Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

UJ KELET Információk, Regény 1995. július 22., szombat 7 Samuel D’ Etbourg fA néma Aitoldle*"^ Nagy cserkeszen szeret­nék bővíteni a falugondnoki szolgáltatást. A Mitsubishi mikrobusszal furikázó falu­gondnok sokat segít az idős, beteg embereknek és az isko­láskorú gyermekeknek. Azo­kat, akiknek — egészségi álla­potuknál fogva — a járás ne­hezükre esik, beszállítja a kórházakba és az orvosi rende­lőkbe. A gyengélkedő öregek­nek a gázpalackjaik kicserélé­sét is elvégzi. Azokat az általá­nos iskolás tanulókat, akik messze laknak a sulijuktól, be­viszi a tanintézménybe. Azt, hogy ezeket az ellátásokat mi­vel fogják bővíteni, még nem tudják a képviselő-testület tag­jai, de hamarosan eldől ez is. A Népjóléti Minisztériumtól az idén — a tavalyi másfél millió forinttal szemben — egymillió­hétszázezer forintot kapott pá­lyázat útján a nagycserkeszi polgármesteri hivatal. * * * A Rakamaz és vidéke Körzeti Takarékszövetkezet meghirdette eladásra a gávavencsellői kirendeltség előtti üres telket és a gávai ki- rendeltség régi épületében fel­szabadult üres helyiségeket. A takarékszövetkezet igazgatósá­ga kikötötte, hogy vevőként csak helyben lakó emberek vagy helyben működő gazdál­kodó egységek jöhetnek számí­tásba. * * * Tiszaszentmártonban is lázasan készülődnek a Zá­hony és térsége gázprogram megvalósítására. A tizenegy te­lepülést érintő beruházás jelen­tős változást eredményezne Tiszaszentmárton infrastruktu­rális fejlődésében. Ha valakinek újra kedve szottyan megtekinteni a Fór- rest Gump című filmet, térjen be Montázs-Art Mozi falai közé. Két és fél óra szórako­zás Forrest Gump egészen kü­lönleges embertípusán, abszo­lút tökéletes képességein. Ez az emberke intenzíven foglalkozik mindennel, köz­ben pillanatok alatt megszű­nik számára a környező vi­leírt PUpntmmiHn H r* 1 o t\\e‘AX A XXIX. Nyírbátori Zenei Fesztivál hangversenye­inek programjai július 23-án, vasárnap este 19.30-kor két te­lepülésen is folytatódnak majd. Nyírbélteken, a görög katolikus templomban a Nemzetközi If­júsági Zenei Tábor Kamaraze­nekara lép fel. Bach III. bran­denburgi versenyének, Weiner II. divertimentójának, Mozart b-dúr hegedűversenyének és Mendelssohn c-dúr vonósszim­fóniájának tételeit adják elő. Hegedűn közreműködik Szaba­di Vilmos, vezényel Kostyál Kálmán. Ugyanezen a napon, ugyan­ebben az időpontban Hodá- szon, a református templomban Kovács Dénes és Szenthelyi Judit hegedű- és zongoraestjé­re kerül sor. Közreműködik Kincses Veronikáiénak) és Ko­vács László (zongora). * * * Nyírlugoson az önkor­mányzat egy esztendővel ez­előtt két évre bérbe adta a művelődési házat egy betéti tár­saságnak. A bt. diszkót üzemel­tetett a létesítményben, és különböző kulturális és zenei, valamint közösségi rendezvé­nyeknek adott helyet. A kultúr­produkál társai szemszö­géből, boldognak titulálják, pedig ez nem fedi a valósá­got. A Philadelphia című alkotás főszereplőjének (Tom Hanks- nek) alakítását, amit ne ve­gyünk egy kalap alá a Rain Man-nel, a múlt év sikerváro­mányosának tekintették Ame­rikában. A film 1995-ben ma­gyar földön is megállta helyét. Rravn Forrást riiimnM t házban régebben áldatlan álla­potok uralkodtak, hiszen még WC sem volt az épületben. A társaság egy esztendő alatt ezt a problémát is megoldotta, to­vábbá a helyiség padozatát is kicserélte. Ennek ellenére a művelődési ház fenntartása veszteséges lett, s a bt. a szerző­désben aláírt két év letelte előtt visszaadta a bérleti jogot. A megállapodást a cég és a nyír- lugosi önkormányzat közös megegyezéssel bontotta fel. A képviselő-testület tagjai hama­rosan kiírják az újabb pályáza­tot a művelődési ház bérletére. Már több vállalkozó is jelezte tárgyalási szándékát, s remél­hetőleg az üzletet nem sokára megkötik. * * * Záhonyban nem kell belépődíjat fizetniük a városi uszodába látogató általános is­kolásoknak. Hatéves korig egyébként is ingyenes minden­kinek a belépés, s mindezt ki­használva vesznek részt a szer­vezett úszásoktatásban többek között Záhony, Eperjeske és Tiszaszalka óvodásai is. Tóth Mihály Július 27—31. Rachel Talalay: Tank Girl 2033. A Föld elsivatagosodott. Az életben maradtak kemény harcot folytatnak a legnagyobb kincsért, a vízért. Esélyük a túl­élésre egy az ezerhez. De van, aki épp így szereti. Tank Girl élete a harc. De ez nem volt mindig így. Barátai víztartalmát leszívta a gonosz Vízhivatal. A testükből nyert víz tartja életben Kesslee-t, a hivatal rettegett vezérét. Tank Girl nem felejt. Ütött-kopott harckocsijával kíméletlen táma­dást indít a gonoszok ellen. Nem meglepő, hogy a Tank Girl nem a szokványos úton ju­tott el a vászonig. Talalay mos­tohalánya hívta fel a képregény­re a rendező figyelmét egy kará­csonyi ajándék formájában. Talalay azonnal beleszeretett, és megesküdött, hogy filmet készít belőle. „Azt imádtam, hogy ő kifejezetten lány. Szerintem a legnagyobb hiba egy nőre férfi- ruhát adni, és azt csináltatni vele, amit a férfiak művelnek”—nyi­latkozta a rendező. Tank Girlnek nincsen termé­szetfeletti hatalma. Nem hihetet­lenül erős, nem ismeri a harcmű­vészeteket. Okosabb és vicce­sebb, mint az átlag akcióhős. Minden ereje az intelligenciájá­ban feszül, humora és bája sze­mélyiségében lakozik, melyek­tiíliár a múcnlr p?7Pn XIII. fejezet Corvisart Le Havre-ban hamar megtalálta a szállít­mányozók kongreszusát. Az egyik elegáns szállóban, a Hotel Poincaré-ban ülé­seztek. Amikor a nyomozó megérkezett, éppen szünet volt. A konferencia elő­terében jól szituált urak be­szélgettek, és fogyasztották a büfé finomságait. Ott járt-kelt közöttük, s bárki azt hihette, hogy ő is vala­melyik cég illusztris kép­viselője. Mert Corvisart tu­dott viselkedni, mindig ele­gáns volt. Inkább tűnt me­rész vállalkozónak, mint rendőrnek. Bolyongásai közben talált rá Turgot-ra. — Turgot úr? Üdvözlöm. Lenne számomra pár perce? — Üdvözlöm. A Horaire cégtől? Hogyne. — Csalódást kell okoz­nom. A bűnügyi rendőr­ségtől vagyok, Durand felü­gyelő megbízásából kere­sem. Úgy tűnik, nem tudjuk nélkülözni rendkívüli köz­reműködését. A férfi csalódott volt. Egy pillanatig mitha azt latolgat­ta volna, hogy kitérjen-e a beszélgetés elől, de aztán az üzleti életben nem ismeret­len, széles, de semmitmon­dó mosollyal válaszolt. —Uram, mindig szívesen állok a rendelkezésükre. Jöjjön a szálló zenetermébe, ott most úgysincs senki, nyugodtan beszélgethetünk. De ha nem haragszik, na­gyon ki van számítva az időm. — Tegnap néhány dolog még nem volt világos — mondta Corvisart egy csep­pet sem sietve, miután elhe­lyezkedtek a fotelekben —, így kénytelenek vagyunk pótlólag néhány kérdést fel­tenni. A dolog mostani ál­lása szerint szinte teljesen biztos, hogy bűncselek­mény történt, ezért is fontos az ön segítsége. — Rendelkezzék velem! — sóhajtott megadóan Tur- got. — Nem tudná megmon­dani: volt a feleségének M.J. nevű ismerőse? — Honnan tudnám? Biz­tos volt. Pont ilyen monog- ramú ne lett volna? Miért, őt gyanúsítják? — Nem, nem gyanúsí­tunk még senkit, csak kíván­csiak voltunk, mert ilyen aláírásé levelet találtunk — mondta szemrebbenés nél­kül Michel. — De van to­vábbi kérdésem is: mit sze­retett inni a felesége? — Régen, a régi szép időkben főleg vodkát ivott. Paradicsomiével. Később, amint hallottam, megivott mást is. Főleg konyakot. De ez nem biztos, lehet, hogy csak a rosszakarói mondták. — Amikor ön felment hoz­zá, megkínálta? — Persze, ilyenkor mindig konyakkal kínált, mert tudta, hogy én azt kedvelem. De csak egy pohárkával, mert többnyire magam vezettem az autót, amikor meglátogattam. — Ilyenkor vitatkoztak is? — Veszekedésre gondol? — Igen. — A szó klasszikus értel­mében nem. A pénzügyi dol­gokat néha hangosan beszél­tük meg, ezt bizonyára a bejárónő is mondta. De elő­fordult, főleg az utóbbi idő­ben, hogy a szemére hánytam életmódját, ami engem is kel­lemetlen helyzetbe hoz. Meg­fenyegettem, hogy hiva­talosan elválok tőle, mert a nevem nem engedem be­szennyezni. Ilyenkor ő tilta­kozott, kijelentette, hogy fel­ülök minden hazugságnak... meg ilyenek. Kiabálás nem volt, bár az igaz, néha nem egészen finom jelzőket csap­kodtunk egymás fejéhez. — És ön, mint férfi, már nem volt érdekes az ő számá­ra? — Azt hiszem, hogy igen. Próbálkozott csábítgatni, de túl jól ismertem. Kívánatos nő volt, de nem voltam rászorulva. — Ön miért telefonált a ha­lála napján a madame orvo­sának, hogy nem kell jönnie az injekciósnővémek? — Mit mond? Hogy én te­lefonáltam? Azt sem tudtam, hogy rendszeresen kap injek­ciókat. Kérem, én azon a bi­zonyos napon itt voltam Le Havre-ban. És senkinek sem telefonáltam, kivéve az iro­dámnak, de ez természetes. Miért kérdi? — A felesége orvosánál úgy jegyezték fel az esemény­naplóban, hogy ön hívta őket, mondván, madame Turgot el­utazik, és csak a jövő héten menjen a nővér. — Képtelenség, hosszú évek óta nem avatkozom a fe­leségem dolgaiba. Különben sosem tudtam, merre jár, nem is érdekelt; míg rendben volt köztünk minden, a saját dol­gait akkor is egyedül intézte. Nem is sejtem, ki lehetett. Hacsak nem a szeretője. Va­lamelyik. — Turgot úr, jelent önnek valamit az, ha Turgot asszony fivére kivonja pénzét az üz­letből? — Arra gondol, hogy ha örököl, és ha úgy dönt, hogy készpénzre van szüksége, és otthagy? — Igen. — Nos, nem dőlne össze a világ. Feleségem részesedése ma az alaptőkében 47 száza­lék, ez igaz. De a tőke ma nem annyi, mint korábban, s ha le­hetne, szívesen felvásárolnám a feleségem részét. — De ha nem lehetne fel­vásárolni. hanem csak egy­szerűen kivonná a sógora?-— Átmenetileg talán kel­lemetlen lenne, de vagyoni szerződése szerint ezt csak fokozatosan lehet végrehaj­tani, mert a folyamatos üz­letmenet ezt is kívánja. Ha röviden akarnék felelni: nem hozna nehéz helyzet­be. — És most, ha szabad érdeklődni — tért át társa­sági hangnemre Corvisart —, sikerül valami jó lehe­tőséget kiaknázni? Meg­mondom őszintén, van egy kis pénzem, s már régen azon töröm a fejem, hogy valamilyen kamion- vagy légiszállító vállalkozásba kellene fektetni. — Ha így dönt, keressen meg. Itt különben nincsen semmi érdekes. Egy csomó szöveg, de a nagy üzletek nem itt vannak. Ez túlságo­san szertartásos. Tudja, az üzlet kemény, nem ilyen büfésen negédes. Van még kérdése, felügyelő úr? — Ha nem veszi rossz néven, önnek van barát­nője? Vagy állandó partne­re? — Maga több mint pi­masz. De megértem. Nos, van. Szép, fiatal, és együtt élünk. Mireille Doux kis­asszony, a Moulinből. így jó? — Több mint jó, Turgot úr. És remélem, nem harag­szik. Corvisart egész úton Pá­rizs felé a beszélgetés rész­leteit ismételgette, külön te­kintettel a hangsúlyokra és a Turgot beszédét kísérő mimikára. Úgy érezte, hogy a férfi néha egészen a gyilkos gyűlöletig hara­gudott a feleségére, máskor pedig olyan gyengéd volt, mint egy gimnazista. Olyan ember benyomását keltette, mint akit talán nagyon megsértettek. Akit dobott az asszony. A végén a Doux kisasszonyt említő mondat mintha mindent kompenzálni akart volna. Abban volt a diadal, annak közlése, hogy van valaki, aki fiatal, és akinek ő kell. Furcsa volt így elemezni a férfit, a hangsúlyok és az arckifejezések tükrében nézni a szavakat, a szeme­ket, melyek olyan sokat el­árulnak. Volt olyan pilla­nat, hogy Corvisart meg­sajnálta, majd megutálta. Biztos, hogy más is ilyennek ismeri meg idővel, hiszen nagymértékű kettősséget rejt a testes, sikeresnek látszó vagy látszani akaró üzletem­ber. Elhatározta, hogy Pá­rizsba érve megkeresi Doux kisasszonyt, bár abban is biz­tos volt, hogy Turgot azóta már régen felhívta, és óva­tosságra intette. (Folytatjuk) Fehérgyarmaton új benzinkutat épít a MÓL Rt. Július 22—24. Robert Zemeckis: Forrest Gump Tom Hanks

Next

/
Oldalképek
Tartalom