Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

t 1995. július 22., szombat Hétvége UJ KELET Három a kislány Hárman ülnek velem szem­ben, s bármelyikőjükre nézek, olyan, mintha ugyanaz az arc mosolyogna vissza rám. Nincs ebben semmi fondorlat vagy ámítás. Ilona, Mária és Anna hármasikrekként látták meg a napvilágot harmincöt évvel ezelőtt. Családi fotókat és kicsit megsárgult emléke­ket nézegetünk, miközben a lányok édesanyja, a 72 éves Juci néni a friss meggyespitét szeleteli a konyhában. — Milyen kisbabák voltak a lányok? — kérdem az idős asszonyt, amikor végre leül közénk. — Gyönyörű gyerekek voltak. Még ma is nagy rit­kaságnak számít, ha egyszer­re három csecsemő születik. Képzeld csak el, mekkora szemeket meresztett az utca, amikor szegény megboldo­gult férjem eldicsekedett a lányaival. Akkor még nem volt ilyen korszerű ultrahang, ami kimutatta volna, hogy hány gyereket várok. Azt sej­tettem, hogy a baba nincs egyedül, mert amikor már megmozdult, a kelleténél több helyről jöttek az apró kis rúgások, öklelések. — Ez volt az első szülése Juci néninek? — Amikor a lányokkal ter­hes lettem, már négyéves volt Sanyi ka fiam. Nagyon szerette volna, ha testvére születik. Hát teljesült a kí­vánsága. Azóta már kint él Németországban — neveti el magát az asszony. — Hogy alakult ezután a család élete a négy gyerekkel? — Kicsit szűkösen laktunk az akkori másfél szobás la­kásunkban, de azért jól meg­voltunk. A párom dolgozott, én meg otthon vezettem a háztartást, és neveltem a gyerekeket. Később én is munkát vállaltam, a szemben lévő fodrásszalon fehér kö­penyeit és törölközőit mos­tam, vasaltam. Aztán lassan felnőttek a gyerekek. Mind a négynek szakmát adtunk a kezébe, mielőtt kirepültek a fé­szekből... a többiről mesélje­nek a lányaim — dől hátra az idős asszony a fotelban. — Mivel én vagyok a leg­idősebb hármónk közül, talán bele is vágok — mosolyodik el Ilona, és a többiek vele nevet­nek. — Elektroműszerészként végeztem el az iskolát, majd nem sokkal később megismer­kedtem Péterrel, akivel immár tizenöt éve élünk boldog házas­ságban. Hosszú időn át tombolt köztünk a szerelem, aztán az idő múlásával biztonságot adó, me­leg szeretet lett belőle. Mindket­ten a szakmánkban dolgozunk. Tavaly ősszel épült fel a saját kis házunk. Csak egyetlen bána­tunk van, hogy eddig még nem született gyerekünk. Azért én nem adom fel, hiszen anya is elég koros volt már, amikor ne­künk életet adott. Ezután Máriára kerül a sor, akiről már az első pillanatban kiderül, hogy sokkal beszéde­sebb, mint testvérei. — Az én boldogságom saj­nos nem volt ilyen felhőtlen mint a nővéreméké, hiszen már túl vagyok egy váláson és néhány sikertelen kapcsolaton. — Szerinted min siklik ki olyan gyakran az életed? — Tudom, hogy bennem is sok hiba van, de a partnereim sem mindig voltak kifejezett gránitlovagok. Az a baj, hogy mindig rosszul választom meg őket, és ez csak jóval később derül ki. — Meddig éltél együtt a fér­jeddel? — Tizennyolc évesen men­tem hozzá feleségül, és öt éven át éltünk egy fedél alatt. Sze­rettem őt, bíztam benne. Kicsit későn jöttem rá, hogy mennyi­re link ember. Azért volt szép dolog is a közös életünkben. Ha más nem is, akkor legalább a két gyermekem. Bence 15, Kinga 13 éves. — Neked mi a foglalkozá­sod? — Bár elég későn jött meg az eszem a tanuláshoz, édes- anyámék segítségével már a két gyerek mellett végeztem el a vendéglátóipari főisko­lát. Most egy iskola konyhá­ján vagyok vezetőhelyettes. — Elégedett vagy az éle­teddel? — Ezen még úgy igazán sohasem gondolkodtam el, de azt hiszem, hogy igen. Van két gyönyörű gyere­kem, jó állásom, egy kétszo­bás lakásom, egy öreg tra- bantom és egy csodálatos családom. Talán egyszer még az IGAZI is eljön. Most azonban faggasd egy kicsit Annát, mert én már nagyon kitikkadtam — húzza ősze a szemét huncutul, és nagyot kortyol a jeges limonádéból. A legfiatalabb ikerlány igencsak nehezen tűri a me­leget. Ha azonban hatalmas pocakjára nézek, ezt nem is csodálom, mert már a nyol­cadik hónapban van. — Mindenképpen én szá­mítok a kicsinek, mert Ilona után csak 15 perccel később jöttem a világra. Tavalyelőtt volt az esküvőm, és amint lá­tod, már útban van az örökö­sünk is. Tegnap voltam az orvosnál és megtudtam, hogy a kislányom már 3,50 kilo­gramm. Hatalmas baba lesz. — Van már saját lakáso­tok? — Egyelőre még nincsen. Remélem, lassan ez is kiala­kul. Most édesanyám foga­dott magához minket, a há­rom szobából átengedve ne­künk a két egymásba nyílót. — Soha nem okozott prob­lémát, hogy olyan egyformák vagytok, mint a tojások? — Elképzelni se tudod, hogy ez mekkora előnyökkel járt fiatalabb korunkban — mondja Ilona. — Gyakran megesett, hogy ha egy ran­devút kérő fiatalember nem volt túl szimpatikus, akkor helyettesítgettük egymást a találkán. Az is megesett, hogy a kezünkre pályázó egyazon este randevúzott velem, mint Máriával. Persze a saját tudta nélkül. Bár még ma is nagyon összetartóak vagyunk, azért most már mindenki éli a saját életét. Kedves Kis Kató! Ebbe a bolond időbe bizony még tollat se nagyon bírtam ven­ni a kezembe. Nyár derekán úgy szédelegtem, mint az őszi légy. Ne haragudj hát, hogy későbben írok. Kedves leveledet az új fű­szerek nevével megkaptam, és gondolkoztam is róluk. Hát nézzed csak: A borsikafű az tényleg az, amit borsfűnek ismertél, tudod, nagy­anyám meg bécsi rozmarinnak hívta, az olyan szépen hangzik. Jó a bablevesbe, babfőzelék­be, krumpliételekbe, káposzta- félébe (édesbe is meg lucskos­ba is), használhatod húsokhoz, gombához, de csak úgy mód­jával, mert ha sokat teszel, megkeseríti a főztödet. Ne is főzzed semmivel se együtt, bele, hogy a tűzről leveszed. A kakukkfű — hát ez bizony magamnak is eszembe jutha­tott volna. Olyan nehezen emészthető leveseknél meg főzelékeknél használatos mint a bab, borsó, paradicsom, ká­poszta, krumpli. No meg va­dashoz, marhához, töltött ká­posztához, hurka-kolbászhoz. Hallottam egyszer valakit, hogy a körözöttet ízesítette vele. A rozmaring — hát ha olasz módra akarsz főzni, ezt ki nem hagyhatod. Főképpen zsíros hú­sokhoz való, rostonsülthöz, rab­lóhúshoz, töltelékhez. Óvatosan bánj vele, mert eléggé erős. A szurokfű — ez is afféle ola­szos fűszer, majoránnára, ka­hatod, mint azokat. Töltelékbe, halféléhez is jó. írod, hogy ked­ves férjedurad nagyon szereti a szegfűszeget. Küldök hát neked egy erre való receptet, ami után még anyósod is biztos megnyal­ja a tíz ujját. Egy gerezd fokhagymát olaj­ban megpárolsz, aztán egy kiló marhahúst mind a két oldalán megsütsz benne. Nem kell hogy átsüljön, mert majd csak ezután puhul. Hozzáöntesz másfél deci vizet és egy kis doboz paradicsompürét. Egy fej vöröshagymát négy­be vágsz, szegfűszeggel szur- kálod meg, és fogpiszkálóval rátűzöd a húsra. Lábosban lefedve két órát pároljad, aztán adjál hozzá fél kiló zöldborsót és pároljad még, amíg kész nem lesz. No csak próbáld ki, aztán írd ______ ___i- <r • Zö ld Patika Citromszagú mezfu Néha egy méter magasra is megnő ez a növény, melynek szára elágazó, to- jásdad, levelei hegyesek és csipkésen fogazottak. Virá­ga a levelek hónaljában ül, és kinyílás előtt halványsár­ga, kinyíláskor fehér, kelle­mes, üdítő, citromra em­lékeztető illatú. Hazánkban mint elsőrendű mézelő nö­vényt termesztik, vadon nem fordul elő. Hatóanyaga: illóolaj, ke­vés csersav, mézga, keserű, nyálka, szaponin. A kereskedelemben a le­vél és az egész föld feletti szárrész kerül forgalomba. Idegerősítő, görcsoldó, üdítő és élesztő, főleg a gyo­mortraktusra, a méhre, a szívre és az agyra való ha­tással. Szemerősítő, vizelet­kiválasztást fokozó. A fűből vagy levélből készült tea nyugtató hatású múló ideg­bajnál és -zavarnál. Izzasz­tó teának is beválik. Kivo­nata ájulás és reumatikus kényelmetlenségek eseté­ben is kitűnő háziszer. Rendellenes havibajnál vegyünk egyenlő részben citromfüvet, mentafüvet, angyelikafüvet és majorán­nát. Egy evőkanálnyit ebből a keverékből forrázzunk le negyed liter vízzel. Gyereksarok A sós tésztagyurma készítése Ha kicsit unalmasak az ott­hon töltött hétköznapok, és szívesen „ütnétek” agyon az időt egy kis barkácsolással, az alábbi recept szerint készítse­tek sós tésztagyurmát, mely később sok kedves figura alap­anyaga lehet. Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 1 evőkanál ét­olaj, 30 dkg só, körülbelül 2 dl víz. A hozzávalókat egy nagy tál­ban jól keverjük össze. Rugal­mas tésztát kell kapnunk, de ha mégsem, akkor adjunk még hozzá egy kis vizet. A masszát borítsuk ki lisztezett deszkára, és gyúrjuk simára. A nyers tésztagyúrmát műanyag dobo­zokba vagy zacskókba téve hosszú ideig eltarthatjuk a hűtőszekrényben. Ha túlságo­san megpuhulna, használat előtt gyúrjuk át egy kis liszt­tel. Ha a hozzávalóknál említett vízhez ételfestéket keverünk, színes tésztát készíthetünk, ha ez a megoldás kicsit bonyolult­nak tűnik, formázás és kiége­tés után filctollal vagy vízfes­tékkel is színezhetjük a figu­rákat. A tisztagyurma sütése külön figyelmet igényel. A ki­sebb darabokat 10-20 percig süssük egy vékonyan beolajo­zott tepsin, vagy lapon a sütő közepén. A legjobb, ha a na­gyobb darabokat egy éjszakán át 130 Celsius fokon a sütőben hagyjuk. így elkerülhetjük, hogy berepedezzen a tészta. Ne aggódjunk, ha sütés után is kis­sé szivacsos a tészta belseje. A benne lévő só tartósítószerként viselkedik, de a levegőn kiszá­rad és megkeményedik a tész­ta. Sütéskor a tésztagyurma kissé megdagad, ezt nem árt szem előtt tartani a formázás­nál. A felfűzéshez jókora lyu­kat fúrjunk, nehogy sütéskor beszáradjon. S ha kész a tésztagyurma formázhatunk belőle, például babáink „kirándulásához” úti elemózsiát: A tésztában sült húshoz gyúrjunk a masszából kis hen­gereket. Végeiket szúrjuk meg szívószállal, majd fessük be az üregeket barnára. A hengerek tetejét késsel vagdossuk be, majd süssük ki. A sajthoz lapítsunk el egy golyót. Vágjunk ki belőle né­hány cikket, és szúrjunk bele „Ementáli”-lyukakat. A szendvicsekhez a gyurmát nyújtsuk ki 1 cm vastagra! Vágjunk ki egy négyszöget, és átlós vonalakkal osszuk fel négy darab háromszögre. A tölteléket filctollal rajzolhatjuk a közepükre. Jó szórakozást! GV€RM€ KARCOK — ——------­Tí mea hatéves N. Szandi hároméves

Next

/
Oldalképek
Tartalom