Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

Hétvége i ÚC HÜ» Cl —•*- -r 1 mi1 Fr jgl nn a X Cl Gyermekétkeztetés Igaz, hogy még uborkasze­zon előtt vagyunk, de lassan közeledik az ideje a savanyú­ság elraktározásának. Mivel évszázados tapasztalatok sze­rint frissen nemigazán elálló az uborka, a káposzta, vagy a cukkini, számos, többé-kevés- bé bonyolult eljárást dolgoztak ki házi tartósításukra. Ezek kö­zül a legegyszerűbb és legnagy­szerűbb talán a hordós savanyú­ság raktározásának eljárása, amelyet két társával együtt mu­tatunk be olvasóinknak. Aki nem ismeri ezen eljárásokat, bátran vágjon bele a böngészés után a kotyvasztásba, nem bán­ja meg. Aki ismeri, az se lapoz­zon, hátha tudok valami újat mondani számára. Ötven literhez: 1 csomag ba­bérlevél, 1 csomag bors, 1 cso­mag mustármag, 1 csomag kori ander és kapor. A hozzávalókat egy tálban elkeverjük, majd hozzáöntjük a vízhez. Hidegen vegyítjük, mert bár így többet kell kever- getni, amíg a cukor feloldódik, de ez a biztosabb módszer. A végeredmény egy fehér színű keverék, amely a vízbe kerül­ve pillanatok alatt elszíntele- nedik. Az arányokat pontosan be kell tartani, mert a timsó túladagolásától az egész csí­pőssé válhat. Ha mégis így jár­nánk, akkor szaporítani kell egy-két kiló cukorral, esetleg fejeskáposztával, ami elveszi a csípős ízt. A kész tartósítóba azután mehetnek a zöldségek. Ezek, a teljesség igényé nél­hűl • /vt iX«ít» jKo í»iun<1 /amrKpn 1 uborka (egyben), almapaprika (egyben, keveset rakjunk be­lőle, mert különben minden csípős lesz), sárgarépa (egy­ben), karfiol (rózsáira szedve), kis dinnye (egyben, legjobb a tojás nagyságú), sütőtök (dara­bolva), patisszon (darabolva), fejeskáposzta (4 felé vágva), étkezési és zöldpaprika (egy­ben), zöldparadicsom (egyben), karalábé (gyenge, darabolva). A következő módszerrel na­gyon gyorsan juthatunk kis helyen tárolható savanyúság­hoz. Hozzávalók: egy kerek szelet hagyma, öt szem fekete bors, öt szem szekfűbors, ka­por, uborka vagy háromszög- letűre vágva cukkini, egy kis kanál só, egy evőkanál cukor. egy 7 dl-es üveg, 0.5 dl 10 szá­zalékos ecet, hideg víz. A hozzávalókat az üvegbe tesszük, lezárjuk, 6 percig főzzük egy fazékban. A lényeg a főzés mikéntjében van. Az üveget egy fazékba rakjuk, majd a fazékba vizet engedünk oly módon, hogy az üveg tete­je 2 cm-re kint legyen belőle. Ha a 6 perc letelt, az üveget hűvös helyre teszük. Végül lássuk egy hagyomá­nyos és közismert saláta, a csa- lamádé elkészítését. Hozzávalók: 1.5 kg paprika, 1.5 kg káposzta, lkg uborka, 0.5 kg hagyma, 7 dkg só, 30 dkg cukor, 3 dl 20 százalékos ecet, késhegynyi szalicil. Az összetevőket összekever­jük, egy napig egy tálban állni hagyjuk, majd másnap üvegbe tAcc7iíV Dnirsnk Tihnr A különböző étkezések al­kalmával a családi szokások által meghatározott ételek ke­rülnek az asztalra. Az 1-6 éves gyerekek étrendje fokozatosan kapcsolható össze a család íz­lésével. Az lenne az ideális, ha a felnőttek alkalmazkodnának gyermekük étrendjéhez, és ez­zel megkönnyítenék az átme­netet. Vegyük sorra a napi ét­kezéseket. A legelső a reggeli, melynél a tejnek van a legna­gyobb értéke. A kávé, a kakaó gyorsan csökkentik gyerek ét­vágyát, és könnyen lehet, hogy nem is kíván már mást regge­lire. Az édes tejes italok helyett próbáljuk meg hozzászoktatni a joghurthoz, kefirhez, de a választékot növelhetjük frissen préselt gyümölcslevekkel is. Kiegészíthetjük a folyadékokat kenyérrel, zsömlével, amit kü­lönféle krémekkel kenhetünk meg. A tízórai attól függ, hogy a kicsi mikor ébredt és reggeli­zett, valamint, hogy mennyi idő telik el az ebédik. A dél­előtti órákban mindenesetre a legjobb friss gyümölcsöt kínál­ni. Az ebéd ideje sincs szigorú szabályokhoz kötve, de általá­ban 12-14 óra között kerül rá a sor. A legtöbb helyen elma­radhatatlan a leves, amit azért — főleg rosszul evő gyerekek­nél — ne nagyon erőltessük. Magas folyadéktartalma táp­anyagokban gazdagabb ételek elől foglalja el a helyet. Ne essünk kétségbe, ha csemeténk nem eszik semmiféle húst, mert a benne lévő fehérjét tel­jes értékében pótolja a sajt, a túró, a tojás. Ezek fogyasztá­sára viszont fokozott gondot kell forddítani. Az uzsonna mennyiségét és tartalmasságát a tízóraihoz ha­sonlóan az ebéd és a vacsora között eltelt idő határozza meg. Lehet hogy elegendő egy gyümölcs, de lehet, hogy elfogy a szendvics és a turmix is. A vacsora időpontjának rög­zítése és állandósítása igen fontos a gyerek szempontjából. A vacsorák összetételükben általában a reggeliéhez hason­lítanak. Ne csináljunk nagy ügyet abból, ha a kicsi keveset eszik, s főleg ne próbáljuk most pótolni, amit vélemé­nyünk szerint egész nap elmu­lasztott. Gondoljunk arra, hogy az evés miatti vitával gyerme­künk nyugodt alvását is koc­káztatjuk. Helyezze el az alábbi szava­kat, betűcsoportokat — nyolc kivételével — az ábrában! Egy szót segítségül előre beírtunk. Ha helyes sorrendbe rakja a kimaradt szavakat, a követ­kező vicc csattanóját kapja: — Nem az ön lábára léptem az előadás megkezdése előtt? — kérdezi szünet után a néző a sor szélén ülőtől. — De igen. (A folytatást a rejtvényben találja.) Kétbetűsek: AZ, BE, BO, EZ. ÉN, IN. IS. NA, OM, TA. Hárombetűsek: GON, KÉP. LAP, LAT, LÉL, OIL, PÓR, PÚP, RÉM, RŐT, SOM, SÓZ. TÉT, TÓB. Négybetűsek: ALIG, BE­NE, EMIL, ÉREM, GAMÓ. IRAT, MOZI, MÓLÓ, OROM, RÁZÓ. REZI. ROPI. UGAT, URAL. Othetűsek: AKKOR. ALA­GI, FARAG, FOKOS, GA­ZOL, HANEM, HARAG, KA­KAS, KAREL, KAROL, KA­ROM, KETON, KOTOR, KU- VIK. LAKAT, LITER, MEG­ÉR. MENET, MEREV, MO­ROG, MÓRIC, NADIR, PE­REG, PITON, RABOL. SÍ­POL, SOROM, SZÁRI, TA­GOL, TAMIL, TERÍT, TE­VAN, TOTÁL, VARSÓ, VE­RET, ZILIZ. Hatbetusek: AMIDOL, KA­ROLÓ, ÓVATOS, POMPÁS, VITATÓ. Hétbetűsek: LEMEZEL, MARIBOR. Nvolcbetűsek: ENGEDJEN, IMÁMALOM, BERIBERI. Kilencbetűsek: PARAMÉ­TER. TÖMÖRI PÁL Tízbetűsek: ÓLOMECE­TES, PARAMARIBO. A hétvégi oldal akat szerkesztette: Sikli i Tímea üJ KELET 1995. július 22., szombat 9 Hajápolás A mindenkori hajviselet részben a divat, részben nép­szokások függvénye. Az óko­ri Rómában a szabad férfiak rövid hajat viseltek, a rab­szolgák haja hosszú volt és bozontos. A nők szinte min­den korban hosszú frizurát vi­seltek, csak napjainkban jött divatba a „bubi frizura”. Egészségügyi szempontból nyilvánvaló, hogy a rövid haj tisztántartása sokkal köny- nyebb. Az estleges „lakókon” kivűl a hosszú hajnak egyéb kellemetlen következményei is lehetnek. Például szűrőként gyűjti össze a levegőben lebegő porszemeket és más szennyeződéseket. A hajszá­lakon baktériumok is nagy számban találhatók. Nőknél a hosszú haj közvetve a haj­ritkulás, és a kopaszodás for­rása is lehet. Mindezek mel­lett esztétikai szempontból az ápolt hosszú frizura kétség­telenül előnyösebb. A zsíros, piszkos haj visszataszító, va­lóságos szenny-és baktéri­umraktár. A fejmosás gyako­riságára pontos, mindenki számára érvényes tanácsot nem lehet adni. A hosszú és a könnyen zsírosodó hajat gyakrabban kell mosni, mint a rövid-és szárazát. Utóbbi­nak a gyakori mosás kifeje­zetten árt. Arra is gondolnunk kell, hogy nem csak a mosás, hanem az azt követő, elekt­romos hajszárítóval történő szárítás is károsítja a hajat. Olyan esetekben, amikor a haj nagyfokú és gyors zsíro- sodása gyakoribb fejmosást tenne szükségessé, a vízzel, samponnal végzett művelet helyett iktassunk be néha úgynevezett szárazsamponos tisztítást. Ha a zsíros fejbőrt beszórjuk vele és néhány per­cig állni hagyuk rajta, a haj­szálakról a hintőporok leold­ják a zsírt. Gyakran gondot okoz az is, hogy milyen tisztítószert használunk a hajmosásához. Egy a fontos, hogy kerüljük a lúgos vegyhatásu anyago­kat. A szerek lehetnek por­samponok, folyékony hajmo­sószerek és krémsamponok. Hordós savanyúság Hordós savanyúság hozzávalók: 50 liter 25 liter 12 liter vízhez citromsó 5 dkg 2.5dkg 1.25 dkg nátrium benzoát 17.5dkg 8.75dkg 4.37dkg timsó 15dkg 7.5dkg 3.75dkg borkén 5dkg 2.5dkg 1.25dkg ecet 20 %-os 31 1.51 0.751 SÓ 2.5kg 1.25kg 0.65kg cukor 5 kg 2.5kg 1.25kg Torna a konyhában Általában nem azért vonu­lunk ki a konyhába, hogy tor­názzunk, hanem azért, mert időnk egy részét itt vagyunk kénytelenek eltölteni. S ha már kivonultunk, miért ne tegyük ezt úgy, hogy közben saját hasznunkra is cseleked­jünk? Attól még tökéletesen sikerülhet a vacsora, ha köz­ben el végzünk néhány mell- izomgyakorlatot. Első lépésként fogjunk meg egy vágódeszkát, és ki­nyújtott karral tartsuk a há­tunk mögött. Rajzoljunk vele nagy köröket, mindvégig ügyelve arra, hogy a könyök nyújtva maradjon, és a váll ne essen előre. Jobbra és bal­ra ötször-hatszor végezzük el a gyakorlatot. Ezután hajlított könyökkel vegyük magunk elé a desz­kát. Próbáljuk meg két oldal­ról erőteljesen nyomni, mint­ha össze akarnánk Toppanta­ni. Az erőfeszítés 3-4 másod­percig tartson. A gyakorlatot legalább négyszer ismételjük meg. Tartsuk a deszkát mellma­gasságban. nyújtott könyök­kel. Jobb kezünkkel felülről, ballal alulról fogjuk meg a vágódeszkát. Olyan gyorsan rajzoljunk vele apró köröket, ahogy csak tudunk. A kézben tartott deszkával álljunk 10 cm-re a faltól. Bal vállunk előretolásával próbál­juk meg elérni a falat, majd húzzuk a karunkat vissza. Mindkét kézzel 10-10 alkalom­mal végezzük el a feladatot. A dinamiküs gyakorlathoz a vágódeszkát mellső közép- tartásban kell tartanunk úgy, hogy a felső élet fogjuk. Nyújtott könyökkel mozgas­suk gyorsan fel és le, kis ki­térésekkel. A gyakorlat közben arra azonban mindenképpen ügyel­jünk, hogy a leves ne fusson ki, és a rántás se égjen oda. A főzés alapfogalmai Ételeink elkészítésekor ál­talában négy konyhai alap­műveletet különböztetünk meg. A főzést, a párolást, a pirítást és'a sütést. Főzésnek nevezzük azt az eljárást, amikor egy-egy élel­miszert bő vízben, folyadék­ban forrásig hevítünk azért, hogy puha legyen. A főzés­hez kétféleképpen kezdhe­tünk hozzá: hideg vagy for­ró vízben tesszük oda az élel­miszert aszerint, hogy mi a főzés tulajdonképpeni célja. Ha például jó erős húslevest akarunk főzni, akkor mindig hideg vízbe tegyük fel főni a húst és a csontokat. Ha vi­szont ízletes, zamatos főtt húst kívánunk, akkor forró vízbe tegyük bele a tarját, lapockát. A forrásban levő víz ugyanis kicsapja a fehér­jét, összefogja a hús rostjait, és megakadályozza, hogy az íz kilúgozódjék. Ez a halak­ra és a szárnyasokra is igaz. A párolást az különbözteti meg a főzéstől, hogy nem bő, hanem mindig rövid lében végezzük. A hús vagy főze­lékféle szinte a saját levében, gőzében párolódik puhára. Ézért a párolás legfontosabb szabálya, hogy a húst elő­zőleg egy kevés forró olajban körbesütjük. Az olaj közben összefogja a rostokat, és a hús zamata párolódáskor sem vész el. Ezután mindig csak annyi folyadékot öntünk alá, hogy megfelelő gőz kép­ződjön, melyben a hús puhá­ra párolódhat. Á pirítást mindig forró zsi­radékban végezzük. Az a vá­gott hagyma, amit hideg olaj­ba teszünk, nem pirul, hanem csak fonnyad. A krumpli és a gomba is kétszerannyi zsi­radékot vesz fel így, és nem pirul egyenletesen. A sütés a legtöbb figyelmet igénylő munka. A frissensül- teket mindig forró olajban süssük, mert így a zsiradék a hús vagy egyéb sütnivaló fe­lületén a rostokat összehúz­za, ezáltal nem engedi a ned­vességet elpárologni. A süt­nivaló ezáltal szép színt kap, és valóban friss, ropogós marad. A konyhatechnikai eljárá­sok közül igen fontos az éte­lek sűrítése. Ennek is négy módja van: a berántás, a ha­barás, a lisztszórás és a sűrí­tés liszttel összegyúrt vajjal. Rántással nem csak sűrít­hetünk, hanem ízesítünk is egyes ételeket. Világos rán­tást készítünk a zöldfőzelé­keknek, mártásoknak. Barna rántást a hüvelyeseknek, ká­posztának. A megpirított rán­tásba tehetünk hagymát, zöld petrezselymet, köményma­got, majoránnát. Ha piros- paprikát vagy fokhagymát is teszünk bele, utána azonnal eresszük fel hideg vízzel a rántást, mert különben meg­keseredik. A habarás nem egyéb, mint tejjel, tejföllel simára kevert liszt, amit a sűrítendő ételbe szűrünk. Főleg gyümölcsmár­tások, levesek készítésekor használjuk, ha zsír nélkül akarjuk az ételt sűríteni. Keresztrejtvény Az elkészült hordós savanyúság

Next

/
Oldalképek
Tartalom