Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-01 / 152. szám
/ 4 1995. július 1., szombat Kapcsolatok UJ KELET A határ még mindig akadály Üzletember-talákozó Ungváron Több mint százhűszan regisztráltatták magukat a csütörtökön Ungváron szervezett üzletember-találkozón, amelyen ukrán, FAK-beli, szlovák és magyar gazdasági egyégek képviseltették magukat. Hazánkból elsősorban a határhoz közeli észak-keleti üzletemberek utaztak Kárpátaljára, de érkeztek vendégek a fővárosból és Veszprémből is. A találkozó kis malőrrel kezdődött, hiszen a magyar csapat busza a záhonyi határátkelő- helyen kialakult állapotok miatt jócskán elkésett találkozó előadásokkal indított kezdéséről, (Sajnos sok helyi üzletember nem várt, de adatait meghagyta.) Kárpátalja megyei tanácsa külgazdasági osztályának vezetője bevezetőjében többek között elmondta: — Több mint huszonöt éve kezdtük el külkereskedelmi tevékenységünket, és megyénk az utóbbi időben igen népszerű a külföldi befektetők között egyre több a vegyes vállalat. Érthető az érdeklődés, hiszen a terület igen gazdag. Nagyok a lehetőségek a mezőgazdaság, a turisztika területén, a megyében több mint négyszáz ásványvízforrás kínálja a természet egészséges kincsét. Ezek felhasználásában nagy lehetőségek rejlenek. Mivel az ipari üzemek termelése mélypontra esett, e területen is várják a külföldi érdeklődőket. Monori István, hazánk kijevi főkonzulja kiemelte: — Ukrajna kormányfője, Leonyid Kucsma Kárpátalján tett látogatása során megértette az itt élő munkáltatók és munkavállalók gondjait, és segítséget, könnyítéseket ígért. Ma jobbak az esélyek, mint tegnap, és holnap még jobbak lesznek. Aki e területen elkezdi a gazdasági kapcsolatok kiépítését, néhány év múlva sikeres üzletember lesz. Bajor Tibor, országgyűlési képviselő a Záhony környékén kialakítandó vállalkozói övezet ütemtervéről beszélt. (Erről az Új Kelet egy korábbi számában tájékoztatta olvasóit.) Juhász István, a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség elnöke a következőkről tájékoztatta a jelenlévőket: . A hármas határ, mentén, Szlovákiában, Ukrajnában*és Magyarországon működnek irodáink, amelyek várják a partnerkereső üzletembereket. Számítógépes adatbázisunk fél- töltése jelenleg is folyik. Az itt regisztrált vállalkozók adatai bekerülnek az Ukrán Kereskedelmi Kamara adatbankjába is. A határ menti területek csak úgy tudnak mostani helyzetükből kitörni, gazdaságukat élénkíteni, ha egy közös koor- dinálású gazdasági övezetet hoznak létre, ez elősegítené a határok átjárhatóságát. Az előadások után megindultak a személyes tárgyalások. Névjegykártyák és információk. tájékoztatások cseréltek gazdát. Több magyar üzletember annak a véleményének adott hangot, hogy kevés a személyes tárgyalásokra szánt idő és ukrán partner. Egy szlovák üzletasszonyt kérdeztem jövetelének céljáról. — Mária Holczreiterova, a királyhelmeci tejüzem igazgatója vagyok. Kapcsolatokat keresek, hogy termékeinket — elsősorban sajtokat—el tudjuk adni, ugyanis a hazai kereslet erősen megcsappant. Eddig külföldre szállítottunk — a volt Jugoszlávia területére —, de sajnos ott sem kellenek már termékeink. Évente nyolcszáz tonna sajt előállítására van kapacitásunk, de az idén jó, ha a felét kihasználjuk. Bízom benne, hogy találunk a találkozón fizetőképes partnereket. Eddig is tárgyaltunk cégekkel, de ezek nem tudják a számláikat kifizetni. Nem akarjuk a sajtokat mindenáron eladni, olyan vevőt keresünk, aki megbecsülés kifizeti a jó minőségű termékekét.. Az esti indüláskof az- egyik főszervezőt, Gálik Imrét, az Expo-East Kft. vezetőjét kértük egy gyors értékelésre. — Kétségtelen tény, hogy késői érkezésünk hátrányosan befolyásolta a tárgyalások me- ne'tét'ű-'mondta'Gálik' őr t Ennek ellenére köttettek konkrét üzletek,-éS a regisztrálFkol- légáküöbb nyilvántartásba is bekerültek. Én bjztog yagypk abban, hogy az; üzletemberek később keresik egymást, és sikeres üzleteket kötnek, A Fimex Bt.-t Tilinszki Gábor képviselte. — Szeptemberre tervezzük a következő mezőgazdasági kiállításunkat, az Agrofoodot, amelyen szintén lesz üzletember-találkozó. Leendő kiállítókat, partnereket keresek, felveszem velük a kapcsolatot, már csak azért is, mert az ukrán partnerek jelentős kedvezményeket kapnak. Kicsit csalódtam, hiszen sok céget kinéztem a listáról, de idő hiányában nem tudtam velük beszélni. A Tourinformtól Aranyossy Mihály érkezett Ungvárra. —A közös utaztatáshoz kerestem kárpátaljai kapcsolatot, hiszen a területen nagy jövője lehet az idegenforgalomnak. A határ átjárhatatlansága miatt azonban az átlagos, hétköznapi turizmus gyakorlatilag — harmadik ország utasaival meg pláne — lehetetlen a két ország között. Szűcs Judit a Regionális Oktatássszervező és Tanácsadó Stúdió „színeit” képviselte. — A szervezésre egy kicsit jobban oda kellene figyelni. A határon történt várakozás miatt későn érkeztünk, az előadások lehettek volna rövidebbek is, az ebéd is elhúzódott egy kicsit. Ebből adódóan gyakorlatilag fél négykor kezdődött az üzletember-találkozó. Nekünk is sok partnerre lenne szükségünk, hiszen az ősszel hasonlójellegű találkozó szervezését készítjük elő. Nyíregyházi siker Amerikában A Nyíregyházán — és persze világszerte — jól ismert Tóth Sándor szobrászművész kiállítása tegnapelőtt nyílt meg áz Egyesült Államok •Ohio állambeli T^ledo;várósá- bán, az Owens Illions-World Haedqvartens felhőkarcoló kiállítótermében. A kiállítás augusztus 24-ig tart nyitva. Az alábbiakban közöljük Tóth Attila művészettörténész kiállítási megnyit óbeszédét.. „Tisztelt hölgyein), yrgirp!. A toledói magyar fesztivál rendezvényeinek sorába egy gyöngyszemet is illesztettünk, Tóth Sándor szobrászművész éremkiállítását. Martin Nagy úr személyes közreműködésének köszönhetően most Toledóban is megnyílhat az a tárlat, amely ezt megelőzően fél esztendeig az USA egyik legjelentősebb múzeumában, a Colorado Springs-i Money Museum — American Numismatic Assosi- ation-ban volt látható. Ez a tárlat—jóllehet csupán az alkotó éremművészeti munkásságát mutatja be — mégis egy életmű vázlatos kereszt- metszetét adja. A mester korai munkái éppúgy itt találhatók, mint a legfrissebbek, mégis teljes szellemi és minőségbeli egységet mutatnak. Reneszánsz kori emberközpontúság, mestertisztelet, gondosság jellemzi a kiállított érméket, plaketteket. Tisztelt hölgyeim, uraim! Atyai jóbarátom, Tóth Sándor most nem lehet jelen kiállítása megnyitóján, de itt lesz augusztus 20-án, a magyar fesztivál ünnepi eseményein. Engedjék meg, hogy röviden szóljak szobrászi pályájáról. Mesterünk alighanem iparos őseitől örökölte kézműves igényességét. Innen eredeztethető munkáinak precíz, mí- vesjkorrekt megmunkáltsága. 1951 -en vették föl a budapesti képzőművészeti főiskolára, majd 1957-ben kapott diplomát. Annak a nagy generációnak tagjaként került a pályára, amelynek a hatvanas évek magyar művészetének megélénkülése köszönhető. Olyan szobrász ő,jakfáilahdó- an dolgozik, szünetméMlmeS- tepsé'geműyeléséiirQunkílkódik. - Miközben rangot, nevet vívott ki a szakmában, Szegeden megszervezte az ország mára legrangosabb képzőművészeti gimnáziumát, ahol másfél évtizedig tanított, számos tehetséges fiatalt -ipdÍYá-eJ a szobtászpályáp. (kiig *„vplt a műv#^eti;,közéletiek,,, olyan területe, amelyből ne vette volna ki részét. Nyíregyházára kerülvc megszei'vczte a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti Művésztelepet. Utpbb az egri tanárképző főiskola rajz—művészettörténeti tanszékének vezetőT jeként működött. Díjak, elismerések garmadát sorolhatom, amelyek méltán illették a mestert. A legrangosabb művészt megillető magyar kitüntetés, a Munkácsy-díj birtokosa, nyugállományú főiskolai szobrász professzor. Csak a külhoni elismerések közül említem a firenezei éremverseny harmadik díját, a ravennai Dante Bien- nálé aranyérmét a múlt évből, továbbá Szabadka és a német- országi Iserlohn város díjait. Mára nyugodtan kijelenthetjük, a legjelentősebb magyar éremszobrászok egyike, akit külhonban is értékén tartanak számon. Leginkább az emlékpénzek tervezésében találja meg éremszobrászi hitvallása kiteljesítését. O volt az, aki felélesztette a magyar pénzverés legnemesebb hagyományait, vert érmeivel példaadó, iskolateremtő lett hazájában. De vajon miért vonzódik a rengeteg kötöttséget ráhárító, ugyanakkor felszabadítóan gazdag éremművészethez? És mi az oka az éremművészet mai virágzásának? Az utóbbival kapcsolatban sohase feledjük, hogy római császárok, nagyhatalmú királyok, kincshalmozó mágnások kedvelt művészeti műfaja volt az érmészet évezredek óta. Ma is kincsképző érték. Mesterünk vonzódása viszont kézműves mentalitásában jéppúgy’kéresherő. mint i nlebéktuáljs érdeklődésében. Az érem ugyanis kitűnő alkalom a fantáziadús szobrászi munkára. Történelmi események, személyiségek, emlék- állítások feladatai mind nagyszerű alkalmak a .valóságszerű; ábrázolásban-hívő és azt ^n^sterifokcwjnjí^elp, szobrász számára. Akár maga választhatja a témát, akár megbízást, feladatot -kelj teljesítenie, -de az alakítás nagyszerűsége, a fantázia birodalma az övé. Ez a birtokba vett terep az alkotómunka igazi terrénuma, amiből ez a hallatlanul gazdag életmű munkálkodása révén kialakult. Érmeinek száma mára meghaladja az 1500-at. Igen tisztelt hölgyeim, uraim! Mesterünk művészetének titka talán az, hogy lelke mélyén mindig „Itáliát” akart teremteni Alföld síkján, a magyar ugaron. Csakis a szobrászi mesterség évszázados hagyományaiban hitt és a műhelyszellem varázsában. O maga így szólt egyszer erről: „A szobrász képes arra, hogy véges létét az anyag megmunkálásával — talentuma által meghatározott fokon — a végtelen felé kiteljesítse.” Művészetének tehát egyaránt alfája és ómegája az ember, a személyes univerzum. Sohase akart művészetet csinálni, viszont művészetté minősül, amit szoborba, érembe, domborműbe formál, mert a mesterségbeli tudás és a benne megtestesülő szellemiség minősíti azzá. Az Önök országában a tehetség érték, a műalkotás pedig a maradandó értékek birodalmának építőköve. A mester legfőbb óhajának adok hangot, ha ezzel a kiállítással néhány téglát beépíthetett az értékek birodalmának kincsesházába.” Nagyon kell vigyázni a vízre Korrekt jegyzőkönyv (folytatás az 1. oldalról) A felek megállapodtak abban, hogy a vízkészletek megosztásának vonatkozásában erősítik azt a tevékenységet, amely az elmúlt időszakban megindult, s aminek az a célja, hogy mindkét ország érdekeit figyelembe véve a földrajzi és geográfiai adottságokhoz jobban alkalmazkodó elvet dolgozzanak ki. Az eddigi tervezet és vízgazdálkodási együttműködés ugyanis döntően árvizes és belvizes, tehát vízkár-elhárítási jellegű volt, és kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkozott a kisvizes időszakokkal, az aszályos időszakban történő vízmegosztásokkal. Ez egyenesen következett abból, hogy a korábbi szemléletnek megfelelően az egyes országok a problémáikat külön-külön próbálták megoldani. A tárgyaláson körvonalazódott egy közös érdekeket szem előtt tartó kompromisszumos lehetőség kidolgozása. Nagy előrelépést jelent, hogy a magyar fél kérésére a miniszter úr egy kedvezőbb időpontot állapított meg az új, a Helsinki és a Szófiai Konvencióhoz kapcsolódó egyezményrendszer kidolgozására. amely alkalmazkodik azokhoz a korszerű elvekhez, amelyeknek célja elsősorban a megelőzés. Sikerült úgy megegyezni, hogy 1997 helyett 1996-ban üljenek össze elkészíteni a tervezetet. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a Szófiai Konvenciót Magyarország és az aláíró országok ratifikálják. Ez idáig az aláíró Duna-menti országok közül mindössze Románia és Csehország ratifikálta. Dr. Hajós Béla helyettes államtitkár után Stadiu Florin is felszólalt. Legelőször is örömét fejezte ki, hogy ismét találkozhatott szakmai kollegáival — főleg a nyíregyházi kollegákról van szó —, majd rátért a tárgyalások lényegére. Elmondta, hogy bár a bizottság évente csak egyszer találkozik, az országhatárt átszelő folyókon a vízgazdálkodási tevékenység állandó. Örömteli, hogy a határ két oldalán munkájukat végző szakemberek egyre jobban ismerik egymás tevékenységét, s igyekeznek hathatósan együttműködni. Kifejtette azon álláspontját, hogy a román vízügyi szervek is maximálisan törekednek arra, hogy a vizek olyan tiszták legyenek, mint amikor forrásként megjelennek a felszínen, de ezt a célkitűzést nagyon nehéz elérni. Elmondta, hogy a bizottságokban való munka nemcsak azt teszi lehetővé a két ország számára, hogy megismerjék egymás munkáját, eredményeit és problémáit, nem egyszerű tapasztalat- és véleménycsere, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a megoldásokat is együttesen találják meg a szakemberek, és esetenként közös terveket is készítsenek. Egy görög filozófus szavait idézve fejezte be mondandóját: „A víz minden, minden megfordul a vízben, csak nagyon kell vigyázni a mennyiségére és a minőségére...” Mától ez a kapcsolat is sokkal többe kerül Fotó: Csonka Csekkes mentők Hétfőtől a betegszállításért is fizetünk. Erről tájékoztatta la- punkat dr.Vraukó Tamás, a nyíregyházi mentőállomás főrovosa. Elmondta, hogy a mentőszolgálat főorvosi kara még a döntés megszületése előtt, már a tervezett intézkedés tervezete alkalmával tiltakoztot a betegszállítás után fizetendő díj ellen, de azt nem vették figyelembe. Még azt a kérésüket sem teljesítették, hogy akkor legalább a csekket ne a mentősök osztogassák, ne ők legyenek a díjbeszedők. Pénteken még nem érkeztek meg a befizetési utalványok, mert időközben az is kiderült, hogy nincs elegendő belőlük. A közgyógyellátásos betegek, a rendszeres kezelésre járók és az azonnali betegszállítás kivételével minden esetben fizetni kell egységesen száz forintot, függetlenül attól, hogy Budapestről vagy Mandabokorból viszik a beteget. Előfordulhat, hogy megnövekszik az orvosok által azonnali szállításra utaltak száma, ami torlódást okozhat a mentők munkájában.
