Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22 / 170. szám
t 1995. július 22., szombat Hétvége UJ KELET Három a kislány Hárman ülnek velem szemben, s bármelyikőjükre nézek, olyan, mintha ugyanaz az arc mosolyogna vissza rám. Nincs ebben semmi fondorlat vagy ámítás. Ilona, Mária és Anna hármasikrekként látták meg a napvilágot harmincöt évvel ezelőtt. Családi fotókat és kicsit megsárgult emlékeket nézegetünk, miközben a lányok édesanyja, a 72 éves Juci néni a friss meggyespitét szeleteli a konyhában. — Milyen kisbabák voltak a lányok? — kérdem az idős asszonyt, amikor végre leül közénk. — Gyönyörű gyerekek voltak. Még ma is nagy ritkaságnak számít, ha egyszerre három csecsemő születik. Képzeld csak el, mekkora szemeket meresztett az utca, amikor szegény megboldogult férjem eldicsekedett a lányaival. Akkor még nem volt ilyen korszerű ultrahang, ami kimutatta volna, hogy hány gyereket várok. Azt sejtettem, hogy a baba nincs egyedül, mert amikor már megmozdult, a kelleténél több helyről jöttek az apró kis rúgások, öklelések. — Ez volt az első szülése Juci néninek? — Amikor a lányokkal terhes lettem, már négyéves volt Sanyi ka fiam. Nagyon szerette volna, ha testvére születik. Hát teljesült a kívánsága. Azóta már kint él Németországban — neveti el magát az asszony. — Hogy alakult ezután a család élete a négy gyerekkel? — Kicsit szűkösen laktunk az akkori másfél szobás lakásunkban, de azért jól megvoltunk. A párom dolgozott, én meg otthon vezettem a háztartást, és neveltem a gyerekeket. Később én is munkát vállaltam, a szemben lévő fodrásszalon fehér köpenyeit és törölközőit mostam, vasaltam. Aztán lassan felnőttek a gyerekek. Mind a négynek szakmát adtunk a kezébe, mielőtt kirepültek a fészekből... a többiről meséljenek a lányaim — dől hátra az idős asszony a fotelban. — Mivel én vagyok a legidősebb hármónk közül, talán bele is vágok — mosolyodik el Ilona, és a többiek vele nevetnek. — Elektroműszerészként végeztem el az iskolát, majd nem sokkal később megismerkedtem Péterrel, akivel immár tizenöt éve élünk boldog házasságban. Hosszú időn át tombolt köztünk a szerelem, aztán az idő múlásával biztonságot adó, meleg szeretet lett belőle. Mindketten a szakmánkban dolgozunk. Tavaly ősszel épült fel a saját kis házunk. Csak egyetlen bánatunk van, hogy eddig még nem született gyerekünk. Azért én nem adom fel, hiszen anya is elég koros volt már, amikor nekünk életet adott. Ezután Máriára kerül a sor, akiről már az első pillanatban kiderül, hogy sokkal beszédesebb, mint testvérei. — Az én boldogságom sajnos nem volt ilyen felhőtlen mint a nővéreméké, hiszen már túl vagyok egy váláson és néhány sikertelen kapcsolaton. — Szerinted min siklik ki olyan gyakran az életed? — Tudom, hogy bennem is sok hiba van, de a partnereim sem mindig voltak kifejezett gránitlovagok. Az a baj, hogy mindig rosszul választom meg őket, és ez csak jóval később derül ki. — Meddig éltél együtt a férjeddel? — Tizennyolc évesen mentem hozzá feleségül, és öt éven át éltünk egy fedél alatt. Szerettem őt, bíztam benne. Kicsit későn jöttem rá, hogy mennyire link ember. Azért volt szép dolog is a közös életünkben. Ha más nem is, akkor legalább a két gyermekem. Bence 15, Kinga 13 éves. — Neked mi a foglalkozásod? — Bár elég későn jött meg az eszem a tanuláshoz, édes- anyámék segítségével már a két gyerek mellett végeztem el a vendéglátóipari főiskolát. Most egy iskola konyháján vagyok vezetőhelyettes. — Elégedett vagy az életeddel? — Ezen még úgy igazán sohasem gondolkodtam el, de azt hiszem, hogy igen. Van két gyönyörű gyerekem, jó állásom, egy kétszobás lakásom, egy öreg tra- bantom és egy csodálatos családom. Talán egyszer még az IGAZI is eljön. Most azonban faggasd egy kicsit Annát, mert én már nagyon kitikkadtam — húzza ősze a szemét huncutul, és nagyot kortyol a jeges limonádéból. A legfiatalabb ikerlány igencsak nehezen tűri a meleget. Ha azonban hatalmas pocakjára nézek, ezt nem is csodálom, mert már a nyolcadik hónapban van. — Mindenképpen én számítok a kicsinek, mert Ilona után csak 15 perccel később jöttem a világra. Tavalyelőtt volt az esküvőm, és amint látod, már útban van az örökösünk is. Tegnap voltam az orvosnál és megtudtam, hogy a kislányom már 3,50 kilogramm. Hatalmas baba lesz. — Van már saját lakásotok? — Egyelőre még nincsen. Remélem, lassan ez is kialakul. Most édesanyám fogadott magához minket, a három szobából átengedve nekünk a két egymásba nyílót. — Soha nem okozott problémát, hogy olyan egyformák vagytok, mint a tojások? — Elképzelni se tudod, hogy ez mekkora előnyökkel járt fiatalabb korunkban — mondja Ilona. — Gyakran megesett, hogy ha egy randevút kérő fiatalember nem volt túl szimpatikus, akkor helyettesítgettük egymást a találkán. Az is megesett, hogy a kezünkre pályázó egyazon este randevúzott velem, mint Máriával. Persze a saját tudta nélkül. Bár még ma is nagyon összetartóak vagyunk, azért most már mindenki éli a saját életét. Kedves Kis Kató! Ebbe a bolond időbe bizony még tollat se nagyon bírtam venni a kezembe. Nyár derekán úgy szédelegtem, mint az őszi légy. Ne haragudj hát, hogy későbben írok. Kedves leveledet az új fűszerek nevével megkaptam, és gondolkoztam is róluk. Hát nézzed csak: A borsikafű az tényleg az, amit borsfűnek ismertél, tudod, nagyanyám meg bécsi rozmarinnak hívta, az olyan szépen hangzik. Jó a bablevesbe, babfőzelékbe, krumpliételekbe, káposzta- félébe (édesbe is meg lucskosba is), használhatod húsokhoz, gombához, de csak úgy módjával, mert ha sokat teszel, megkeseríti a főztödet. Ne is főzzed semmivel se együtt, bele, hogy a tűzről leveszed. A kakukkfű — hát ez bizony magamnak is eszembe juthatott volna. Olyan nehezen emészthető leveseknél meg főzelékeknél használatos mint a bab, borsó, paradicsom, káposzta, krumpli. No meg vadashoz, marhához, töltött káposztához, hurka-kolbászhoz. Hallottam egyszer valakit, hogy a körözöttet ízesítette vele. A rozmaring — hát ha olasz módra akarsz főzni, ezt ki nem hagyhatod. Főképpen zsíros húsokhoz való, rostonsülthöz, rablóhúshoz, töltelékhez. Óvatosan bánj vele, mert eléggé erős. A szurokfű — ez is afféle olaszos fűszer, majoránnára, kahatod, mint azokat. Töltelékbe, halféléhez is jó. írod, hogy kedves férjedurad nagyon szereti a szegfűszeget. Küldök hát neked egy erre való receptet, ami után még anyósod is biztos megnyalja a tíz ujját. Egy gerezd fokhagymát olajban megpárolsz, aztán egy kiló marhahúst mind a két oldalán megsütsz benne. Nem kell hogy átsüljön, mert majd csak ezután puhul. Hozzáöntesz másfél deci vizet és egy kis doboz paradicsompürét. Egy fej vöröshagymát négybe vágsz, szegfűszeggel szur- kálod meg, és fogpiszkálóval rátűzöd a húsra. Lábosban lefedve két órát pároljad, aztán adjál hozzá fél kiló zöldborsót és pároljad még, amíg kész nem lesz. No csak próbáld ki, aztán írd ______ ___i- <r • Zö ld Patika Citromszagú mezfu Néha egy méter magasra is megnő ez a növény, melynek szára elágazó, to- jásdad, levelei hegyesek és csipkésen fogazottak. Virága a levelek hónaljában ül, és kinyílás előtt halványsárga, kinyíláskor fehér, kellemes, üdítő, citromra emlékeztető illatú. Hazánkban mint elsőrendű mézelő növényt termesztik, vadon nem fordul elő. Hatóanyaga: illóolaj, kevés csersav, mézga, keserű, nyálka, szaponin. A kereskedelemben a levél és az egész föld feletti szárrész kerül forgalomba. Idegerősítő, görcsoldó, üdítő és élesztő, főleg a gyomortraktusra, a méhre, a szívre és az agyra való hatással. Szemerősítő, vizeletkiválasztást fokozó. A fűből vagy levélből készült tea nyugtató hatású múló idegbajnál és -zavarnál. Izzasztó teának is beválik. Kivonata ájulás és reumatikus kényelmetlenségek esetében is kitűnő háziszer. Rendellenes havibajnál vegyünk egyenlő részben citromfüvet, mentafüvet, angyelikafüvet és majoránnát. Egy evőkanálnyit ebből a keverékből forrázzunk le negyed liter vízzel. Gyereksarok A sós tésztagyurma készítése Ha kicsit unalmasak az otthon töltött hétköznapok, és szívesen „ütnétek” agyon az időt egy kis barkácsolással, az alábbi recept szerint készítsetek sós tésztagyurmát, mely később sok kedves figura alapanyaga lehet. Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 1 evőkanál étolaj, 30 dkg só, körülbelül 2 dl víz. A hozzávalókat egy nagy tálban jól keverjük össze. Rugalmas tésztát kell kapnunk, de ha mégsem, akkor adjunk még hozzá egy kis vizet. A masszát borítsuk ki lisztezett deszkára, és gyúrjuk simára. A nyers tésztagyúrmát műanyag dobozokba vagy zacskókba téve hosszú ideig eltarthatjuk a hűtőszekrényben. Ha túlságosan megpuhulna, használat előtt gyúrjuk át egy kis liszttel. Ha a hozzávalóknál említett vízhez ételfestéket keverünk, színes tésztát készíthetünk, ha ez a megoldás kicsit bonyolultnak tűnik, formázás és kiégetés után filctollal vagy vízfestékkel is színezhetjük a figurákat. A tisztagyurma sütése külön figyelmet igényel. A kisebb darabokat 10-20 percig süssük egy vékonyan beolajozott tepsin, vagy lapon a sütő közepén. A legjobb, ha a nagyobb darabokat egy éjszakán át 130 Celsius fokon a sütőben hagyjuk. így elkerülhetjük, hogy berepedezzen a tészta. Ne aggódjunk, ha sütés után is kissé szivacsos a tészta belseje. A benne lévő só tartósítószerként viselkedik, de a levegőn kiszárad és megkeményedik a tészta. Sütéskor a tésztagyurma kissé megdagad, ezt nem árt szem előtt tartani a formázásnál. A felfűzéshez jókora lyukat fúrjunk, nehogy sütéskor beszáradjon. S ha kész a tésztagyurma formázhatunk belőle, például babáink „kirándulásához” úti elemózsiát: A tésztában sült húshoz gyúrjunk a masszából kis hengereket. Végeiket szúrjuk meg szívószállal, majd fessük be az üregeket barnára. A hengerek tetejét késsel vagdossuk be, majd süssük ki. A sajthoz lapítsunk el egy golyót. Vágjunk ki belőle néhány cikket, és szúrjunk bele „Ementáli”-lyukakat. A szendvicsekhez a gyurmát nyújtsuk ki 1 cm vastagra! Vágjunk ki egy négyszöget, és átlós vonalakkal osszuk fel négy darab háromszögre. A tölteléket filctollal rajzolhatjuk a közepükre. Jó szórakozást! GV€RM€ KARCOK — ——------Tí mea hatéves N. Szandi hároméves
