszámra. Ezzel az intézkedéssel a kor­mány maga ellen fordította a kint élő magyarokat. — Nekem is benne van a büfémbe minden pénzem, és most még annyit sem tudok árulni, hogy a bérleti díjat kifi­zessem — mondja Spisák Já­nosné, akinek már két éve van itt üzlete. — Átjöttek az embe­rek vonattal, eladták a kis áru­jukat, sé a pénzt itt is hagyták a boltotkba. Hiszen ezért csen- cseltek szerencsétlenek, hogy főleg élelmiszert vegyenek. A tiltott üzlet, amiért bezárták a piacot nem itt zajlott. Azokat meg úgysem tudják elkapni. — Azóta nem is jönnek be a piacra? — Szegények, ha bejönnek csak egy kávét meginni, kiné­zik őket. Rögtön itt terem a piacfelügyelő és intézkedik. — Ha így marad, mihez kezd? — Akkor be kell zárni az üzletet. Kérdezem mihez kezd­jek? Ki fog engem, meg a töb­bieket is kártéríteni? Béres Erzsébet ruha és cipő­kereskedő is nagyon bizonyta­lannak látja a jövőt. Szerinte egy elhamarkodott döntés áldo­zatai a kereskedők, és azok a külföldiek, akik a megélheté­sük miatt jöttek át üzletelni. A nagy „halakat” nem itt kell ke­resni — mondja. Szűcs Mihályné debreceni unokájával jött ki a piacra, de csalódottan távoznak az üres­ség miatt. — Nagyon szerettem ide ki­t i .............11................ I Bé res Erzsébet kereskedő járni vásárolni, mert ha nem is első osztályú árut, de jóval ol­csóbban meg tudtam venni bár­mit mint az üzletekben. Na­gyon sajnálom, hogy kitoltak velünk nyugdíjasokkal, meg azzal a sok külföldivel, akik kényszerből jöttek ide. — Orvos vagyok, szégye- lem, de muszáj volt átjárnom árulni, mert csak így tudtam megélni a három gyermekem­mel — panaszkodik Illés Zol­tánná, aki Csapról érkezett kö­rülnézni. — Árultam én cigit is, igaz, hogy nem nagy tételben, de rá voltam szorulva. — Miben bíznak az emberek odaát? — Abban reménykednek, hogy újra átjöhetnek árulni. Már dél felé járt az idő, ami­kor az állomás felöl egyre több ember érkezett hatalmas szaty­rokkal. Óvatosan körülnéztek, majd a piac oldalában a fák alatt beindult az üzlet. Előkerültek a karton cigik, a literes vodkák. Igazi KGST-hangulat kereke­dett percek alatt. De egy-egy kocsiajtó-csattanásra, vagy gya­nús idegen közeledtére szét­rebbentek az alkalmi árusok, majd folytatódott a csencselés. Akadt vevő is pillanatokon be­lül, meg szemét is a házak olda­lába, kapualjakba, de a piac érin­tetlen maradt. Felmerült a kér­dés, kinek jó ez? A lakosságnak nem, de az önkormányzatnak sem. Például a záhonyi önkor­mányzat a piac bezárása miatt másfélmillió forint bevételtől esik el az év végéig. Fullajtár Megyei közgyűlési alelnökök válaszúton (Folytatás az 1. oldalról) — Ha az SZDSZ nem ad alelnököt, tagja marad-e a koalíciónak? —A testület majd dönt erről a kérdésről. Valóban el kell gondolkoznunk azon, hogy ér­demes-e alelnök nélkül benn­maradni a koalícióban. Sulyok József a szünetben a következőket mondta az Új Keletnek: — Úgy gondolom, hogy a megyegyűlésnek törvénye­sen kell működni, az én in­terpellációm nem személyek ellen szólt. Ha törvényes és szabályos a jelenlétük, akkor dolgozzanak, ha nem, akkor le kell vonni a konzekvenci­át! A képviselők áprilisban adtak a főjegyzőnek egy fel­adatot, és úgy gondolom, hogy ideje volt számot adni róla. A központi szervek ál­lásfoglalását tudomásul kell venni, mert ha nem, akkor törvényt sértünk. — Mi a véleménye arról, hogy amennyiben a Szabad Demokraták Szövetsége nem ad alelnököt, akkor fontoló­ra veszik a koalícióban való részvételüket? Kilépésükkel szakad a közgyűlés? — Magamat államigazga­tási szakembernek tekintem, ezt nem gondoltam politika­ilag végig. Szerintem egyéb­ként az SZDSZ amúgy sem illik bele a koalícióba, ahová egy alelnöki székért került. A kora esti zárt ülést köve­tően a két érintett a követke­zőket nyilatkozta. Dr. Oláh Albert: — Az én esetemben nem a megyegyű­lésnek kell nyilatkoznia, ha­nem a kisvárdai képviselő- testületnek. A belügyminisz­tériumi tájékoztató — mely egy­értelműen összeférhetetlennek minősítette a két funkciót — el­lenére is állítom, hogy a megye­gyűlési társadalmi alelnöki po­zíció nem összeférhetetlen a polgármesteri címmel. Hamvas László: — A zárt ülésen, de már korábban is el­mondtam, hogy ezt a méltatlan helyzetet fel kell oldani. Nem szabad, hogy az összeférhetet­lenség kígyóként tekeregjen a fejünk fölött. A zárt ülésen le­mondásokról nem volt szó, de jeleztem, hogy hamarosan el­döntőm ezt a kérdést. Emberi­leg felelősségei tartozom a csa­ládomnak. Az egzisztenciám fenntartása érdekében könnyű lesz a választás. Ha kell, akkor várhatóan az alelnökségről mondok le. Dr. Szendrei László és Ba­logh Gyula továbbra sem nem kívánt állást foglalni az ügyben, arra hivatkozva, hogy a megye­gyűlés elnöke pár perc múlva úgyis sajtótájékoztatót tart. Dr. Zilahi Józsefe sajtótájé­koztatón kihangsúlyozta: — Lényegében tájékoztatót hallgatott meg a közgyűlés. Szerintem nem egyértelmű az összeférhetetlenség —jelentet­te ki az elnök —, mások sze­rint igen. Ha az valóban fenn­áll, a közgyűlés háromtagú ad hoc bizottságot hoz létre annak feloldására, megszüntetésére. Mindenesetre sajnálnám, ha a két alelnök a lemondás mellett döntene. A megyei közgyűlés vezetése politikai alku alapján jött létre, ez a vezetés így van egyensúlyban. Személyek cse­réje útján — amit én nagyon nem szeretnék — a politikai egyensúly nyilván továbbra is fennmaradhat. Bár a közgyűlé­sen erről nem volt szó, én újabb alelnökökre nem teszek előter­jesztést. Kétszer már tettem, méltánytalannak érzem az újabb egyezkedést. Dr. Kiss Gábor, az ellenzéki az MSZP-frakció vezetője így látja a kialakult helyzetet: — A szocialista párt eddig mindig úgy foglalt állást a kér­désben, hogy ezt a döntést a jogi intézményeknek kell meg­hozni, politikai alapon mi a jövőben sem kívánunk ezzel a kérdéssel foglalkozni. A bel­ügyminisztérium levelét egyér­telműnek látom, jogi állásfog­lalásnak minősítem. Az össze­férhetetlenség ténye fennáll, és elsősorban a két érintettnek kell ezzel kapcsolatban levonni a megfelelő következtetést. — Mi a véleménye arról, hogy dr. Oláh Albert esetleges lemondása után az SZDSZ ki­lép a polgári szövetséggel al­kotott koalícióból? — Tiszteletben tartom ál­láspontjukat. — Az esetleges kilépéssel nyilván jobb pozícióba kerül az MSZP. Lehet még MSZP— SZDSZ koalíció a megyében? — Mi már korábban is el­mondtuk: nem spekulálunk a közgyűlés összhangjának ilyenfajta megbontására. Arra, hogy lehet-e MSZP—SZDSZ koalíció, nem tudok válaszol­ni. Mindenesetre úgy gondo­lom, a koalíciókötés nem sze­mélyes dolog, hanem politikai célkitűzések ügye. Ha már eb­ben a kérdésben egyszer kevés­nek találtattunk, akkor jól meg kell gondolni, hogy hasonló esetben a következőkben mi­ként foglalunk állást. Száraz Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom