Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-20 / 168. szám
UJ KELET m—mmm In Memóriám Megyénk életéből 1995. július 20., csütörtök Lehet, kissé szokatlan, hogy egy faóriás „halála” miatt ragadok tollat és írok megemlékezést. Ez a fa azonban nem közönséges fa volt: a monda és a fa alatt elhelyezett tábla szövege szerint hűsítő árnya alatt kapott ihletet és írta meg Petőfi Sándor egyik leghíresebb versét, a szeszélyes és gyönyörű Tiszáról szóló költeményét. A több száz éves fát 1975- ben műemlékké nyilvánították, ám úgy tűnik, csak névleg kezelték műemlékként. Sem a Műemlékvédelmi Felügyelőség, sem pedig a község vezetői nem tettek semmit azért, hogy a fát megmentsék a biztos pusztulástól és megtartsák az utókornak. Pedig megoldás és lehetőség lett volna... A falu lakói közül máig emlékeznek néhányan egy bizonyos Rejk Aladár nevű mérnökre, aki egykoron vállalta, hogy körbeabroncsozza és betonnal apránként kiönti a belül már akkor is korhadó fát. Ezzel nemcsak a korhadást állította volna meg, hanem biztos alapot nyújtott volna az igen súlyos oldalágaknak. A biztos és hatásos megoldás helyett a község elöljárói a faágak kitámasztását választották. Egy idő után azonban a támasztékok is eltűntek. Állítólag csak azért, „hogy kicseréljék biztonságosabbra”. Ám a hónapok múltak, s az ékeknek hírük-hamvuk sem volt. Helyettük viszont megjelent a fa és közvetlen környéke veszélyességét hirdető tábla. A tábla, amely szükségszerűen figyelmeztette a látogatókat a bármelyik pillanatban bekövetkezhető katasztrófára. Úgy tűnik, nem hiába. A sorozatos viharok és a belső pusztulás felemésztették a fa utolsó tartalékait is. Nem bírván tovább óriási oldalági terhét, kettéhasadt. Hatalmas lombkoronája mára már a földet aranyozza be. A látványon túl azonban mindenhol a hanyatlás jelei mutatkoznak. A hanyatlásé, amely legbiztosabb jele a pusztulásnak. Ennyi volt egy fa története. Egy fáé, amely túlélte az 1848- as szabadságharcot, túlélte a két világháborút, csak egyvalamit nem tudott túlélni: a XX. század felelőtlen, nemtörődöm, közömbös világát... Úri Mariann Amit tudni illik az önkéntes biztosítórendszerekről Garancia és az érdekvédelmi elv A szervezeti garanciát a pénztártörvény teremtette meg. A pénztár szervezetét, amitől senki nem térhet el, úgy határozták meg, hogy legalább háromfős igazgatótanácsot, ellenőrző bizottságot kell választani a pénztártagok közül. Az igazgatótanács és az ellenőrzőbizottság elnökét külön kell megválasztani. Az igazgatótanács felügyeli a pénztár közgyűlési határozatának megfelelő folyamatos működését, az alapszabály szerinti rendszerességgel ülésezik és beszámoltat. A legynagyobb garancia a pénztártagok felelősségében van. Sokan kételkednek ebben, de a törvényalkotóknak többször hangoztatott célja, hogy a pénztártagok a szervezeti kereteket felhasználva olyan feltételeket határozzanak meg az alapszabályban, amelyek alapján megfelelő ellenőrzést gyakorolhatnak a pénztár működésére, és olyan személyeket válasszanak tisztségviselőknek, akikben megfelelő garanciát látnak. A pénztártagok az alapszabály megalkotásánál olyan feltételeket szabhatnak, amelyek általuk elfogadhatóan garantálják például a megfelelő befektetéseket. Meghatározhatják azt, hogy a befektető cégnek milyen mértékig kell teljesítenie az általa vállalt befektetési hozamot. A pénztár alapszabályában a törvényadta kereteken belül a pénztártagok szabályozhatják a befektetések arányait. Előre meghatározhatják a pénztáralapok képzésének rendjét. A pénztártagoknak olyan embereket kell megválasztaniuk az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba, valamint ezen testületek elnökének, akikben legjobban megbíznak, akik olyan emberi vonásokkal bírnak, és szakmai ismeretekkel rendelkeznek, hogy rájuk bízhatják a pénztár ügyeinek igazgatását a közgyűlések közötti időszakban. A legfontosabb, amit tehetnek a pénztártagok, hogy meggyőzzék munkáltatóikat, érdemes pénztárt alapítani közreműködésükkel, mert az így elköltött pénzük már az első évben megtakarítást eredményez. A következő években ezek a megtakarítások csak növekednek. Azt ajánlhatjuk, hogy nem kell minden pénztártagnak „megtanulni” a törvényt és a rendeleteket. Helyette munkahelyükön tevékenykedő érdekvédelmi szervezetekkel, munkáltatójuk bevonásával keressék meg azon szakcégeket, amelyek a lehetőségek feltárásával, előzetes számításokkal megalapozzák a jól működő pénztár tevékenységét. Minimális költségekért elkészítik a kívánt dokumentumokat, szükség esetén az engedélyezési eljárásban is közreműködnek, majd folyamatos tanácsadásukkal és tevékenységükkel segítik, illetve részt vesznek a pénztár folyamatos működésében. Az előbbiek alapján egyértelműen mondhatjuk, az egész garanciarendszer — amelynek lényegesebb eleme a pénztártag felelőssége — biztosítja, hogy a nyugdíj- pénztárba befolyt és gyarapítón pénznek a tagok jólétét szolgálják. A felhasználók érdekeinek védelmében törvényben rögzített elvek a következők: Büntetendő, ha egy cég megtévesztő magatartásával vagy átadott téves információkkal félrevezeti ügyfeleit. Kompetensnek vagy elismertnek állítja magát, miközben nem az, vagy elkötelezettségénél fogva torzítja az átadott információkat ügyfeleinek egyes csoportjait másokkal szemben előnyös helyzetbe hozva. Működési jogát elveszti egy cég, ha tisztességtelen piaci magatartást tanúsít azáltal, hogy a verseny kialakulását akadályozza, vagy a piacon tisztességtelen előnyhöz jut. Csomagküldte főnyeremény Keserűek a tapasztalatok Papírsárkányok Kínából Az ébredező magyar piacgazdaságjoghézagokkal teletűzdelt kereskedelme megszülte az emberi jóhiszeműségre alapozott eladási stratégiák sokaságát, amelyeknek kifogyhatatlan ötletességeivel leginkább kinyitott postaládánkba tekintve találkozhatunk. Itt jegyezném rijeg: tisztelet a kivételnek. Kezdetben olyan — mára már elavultnak számító — dolgokkal traktálták a fogyasztókat, mint például: „Vásároljon napenergiával működő ruhaszárító gépet. Legolcsóbb a használata, és csak 5 ezer forintba kerül”. A jó honpolgár az új technikai vívmányok őrültje, s felbuzdulva leszurkolta érte a potom árat. Posta- fordultával precízen meg is jött a XXI. század „csúcstechnikája”: egy szép csomagolásba rejtett igen egyszerű, mondhatni prosztó madzag. A jópolgár őrjöngve tépte tarra a fejét, s mert reklamálni cím hiányában nem volt hol, perelt, veszített, és fizette a tanulópénze után ráadásként a perköltséget is. Középkor — mondhatják erre a csomagküldő szolgálatok, s ezen csak nevethetnek. Manapság ugyanis, miután ajó polgár kinyitja levélszekrényét, ölébe hullanak sosem látott szerencséjének zálogai: a csinos kivitelű, színes borítékok, s rajtuk a felirat: Ön nyert! A jópolgár kettesével veszi a lépcsőket, és közben olvassa a feltépett levelet, hogy potenciálisan már egy Mercedes tulajdonosa, de nyerhet mellé egy egyhónapos hawaii utat is, csupán vásároljon a cég termékeiből egy szuper cuccot, mondhatni bagatell árért. A jó polgár feleségének felcsillan a szeme, s az izgalomtól emelkedett vérnyomással arról áradozik, hogy „a szomszédok majd csak ámulnak ezen”. A toll már serceg is füstölve a papíron, s rendelnek egy dögös amerikai ruhát potom 6 ezerért, mert hogy kell Hawaiira. A csomag meg is jön, a postásnak leperkálják a közel negyedhavi bruttó közalkalmazotti fizetést, s a kereskedelmi üzlet imigyen meg is köttetett. A jó polgár asszonykája a szobába rohanva fel is kapkodja magára a dögös, amerikás göncöt, bár a ruhacímkén lévő kínai írásjelek felett elsikkad a tekintete — de ő nem egy született nyelvész. így, illegve-bil- legve a tükör előtt, kereste a borítékban a repülőjegyet. Nem lelte. Biztos kiesett a kapkodásban, gondolhatta, úgyhogy végigtúrta az egész lakást. Nem lelte. Visszaírt a megadott postafiók címére, de a választ azóta is csak várja. A hawaii-os ruhát azért hordta egészen két teljes napig, mert az az első mosás után — mint nagyvonalú álma — összezsugorodott. Bumm, a villám újfent becsapott, ajó polgár szidott embert és istent, mindenkit átkozott, csupán a „bűnöst”, azaz önmagát nem. Az orránál fogva vezették úgy, ahogyan a némi pszichológiai jártasságra szert tett termékkínálók azt elképzelték. Ugyanis a polgár kellően felületes és kényelmes, s az emberi gyarlóságra közvetlenül ható reklámcímen megakad a szeme, de az általában apróbetűs, sűrű, eldugott helyen lévő szövegezést — ahol a tényleges „játékfeltételek” vannak leírva — nem olvassa el. Persze amennyiben meg is érti azt. Mert gyakori, hogy kibogozhatatlan a szövegezés csűrés-csavarása. A potenciá-. lis nyeremény nagyságához képest tényleg elenyésző a vásárolt termék ára. viszont lehet. hogy a sarki boltban csupán feleannyiba kerül. De hogy megéri-e a befizetett összeg az árát, vagy hogy az árura szüksége van-e, azt ilyenkor senki sem kérdi önmagától. Az sem feltűnő a jó polgárnak, hogy a postafiókcím vagy az olyan, ahol csupán fogadják a leveleket, rég nem kiváltságot jelent, csupán álca, ami mögé el lehet bújni. A személyes.árumegtekintésre sem gondol — még a feleség sem —, mert hát a cég „nemzetközileg” elismert (vagy éppen körözött?!). A busás nyeremény után sóvár- gó szem soha sem keresi a Magyar Áruküldők Egyesületének mint szavatolt termék- minőséget távárusítónak a védjegyét. A fotós — ezért fizetik, az Ön pénzéből — ezüstfényben, ragyogón tünteti fel a prospektusban még az alumínium evőeszközt is úgy, hogy mellette a bizsu is igazgyöngynek látszik. A szem mohó és köny- nyen megtéveszthető. így a távkereskedő busás haszonra tesz szert, silány minőségű áruján hamar túlad, végezetül utolérhetetlenül olajra lép. —vip— A papírsárkányoknak Kínában hosszú a története. Eredetileg „papírgalamb”,, „papírsas” volt a nevük. Kétezer-, ötszáz évvel ezelőtt, a háborúk korszakában jelent meg a „fasas”, amelynek váza bambuszból készült. A repülő papírsárkányt nemcsak szórakozásra, hanem hadi célokra is haználták. Később a sárkányok a gazdagok exkluzív játékai lettek, és az átlagemberek között csak 1280 után terjedtek el. Hosszú évek után végre városunkba is ellátogatott Xia Zhengu sárkánykészítő mester, akinek kiállítása július 6. és augusztus 3. között a nyíregyházi Kölyökvárban tekinthető meg mindennap 10—18 óráig. A kiállítás legtöbb papírsárkánya az 1700-as évek elejéről származó mintakönyv alapján készült, szemet gyönyörködtető aprólékossággal, vidám tarkaságban. (fotó: H.A.)